Épületek belső burkolatai

A padozatok hordozó rétegei, hőszigetelése

A megfelelő hordozó rétegek, ill. réteg­rendszerek a padlókészítési techniká­ban éppoly alapvető fontosságúak, mint a házépítésnél az alapozás. A padlószerkezet a padlóburkolat és a burkolatot hordó rétegek (aljzat, ágyazóhabarcs stb.) együttese, amelyek a talajon vagy a födémen fekszenek. A szerkezetekkel szemben támasztott hő-, hang- és vízszigetelési követelménye­ket különböző előírások rögzítik. A födémekre helyezett padlószerke­zetek rétegfelépítését elsősorban a hő és a zaj elleni, a talajra kerülő padlószer­kezeteket pedig a víz és a sav elleni vé­delem szempontjai határozzák meg.

Antik mintás kismozaik padló­burkolat

4.1. ábra. Antik mintás kismozaik padló­burkolat egy helyreállított, félezer éves fürdőépületben.

Feltöltések

A födémre kerülő burkolat minőségét az előírt rétegrend és a feltöltés hatá­rozza meg. Az épületek lábazati falai közötti osztályozott kavics anyagú fel­töltést kellően tömöríteni kell, hogy legalább olyan jó hordozó réteg legyen, mint egy szilárd födém. Talajra kerülő padozati réteg alá ter­mészetesen nemcsak kavicsfeltöltés ke­rülhet – amit olykor több száz kilo­méter távolságról kell fuvaroztatni -, a feltöltés készíthető az alapárokból kikerülő földből is.

A kitermelt – humusz nélküli – földet a lábazati falak közé akkor szabad be­tölteni, ha már a felmenő falak és a fö­dém is elkészült, és rétegezetten 80-90 % tömörségűre tömöríteni kell. A ház elkészülte után következő évtize­dekben a feltöltés ugyan legalább to­vábbi 10 %-nyit tömörödik, de miután maga az épület is ülepedik, így a vár­ható süllyedés közel egyenlő lesz, és a burkolatok nem károsodnak.

Helytelen, ha az alapfalak közé kupac­ba kitermelt földet a lábazati falak mö­gé – egy tömegben – szétterítjük, és esetleg (egy rétegben) tömörítjük. Ez az egyenlőtlen tömörítés szinte minden esetben megbosszulja magát néhány éven belül, mert a padozat aránytalanul megülepedik és tönkremegy. Feltöltésként használható bármilyen homok is, amely jól tömöríthető (akár iszapolással is), és tömörségi foka kö­zel azonos a természetes talaj tömörsé­gével, így nem keletkeznek káros pado­zatmozgások.

Hordozó rétegek

A padozati burkolatok, valamint a fel­töltés és a födémszerkezetek közötti ré­tegek a hőszigetelések és a stabil hordozó rétegek.

Hőszigetelések

A kereskedelmi forgalomban kapható sokféle hőszigetelő anyagból akkor lehet a megfelelőt kiválasztani, ha a szigete­lendő épületszerkezet épületfizikai mű­ködésén kívül ismerjük a beépített hőszi­getelő anyag(ok) tulajdonságait is. Gyakorlati tapasztalatok és számítások bizonyítják, hogy a hőszigetelés költsé­ge a teljes épület bekerülési költségének csak néhány százalékát teszi ki, amire érdemes áldozni, hiszen csak jól beépített, megfelelő hőszigeteléssel lehet tökéletes az épület működése. A hibátlan, repedés­mentes, kis hőveszteségű, jó hőfokcsilla­pítású, nem nedvesedő, nem penészesedő épületszerkezetek élettartama, használha­tósága és fenntartási igénye egyaránt kedvező képet mutat.

Talajon fekvő padlók hőszigetelése

A talajra kerülő padlók hőszigetelése több szempontból eltér az egyéb ha­tároló szerkezetek hőszigetelésétől. A hőszigeteletlen padlón, lábazaton és pincefalon keresztül a fold felé áramló hő igyekszik felmelegíteni a padló alat­ti, valamint a lábazat és a pincefal mel­letti talajt. Folyamatos fűtés közben ez a talaj felmelegedés néhány hét után be­következik.

A hőszigeteletlen, talajjal érintkező szer­kezetek alatt, illetve mellett az átmelegedett talaj – mivel óriási (elvileg végtelen nagyságú) tömege van -jól kiegyen­líti a helyiség hőmérsékletét, így hőmérsékletstabilizáló hatása van. A talaj hőmérséklete a helyiség felüle­téhez közeli rétegekben gyorsan követi a helyiség hőmérsékletváltozását, a felszíntől néhány méterre azonban a hő­mérséklet gyakorlatilag egész évben ál­landónak tekinthető. Az épület mentén a hőenergia intenzí­ven áramlik a talaj, illetve a lábazat fe­lé. Amennyiben az épület kicsi – azaz az alapterületéhez képest nagy a kerülete – a hőáramlás jelentős hő veszte­ségeket okoz. Ha azonban az épület na­gyobb – azaz az alapterületéhez képest kisebb a kerülete -, viszonylag kisebb a hőveszteség a lábazat mentén.

Hőenergia tehát úgy takarítható meg, ha a hőszigetelést az épület talajban, talajon fekvő kerülete mentén helyezik el, mert így megakadályozható a kerület menti hőveszteség. Talajon fekvő padlókat fe­lesleges a nem kerületi sávjukban hőszigetelni, mert így kihasználatlan marad a talaj hőtároló, illetve hőcsillapító képes­sége, amelynek révén a padló feletti he­lyiségek hőmérsékletváltozásai kiegyen­lítődnek. A hőszigetelést tehát elegendő a padló kerülete mentén, mintegy egy méter széles sávban elhelyezni, a lába­zatot és a pincefalat viszont teljes magasságukban el kell látni hőszigeteléssel.

Hőszigetelésként a nedvességre nem ér­zékeny, zárt cellaszerkezetű anyagok fe­lelnek meg, a talajjal közvetlenül érint­kező hőszigetelésként pedig csak olya­nok, amelyek fagyra nem érzékenyek, rovarok, rágcsálók nem károsítják őket. E követelményeknek az extrudált poli­sztirol és a polietilén hab felel meg leg­inkább, a talajjal közvetlenül nem érint­kező hőszigetelésként pedig expandált polisztirol hab is használható.

Falakkal párhuzamos és ferde hálóba rakott lapburkolatok

4.2. ábra. Falakkal párhuzamos és ferde hálóba rakott lapburkolatok.

Pince- és árkádfödémek hőszigetelése

A beépítendő hőszigetelés elhelyezése szempontjából a pince- és árkádfödémek lefelé hűlő födémtípusok. A hő-áramlás télen belülről kifelé, illetve fe­lülről lefelé irányul, tehát a födém kül­ső, hideg oldalát kell valamilyen hőszi­geteléssel vagy hőszigetelő szerkezettel ellátni. Pincefödémek alatt – mivel a pince többnyire zárt tér – kevesebb, az árkádfödémek alatt pedig – nyitott tér lévén – több hőszigetelés szükséges. A felülről lefelé irányuló hőáramlás a lakótérben lévő nedvesség, illetve pára egy részét magával viszi.

Párazáró fö­démburkolat (például kőlap, padlólap burkolat) esetén a lakótérben lévő ned­vesség és pára nem jut be a födémszer­kezetbe, emiatt a födém alsó oldalánál zárt cellájú (például polisztirol hab) és nyitott szálszerkezetű hőszigetelő anyag (kőzet- vagy üveggyapot) is használható. A nyitott szálszerkezetű hőszigetelő anyagok alsó oldalát – különösen árká­doknál – védeni kell a szél és az áramló levegő hűtő hatásától. A legkedvezőbb megoldást az jelenti, ha póruszáró (nem párazáró!) réteggel ellátott (például nát­ronpapír) hőszigetelő anyagot építünk be.

Páraáteresztő (például parketta) burko­latok esetén hosszabb-rövidebb idő alatt a teljes födémszerkezeten átáramlik a nedvesség, ill. a pára, emiatt hőszige­telésként olyan anyagok használhatók, amelyek nem akadályozzák a nedves­ség-, illetve páravándorlást. Ilyen anya­gok például a nyitott szálszerkezetű szilikátszálas hőszigetelő anyagok.

Padlófűtés alatti hőszigetelések

Padlófűtést általában pincefödémeken és talajon fekvő padlóknál alkalmaz­nak, emeletközi és padlásfödémeken ritkábban készül. Emeletközi és padlásfödémeknél, de néha pincefödémeknél is követelmény a megfelelő léghang- és lépéshanggát­lás. Talajon fekvő padlók esetén a meg­felelő hőszigetelés a legfontosabb, hangszigetelési és akusztikai szempontok kevésbé kerülnek előtérbe. A talajon fekvő padlók kényes szerke­zetek, mivel a talajnedvesség, talajpára, talajvíznyomás vagy torlaszvíz elleni szigetelések – összefoglaló néven a vízszigetelések – meghibásodása ese­tén a hőszigetelő anyag közvetlenül kapcsolatba kerülhet a vízzel, a nedves­séggel.

Emiatt célszerű zárt cellaszer­kezetű hőszigetelő anyagot választani, ami nedvességre nem vagy csak ke­vésbé érzékeny. Ilyen anyagok az ex­pandált és extrudált polisztirol habok, illetve a polietilén habok. Igényesen, nagy szakértelemmel elké­szített vízszigetelések beépítése mellett magas testsűrűségű, nem laza, terhel­hető, akusztikai szempontból is ked­vező tulajdonságú kőzet- vagy üveg­gyapot hőszigetelés is megfelel.