• aljzat

Aljzatok, kiegyenlítő rétegek, stabilizálók, tapadóhidak belső burkolatoknál [ÖSSZEGZÉS]

Ide tartozik elsősorban az aljzatbeton, a kitöltő és kiegyenlítő, valamint a védő­beton, de ide sorolhatók az elemes, a „szárazon” beépíthető rétegek és ré­tegelemek is (pl. a gipszkarton és a betonlapok, a vakpadlók és a külön­böző kötőanyagú, növényi rostú for­gácslapok, valamint a kiselemes, aljza­tul szolgáló burkolatok is). A padlóburkolat a terhelést – az ágyazó-ragasztó rétegen keresztül – köz­vetlenül az aljzatnak adja át. Az aljzat tehát a burkolat alépítménye, ezért olyan szilárdnak kell lennie, hogy a burkola­tot érő mechanikai igénybevételeket (terheléseket és ütéseket) károsodás nélkül elviselje, továbbá, hogy az épü­letmozgásokból eredő kisebb mértékű deformációkat és méretváltozásokat ki­egyenlítse.

Betonaljzatok

A padlóburkolatok aljzatai – az igény­bevételektől függően -jó minőségű betonból vagy vasbetonból készülnek. Az aljzat minősége rendkívül fontos a burkolat teherbírása, állékonysága és biztonsága szempontjából. Csak jó mi­nőségű aljzat képes megakadályozni a burkolatot érő hatások (a víz, szennye­ződés, rezgés, sugárzás stb.) okozta ká­rosodásokat.

A beton mesterséges építőanyag, amely­nek alkotórészei a kötőanyag (cement), az adalékanyag (kavics vagy kőzúza-lék) és a víz.

Kötőanyagként a hazai cementfajták közül a 350 pc vagy a 400 pc cement használható. Az adalékanyag szerkezete és minősége alapvetően befolyásolja a beton szilárdságát. A betonszerkezetek adalékanyaga általában folyami homo­kos kavics, bányahomok és kavics, zú­zott homok, kőzúzalék és zúzott kő, illet­ve ezek keveréke. Az alkalmazott ada­lékanyag szemszerkezetét – a beton minőségének megfelelően – műszaki előírások rögzítik. Egyenletes szilárd­ságú beton csak egyenletes szemmeg­oszlású adalékanyagból állítható elő. Betonkészítéshez általában minden lágy édesvíz, tehát az ivóvíz is használható. A kemény vizek alkalmasságáról la­boratóriumi vizsgálatokkal kell meg­győződni.

A betonok készítéséhez gyakran hasz­nálnak különböző adalékszereket, kö­téskésleltetés, szilárdulásgyorsítás, képlékenyítés vagy tömörítés céljából. Hasz­nálatukhoz azonban kellő elővigyázatosság szükséges, mert nem megfelelő­en alkalmazva az aljzatra kerülő burko­lati réteg minőségén (tapadószilárd­ságán) ront. Az építéshelyen készült be­ton- és vasbeton szerkezetek minőségi követelményeit szabványok rögzítik. Az alapanyagok minőségén kívül to­vábbi szempontokat is figyelembe kell venni a megfelelően szilárd aljzatbeton készítésekor, mindig be kell tartani.

Ezek:

• a beton szállítására,
• a beton bedolgozására,
• a beton tömörítésére,
• a betonacél szerelésére és anyagmi­nőségére (vasbeton), valamint
• az aljzatbeton kész felületére vo­natkozó előírásokat.

A kivitelezés során a felsorolt munka­folyamatokban előforduló hibák okoz­zák a legtöbb gondot. Helytelenül meg­választott szállítóeszközök miatt a meg­kevert anyag szétosztályozódhat (pl. szállítószalag használatakor tölcséres levezetés nélkül). A beton bedolgozási ideje – az időjá­rástól és a hőmérséklettől függően – általában 2-3 óra.

4.3. ábra. Szintezési pontok kijelölése a padlóburkolat készítéséhez.

4.4. ábra. Aljzatbeton előkészítése 1 szintező vonal, 2 végleges padlósík, 3 betonozóléc (vagy profilacél), 4 előbeto­nozott lehúzósáv.

4.5. ábra. Hőszigetelés nélkül készített aljzatbeton a) egyrétegű, szigeteletlen, b) talajned­vesség (vagy talajpára) ellen szigetelve, 1 aljzatbeton, 2 dilatációs rés, 3 burkolat, 4 védőbeton, 5 víz elleni szigetelés, 6 ka­vics-vagy homokfeltöltés, 7 zártcellás hő­szigetelés.

4.6. ábra. Aljzatbeton úsztatott hőszige­telő réteggel a) talajpára elleni szigetelés nélkül, b) talajnedvesség (v. talajpára) elleni szigete­léssel, 1 teherhordó aljzat, 2 dilatáció, 3 burkolat, 4 fólia, 5 zártcellás hőszigetelés, 6 szálas hőszigetelés, 7 vízszigetelés, 8 védőbeton, 9 kavics- vagy homokfeltöltés.

4.7. ábra. Szerelőbetonnal együttdolgozó vasalt aljzatbeton nagyobb terhelésekhez 1 aljzatbeton, 2 vasalás, 3 dilatációbetét, 4 szerelőbeton, 5 burkolat, 6 kavics- vagy homokfeltöltés.

Kiegyenlítő beton

A koptatóréteg és az aljzatbeton között kiegyenlítő betonréteget kell készíteni, ha a koptatóréteg vastagsága enélkül meghaladná a 3 cm-t. Ezzel az átmeneti réteggel elkerülhető a koptatóréteg túlméretezése. A kiegyenlítő betonréteg minősége az igénybevételtől függően változik, de mindig azonosnak vagy jobbnak kell lennie az aljzatbeton mi­nőségénél.

4.8. ábra. Vasalt aljzatbeton padlófűtés­hez 1 aljzatbeton, 2 hegesztett acél háló, 3 fűtőcső, 4 dilatáció, 5 fólia, 6 úsztató hő­szigetelő réteg, 7 vízszigetelés, 8 védőbe­ton, 9 burkolat, 10 kavicsfeltöltés vagy (födém) kiegyenlítő perlitbeton.

4.9. ábra. A régi burkolat felhasználható az új burkolat aljzataként, feltéve, ha a szintek ezt megengedik.

4.10. ábra. Hőszigetelő gipszkarton aljzat szerelése sík födémre vagy úsztató ré­tegre.

4.11. ábra. Gipszkarton lemez aljzat készítése a) sík fogadó felületre, b) vakpadlózott födémre, az élek ragasztásával.

Egyéb aljzatok

Padlóburkolatok készítésekor – pl. felújításoknál – gyakran használjuk fel aljzatként a meglevő kő-, műkő-, már­ványmozaik lap- stb. burkolatokat. Az új burkolat szerkezeti részévé váló régi burkolati rétegnek meg kell felelnie a várható igénybevételeknek. A gyakorlatban időnként előfordul az anhidrit-esztrich aljzat is, amely me­chanikai igénybevételekre kevésbé al­kalmas, többnyire a gumi- vagy PVC-burkolatok aljzataként készül.

Szerelt aljzatok

A szerelt aljzatok napjaink korszerű épü­letszerkezetei, gyorsan, száradást alig vagy éppen nem igénylő eljárásokkal építhetők. A szerelt aljzatok közé sorol­ható a vakpadló is, amellyel majd a padlóburkolatoknál foglalkozunk.

Gipszkarton

A gipszkarton lemezből készített alj­zatok előnyei:

• gyorsan készíthetők,
• változó szerkezeti vastagságban szerelhetők, az igénybevételtől füg­gően,
• bármilyen födémen készíthetők,
• hordozó alapként megfelel az épü­let hő- és hangszigetelése,
• jó akusztikai tulajdonságúak,
• szabhatóak (vághatóak),
• szerelési technikájuk gyorsan elsa­játítható stb.

A gyors szerelhetőséget a szendvics­szerkezetű elemek illesztőhornyai te­szik lehetővé. A táblaméretek (általá­ban) 60×200 cm-esek, vastagságuk kü­lönböző.

Ezek:

• normál lemezek 25 mm,
• közép lemezek 45 mm,
• vastag lemezek 55 mm.

Az alaplemez fedett és „eltolt”, három ragasztott „szendvicsrétege” adja a 25 mm-es normál, teherhordó részt, a közép- és a vastagelemeknél pedig to­vábbi 20 és 30 mm-t jelentenek a hő- és hangszigetelő (kapcsolt) rétegek. A nor­mál lemez eleve jó akusztikai tulajdon­ságát tovább javítja a kiegészítő réteg, amely így tökéletesen megfelel a lakó-, valamint a közepes forgalmú középüle­teknél felmerülő igényeknek. Rugalmasságukból adódóan nemcsak szilárd födémeken, hanem rugalmas fafödémeken is jól használhatók.

Ebben az esetben a hordozó hő- és hangszigetelő rétegnek lehetőleg táblás és ha­bosított, illetve kemény – ugyancsak táblás – szálas hőszigetelő anyagúnak kell lennie. Ömlesztett, száraz hőszi­getelő anyag alapú hordozó réteg esetén legalább 60 cm-enként párnafákat kell elhelyezni. Ezeket az elemeket nem sza­bad a párnafákhoz szegezni. A párnafák azonos síkja alul elhelyezett szerelő vagy kapcsoló alátétekkel biztosítható. Egy másik megoldás a fölső kapcsolás, amikor a kapcsoló deszkázatot az aljzat lerakásával egyidejűleg kell felszerelni.

4.12. ábra. Teherhordó gipszkarton aljzat nem hőszigetelt eleme a) tábla, b) oldalhorony, c) véghorony, 1 ragasztott szendvicsszerkezet, 2 soroló hornyok, 3 ragasztás emulzióval.

4.13. ábra. Hőszigetelt, táblásított teherhordó gipszkarton aljzat a) tábla, b) soroló horony illesztése, 1 gipszkarton aljzatelem, 2 soroló horony, 3 hőszigetelt (ragasztott-kapcsolt) felület, 4 ragasztó emulzió.

A gipszkarton lemezek kézi vagy gépi fűrésszel egyaránt jól szabhatók. A táb­lák terítékét tanácsos úgy tervezni, hogy oldalra – hosszirányban – 1/4-esnél keskenyebb elem ne kerüljön. Szükség esetén a fektetést úgy kell kezdeni, hogy az induló táblaméret 1/2-es legyen. A hosszirányú kiosztást nem kell különö­sebben megtervezni, a felesen eltolt kö­tés általában stabilan tartja a hosszanti elemsort, a horonyfeszültség/kötés ép­pen ezeket garantálja. A falak mentén, valamint 30-50 m²-nél nagyobb felület esetén tanácsos dilatá­ciós (mozgási) hézagot hagyni, a pára­tartalom és a hőmérséklet változásából adódó mozgások lehetővé tételére.

A táblák ragasztásához speciális ragasztó használható, amelyet a hornyokba kell csurgatni, 10-15 mm² keresztmetszet­ben. Gipszkarton aljzat vizes és nedves helyiségekben nem készíthető. A fektetés kezdési iránya nincs megha­tározva, azonban a hosszanti elemek irányának mindig a hordozó hevederfa, illetve régi vak- vagy hajópadló esetén ezek szálirányára merőlegesnek kell lennie – akkor is, ha közéjük egyéb hordozó vagy kiegyenlítő réteg is kerül.

4.14. ábra. Cementkötésű faforgácslap soroló horonnyal.

4.15. ábra. Faforgácslap aljzat kemény hő­szigetelő rétegre, szegező hevederrel szerelve, szőnyeg- gumi-, PVC-vagy linó­leumburkolathoz 1 faforgács aljzatlemez kétoldali feszült­ségmegszakító hornyolással, 2 vágott ho­rony, 3 soroló léc, 4 kitöltő hő- és hang­szigetelés, 5 úsztató hőszigetelő réteg, 6 fólia, 7 aljzat vagy födém, 8 tekercses bur­kolat (pl. szőnyegpadló).

Cementkötésű faforgács lapok

A hazánkban BETONYP márkanéven ismert cementkötésű faforgács lapok aljzatként csak hevederezett, stabil hor­dozó, illetve födémszerkezetek esetén alkalmazhatók. A lemezek csak előre fúrt lyukakon átvezetett lemezcsava­rokkal rögzíthetők a hevederekhez, „ri­deg” szerkezetük miatt ragasztás vagy szegezés szóba sem kerülhet. Aljzatként való beépítéskor a gyártó ajánlása szerinti vastagságot kell vá­lasztani. Nagy forgalmú helyeken és tűzrendészeti menekülési útvonalakon cementkötésű faforgács lapot padozati rétegbe beépíteni tilos! Általánosság­ban elmondható, hogy – ridegségük miatt – az eternitalapú lemezeket nem célszerű használni.

Műanyag kötésű faforgács lemezek

A műanyag kötésű faforgács lemezeket szerte a világon széles körben alkal­mazzák.

A tervezés során ezeknél az anyagoknál különös figyelmet kell for­dítani a következőkre:

• egészségi alkalmazhatóság,
• páravédelmi követelmények,
• hajlékonyság, rugalmasság, statikai terhelhetőség stb.

Egészségi szempontból alkalmatlanok mindazok a lemezek, amelyek kötő­anyagának gőzei, ill. bomlásának mel­léktermékei (továbbá kisugárzása) ká­rosak.

A nedvesség és a hőmérsékletváltozá­sok hatása erőteljesen befolyásolják a táblák felületi feszültségét beépítésük előtt, de főleg a beépítés után. A be­építés előtt száraz helyen tárolt lapok­nál megfigyelhető a szélső tábla sík fe­lületének eldeformálódása. Az ilyen la­pok kevésbé, esetleg egyáltalán nem használhatók. A lemezek alkalmassá­gáról egyszerű helyszíni vizsgálattal megbizonyosodhatunk, mégpedig fe­dett helyen, a tetőeresz alatt, a napsu­gárzásnak kitett tábla vagy lap egyol­dali szárításával.

Ha kétszeri 6-8 órás napoztatás után a tábla (vagy lap) deformációja 1 m-es vizsgálati hosszon – a tábla középrészén mérve – az 1 cm-t meghaladja, akkor a tábla aljzat készí­tésére nem alkalmas, legfeljebb kisebb elemekre szabdalva használható. Kiselemes faforgácslap aljzat csak he­vederezett, vakpadló-szerű kivitelben készülhet, lemezcsavaros kapcsolással, elsősorban szalagparketta, vagy habalá­tétes szőnyegpadló, illetve linóleum (PVC) aljzataként.

Kisebb forgalmú helyeken, pl. lakások padlásterében készülő aljzatokhoz a fa­forgács lemezeket szokás úgy előkészí­teni, hogy legalább fél vastagságban (kézi fűrészgéppel) két irányban bevág­ják, úgy, hogy a vágási irányok közötti távolság maximum 50 cm legyen, és ne legyen több a maradó rétegvastagság 40-szeresénél sem. A kétirányú vágá­sokat a tábla átellenes oldalain kell ké­szíteni, úgy, hogy a hosszirányú vágás felső, a keresztirányú pedig az alsó ré­szén készüljön.

Az alsó vágást még beépítés előtt, a felsőt viszont a beépítés után lehet elkészíteni. A táblákat a tol­dásoknál alá kell hevederezni, és le­mezcsavarokkal kell kapcsolni. Az alsó – hordozó – hőszigetelő réteget cél­szerű két rétegben készíteni, az alsó ré­tegben futó sorokkal, a felső rétegben elhelyezve a toldó hevedereket, ame­lyek vastagsága legfeljebb 1-2 mm-t térhet el, bármelyik irányban.

Hőre lágyuló kötőanyagokkal készített expandált lemezek

Készülnek expandált lemezek külön­böző hőre lágyuló kötőanyagokkal is, ezek közé sorolhatók az expandált parafa, a gumi (gumiőrleményes), a perlit stb. lemezek, amelyeknek kötőanya­ga általában a bitumennek valamelyik változata. Ezek a lemezek teherhordó aljzatként akkor használhatók, ha a vég­leges burkolat alá kötőhíd réteg vagy fólia kerül. Az így készült burkolatok egészségre nem veszélyesek, néhány hét után szagtalanok is. Ma már hazánkban is kapható számos nyugati gyártmányú, a DIN legszigo­rúbb előírásainak is megfelelő aljzat­lemez, amelyek beépítése előtt azonban érdemes elolvasni az „alkalmassági bi­zonyítvány” tartalmát is.

Öntött aljzatok

Az öntött aljzatok közé tartoznak azok a burkolat alatti rétegek, amelyek egy­szerűen, öntve – hígfolyós anyagból – készülnek.

A cementesztrich gyorsan kötő cement­ből készülő aljzat, amelynek kötőanya­ga lehet:

• MAPEIMAPECEM gyorsesztrich cement, vagy
• MUREXIN SE-95 gyorsesztrich cement.

A gyorskötő cementekkel készülő alj­zatok alkalmasak:

• esztrich aljzatok előállítására, ame­lyek 3-4 óra múlva már járhatók, és 24 óra múlva bármilyen burko­lat fektethető rájuk (ragasztott par­ketta, szőnyeg stb.),
• olyan esztrich aljzatok előállítá­sára, amelyekre 3-4 óra múlva ke­rámialapok, természetes kőlapok, márványlapok stb. fektethetők,
• esztrich rétegek kiegészítésére vagy javítására ott, ahol a helyiséget fo­lyamatosan használják (pályaudva­rok, bevásárlóközpontok, kórhá­zak, üzlethelyiségek, lépcsőházak stb.),
• fűtött esztrich padlók előállítására (padlófűtésekhez).

A cementesztrich kötőanyaga a gyors­cement, amely vízzel és megfelelő esztrich-homokkal, ill. adalékkal összekeverve néhány órán belül repedésmente­sen megkeményedik, és – a vastag­ságától függetlenül – 24 órán belül tökéletesen megköt (a maradék nedves­ségtartalom 2 % alatt van). E tulajdon­ságnak és a nagy mechanikai terhelhe­tőségnek köszönhetően az esztrichcement ideális olyan esztrichpadlók elő­állítására, amelyekre már 24 óra elteltével különböző burkolatokat (pl. szőnyegpadló, PVC, fa, parketta, márvány vagy csempe) kell fektetni.

A gyorskötő cementtel készülő aljzat ké­szítésekor ügyelni kell a következőkre:

• ha a levegő nedvességtartalma nő, akkor az aljzatkészítést szünetel­tetni kell,
• egyéb kötőanyagok (pl. cement, mész, gipsz stb.) nem használhatók,
• nem szabad előre, szárazon össze­keverni homokkal, a megfelelő mennyiségű vizet folyamatosan adva, a keveréket rögtön fel kell használni,
• ügyelni kell a megfelelő homok­szemcse-nagyságra (0-8 mm),
• ügyelni kell a keverővíz helyes mennyiségére, mert a nem elegen­dő víz csak részleges kötéshez elegendő, ami csökkenti a mechanikai terhelhetőséget,
• nem szabad túl sok vizet hozzá­adni, mert a kötésidő megnő,
• nem szabad 3-4 percnél tovább ke­verni,
• a kész keverékhez már nem szabad vizet hozzáadni,
• a kész esztrich felületét nem szabad megnedvesíteni.

A rövid kötésidő miatt transzportbeton­ jelleggel nem állítható elő. Az esztrich aljzat nagy tömörsége miatt felületén a diszperziós ragasztók igen lassan szá­radnak ki. Fa padlóburkolatokhoz cél­szerű a LINGOBOND (PU-ragasztó) használata.

Úsztatott esztrich aljzatok anyagának előkészítésénél a tiszta esztrich homokot (szemcsenagyság 0-8 mm) keverő­gépben – ideális a kényszerkeverő – nem hosszabb ideig, mint 3-4 percig, jól össze kell keverni. A keverési víz mennyiségét gondosan kell megválasz­tani, úgy, hogy a bekevert anyag elég nedves és felülete simítható legyen. A keverés végezhető kényszer- vagy ejtőkeverővel, de kézzel is. A bedolgo­zásnak – simítással együtt – 30 per­cen belül meg kell történnie. A bedol­gozási vastagság 35-60 mm, ennél vé­konyabb réteg a teherhordás miatt nem elegendő, vastagabb viszont nem gaz­daságos, és a kötéssel járó gyors pá­rolgás ugyancsak hátrányos lehet.

Az úsztatott vagy öntött esztrich aljzat bármilyen, az építőiparban használatos aljzatra, illetve hordozó rétegre teríthető. Kötött esztrichek esetén már az aljzatnak száraznak, szilárdnak, kellő nyomó- és hajlítószilárdsággal rendelkezőnek, por-, gipsz-, olaj- és zsírszennyeződéstől men­tesnek kell lennie. A laza, mozgó részeket el kell távolítani. A gyorskötő esztrichet – ugyanúgy, mint a hagyományos cementesztrichet – az előkészített hang- vagy vízszige­telő rétegre kell felhordani. A beágya­zandó csöveknél az esztrichet meg kell erősíteni (pl.: rabichálóval). A kellően tömörített esztrichet le kell húzni, és ez­zel egyidejűleg fasimítóval le kell si­mítani.

A vezetősávokat a szokásos mó­don kell elkészíteni. A munka 1 óránál hosszabb megszakítása esetén – a kap­csolat folyamatosságának biztosítására, valamint a repedések és a szinteltérések elkerülése érdekében – 3-6 mm átmérőjű betonacélt kell egymástól 20-30 cm-re beágyazni. A gipsz kötőanyagú esztrichek hason­lóan készülnek, mint a cementkötésűek.

Tulajdonságaik hasonlóak az előbbi­ekhez, viszont használhatóságuknak vannak bizonyos korlátaik:

• nem érintkezhetnek acél- (horgany­zott acél) csövekkel, illetve szerke­zeti elemekkel,
• nem alkalmazhatók párás (nedves) és vizes helyiségekben,
• padlófűtésekhez – a különleges hőtágulásuk (pára-térfogatuk) mi­att – nem készíthetők,
• a bedolgozáshoz csak műanyag vagy rozsdamentes acél anyagú szerszám használható.

4.16. ábra. Öntött aljzat készítése géppel kevert esztrich anyagból.

4.17. ábra. Kiegyenlítő réteg felhordása az előkészítéstől a bedolgozásig a) keverés hosszított keverőszárral, b) önterülő anyag az üregek és az egyenetlen felületet kitöltéséhez, c) a felület lehúzása.

4.18. ábra. Kiegyenlítő réteg felhordásának menete A. a felület megtisztítása, B. a szükséges felületi javítások elvégzése, C. a kiegyenlítő réteg felhordása, D. a burkolat elkészítése.

4.19. ábra. Meglévő kültéri aljzat előké­szítése burkoláshoz A. a felület érdesítése és vízsugárral (vagy gőzborotvával) való lemosása, B. a ki­egyenlítő réteg felhordása, C. a tapadóhíd elkészítése, D. a burkolat lerakása.

4.20. ábra. Padlófűtés aljzatának előkészí­tése burkoláshoz, a tapadóhídtól kezdve a burkolat elkészítéséig.

4.21. ábra. Önterülő gyorskiegyenlítő használata előtt a dilatációs sávot célsze­rű előre felragasztani, hogy a falak ne szennyeződjenek a) kiöntés, b) lehúzás rozsdamentes acél vagy műanyag simítóval.

4.22. ábra. Vékony – gumilemez – bur­kolatok alá az aljzatbetonon erőteljesebb, 1 mm méretpontosságú kiegyenlítő ré­teget kell készíteni.

Kiegyenlítő rétegek belső burkolatokhoz

Az aljzat felületi egyenetlenségeit simí­tó réteggel kell eltüntetni, mert a nem tökéletesen sima aljzat – különösen ra­gasztott burkolatok esetén – komoly gondokat okozhat. A simító rétegnek jól kell tapadnia az aljzathoz, és a járóréteg (burkolat) felé sík, sima, repedésmentes és szilárd felületet kell képeznie.

Cementsimítás

Betonaljzatok esetén Hsc 60 jelű simító cementhabarcsot kell használni, 1 m³ fo­lyami homokhoz 350 kg 350-es portlandcementet adagolva. A Hsc 60-as si­mító cementhabarcshoz – mivel me­szet nem tartalmaz – a cementet és a homokot szárazon kell hozzá keverni, majd folyamatos keverés közben kell hozzá adagolni a vizet, mindig csak annyit, amennyi az alapanyagok egyen­letes elkeveredéséhez éppen szükséges.

Ebben az esetben földnedves habarcs­anyagot kapunk, ami azért lényeges, mert a híg, folyós, önthető habarcs nem­csak a felhasználhatóság szempontjából rossz, hanem a későbbiek folyamán a burkolat gyors tönkremeneteléhez vezet. A simító cementhabarcsot az aljzat el­készítését követő néhány napon belül kell elkészíteni. A munka megkezdé­séig az aljzatbetont nedvesen kell tartani. A habarcsot megfelelő vastagságú deszka vezetősávok közé célszerű fel­hordani, és léccel gondosan le kell húz­ni, ill. tömöríteni.

Ezután a felületet simítókanállal el kell simítani. A habarcs tömörítése és lehú­zása közben a simított felületre került levet cementszórással kell felszívni, majd a felületet vassimítóval egyenle­tesre kell simítani, azaz glettelni. A simított betonfelületet az elkészülte után 8 napig nedvesen kell tartani, és a külső káros hatásoktól (forgalom) vé­deni kell. Száradás után bármilyen bur­kolatok aljzataként használható. A betonaljzatok készítéséhez hűvös, hi­degebb időjárás esetén szilárdulásgyorsítót is használhatunk, a gyakorlatban többnyire a KALCIDURNV-3 adalék­szert alkalmazzák.

CEMENTA javítóhabarcs

A cementbázisú CEMENTA javítóha­barcs különleges vegyi adalékszerek, osztályozott homok és egyéb töltőanyagok keveréke, amelyet felhasználás előtt az előírt mennyiségű vízzel kell össze­keverni. Könnyen bedolgozható, és jó tapadási felületet ad. Javító-kiegyenlítő munkák esetén legfeljebb 10 mm vas­tag rétegben hordható fel. Keverését tö­meg (súly) szerint végezzük. Keverési aránya: 1:5, vagyis 1 liter vízhez 5 kg CEMENTA port kell keverni. Vékony rétegű felhordáshoz előnyösebb a hígabb konzisztencia, ilyen esetekben a keverési arány 1:4 legyen.

A CEMENTA poranyagot folytonos keverés közben a vízhez kell adagolni, és a megkevert anyagot 30 percen belül fel kell használni. A simítandó felület tisztítása, portalanítása és nedvesítése után a habarcsot kéziszerszámokkal kell felhordani, és az anyag kötésével pár­huzamosan elsimítani, ill. eldörzsölni. A felhordott anyag – vastagságától függően – 1-2 nap múlva teherbíró, és további rétegek felépítésére alkalmas. A fajlagos anyagszükséglet – a felületi minőségtől függően – 1,5-2,0 kg/m², 1 mm-es rétegvastagságonként.

Vegyi kötésű kiegyenlítők

Magnezitsimítás

A magnezit simító réteg csak vasalatlan aljzatbetonra készíthető, mert a magné­zium-klorid megindítja a szerkezeti vas­betétek korrózióját. Emiatt felül sík vas­beton födémlemezeken közvetlenül még akkor sem alkalmazható, ha a vasbeté­teket az előírtnál vastagabb betonréteg fedi.

A magnezitsimítás előnye, hogy testsű­rűsége kicsi, keverése és bedolgozása egyszerű, felülete gyalulható és glettelhető.

Alapanyaga a magnezithabarcs, amelynek anyagszükséglete 15 mm vastagságú simítóréteg készítéséhez m-en­ként:

• 5,3 kg magnézium-oxid
• 4,5 kg magnézium-klorid,
• 5,3 kg keményfa fűrészpor.

A rétegek vastagsága 5-15 mm lehet. A kivitelezéshez szükséges idő számí­tásakor figyelembe kell venni, hogy a magnezitsimítás lassan szilárdul, a hő­mérséklettől függően 8-16 nap alatt éri el azt az állapotot, amikor felületén a burkolás megkezdhető. A falak csatlakozása mentén – a magnézium-klorid felszívódásának meg­akadályozására – a kereskedelemben kapható, olajjal telített papírcsíkot kell elhelyezni. A magnezitsimítást a csövek, ill. a fémszerelvények körül – a korrózió elleni védelem érdekében – kb. 10 cm-en cementsimítással kell he­lyettesíteni.

A magnezitsimítást a cementsimítással azonosan kell készíteni. Az elkészült simítóréteg utókezelést, nedvesen tar­tást nem igényel, de a külső, káros hatá­soktól a felületet az anyag kötésének ideje alatt védeni kell.

Nivorapid gyorskiegyenlítők

A gyorskiegyenlítők zsír-, olaj- és por­mentes aljzatok, valamint egyéb fal­ vagy épületszerkezetek felületi kiegyen­lítésére használhatók. Alkalmasak be­ton, aljzatbeton, régi oldószermentes burkolat, aszfaltaljzat, műkő és kőfelü­let burkolás előtti felület előkészítéséhez. Rétegvastagságuk 0,5-10 mm. A lehú­záshoz általában vakolólécet használ­nak, a réteget két irányban eldolgozva. 1 cm-nél nagyobb vastagságban két ré­tegben kell felhordani, glettvassal be­dolgozva. Ha a hordozó felület laza betonszerkezet, annak javítását még a le-kenés előtt el kell végezni. Az anyag műanyag edényben, furószáras keverő­vel keverhető.

MUREXIN FM 35 önterülő finomtapasz

A műanyaggal erősen feljavított ön­terülő finomtapasz alkalmas beltéri pó­rusos felületek lezárására, 0-8 mm-es rétegvastagságig, por-, zsír- és olajmen­tes aljzatok felületének kiegyenlítésére. Az FM 35 javító tapaszport feldolgozás előtt tiszta keverőedényben, elektromos keverő berendezéssel össze kell keverni az előírásos mennyiségű tiszta vízzel, hogy csomómentes, sűrű masszát kap­junk. A folyós masszát lehetőleg egy munkamenetben kell a kívánt rétegvas­tagságban a felületre önteni és elosztani. Nagy padlóterhelés esetén az FM 35 fi­nomtapasz rugalmasságának és hajlító-szilárdságának növelésére minden 25 kg finomtapasz-porhoz 1 liter SD 12 mű­gyanta javítóadalékot célszerű a keve­rő vízhez adagolni, a keverővíz mennyi­ségét természetesen ugyanennyivel csökkentve.

Több rétegben való felhordásnál a kö­vetkező réteget azonnal fel kell vinni, a járhatóság elérésekor tehát a még ned­ves előző rétegre. Ha hosszabb idő eltelik, akkor vízzel 1:3 arányban hígított SD 12 előbevonatot kell a felhordás előtt felkenni. Az FM 35 finomtapasz a cement és a víz reakciója révén köt meg. A friss ta­paszréteget – a kiszáradás elkerülése érdekében – védeni kell a huzattól és a közvetlen napsugárzástól.

4.23. ábra. Rossz minőségű meglévő bur­kolatoknál üvegszövet stabilizálóval kell javítani a hordozó réteg együttdolgozását és a fogadó aljzat tapadását 1 meglévő aljzat vagy burkolat, 2 alapozó réteg, 3 üvegszövet, 4 stabilizáló gyorski­egyenlítő.

MUREXIN FM 15 szintezőmassza

A cement kötőanyagú, diszpergálásra képes műanyagokkal javított tapaszpor vízzel elkeverve önterülő masszává vá­lik, amely alkalmas sík, tiszta aljzatok felületének kiegyenlítésére, bármely padlófajtához. Maximális rétegvastag­sága 10 mm, csak egy rétegben hordha­tó fel.

MAPEI LIVIGUM műgyanta diszperzió

Ezzel a habarcsadalékkal speciális eszt­rich készíthető, 0-5 cm vastagságban kötőhídként készíthető, habarcsrétegek alatti betonfelületre.

Kötőhídként alkalmazva 1:5 arányban vízzel kell hígítani, majd kefével kell fel­hordani az aljzatra (falra vagy padlóra). Adalékanyagként kiegyenlítő masszák­hoz 1 rész LIVIGUM-ot 3 rész keverő-vízzel kell összekeverni. A LIVIGUM nem befolyásolja a kötésidőt. Erősen nedvszívó aljzatok esetén, kiegyenlítő masszákhoz 1:5 arányban vízzel hígít­va, alapozóként használjuk. Adalékanyagként habarcsokhoz 1 rész LIVIGUM, 2 rész víz, 5-7 rész cement és 7-10 rész tiszta, száraz kvarchomok szükséges, a szemcsenagyságtól függő­en.

Nagy kopásállósági követelmények ese­tén a LIVIGUM-ot 1:1 arányban kever­jük vízzel. A munkaeszközöket a munka után azon­nal meg kell tisztítani tiszta vízzel.

Stabilizálók alkalmazása (belső burkolatoknál)

Üvegszövet betétek

Az üvegszál szövetrendszerek nagy el­lenálló képességű, könnyen tisztítható burkolatok, amelyek felépítését a vár­ható igénybevétel alapján kell megha­tározni.

Az üvegszál szövetek nagy teherbírású, nem éghető, kopásálló, szennyeződé­sekkel és fertőzéssel szemben ellenálló, fertőtleníthető anyagok. Ez azonban csak megfelelő ragasztó- és ágyazó anyag, valamint bevonati réteg alkalmazása ese­tén igaz, emiatt helyesebb üvegszál szö­vetrendszerekről beszélni. A rendszer felépítése során a várható igénybevételek vizsgálatából kell kiin­dulni, amelyek lehetnek normál, kö­zepes, nagy, valamint nedves körülmé­nyek közötti igénybevételek. Normál igénybevételhez a felületet akril-diszperziós festékkel vonják be, közepes igénybevétel mellett akril-diszperziós lakkot, nagy igénybevétel esetén egy poliuretán rendszer alatt speciális elő­kezelést végeznek.

Az első három igénybevételi osztályban diszperziós alapú hengerrel felhordha­tó, öregedéssel szemben ellenálló, ned­vesen is jó tapadóképességű ragasztó­anyagokat használnak. Nagy felületek burkolásához nagy késleltetési idejű, de jó kezdeti tapadó értékű ragasztók szük­ségesek.

Üvegszál szövetek felvitele

Az üvegszál szövetek speciális simítóval vihetők fel, amellyel a sarkok és az élek is tökéletesen kialakíthatók. Olyan helyiségben, ahol a falburkolat időnként nedvességnek is ki van téve, nedvesség stabil, akrilát-alapú ragasz­tókat kell használni. Nedvességnek ál­landóan kitett helyiségekben kizárólag a nem duzzadó akrilát-gyanták használ­hatók. A ragasztóanyagok +10 °C hőmérsékleten (lég- és felülethőmérsék­let) dolgozhatók be. Az üvegszál szövetrendszerek gyakran elhanyagolt eleme a felületképzés, amely­nek során azokat speciális, kötőanyag­ban gazdag, kevés töltőanyagot tartal­mazó bevonattal kell ellátni, mert így még többszöri felújítás után is érvénye­sül a szövet struktúrája. A bevonatot úgy kell megválasztani, hogy kellő mér­tékben impregnálja az üvegszál szöve­tet, felhordás közben azonban ne foly­jon le.

Vízszintes padlóburkolatoknál, vala­mint vízszintes és függőleges falbur­kolatok csatlakoztatásánál és ezek össze­függő területein – főként vizes helyi­ségeknél – a burkolati hordozó réteg­re, 10 cm átfedéssel toldva, valamely javító tapasszal vagy cement-homok keverékű habarccsal, glettszerű bedol­gozással, a burkolás előtt legalább 1 nap­pal kell felhordani. Teraszburkolatok alatt – csapadékvíz elleni vízszigete­lésnél, ahol a burkolati réteg várható mozgása veszélyezteti a szigetelés sta­bilitását – főként a szigetelés védelmé­ben nyújt megfelelő biztonságot. További felhasználási területét jelenti a kismozaik kerámialapok táblásítása, amikor a lapok hátoldalához, valami­lyen ragasztóanyaggal, vonalszerűén, gyártósablonban ragasztják fel az üveg­szövetet.

Képlékeny és kent, valamint önterülő padlózatoknál az üvegszövet – mint aljzat feletti hordozó – a kiegyenlítő rétegbe ágyazva, jól szolgálja a koptatóréteg és az aljzat biztonságát.

4.24. ábra. Stabilizáló fémszövet (drót­háló) behelyezése az ágyazó cementha­barcsba, a burkolat hordozó, ill. kötő ré­tegébe.

4.25. ábra. A nem oxidálódó anyagú vagy felületű perforált fémlemez szalag javít­hatja az együttdolgozást.

4.26. ábra. Alapozó vagy tapadó rétegek felhordásához használt gumis lehúzó.

Fémszövet betétek

A fémszövet betétek – hasonlóan az üvegszövetekhez – kiválóan használ­hatók stabilizálásra, de az üvegszövetek megjelenésével jelentőségük erősen csök­kent.

Elektrosztatikus töltésű padozatok ese­tén viszont a fémhálónak, mint földelő ernyőnek óriási szerepe van. Ilyen ese­tekben a fémhálót az alsó műanyag ki­egyenlítő rétegbe helyezik, úgy, hogy az ne nyúljon át a felületi koptató ré­tegbe. Erre a „földelő hálóra” csak va­lamilyen nagy kopásellenállású burko­lat kerülhet. Ennek ellenére gyakran PVC- vagy egyéb, sztatikus töltésű táb­lás burkolatokat kapnak, ez a megoldás azonban ellentétes a DIN előírásaival, legfeljebb akkor lenne szabályos, ha az elemes vagy tekercses burkolatot le­terítenénk, és azonos komponensű – műanyag bázisú – forrasztó zsinórral összeforrasztanánk, esetleg ragaszta­nánk.

A fémháló anyaga sárgaréz szövet, ame­lyet kiterítve és kifeszítve, a beágyazás előtt építenek be, helyiségenként, illet­ve dilatált aljzatok esetén dilatációs me­zőnként táblásított egységeket a keretföldelő vezetékekbe 4-6 m²-enként kell belökni, úgy, hogy az átfedési „űr” ne legyen több 1 dm²-nél. A kitöltő massza, vagyis a hordozó réteg beterítése előtt a háló elektrosztatikai vizsgá­latát elektromos szakembernek, mű­szerrel el kell végeznie. Acélszövet beépítése aljzatra szigorúan tilos, mert az esetleges kopásoknál a háló felszínre kerülése – szikraképző rétegként – komoly veszélyhelyzete­ket idézhet elő.

Fémhuzal hálók

A fémhuzal hálók tulajdonképpen rabitzhálók, amelyeket az aljzatbetonba elhelyezve vasalt aljzathoz jutunk. A fémhuzal háló stabilizálja a felületet, így megfelelő hordozó réteg alakul ki.

Általában a hidegburkolatok alsó ha­barcsrétegébe feszítve szokás alkalmaz­ni, az alábbi esetekben:

• régi burkolatok felületének stabili­zálására,
• erkélyek, teraszok burkolata alatti hordozó rétegbe, ahol a hőhatás, hőingadozás, hőmérsékletváltozás jelentős,
• „süketszobáknál”, ahol a padló úsztatórétege összefüggő stabilizálást igényel,
• ahol a helyiségben folyó technoló­gia (pl.: dinamikus rezgések) ezt megkívánja.

Fémlemez szalagok

Az élek, sarkok, lépcsőélek felületi bur­kolat alatti stabilizálására jól használ­hatók a lyukacsos (perforált) szalagok, amelyek lehetnek laposak, szegletesek vagy lemezhajlítóval hajlítottak. Beépítésük azonos a látszó élvédők és a dilatációs szalagok beépítésével.

Tapadóhidak (belső burkolatoknál)

Régi betonfelületekre a ragasztott bur­kolatokat tapadóhíd közbeiktatásával célszerű elkészíteni. A tapadóhíd gletteléssel készül. A glettanyag a felhasz­nálandó ragasztóanyag képlékenyebb formája, amit a ragasztó hígításával, üzemben előregyártva, esetleg – bizo­nyos ragasztóanyagok esetén – a hely­színen állítanak elő. A tapadóhíddal nemcsak a felületi egye­netlenségek küszöbölhetők ki, hanem a glettelt rétegen a ragasztóanyag is gyor­sabban köt, tapadószilárdsága kedve­zőbb lesz, és a hajszálrepedéseket is el­tünteti.

A kedvező gyakorlati tapasztala­toknak köszönhetően alkalmazásuk ma­napság egyre szélesebb körben terjed. A tapadóhidakat gyakran mázolással hordják fel, ami azonban semmi esetre sem szakszerű, viszont sokkal gyorsabb a glettelt eljárástól. Előfordul a hosszú, partvisszerű gumilap lehúzóval való fel­dolgozás is, ahol a leöntött anyagot egy­szerűen lehúzzák a betonfelület fölött.

MAPEI PLANICRETE műanyag­kötő emulzió

A PLANICRETE olyan műanyag emul­zió, amely vízben nem emulgeálódik újra, szappanosodásmentes, megfelelő hajlítószilárdságot, ellenállóképességet, rugalmasságot és hőfeszültség-ellenállást kölcsönöz az esztrich-, illetve a ha­barcsrétegnek.

Kötőhidak, cement-esztrichek, cement­habarcs, mészhabarcs, tapasztó habarcs és javítóhabarcs előállítására alkalmaz­zák.

Ezek:

• kötőhidak vasbeton esztrich és ki­egyenlítő massza esetén,
• kötőhidak vakolatokhoz,
• tapadó szuszpenzió friss betonhoz régi betonra,
• nagy szilárdságú és tapadóképes­ségű esztrichek,
• nagy igénybevételnek kitett beton­aljzat bevonásához (ipari aljzatok, kihajtó- és rakodórámpák stb.).

A PLANICRETE fehér, híg, szappano­sodásmentes emulzió, amely a habarcs­nak nagyobb szilárdságot és tapadóké­pességet kölcsönöz. Használatához érdemes tudni, hogy: – a PLANICRETE-vel feljavított ha­barcsot – a túlzott léghézagképződés elkerülése érdekében – keverőgépben 3 percnél tovább ne keverjük, soha ne használjuk önmagában kötőhídként, csak cementtel vagy homok/cementtel keverve.

MUREXIN ND 22 tapadásjavító

Ez az oldószermentes, filmképző, ne­oprén diszperziós tapadásjavító olyan nem szívóképes felületekhez használ­ható, mint például az öntöttaszfalt, a kő- és a terazzó- és a forgácslap burko­latok, valamint szilárdan rátapadt ra­gasztóanyaggal és tapaszmaradványok­kal szennyezett régi padlófelületek. A tapadásjavítót a cementalapú tapaszok, ill. masszák felhordása előtt, szivacshengerrel, egyenletesen, ún. „tócsamentes” vastagságban kell felhordani.

Alapozók

Az alapozók feladata hasonló a tapadó-hidakéhoz, a különbség az, hogy azok idegen vagy a rosszul tapadó anyagok tapadó felületének javítására szolgálnak, az alapozók pedig a további, azo­nos kémiai összetételű anyagok felhor­dási rétegei közötti kötőhídként funkci­onálnak.

MAPEI PRIMER G alapozó

Alkalmazható:

• gipsztartalmú aljzatok alapozásá­hoz hidegburkolás előtt,
• alapozóként, önterülő kiegyenlítő anyagok, pl. ULTRAPLAN alá.

A PRIMER G műgyanta bázisú disz­perziós alapozó szilárdítja az aljzatot és óvja azt a nedvesség károsító hatásaitól, így jelentősen növeli a kerámiák ta­padóképességét.

A PRIMER G megakadályozza a gipsz kitöréseit, ennek köszönhetően a lapok nem válhatnak el a gipsztartalmú aljzattól. Önterülő aljzatkiegyenlítők alapozó­jaként a PRIMER G megakadályozza légbuborékok képződését és a túl gyors kötést. A PRIMER G oldószermentes, így zárt helyiségekben is alkalmazható.

MAPEI MAPEPRIM SP oldószermentes alapozó

Alkalmas kötőhidak és alapozórétegek készítésére aljzatkiegyenlítés és lapra­gasztás előtt, nem, ill. gyengén nedvszívó aljzatokhoz, pl. szigetelt betonpadló­hoz vagy falhoz, öntöttaszfalthoz, anhidrit- és magnezit-esztrichekhez, faaljzatokhoz, meglévő lapburkolatokhoz stb. Az alapozó anyag két komponensét gon­dosan, 1:1 arányban össze kell keverni, majd a felületre ecsettel vagy hengerrel felhordani, minél vékonyabb rétegben.

A kiszáradási idő után (kb. egy óra múl­va, a hőmérséklettől függően) kezdhető az aljzatkiegyenlítés, illetve a lapok ra­gasztása, a gyakorlatban akkor, amikor az alapozó anyag tejszerű felülete elszíntelenedik. A MAPEPRIM SP-vel kezelt felületeket 24 órán belül ki kell egyenlíteni, illetve a lapokkal le kell ra­gasztani.

MUREXIN SD 12 alapozó

Kiváló, oldószermentes műanyag disz­perzió, amely szívóképes felületekbe, pl. cementaljzatba, anhidrit-esztrichbe és gipsz építőanyagokba igen jól beha­tol. A hígításhoz víz szükséges. Az SD 12 előbevonatot finom pórusú szivacshengerrel, rövid szőrű velúr­hengerrel vagy terítőkefével, egyenletesen kell felhordani az alapfelületre, elkerülve a tócsaképződést. Nyersbeton felületnél 11, szívóképes felületeknél 13 részarányig hígítható.

Csúszórétegek, ragasztó rétegek és tágulási hézagok (burkolatoknál)

Csúszórétegek

Erős mechanikai igénybevételek esetén, pl. több tonnás járművekkel terhelt ipari padlókhoz alkalmazzák az ún. csúszó burkolatot, amelynél a födémet és a padlószerkezetet egy ún. csúszóréteggel (fólia) választják szét, hogy a padló­szerkezet roncsolódás nélkül vegye fel, ossza el és adja át a födémnek a mecha­nikai terheléseket. Természetesen a pad­lószerkezet egyes rétegeivel szembeni követelmények is magasabbak, mint hagyományos padlóknál. Hazánkban csak az ipari kerámia lap­burkolatokhoz alkalmaznak elválasztó csúszóréteget, itt is még viszonylag rit­kán.

Ennek oka nem a módszer ismeret­lensége, hanem a szigorú technológiai előírások, amit nehéz betartani. Nem­csak az ágyazó cementhabarcs összeté­tele és konzisztenciája más ugyanis, mint a szokásos, hanem a habarcsréteg vastagsága is nő. A habarcsréteg bedol­gozásakor minimum 30-35 %-os tömörítés szükséges ahhoz, hogy az ágyazat a fokozott igénybevételnek megfelel­jen. Ráadásul további technológiai meg­szorítások is vannak a burkolólapok elhelyezésével, utókezelésével, hézagrendszerével (nyitott hézagok) és hézagolásával kapcsolatban.

Ragasztó rétegek

Ragasztó habarcsok

A padlóburkolatok készítésekor – a megfelelő burkolati anyag kiválasztá­sán túl – igen fontos az igénybevéte­leknek és a követelményeknek megfe­lelő ágyazó, ragasztó és hézagoló anya­gok használata. Mára ezen a területen is megjelentek az olyan új anyagok, mint a szárazhabarcsok, a gyorskötő és ra­gasztó habarcsok, valamint a korszerű műgyanta kötőanyagú, habarcsszerű anyagok.

A ragasztó habarcsok fejlesztése napja­inkban is töretlen, és a különféle igény­bevételeknek megfelelően számtalan fajtájuk van forgalomban. Az ágyazó és ragasztó anyagok közül a cementhabarcsokat, a javított cement­habarcsokat, a poliészter, a fenolgyan­ta, a furángyanta, a poliuretán és epo­xigyanta kötőanyagú, valamint a bitu­menes habarcsokat használják. Külön­leges esetekben vízüveg-bázisú, sav- és lúgálló, valamint bitumenes ágyazó-ragasztó anyagokat is alkalmaznak. A ragasztó anyagokkal szemben támasz­tott minőségi követelményeken túl, a felhasználáskor még a következő igé­nyek is felmerülhetnek.

Ezek az igények:

• megfelelő kezdeti kötéserő,
• megfelelő nyíró-tapadó szilárdság,
• aljzat, a burkolat és a ragasztó réteg hőtágulásának összehangolása,
• kis zsugorodás,
• megfelelő konzisztencia, tixotrópia.

Az ágyazó- és ragasztó habarcsok tulaj­donságai és felhasználási területei a kö­vetkezők:

• Cementhabarcsok: hagyományos és csúszó kerámiaburkolatokhoz használ­ják (hazánkban a legelterjedtebb).
• Javított cementhabarcsok: speciális műanyag adalékokat, sűrítő és konzer­váló anyagokat tartalmaznak. Könnyű bedolgozhatóságuk, kis zsugorodásuk, jó tapadási és szilárdsági tulajdonságaik miatt ma már elterjedt padlóburkolat­ ragasztónak számítanak.
• Poliészter kötőanyagú habarcsok: jó hőállóság, közepes kémiai és mechani­kai tulajdonságokkal, hátrányuk azon­ban a nagymértékű zsugorodás és a hő-tágulás.
• Fenolgyanta kötőanyagú habarcsok: közepes kémiai és gyengébb mechani­kai tulajdonságok.
• Furángyanta kötőanyagú habarcsok: & vegyi hatásokkal szemben ellenállók, igen hőállóak, de hajlamosak a zsugo­rodásra és mechanikai tulajdonságaik viszonylag kedvezőtlenek.
• Poliuretán kötőanyagú habarcsok: a vegyi hatásokkal szemben jól ellen­állnak, tapadásuk és rugalmasságuk ki­váló. Mivel azonban hőállóságuk kicsi, ez alkalmazási területüket leszűkíti, terjedésüket korlátozza.
• Epoxi kötőanyagú habarcsok: gyak­rabban használt ágyazó-, ragasztó és hézagoló habarcsok, gittek. Savaknak, lúgoknak, oxidálószereknek bizonyos határok között ellenállnak, jó mechani­kai és tapadási tulajdonságokkal rendel­keznek.
• Vízüveg kötőanyagú anyagok: tömény savakat alkalmazó technológia vagy igen magas hőmérséklet esetén hasz­nálatosak, lúgállóságuk és tapadási tu­lajdonságaik gyengék.
• Bitumenes habarcsok: főként a víz és vegyszerek hatásának kitett helyeken, többnyire hézagolásra (kő- és fabur­kolatokhoz) használhatók.

Korszerű ragasztók

A kerámia padlóburkolatok ragasztó­anyagait a várható igénybevételük alapján kell megválasztani (fagy, hajlítás, hőtágulás, mechanikai hatások stb.). A ragasztandó felületek szennyeződéstől, portól mentesek, kellő szilárdságúak, nem vizes ragasztó esetén légszárazak legyenek. A ragasztók minőségét elő­nyösen befolyásolja az alapfelület ala­pozóval való kellősítése, a tapadóhíd képzése.

Ha alapozót használunk, a ragasztást az alapozó megkötése előtt, a még nedves felületen kell elvégezni. Ellenkező eset­ben – az alapozó anyag funkciójával ellentétesen – gátolni fogja a ragasztó tapadását. Az alapozóhoz hasonlóan, a ragasztó felhasználásánál is ügyeljünk arra, hogy csak annyi ragasztót kever­jünk be, amennyit a kötés megindulá­sáig fel tudunk használni (ez az idő a külső körülményektől függően, általában 15-45 perc).

A ragasztó réteg mini­mális vastagsága az aljzat felületi egyen­letességétől, a burkolólap hátoldali fe­lületének kialakításától, valamint mére­teitől függ. A cementbázisú ragasztók esetén a ragasztóréteg maximális vas­tagsága lényegében csak technológiai okok miatt behatárolt (1-3 mm). Az epoxiragasztók minimum 1 mm, maxi­mum 8-10 mm vastagságban hordha­tók fel.

Ragasztó felhordása, lépések

A ragasztókat általában az alapfelületre kell felhordani, a felhordást célszerű fo­gazott glettvassal végezni (a „fogazás” nagysága egyben meghatározza a ra­gasztóréteg vastagságát is). Bármilyen festő, vagy még inkább kőműves glett­vassal dolgozhatunk, amelyek fogazását lemezvágó ollóval, háromszögletű reszelővel vagy köszörűkővel magunk is elkészíthetjük, de készen is kaphatók fogazott szerszámok. A ragasztóanyagokat homogén, cso­mómentes állapotúra kell keverni (a legjobb fúrógépbe fogott keverőszárral végezni a keverést). Az első megkeve­rés után, kb. 5 perc pihentetést köve­tően az anyagot ismét keverjük át.

A szőnyegpadló, linóleum és PVC bur­kolatok ragasztói hengerrel vagy szó­rással felhordható, speciális diszperzi­ós ragasztók. Hengerrel hordhatók fel általában a padlókra, falakra kerülő sző­nyegburkolatok alá kerülő ragasztóa­nyagok, a PVC- és CV-burkolatok alá pedig inkább szórással kell felvinni a szikkadó ragasztót, amelyre 10 perc el­teltével teríthető, illetve helyezhető a burkolat, a késleltetés 60 perc. A burkolatok 24 óra múlva terhelhetők.

Lakások, irodák padozatainál, ideig­lenes burkolat elhelyezések tapadó felü­leteinek kialakításánál ideális megoldás a mindkét oldalán erősen tapadó felü­letű háló beépítése. Ez a háló közbenső réteget alkot a régi és az új burkolat között, amit nagy tapadóerővel, teljes felületen kell rögzíteni. Később a régi burkolat károsodása nélkül felszedhe­tők, más helyen újra lefektethetők.

Al­kalmasak szőnyegpadlók és PVC-burko­latok rögzítésére, és hőszigetelő, valamint hanggátló feladatokat is elláthatnak. Épületfelújításoknál a régi szőnyegpad­ló megfelelő aljzatot jelent az új sző­nyegpadló végleges leragasztásához. Az új ragasztóanyagok előállítását drá­ga kutatások előzik meg, és a felhasznált nyersanyagok többnyire igen költ­ségesek, ezért ezek a ragasztók általá­ban igen drágák. A felhasználási előírá­sok betartásával és a javasolt eszközök használata mellett elkerülhető az anyagpazarlás, ami annál inkább fontos, mert a nem előírás szerinti alkalmazás miatt a ragasztás minősége is romolhat.

Tágulási hézagok

Amint az közismert, a szilárd anyag a felmelegedés során kitágul (dilatáció), lehűléskor pedig összehúzódik (kont­rakció). Ez az alapvető fizikai törvény az épületszerkezetek tervezésénél és kivitelezésénél, így természetesen a pad­lóburkolatoknál is igen fontos. A hő okozta mozgásokat lehetővé tevő „tá­gulási” hézagok méreteit és elrendezé­sét a tervező építész határozza meg, de előfordulhat, hogy a szakipari munkát végeztetőnek kell döntenie, emiatt fel­tétlenül ismerni kell bizonyos alapvető szempontokat.

4.27. ábra. Aljzatbeton készítésekor el­helyezendő dilatációs elem a) a végleges padozati síknak megfele­lően elhelyezett profillal, b) beépített po­lisztirol szalaggal, 1 behelyezett műanyag profil, 2 pattintós takaró (-látszó) profil, 3 burkolat, 4 ágyazó réteg, 5 aljzatbeton, 6 mozgási üreg, 7 elasztikus fugázás, 8 po­lisztirol szalagsáv.

A padlóburkolatok tágulási hézagait a hőmérséklet-változás okozta igénybe­vétel és a vízterhelés együttes figyelem­bevételével kell kialakítani. Különösen fontos szempont a burkolat tisztításá­nak módja (gőz vagy víz). Gőzzel való tisztítás esetén a terhelés olyan mértékű lehet, hogy a dilatációs mezőket az át­lagosnál jóval kisebbre kell készíteni. Szélsőséges példa, de hűtőhelyiségnél előfordulhat, hogy a -20 °C-os helyi­ségben +80 °C-os vízzel tisztítják a burkolatot. Ilyenkor a hőmérsékletkülönb­ség 100 °C, amelyet a burkolat igény­bevételének meghatározásakor figye­lembe kell venni.

A tágulási hézagok kialakításának leg­fontosabb szempontjai:

• a tágulási hézag nem lehet kisebb 10 mm-nél,
• a csatlakozási hézag (küszöb, fal mellett stb.) nem lehet kisebb 5 mm-nél,
• aljzat maximális dilatáció nélküli táblamérete 10,0 m, padlófűtés alj­zatánál 7,0 m,
• a burkolatot 16-55 m²-enként kell tágulási hézagokkal megszakítani, úgy, hogy a burkolat és az aljzatbe­ton tágulási hézagai egymás fölé kerüljenek,
• a hézagtömítő anyag minimális mélysége a hézag közepén lega­lább 6 mm legyen,
• a tömítőanyag minimális mélysége a hézag szélén legalább 10 mm legyen.

A hézagok kialakításakor figyelembe kell venni a padlóburkolat mechanikai igénybevételét és az aljzat tágulási hé­zagait, mert ezek alapján határozhatók meg a burkolat tágulási hézagainak mé­rete és a dilatációs mezők nagysága. A tágulási hézagot különösen pontosan kell megtervezni elemes lapburkolatok esetén. Az aljzat készítése előtt tisztázni kell a helyiség burkolatainak méretét és a tervezett háló vonalvezetését. Gondoljuk végig, hogy a falsíkra 45 fokban elfordított burkolati fugasorhoz hogyan készíthető közbenső dilatáció?

4.28. ábra. Műanyag dilatációs profilok.

4.29. ábra. Aljzatbetonra helyezett három­elemes dilatációs áthidalás 1 pattintott kemény profil, 2 fogadó fém­lemez félprofil, 3 burkolat, 4 ragasztó ré­teg, 5 aljzatbeton, 6 dilatációs rés.

A fal­síkkal párhuzamos közbenső dilatáció helyét pontosan meg kell határozni, mert a fölé kerülő burkolat maximum a ragasztóréteg fél vastagságában térhet el, amely alig több, mint néhány mm. Az aljzatok meglévő dilatációját figye­lembe kell venni, még esztrich burko­latoknál is, amelyek ugyan valamivel rugalmasabbak, de a kapcsolt rétegek tágulási együtthatói vektorainak, még a lehető legkisebb táblafeszültség esetén is, azonos irányúaknak kell lenniük. Gipszkarton és egyéb elemes aljzatok­hoz, valamint tekercses burkolórétegek alá csak a falak mentén kell dilatációs hézagot kialakítani.

4.30. ábra. Dilatációs takaró-, sarok-és záróprofilok.

4.31. ábra. Műanyag profilos mozgását­hidalás fém takaró profilokkal.

4.32. ábra. Dilatáció takarása ajtóküszöb alatt, csavaros rögzítésű fém- vagy műa­nyag profillal.

4.33. ábra. Ajtóküszöb, mint dilatációs pro­fil a) műanyag/műanyag szelvény, b) fémpapucs/műanyag szelvény.

4.34. ábra. Aljzatok dilatált mozgását kö­vető burkolati profilok beépítése, ill. kap­csolása a burkolattal a) – b) látszó műanyag betétekkel, c) padozati csúszólappal, d) rugalmas álló­lapos, fém-, ill. műanyag szelvényekkel.