• repedések
• téglafal
• vakolathibák
• vakolatok

A téglafalak hibái, repedések a falon, a vakolatok hibái

A falazatok hibái többnyire a helytelen kivitelezésből adódnak. Gyakori a falazatok a meg­engedhetőnél (±30 mm) nagyobb mértékű függőlegestől, valamint a sorok vízszintestől való eltérése. Ezek a hibák általában a falazat fogadó szerkezetériek, az alapnak, vagy a lábazati falnak az egyenlőtlenségeiből adódnak. A falazás közben a függőzésre, valamint a sorma­gasság tartására oda kell figyelni.

A falazatok teherbírását kedvezőtlenül befolyásolja a téglakötés szabályainak mellőzése. A falazóelemek kötésbe rakása alapvető követelmény. Ez azt jelenti, hogy az egymás fölött levő sorokban az álló hézagok nem kerülhetnek közvetlen egymás fölé, tehát azokat fél vagy negyed egységgel eltolva kell kialakítani. A repedések megjelenése mindig a leggyengébb falszakaszon várható, ott ahol a kötési szabályokat nem tartották be.

Hibák okai

A falazóhabarcsok nagy része minőségét tekintve cementtel javított mészhabarcs. A javított mészhabarcsok alkalmazása esetén sokan követik el azt az alapvető hibát, hogy a falazás előtt a téglát nem vizezik be, nem locsolják meg. Így a tégla – nagy szívóképessége miatt – a habarcsból elszívja a vizet, márpedig a cement kötéséhez, majd szilárdulásához víz szüksé­ges. Víz nélkül, kevés vízzel a szilárdulási folyamat nem, vagy csak részben megy végbe. Cementhabarcsba történő falazásnál, vakolásnál (a vakolásra később részletesebben kité­rünk) a téglát be kell nedvesíteni.

A téglaipar nagy mennyiségben gyárt üreges falazóelemeket. Ezek közül vannak olyan elemek amelyeknél a függőleges hézagokba nem kell habarcsréteget képezni. Ilyenek a ha­barcstáskás és a nútféderes falazóelemek. A habarcstáskás megoldásnál a falazóelemeket szorosan egymáshoz kell illeszteni és az elemben lévő habarcstáskát kell megtölteni habarccsal. Ez biztosítja a két elem közötti légzárást. A nútféderes elemeknél a kapcsolódó felüle­tek kialakítása olyan, hogy az elemek fűrészfog szerűen illeszkednek egymáshoz. Itt ez a kapcsolódás biztosítja a légzárást. A hőhidak kialakulását mindkét elemnél a leírt megoldá­sok akadályozzák meg.

Repedések a falon

A falakon tapasztalható építési hibák legnagyobb része az alapozásra vezethető vissza.

Tanácsaink a főfalak (teherhordó falak) alapozásához:

• Szerves talajokon és feltöltéseken lehetőleg ne építkezzünk, mivel ilyen területen az ala­pozás lényegesen költségesebb Ha valaki mégis ilyen területen kényszerül építkezni, előtte okvetlenül szerezze be szakember véleményét (talajmechanika).
• Gyakran okoznak süllyedéseket az alap alatt, vagy annak közelében levő, már az építke­zés előtt betömött régi kutak és gödrök. Az alapozás készítésekor célszerű ezeknek a göd­röknek a káros hatását áthidalásokkal kiküszöbölni (pl. vasbeton alapszakasz).
• A statisztikai adatok szerint az épületek károsodását az esetek kb. 70%-ában az alapok alá szivárgó víz okozza. A károsodást elkerülhetjük, ha az építkezés ütemének megfelelő­en gondoskodunk a felszíni vizek, a tetővíz elvezetéséről és a szennyvízcsatornákat, víz­nyomó vezetékeket az előírások szigorú betartásával kivitelezzük. A megelőző, említett intézkedések különösen fontosak lösztalaj esetéri, mivel a lösztalaj víz hatására roskad.
• Hazánkban az alapozás alsó síkját – a fagyhatás miatt általában – legalább 80 cm mélyre kell vinni a térszint alá. A fagyhatár felett alapozott épületek alapjai és a hozzájuk kap­csolódó falrészek, födémek a felfagyások helyein több centimétert is emelkedhetnek. A felfagyások következtében létrejött károsodások az épület állékonyságát is veszélyeztet­hetik. Fagyhatásnak ki nem tett épületrészeken (pl. pincékben), a földtakarásnak – az alaptest alsó síkja fölött – legalább 40 cm-nek kell lennie.
• A kővel úsztatott beton alapoknál gyakran követik el azt a hibát, hogy a kőelemek elhe­lyezéskor nem ügyelnek arra, hogy a beton teljesen körbevegye őket. Ilyen esetekben az alaptestek könnyen maradandó alakváltozást szenvedhetnek.

A válaszfalak repedései

A válaszfalak a teherhordó elemekhez viszonyítva az épület alárendelt jelentőségű részei; ezért a hibák oka leggyakrabban az, hogy a tervező és az építő nem fordít annyi gondot meg­felelő kiképzésükre, mint a teherviselő szerkezetek kialakítására.

Alápincézetlen lakóépület esetén a földszinti padlóvonal általában valamennyivel mindig az eredeti terepszint fölé, tehát a friss feltöltésre kerül. Az általános gyakorlat szerint a válasz­falakat egyszerű aljzatbeton-kiszélesítéssel akkor is erre a friss feltöltésre építik, ha ez a réteg 40-60 cm-nél vastagabb, vagy a válaszfal olyan eredeti felső rétegre kerül, mely laza feltöltés vagy humuszos szerves talaj.

Mindkét helytelen megoldás sokszor volt már válasz­fal-süllyedések okozója, különösen vizes helyiségek környezetében, mivel a feltöltés esetle­ges átnedvesedése még tovább növeli a károsodás nagyságát. Az előbb említett hibák megelőzése érdekében a válaszfalak alapozására a következő meg­oldások valamelyikét alkalmazzuk.

Ezek:

• főfalakéval azonos alapozás;
• megvastagított aljzatbetonra való alapozás (ajánlatos az aljzatbetonba hálószerűén sze­relt acélbetéteket helyezni);
• a földszinti padozatnak önhordó födémként való megépítése (pl. alápincézés);
• a válaszfalak kiváltása a teherhordó falakra.

A vakolatok hibái

Vakolás (habarcsfelhordás) előtt a vakolandó felületet elő kell készíteni.

Az előkészítést a következő alapvető követelmények szem előtt tartásával kell végezni.

• A vakolásra kerülő alapot a portól és egyéb szennyeződéstől (olajfolt, bitumen stb.) meg kell tisztítani, különösen ügyelni kell erre a régebben (hónapokkal, esetleg évekkel előtte) készült falak vakolásánál.
• A felületet megfelelően be kell nedvesíteni: mészhabarcs felhordása esetén gyengébben, cementhabarcsnál erősebben.
• A téglafelületeket vékony habarcsterítéssel (gúzolással) szükséges kellősíteni. A kellősítéshez az egyébként használandó habarccsal azonos összetételű, de vízzel hígított, kötő­anyagban némileg javított habarcsot kell használni.
• A túlságosan sima betonfelületeket hegyes vésővel fel kell pikkelyezni és minden esetben híg cementhabarcs fröcsköléssel kellősíteni kell.

Attól függően, hogy a habarcsot hová, milyen célra kívánjuk alkalmazni, különböző elne­vezésű és összetételű habarcsot kell alkalmazni. Az összetétel tekintetében csak a javított homlokzatvakoló mészhabarcsot ismertetjük. Ezt a habarcsot alapvakolatként kőporos vakolóréteg alá, alap- és simítórétegként homlokzatvakolatoknál, nagyobb méretű falazó eleme­ken vagy betonfelületen cementes gúzoló réteg készítésére lehet alkalmazni.

Összetétele: Kötőanyag 1 m³ adalékanyaghoz, homokhoz; mészpép 0,25-0,33 m³, vagy 125 kg porráoltott mész (mészhidrát); 60 kg 350-es vagy 75 kg 250-es cement.

A két mészfajta – megfelelő arányú – együttes felhasználása is megengedett. A porráoltott mész (mészhidrát) 125 kg-os adagolása csak akkor elegendő, ha az adalékanyag (a homok) 0,1 mm-nél kisebb szemnagyságú része legalább 10%. Ellenkező esetben a mészadagolást növelni kell, illetve konzisztencia-javító anyagokat kell hozzáadni. Ebből az is kiderül, hogy nem minden homok felel meg adalékanyagnak. A homok különböző rendeltetésű habarcshoz történő felhasználhatóságát elsősorban a szemszerkezeti (szemcseméret) összetétele és agyagiszap szennyezettsége határozza meg.

Célszerű tehát a homokot felhasználás előtt megvizsgálni. A vizsgálathoz tegyünk egy vi­zespoharat félig tele homokkal, majd öntsük fel vízzel. Jól összerázva 1 óráig ülepítsük. A leülepedett homokréteg feletti agyagos, iszapos réteg vastagságát lemérjük. Ez a vastagság ne legyen 6-8%-nál nagyobb az összvastagsághoz képest, mert ellenkező esetben csak 20-30%-os többlet kötőanyaggal lehet elérni a megfelelő szilárdságot. Ezzel jelentős kötőanyag mennyiséget takaríthatunk meg.