• anyagok
• födém
• tulajdonságok

A födémek fajtái

A födémeket sokféleképpen lehet csoportosítani. Anyaguk szerint a födém építéséhez felhasználhatunk fenyőfát, acélgerendát, vasbeton gerendát, beton- és égetett agyag béléseleme­ket, falazótéglát és betont. Az elkészítés módja szerint a födémek lehetek monolit jellegűek és készülhetnek előregyártva, helyszíni szerelő munkával is. Megkülönböztetünk gerendás, lemez, és bordás kialakítású födémeket. A megtámasztás (83. ábra) módja szerint a födémek két-, vagy többtámaszú tartószerkezetek lehetnek, tartoznak a falszerkezetekbe befogott (84. ábra) erkélylemezek is.

83. Ábra: Födémek alátámasztása.

84. Ábra: Konzolos erkélylemez.

A fafödémek

A vasbeton megjelenése előtt a födémszerkezetek gyakran készül­tek fagerendás kivitelben. Mint már említettük, nálunk ezt az anya­got ma már ritkán alkalmazzák. A fában gazdag országokban azonban még ma is használatos nemcsak födém készítésére, hanem a falak elkészítésére is. A fafödémek könnyűek, gyorsan megépíthetők, jó a hő- és hangszigetelésük, elkészítésükhöz nem kell különösebb szakértelem. Hátrá­nyuk a tűzveszélyességük, gombásodásra való hajlamuk és a korhadás veszély.

Régebben a lakóépületeknél a fafödémek két változata terjedt el. Az egyik megoldásnál a gerendákat közvetlenül egymás mellé helyezték, így egy jól terhelhető sűrűgerendás szerke­zet jött létre.

A gerendák úgy alakultak ki, hogy a rúdfa két egymással szemközti oldalából lefűrészeltek 3-4 cm-t és a megmaradó keresztmetszetet hosszában félbevágták. A gerendákat így egymás mellé (85. ábra) lehetett helyezni, csapokkal és ékekkel összefogni. A kialakult födém felső síkjára aztán feltöltés került. A födém alsó síkját nád anyagú rabicolás után lehetett beva­kolni.

85. Ábra: Csapos gerendás födém.

A másik megoldásnál, a terhelés függvényében a gerendákat 60-80-100 cm-re helyezték el egymástól és valamilyen anyaggal kitöltötték a közeit. Az ilyen ritkított fafödémeknek na­gyon sok fajtája terjedt el. A pórfödém (86. ábra) jellemzője, hogy a gerendák felső síkjára deszkázatot szegeltek az alsó részen pedig teljes keresztmetszete látható. A födém elké­szítése előtt a geren­dákat és a teljes deszkázat felületét legya­lulták. Az alsó fa felületet pácréteggel vonták be. A pórfö­dém tetejére agyagta­paszolás került, így kialakult a felső járó­felület.

86. Ábra: Pórfödém.

A borított gerenda födémnél (87. ábra) a gerendák tengelytá­volsága 80-100 cm. A falra felfekvő geren­dák alsó és felső felü­letét is bedeszkázták. Ezzel kialakult egy alul-fölül sík födém­szerkezet. Az alsó fe­lület nyersen is elké­szíthető volt gyalult deszkák felhasználá­sával. A másik felü­letképzési lehetőség szerint az alsó desz­kázatra nádazás segít­ségével, normál mennyezet vakolatot lehe­tett készíteni. A felső részén a födémnek feltöltés készült fapadló burkolattal.

87. Ábra: Borított gerendafödém.

Mindkét födémtípusnál a feltöltés anyagának lehullását úgy akadá­lyozták meg, hogy a deszkák csat­lakozásánál egy hézagtakaró lécet helyeztek el. Megoldást jelentett még a deszkák csaphornyos egy­másba ütése is. Valamennyi fafö­démnél a falra való feltámasztást úgy oldották meg, hogy a fageren­da környezetében egy 2-3 cm-es üreget képeztek ki a szellőzés miatt. A nedvesség elleni védekezés (88. ábra) miatt nem közvetlenül a falra, hanem az arra helyezett szigetelő lemezre fektették fel a fagerendákat.

88. Ábra: Fagerenda falra helyezése.

A mai építőipari gyakorlatban a fagerendás födémek készítésénél a gerendákat vasbeton koszorúhoz rögzítik. Ehhez a tőcsavarhoz hasonló, fém elemet használnak. A bebetonozott elemhez a fagerendákat hozzá lehet csavarozni. A födém készítéséhez szükséges esetleges fakötéseket fém kapcsolóelemekkel erősítik meg. A faanyagú födémek alsó síkjának borítá­sánál fel lehet használni a különböző típusú faforgácslemezeket és a gipszkarton lapokat is. Kialakult szokás az is, hogy a fafödém felső síkjára egy vasalt aljzatbetont készítenek.

A fafödémek építésénél a beépített faanyagokat gombaölő és égéskésleltető anyaggal kell impregnálni. A gerendavégek legalább 12 cm-re feküdjenek fel a főfalra! A tömör légzárású födémeknél a belső légtereket valamelyik irányban szellőztetni kell!

Az acélgerendás födémek

Az acélgerendás födémek teherhordó eleme az acélgerenda, alakját tekintve általában „I” szelvényből készül. Az acélgerendákat a vasbeton megjelenése előtt alkalmazták különböző gerendaközönkénti kitöltésekkel. Az acélgerendák szelvényének magasságát a terhelés nagy­sága határozta meg. Az acélgerendákat a monolit koszorúba kötötték, így a födémszerkezet kellő merevítést tudott biztosítani.

Az acélgerenda előnyös tulajdonsága, hogy a terhelhetősége jó, könnyen és gyorsan elké­szíthető, azonnal terhelhető. Hátrányos azonban az acél korrózió hajlama, ami ellen mázo­lással kell védekezni. Az acélgerendás födémeknél is szükség volt feltöltések alkalmazására, amivel egyenes felső födémsíkot lehetett kialakítani.

A ma már az acélgerendás födémeket ritkán használják új épületek födémezésére. Különle­gesen nagy terhelések, vagy különleges alakú födémek esetén kerülhet sor az alkalmazásuk­ra. Nagy, koncentrált terhek viselésére kimondottan alkalmasak. Az acélgerenda előnyösen felhasználható átalakítási munkáknál is. Az acélgerendás födémeket a gerendák közötti rész kitöltésének függvényében a követke­zőképpen csoportosíthatjuk.

Ezek:

• Poroszsüveg boltozat;
• acélgerendák közötti vasbeton lemezfödém;
• acélgerendák közötti téglabetétes lemezfödém.

89. Ábra: Poroszsüveg boltozat.

A Poroszsüveg boltozatnál (89. ábra) az acélgerendák tengelytávolsága 80-120 cm. A fö­démtípus jellemzője az, hogy a gerendák közeit íves alakú boltozattal töltik, illetve töltötték ki. így a födém alsó síkja a boltozás miatt jellegzetesen íves alakú. Kisebb gerenda távol­sághoz kisebb ívmagasság tartozik. Ebből az következik, hogy a gerendaközök növelésével egyre nagyobb íveket kellett elkészíteni. Ez­zel növekedett a fö­dém vastagsága is, hiszen a feltöltés anyagával lehetett a magas ívek felett sík felületet létrehozni.

A boltozat elkészíté­séhez kisméretű tégla használható. A kismé­retű tégla vagy spe­ciális orrtéglával csat­lakozik a gerendához, vagy faragással ala­kítható ki a megfelelő kapcsolatot. A fala­zásnál mintadeszkáza­tot kell alkalmazni, és a téglákat egy kicsit ferde helyzetben beépíteni. A gerendaközökben a falazást egyszerre kell elvégezni, mert a bot­övek oldalnyomását csak így lehet közömbösí­teni. Az oldalnyomást ideiglenesen elhelyezett deszkákkal, vagy pallódarabokkal lehet felvenni.

Gondot okozhat a gerendázat szélső mezőinek oldalnyomása is. Ezeket az oldalnyomásokat fallal, koszorúgerendával, vagy vonóvassal lehet felvenni. A megfelelő vastagságú fal és a vasbe­ton koszorú kellő megtámasztást biztosít, a gerendákon átfűzött vonóvas pedig megakadá­lyozza a szélső gerendák elmozdulását.

90. Ábra: Felül bordás acélgerendás födém.

Az acélgerendák közötti vasbeton lemezfödém úgy alakítható ki, hogy a gerendák közötti rész­be kapcsolódó vasbeton lemezt kell készíteni. A lemez vasalása az acélgerendákhoz kapcsolódik. A téglaboltozatnál egyszerűbb kialakításnál kétféle megoldás adódhat. A gerenda alsó részé­hez kapcsolódó lemezzel kialakul a felül bordás (90. ábra) változat, amelyre jelentős vastagságú feltöltést kell készíteni. A födém alsó síkja azonban sík felületű, így lakóépületekben is alkalmazható. Az alsó felület zsaluzatát vi­szonylag egyszerűen meg lehet oldani. Az acél­gerendákra fel lehet kötözni a zsaluzat deszkáit.

91. Ábra: Alul bordás acélgerendás födém.

A másik változatnál az acélgerenda felső részéhez kerül a vasbeton lemez, és így kialakul az alul bordás (91. ábra) változat. Ennél a típusnál a felső felület sík és nincs szükség feltöltésre, viszonylag egyszerű padlóburkolati rétegrend alakítható ki. A födém alsó részén viszont látni lehet a bordákat, melyeket csak vakolattartó szerkezetre felhordott mennyezet vakolattal lehet eltakarni. Ennek a típusnak hátránya az is, hogy az alsó felületen teljes zsaluzatot kell készíteni az elkészítéshez. Mind­két megoldás kellően merev, jól terhelhető födémszerkezetet eredményez.

Megjegyezzük azonban azt, hogy a gerenda korrózió védelméről megfelelő vastagságú betontakarással gondoskodni kell. A korrózió elleni védeleménél nem alkalmazható a védőmázolás, mert az acél mázolt felülete nem tud megfelelően tapadni a betonhoz.

Az acélgerendás födémeknél a gerendák köze téglabetétes (más elnevezés szerint Horcsik fö­dém, téglatálcás födém) megol­dással (92. ábra) is kitölthető. Ez a födémtípus tulajdonképpen az előző felül bordás változat könnyített variációja. A könnyí­tés azt jelenti, hogy a lemezbe lapjára fektetett téglákat kell elhelyezni, amelyeket a vasalás miatt hézagosan kell beépíteni. így a téglák között vasbeton bordák alakulnak ki, amelyek a gerendákra terhelnek.

92. Ábra: Acélgerendák közötti téglabetétes födém.

Az elkészítésnél ez a megoldás is alsó oldali zsaluzatot igényel. A zsaluzatra először elhelyezik a hálószerű vasalatot, amely a gerendákra támaszkodik. Utána következhet a téglák elhelyezése majd a betonozás után kialakul a födémszerkezet. Mivel ez a megoldás sem eredményez sík felső felületet ezért a feltöltésre itt is szükség van. A felso­rolt három födémtípust a mai építőipari gyakorlatban már nem alkalmazzák, de az átalakí­tási munkáknál találkozhatunk velük, hiszen sok ilyen födémszerkezet épült.

A vasbeton födémek

A vasbeton födémeket többféle szempont szerint lehet csoportosítani. Ez azért van, mert a sokféle szerkezeti kialakítás nehezen szorítható mindig valamilyen kategóriába. Alapvetően kétféle vasbeton anyagú födémtípust különböztetünk meg, az egyik monolitikus, tehát telje­sen a helyszínen készül; míg a másikat előregyártott elemekből lehet megépíteni. Mindkét építési módnak vannak előnyei és hátrányai, ezért mindig a célnak legjobban megfelelő megoldást kell választani.

A monolit vasbeton födémek

A monolitikus födémek három fajtája terjedt el a hétköznapi gyakorlatban. Mindhárom megoldás közös tulajdonsága az, hogy sok helyszíni munkát igényelnek. A helyszínen kell elkészíteni a födém teljes felületű zsaluzatát, erre a vasszerelést, és általában nagy mennyi­ségű betonozási munkát is kell végezni. A zsaluzatok fejlődésével ma már általában variál­ható nagytáblás zsaluzatokat használnak, amelyekkel a zsaluzás viszonylag könnyen elkészíthető.

A vasszerelés mindig helyszíni jellegű. A munka elvégzésén a hegesztett hálók alkalmazása könnyíthet azzal, hogy kevesebb helyszíni kötözést kell végezni. A betonozás­hoz ma már az esetek többségében betonpumpát alkalmaznak. A betontechnológiai géplánc lehetővé teszi a gyors munkavégzést és a nagymennyiségű betonozás elvégzését.

A monolitikus födémeket mindig az egyedi igényeknek megfelelően lehet méretezni. Ez vo­natkozik a geometriai méretekre és a terhelésekre is. A zártsorú foghíj beépítéseknél az egyedi méretekhez például jól alkalmazható. A szabályos négyzet és téglalap mellett más alakú térlefedéseket is lehet készí­teni. A terhelések függvényében le­het a vasalás mennyiségét és az anyagminőségét megállapítani.

A monolit vasbeton födémeket a kö­vetkezők szerint csoportosíthatjuk:

• alul-felül sík lemezfödémek;
• alul bordás födémek;
• felül bordás födémek.

Az alul-felül sík lemez födémeket kisebb falközméretek esetében al­kalmazzák. A födém a falakra, vagy a kiváltókra támaszkodik. A sík lemezfödémek egy és két irányban lehetnek teherviselők. A támaszok száma szerint kéttáma­szú és többtámaszú változatukat különböztetjük meg.

Az egy irányban teherhordó leme­zek (93. ábra) olyan térlefedésekre alkalmasak, ahol a hosszúsági- és a szélességi méretek jelentősen eltér­nek egymástól. Ilyen esetekben a hosszabbik irányra merőlegesen kell elhelyezni a födém teherhordó rovásait. A fővasakra merőlegesen helyezkednek el a szerelővasak.

93. Ábra: Egy irányban teherhordó lemez vasalása.

A két irányban teherhordó födé­mek alaprajza általában négyzetes (94. ábra), és mind a két irányban fővasak helyezkednek el. Az ilyen kialakítású födémek teherviselése kedvező, és a falközméret is növel­hető esetleg. Az alul-felül sík le­mezfödémek anyagminőségeit a tervezés során kell megállapítani. A minimális szerkezeti vastagsá­gok és beépített acélbetét-átmérők nagyságát a vasbeton szerkezetekre vonatkozó szabvány tartalmazza. Az alul-felül sík lemezfödémeket előregyártva is el lehet készíteni. Ilyen kialakítással a panelos épüle­tek födémszerkezete készült.

94. Ábra: Két irányban teherhordó lemez vasalása.

95. Ábra: Alul bordás monolit vasbeton födém.

Az alul bordás (95. ábra) födémek úgy alakulnak ki, hogy a sík lemez­födémeken a födém síkja alatt erő­sítő bordákat alakítanak ki. A bordák természetesen erősítik a födém szerkezetét és nagyobb falköz méret lefedését teszik lehetővé. A bordák egymástól mért távolsága a méretezés függvényében 1,20-2,50 m lehet.

A borda nyomott övéhez kapcsolódik a vasbeton lemez, ami statikai szempontból kedvező. Az alul bordás födémet elsősorban ipari és más egyéb létesítményeknél alkalmazzák. A bordákat szükség esetén álmennyezettel lehet eltakarni, alul bordás kialakítás keresztmetszetéből jól láthatjuk, hogy a monolitikus födém elhelyezéséhez komoly zsaluzatot kell készíteni. A födémbe kerülő vasalás helyszíni munkával készül.

Az alul bordás födémeket úgy is elő lehet állítani, hogy az alsó bordák mind a két egymásra merőleges irányban erősítik a le­mezfödémet, így alakul ki a kazettás vasbe­ton födém, amelynek legfőbb jellemzője, hogy a bordák közötti rész négyzetes kialakítású. Megjegyezzük, hogy az alul bordás födémek előregyártva is elkészíthetők.

A felül bordás (96. ábra) födémnél, a vasbeton sík lemezt erősítő bordák felül helyezkednek el. Ebből adódóan a födém alsó felülete teljesen sík. A felső oldalon, a bordák közötti rész kitöltésével lehet az egyenes felületet kialakítani. A lemez vasalása a gerenda felett helyez­kedik el, míg a gerendák vasait a födémbe kell bekötni. Ezért a jó megoldás az, ha a koszorú alul és felül is legalább 3 cm-rel magasabb a gerendánál.

96. Ábra: Felül bordás monolit vasbeton födém.

A felül bordás födém zsaluzásánál a bordák közötti részt ki kell rekeszteni, hogy a beton ne töltse ki a teljes födémet. Ennek kialakítása többlet zsaluzó munkát igényel. A felül bordás födémek vasalását a helyszínen szerelik össze. A padlóburkolat rétegrendje úgy alakul ki, hogy a födémre kerülő feltöltésre fapadló, vagy az elkészített aljzatbetonra hidegpadló kerül. A monolit födémek áttöréseit előre meg kell tervezni és a vasalást, illetve a zsaluzatot ennek megfelelően kell kialakítani.

Vasbeton gerendás födémek

A vasbeton gerendás födémek szerkezeti kialakítása hasonlít az acélgerendás födémekhez. A megfelelő távolságra elhelyezett födémgerendák közeinek kitöltésével alakul ki a födém­szerkezet. A vasbeton gerendát előregyártó üzemekben készítik el normál vagy előfeszített vasalással. Először a normál vasalású gerendák gyártását kezdték meg, az előfeszített ki­alakítás később terjedt el.

A normál vasalású gerendák jellegzetessége, hogy a gerenda vasalását a hagyományos ge­rendákra jellemző elv szerint alakítják ki. A gerendával lefedhető falközméret típusonként változó, 20-40-60 cm-es méretlépcsőkben tervezhető meg. A gerenda keresztmetszete állan­dó, csak a vasalás változik a támaszközök függvényében. Ezek a födémgerendák a rájuk jutó terhelés miatt lehajlottak, természetesen a megengedett értéknél kisebb mértékben.

Az előfeszített vasbeton gerendák gyártásához nagyszilárdságú betonacélt használnak. A betonacél szálakat a gyártás idejére megfeszítik és csak a kötési idő lejárta után szüntetik meg a feszítő erőt. Ennek hatására a gerenda enyhe ívben meghajlik. A beépítéskor a geren­dákra terhelő béléselemek egyenesítik ki a födémgerendát, így az lehajlás nélkül egyenes lesz.

A vasbeton gerendás födémek külön csoportját képezik a félmonolitos elnevezéssel forga­lomba kerülő gerendák. A félmonolitos kifejezés azt jelenti, hogy az előregyártó üzemben a gerenda talprészét gyártják le, a hozzá kapcsolódó merev vasvázzal együtt. Ez a félig kész gerenda könnyen emelhető kézzel, a béléselemek elhelyezése után alakul ki a terhelhető fö­démszerkezet. A félmonolitos gerendáknak egy másik változata égetett agyag papucselemek felhasználásával készülhet el, merev vasvázas, vagy feszített vasalású kivitelben.

Normál vasalású vasbeton gerendás födémek

A normálvasalású gerendák „G”, „GM”, „F”, „FF” és „FK” betűjelzés­sel kerültek forgalomba meglehetősen magas (26, 29 cm-es) keresztmetszettel. A gerendák közötti rész kitöltéséhez téglatálcás, helyszíni- vagy előregyártott vb. tálcás, és béléstestes megoldásokat lehet alkalmazni. A gerendákat 80-100 cm-re helyezték el egymástól.

A téglatálcás változatot (97. ábra) az acélgerendás födémnél tanultakhoz hasonlóan építették meg. A falra helyezett gerendákra alulról erősítették fel a deszkazsaluzatot, erre helyezték el a lapjára fektetett kisméretű téglákat. A téglák közötti vasalással és kibetonozással alakultak ki aztán a hossz- és a keresztirányú bordák. Ennél a födémtípusnál is szükség volt a feltöltés elkészítésére.

97. Ábra: Tálcás födémkitöltés.

Az előregyártott tálcás födémszerkezet kitöltő elemeit előregyártó üzemben készítették el. A tálca alakú elemek méretének megfelelően kellett a födémgerendákat kiosztani. A beeme­lés kézi munkával történt úgy, hogy az elhelyezés előtt a gerendák vállrészét javított cement­habarccsal kenték ki. Ez biztosította a tálcaelemek egyenletes felfekvését. Ezt a tálcás szerkezeti megoldást monolitikusán is el lehet készíteni, a téglatálcás megoldáshoz hasonló­an. A tálcás födémeknél a válaszfalakat gerendára (szükség esetén kettőzött gerendára) fa­lazták fel. Amennyiben nem a gerendára esett a válaszfal, úgy a gerendák közé erősítő vasbeton bordákat kellett készíteni. Ugyanígy lehe­tett a gerendára merőleges válaszfalaknál is eljárni.

A béléstestes megoldásnál (98. ábra) a gerendák közé előregyártott beton béléselemeket helyeztek el (a gerendák tengelytávolsága 60 és 100 cm). Ez a szerkezeti megoldás ma is használatos mind a normál, mind az előfeszített födémgerendák eseté­ben. A béléselemek felhasználása megkönnyítette a födémszerkezetet, meggyorsította az elkészítést és szükségtelenné tette a feltöltés alkalmazását. A könnyítés abból adódik, hogy a béléstestek üreges kialakításúak és a födémet nem terheli a feltöltés.

98. Ábra: Válaszfal elhelyezése béléstestes födémre.

Előfeszített vasalású vasbeton gerendás födémek

A feszített vasalású gerendák „E”, „M”, „H”, „PPB” betűjellel kerülnek forgalomba. A gerendák keresztmetszete kisebb a normál vasalású gerendákénál. Az „E” és „M” jelű gerendákat régóta használja az építőipar elsősorban családi házak építéséhez. Ezekhez a gerendákhoz „EB” és „MB” jelű béléselemeket lehet alkalmazni.

Az „E” jelű gerenda (99. ábra) 2,40 és 6,60 m közötti falközméretek lefedésére alkalmas 60-cm-es méretlépcsőkkel. A gerendák tengelytávolsága a béléstestek méretétől függően 30 illetve 60 cm lehet. A béléstestek „EB 60/19”, „EB 30/19” és „EB 24/19” jelű elemek. A 19 cm magas elemek alkalmazása esetén, a 30 cm-es osztással nagyobb teherbírású födémszerkezetet kaphatunk.

99. Ábra: „E” gerendás födém.

A 24 cm magas béléselem al­kalmazásával a na­gyobb keresztmetsze­tű kibetonozás miatt a födém teherbírása to­vább növelhető. Az „M” födémge­rendák (100. ábra) falközméretei 5,40; 6,00; 6,60; 7,20 és 7,80 m. A gerendákat a béléselem méretének függvényében 60 és 100 cm távolságra lehet kiosztani. Ez a födémtípus láthatóan nagyobb fal közméret lefedésére alkalmas. A „PPB” födém­ rendszer (101. ábra) 13; 15 és 17 cm magas gerendákból állítható össze.

100. Ábra: „M” gerendás födém.

101. Ábra: „PPB” födémszerkezet.

A gerendaközök kitöltéséhez négyféle béléselem típus használható:

• 17; 19 és 21 cm magas normál beton béléselem;
• 15 cm magas kohóhabsalak béléselem;
• 15 vagy 19 cm magas vázkerámia béléselem;
• 22 és 24 cm magas nikecell betétes béléselem.

A kohóhabsalak és a vázkerámia béléselemek fölé 4 cm vastagságú, a nikecell betétes béles testek fölé 5 cm vastagságú helyszínen beto­nozott vasalt le­mezt kell készí­teni. A helyszíni betonozás a béléstestek között kialakítja a bélés­testek együttdol­gozását, a vasalt aljzatbeton viszont összefogja a fö­démszerkezetet és egyenletes teherelosztást biztosit.

Az előfeszített vasalású gerendás födémek készítésé­nél ideiglenes alá­támasztást kell ké­szíteni, amely sű­rűségét a tervező, vagy a felelős mű­szaki vezető hatá­rozza meg. Mivel a feszített geren­dák terheletlen állapotban felfelé íveltek (1-2 cm-rel), ezért az alátámasztó állvány építésénél ehhez alkalmazkodni kell. A koszorúba való csatlakozásnál a gerendák két oldalán nyíró pótvasakat kell elhelyezni, mert a feszített gerendák gyártási mód miatt nem tartalmaznak nyíróvasalást.

Félmonolitos gerendás födémek

A félmonolitos gerendás födémeket csak kizárólag béléstestekkel lehet alkalmazni. Az előregyártott és a helyszínen elhelyezett félkész gerendák és a béléselemek közötti utólagos kibetonozással egészül ki a gerenda. Az égetett agyagból készülő „FERT” födém (102. ábra) régóta forgalomban van.

102. Ábra: „FERT” födém.

A gerendákat általában előregyártva készítik el, de az építkezés helyszínén is el lehet őket készíteni. A vázkerámia papucselemek közé helyezett merev vasalás kibetonozásával alakul ki a gerenda. A gerendákat 60 cm-es tengelytávolság­gal lehet kiosztani, a falközméret pedig 2,4 és 6,60 m között lehet. A tengelytávolsághoz igazodóan a béléselemek is vázkerámiából készülnek, így a födém alsó felülete könnyen vakolható.

A csak vasbeton felhasználásával készített rendszerhez beton, vagy vázkerámia elemeket lehet alkalmazni. A gerendák sablonban készülnek, vasalásuk szintén merev kialakítású, méretrendjük hasonlít az „E” gerendás és a „FERT” gerendás födémekhez.

Mindkét félmonolitos födémmegoldás az építés ideje alatt ideiglenes alátámasztásokat igé­nyel. A gerendák ugyanis ez idő alatt nem tudják viselni a béléselemek terhét. Az alátámasz­tások sűrűségét a tervező, vagy a felelős műszaki vezető határozza meg. A födém csak a kibetonozás és a koszorú elkészülte után éri el végleges terhelhetőségét. Ezekhez a födémek­hez pótvasak, hegesztett hálók és kiegészítő vasalások tartozhatnak, amelyeknek beépítését a tervező írja elő.

A gerendás födémek elkészítéséről

A gerendás födémeknél a födémáttöréseket a béléselemek kihagyásával lehet a legegysze­rűbben elkészíteni. A tálcás, feltöltéssel rendelkező szerkezeteknél a lemez folytonossága szakítható meg. Általános elv, hogy a gerendás födémeken a koncentrált terheket legegysze­rűbben vasalt aljzatbetonnal lehet elosztani. A gerendákat megvésni és megfúrni, valamint darabolni nem szabad! A födémre kerülő válaszfalak alatt gerendakettőzést (103. ábra) kell készíteni, illetve a gerendára merőleges irány esetén teherelosztó vasalást kell az aljzatbetonba betonozni.

103. Ábra: Válaszfal födémre helyezése.

A gerendás födémek terhelését né­hány módon lehet befolyásolni. Kiin­dulási alap mindig a gerenda teherbí­rása. A sűrűbb gerendakiosztással természetesen növelhető a teherbírás. Egyes gerendatípusokhoz a gerendánál magasabb béléselem is kapható, ennek kibetonozásával tovább növelhető a terhelhetőség. A gerendás födémek egyenletes teherelosztását a vasalt alj­zattal lehet még elősegíteni.

A gerendás födémek elkészítésénél a következőképpen járhatunk el. A ko­szorúba kötés módjától függően a ge­rendákat a falra, vagy az alátámasztó (104. ábra) gerendázatra kell emelni. A beemelés kézi erő, illetve daru segít­ségével történhet.

104. Ábra: Födémelem és koszorú kapcsolata.

A kézi emeléshez ferde állványzatot kell építeni, ezen lehet a gerendákat a falra felhúzni kötelek segítségével. A gépi beemelés­nél vigyázni kell arra, hogy a daru terhe ingaszerűen belendülhet, ez könnyen balesetet okozhat. A falon, vagy az állványzaton gerendaemelő kampókkal lehet mozgatni a gerendákat. A magassági szintbeállítást az állványzat pontos beállításával lehet elvégezni, a falra kerülő födémgerendáknál pedig a cementhabarcs kikenés adja meg a vég­leges magasságot.

A széthúzásnál mindig a béléselemek adják a gerendák közötti tengelytá­volságot. Vigyázzunk arra, hogy a gerendák mindkét szélén, valamint középen is be kell próbálni a béléselemeket! A gyártási pontatlanság miatt előfordulhat, hogy a széleken könnyen behelyezhető a béléstest, középen viszont nem fér el.

A födémelemek elhelyezése után készíthetjük el a koszorú vasalását, a födém pótvasalásá­val együtt. A szükséges zsaluzási munkák után következhet a betonozás. A koszorúk és a födémelemek közötti betonozást egy ütemben végezzük. Az állványon készülő födémeknél ügyeljünk arra, hogy a gerenda alatt a beton jól legyen tömörítve. Az építés közbeni munka­folyamatok miatti mozgások a frissen betonozott szerkezetek repedezését idézhetik elő. 14 napos szilárdulás után azonban az alátámasztás már nem szükséges, addigra a födém együttdolgozóvá válik.