• színek

Térformálás mintákkal, fényhatások a lakásban

A szobák méretei nem mindig felelnek meg a kívánalmaknak. Van azonban néhány ügyes fogás, amelyekkel a falakat és a mennyezetet, legalább optikailag, „szét lehet tolni”.

Függőleges csíkozás: alacsony terekbe

Az alacsony helyiségeket a függő­leges csíkozású mintázat magasabbnak mutatja (ilyen tapétát válasszunk). A közvetett mennyezetvilágítás opti­kailag szintén magasabbá teszi a szobákat.

Vízszintes csíkozás: magas belterekre

A magas mennyezetű szobák a falak vízszintes csíkozásának hatására ala­csonyabbnak néznek ki. Egy másik lehetőség: a mintás tapétát ne vigyük fel a mennyezetig. A fal felső szegélyét ugyanolyan színűre fessük, mint a mennyezetet (világostól a sötétig minden árnyalat alkalmazható). A világítást úgy helyezzük el, hogy a fényt felülről közvetlenül lefelé sugározza.

Keskeny helyiség díszítése

A keskeny helyiségeket a fehér alap­színre felrakott világos, hideg színű (zöld, kék, ibolya árnyalatú) elmosó­dott mintázat szélesebbnek mutatja. Ilyen jellegű tapétaminták bőséges választékban kaphatók. A mennye­zeten alkalmazott hosszanti csíkok a szűk helyiségeket tágasabbá teszik. Erre is vannak megfelelő tapétaminták.

Meglepő, milyen egyszerűen megváltoztathatjuk a hangulatot a törülközők, szőnyegek és rolók színével. A csempék színe ugyanaz, mint a felső fényképen

Tükrökkel például a nagyon kis köz­lekedőket vagy fürdőszobákat megle­pően nagynak lehet mutatni. A nagy falfelületeket kontrasztos tagolással kisebbé lehet tenni. A nagy helyiségeket a meleg színek és a körülhatárolt minták mutatják kisebbnek.

A téralkotás legfontosabb tényezője az egyéni ízlés

A tér kialakításának első lépését most már ismerjük, és a színek megválasztá­sával meghatároztuk a helyiség hangu­latát. A második rész bemutatása már jóval nehezebb, hiszen itt az egyéni ízlésről van szó. Ezt pedig nem mindig lehet egyértelműen definiálni, ráadásul sok ember ízlése az évek folyamán vál­tozik is. Ettől kezdve a rendelkezésre álló számtalan térformáló elem közül mindenkinek magának kell kiválasz­tania azokat, amelyeket saját felfogása szerint a legszebbnek talál. Például egy fehér fűrészporos tapéta és egy fehér rusztikus vakolat között színben ugyan semmilyen különbség sincs, hatásuk mégis teljesen más.

A helyiségek kialakításánál rend­kívül fontos az a felismerés, hogy a kevés különleges elem lényegesen jobb hatást kelt, mint az erős benyomások özöne. így például egyetlen, értékes bútordarab akkor érvényesül a legjob­ban, ha körülötte elegendő hely van, ahol szemünk kipihenheti magát.

A fény ugyanolyan fontos, mint a bútorok, színek és tapéták

Könnyed csevegés a lenyugvó nap fényében, adventi áhítat gyertyafény mellett vagy egy rockkoncert színekben tobzódó fényjátékkal: a fény hangula­tot teremt. A nyalábba összefogott fénysugarat kibocsátó (spot) lámpákat figyelemfelkeltő megvilágításhoz használjuk. A széles fénykúpot kibocsátó fényárlámpák különösen alkalmasak a helyiség általános megvilágítására.

Téralakítás fénnyel: A közvetett megvilágítás az alacsony helyiségeket magasabbnak mutatja

A mennyezetről lefelé sugárzó irányított fény hatá­sára a magas szobák alacsonyabbnak látszanak

Ezt végre az épületekkel foglalkozók is tudomásul vették, ami­nek köszönhetően a helyiség közepén elhelyezett, központi mennyezetvilá­gítás végre elvesztette egyeduralkodó szerepét: a modern építkezők és lakás­felújítók szükségvilágítás helyett han­gulatot igényelnek. Különösen kellemes hatásokat le­het elérni a törpefeszültségű halogén­lámpákból összeállított világítással.

A beépített fényvetőktől a formater­vezett lámpákig itt mindenki talál az ízlésének megfelelőt. Azt azonban tud­nunk kell, hogy a törpefeszültségű halogénlámpák üzemi feszültsége általában 12 V Ezért a hálózat (230 V) és a világítótestek közé trafót kell be­iktatni, amelynek teljesítményét a pár­huzamosan kapcsolt lámpák száma és teljesítménye határozza meg. Például 10 darab, egyenként 20 W teljesít­ményű törpefeszültségű halogénlám­pához 200 W-os trafóra van szükség.

Vannak széles fénykúpot kibocsátó fényárlámpák, amelyek a helyiség megvilágítására (alapvilágításra) al­kalmasak és a figyelemfelkeltő meg­világításhoz nyalábba összefogott fény­sugarat szolgáltató (spot) lámpák: az utóbbiakkal egyes képeket vagy növé­nyeket világíthatunk meg, ha azokat környezetükből ki akarjuk emelni.

Halogénlámpa-rendszer

A korszerű világítástechnika nem egyszer valóban lenyűgöző téralakítási lehetőségét egyáltalán nem lebecsülve azért természetesen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy van a háznak néhány olyan része, ahol a fényre annak eredeti formájában van szüksé­günk. Ilyen például az olvasólámpa, az asztal fölött lógó függőlámpa, a konyhai munkalapot megvilágító lámpa.

Egy világos falú és mennyezetű helyiség alapvilágítására 2-3 m²-m­enként egy 20 W-os halogénlámpát vagy 3-4 m²-re egy 35 W-os halogén­lámpát alkalmazunk. Sötét falak és mennyezet esetén mobil lámpákkal kísérletezzük ki a lámpák megfelelő számát. Figyelem: a világos fény élén­kítő hatású, a túl világos (éles) fény azonban vakít, és idő előtti kifáradási okoz. Szükség esetén alkalmazzunk fényszabályozót.

Vigyázzunk arra is, hogy a világítás ne vakítson. Ebből a szempontból cél­szerű lehet a helyiség közvetett meg­világítása: a lámpák a világosra festett mennyezet felé világítanak. Ebben az esetben a lámpák szükséges teljesít­ménye: törpefeszültségű lámpákból a helyiség 1 m²-ére 15 W (a hagyományos izzólámpákból m²-enként 60 W teljesít­ményt kell beépíteni). Amikor ezzel is készen vagyunk, végre minden előkészületet megtet­tünk és elkezdhetjük házunk belső­építészeti kialakítását.