A horganyozott acél- és alumíniumlemez függőeresz csatornák szerelése
Csatornaelem
Magyarországon az ereszcsatornák alakját és méreteit az alkatrészek összeépítési módját országos hatályú szabványok írják elő. A horgany-, a horganyozott acél- és alumíniumlemez függőeresz csatorna-elemek alakja és mérete kissé eltér a külföldön használatos csatornákétól. Általában félkör-szelvényűek, de vannak négyszögszelvényűek is. Gyártási méretük 1000 vagy 2000 mm. A csatornaelemek mindkét szélükön befelé göngyölített, csöves beszegéssel (peremmel) készülnek, ellentétben a korábban ismertetett, Németországban használatos csatornákkal, amelyek külső széle kifelé göngyölített peremmel készül.
A horganyozott acél- és az alumíniumlemez csatornaelemeket szegecselt átlapolással csatlakoztatjuk egymáshoz (204. ábra).
204. ábra: Félkör- és négyszögszelvényű függőeresz csatorna-elemek összeépítése szegecseléssel (szegecskiosztás).
7. táblázat: A félkörszelvényű függőeresz csatorna méretei Magyarországon
| Jel | Kifejtett szélesség, mm | r*, mm | A csatornatartó keresztszelvénye, mm |
|---|---|---|---|
| 25 | 250 | 55 | 5X25 |
| 33 | 333 | 80 | 6X30 |
| 40 | 400 | 95 | 6X30 |
| 50 | 500 | 120 | 8X30 |
* Körülbelüli méret.
- Népszerűek a modifikált bitumenes szigetelő lemezek
- Hőszigetelő lemezek – típusok és előnyök
- Esőcsatorna – Hol folyik el a csapadékvíz?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
8. táblázat: Négyszögszelvényű függőeresz csatorna méretei Magyarországon
| Jel | Kifejtett szélesség, mm | n*, mm | m*, mm | sz*, mm | A csatornatartó keresztszelvénye, mm |
|---|---|---|---|---|---|
| 40 | 400 | 90 | 100 | 145 | 8X30 |
| 50 | 500 | 120 | 130 | 185 | 8X30 |
*Körülbelüli méretek. A betűjelek magyarázata a 204. ábrán látható.
Csatornatartók
A csatornaelem-keresztszelvények méreteit (7. és 8. táblázat), a gyakorlati tapasztalatok alapján, a víztelenítő tetőfelület vízszintes vetületének 1 m2-ére számítva – a tető hajlásszögétől függően – 1,0-0,80 cm-ben állapítjuk meg (9. táblázat). A függőeresz csatorna tartói a csatornaelemek keresztmetszeti méreteihez igazodnak, jelölésük ezért a csatornaelemek jelölésével azonos, pl. a 33-as jelű csatornaelemhez 33-as jelű tartó szükséges.
Egyenes és csavart szárú, valamint szár nélküli csatornatartókat gyártanak, a csatornaelemek befogásához két-két rögzítőnyelvvel (205. ábra). Az alumíniumlemez csatornák tartói általában tűzi horganyozással vagy horganyfehér mázolással ellátott acélszalagból készülnek, de gyártják őket kemény alumíniumszalagból is.
A tartókat a csatorna 2-3 ‰-es esésének figyelembevételével szabják le, ami azt jelenti, hogy minden tartó íves része és tartószára közötti függőleges szakasz (az ábrán x-szel jelölve) 3 mm-rel hosszabb az előzőnél. Egy tartókészlet 10 db tartóból áll, vagyis 10 m csatorna felerősítésére elegendő, amely egyúttal a csatornalejtést is biztosítja.
9. táblázat: A tetőfelület nagyságától és a tető hajlásszögétől függő csatornaméretek
205. ábra Csatornatartók a) egyenes szárú; b) csavart szárú; c) szár nélküli csatorna-tartó; d) tartónként 3 mm-rel növekszik.
A függőeresz csatorna-elemek összeépítése
A horganyozott acél- és az alumíniumlemez csatornákat lényegében ugyanúgy helyezzük el, mint a horganylemez csatornákat, csupán az elemek összeépítésében van némi eltérés.
Az alumíniumcsatornákkal kapcsolatban azonban fel kell hívni a figyelmet néhány nagyon fontos és a tartósságot is befolyásoló körülményre. Míniumot használni az alumíniumlemezzel érintkező acélelemek vagy az alumíniumfelületek bekenésére, szigetelésére nem szabad. Ugyancsak nem szabad az alumíniumlemezt védőréteg nélküli acél-, ólom vagy rézfelülettel összekapcsolni. A közvetlen érintkezés helyén ugyanis, már a legkisebb nedvesség hatására is, gyenge galvánáram keletkezik, aminek következtében az alumínium oldódni kezd és tönkremegy.
Ezt a két fém közé helyezett bitumen-, műanyag vagy egyéb szigetelőréteggel lehet megakadályozni. Legcélszerűbb a rögzítéshez keményalumínium szeget, ill. csavart használni. A kőműves szerkezettel közvetlenül érintkező alumínium alkatrészeket mindig bitumenes lemez alátétre kell hogy helyezzük, mert a cement, a mésztej és a habarcs megtámadja őket. Egyébként az alumíniumlemezt – a horganylemezhez hasonlóan – nem mázoljuk, mivel a rajta keletkező oxidréteg egybefüggő és szilárdan kötődik az alapfémhez, nem pereg le, s keményebb is nála. A horganyozott acéllemezt viszont két-három évenként mázolni kell.
A méteres vagy kétméteres csatornaelemeket felhelyezésük előtt a talajon négyméteres csatornaszakaszokká építjük össze, mert így könnyebben tudjuk összeszegecselni őket.
Az összeépítést kb. 30 mm szélesen átlapolt, kétsorosán (varrottan) szegecselt és egy oldalról folyósan forrasztott kötéssel végezzük. A szegecsek száma, a csatornamérettől függően (l. a 7. táblázatot) 5, 7, 9 vagy 13 db, ill. (l. a 8. táblázatot) 13 vagy 17 db. Az alumíniumlemez csatornához ennél 50 %-kal több szegecsre van szükségünk, és az átlapolt felületeket forrasztás helyett bitumenkenéssel, horganyfehérpép vagy olajos papírtömítéssel tesszük vízhatlanná. Az átlapolás mindig a lejtés irányában takarjon, a szegecsfejek pedig kívülre essenek.
A csatornaelemek összeépítését csatornaállító sablonban végezzük (206. ábra). Előzőleg azonban az egyik elem két szélén a csöves beszegések végét kerek csőrű fogóval behúzzuk, begömbölyítjük, a másikon pedig kinyitjuk. Az elemeket, a sablonba helyezve, összeillesztjük, egymásba csúsztatjuk, és a beszegéseket laposfogóval összeszorítjuk.
206. ábra: A függőeresz csatorna összeépítési sablonja (csatornaszeglethez).
Az egyenesre igazított elemeket három helyen fércforrasztással ideiglenesen összeerősítjük. Az ideiglenesen összeerősített elemeket keményfa alátéten vagy ólomtuskón a szegecsek átmérőjének (2 mm) megfelelő lyukasztóval kilyukasztjuk. A szegecseket – kívülről – a lyukakba helyezzük, szegecshúzóval megigazítjuk őket, és lapos acélon kézikalapáccsal, majd szegecsfejezővel kialakítjuk a fejet.
A függőeresz csatorna végét a véglemez zárja le, amely korcolással kapcsolódik a csatornához. A véglemez szabás és a korcolás azonban már meghaladja a házilagosan végezhető munkák körét, a többinél nagyobb felkészültséget és szerszámkészletet igényelnek. Ezért gazdaságosabb, ha már véglemezzel is felszerelt csatornaelemet vásárolunk, vagy üzemben elkészíttetjük. Ugyanez vonatkozik a csatornát a lefolyócsővel összekötő betorkollócsonkra és a csatornaszegletre is. Ez utóbbi azonban készen csak derékszögű megoldásban kapható.
A betorkollócsonk többnyire a véglemezzel lezárt csatornavégre kerül, ott van ugyanis a csatornaszakasz legalacsonyabb pontja. Felszerelésekor a csatorna fal felé eső csöves beszegése 10 mm-rel magasabbra kerüljön, mint az elülső, hogy a túlfolyó víz ne a fal felé ömöljön. Az összeépítéshez itt is sablonra van szükségünk. Sablont úgy készíthetünk, hogy egy sík felületű pallóra 10 mm vastag alátétlécet, két oldalt pedig a csatorna szélességének megfelelő lécdarabokat szegezünk fel (207. ábra).
207. ábra: Állósablon betorkollócsonk felszereléséhez.
A csatornára illesztett és függőleges helyzetbe állított betorkollócsonkot a sablonban fércforrasztásokkal ideiglenesen rögzítjük. Fatuskó alátéten a szegecsek helyét kilyukasztjuk, majd a szegecseket kívülről a lyukakba dugjuk, és a szegecselést elvégezzük. A betorkollócsonk csatornához szegecselt peremét folyósán körülforrasztjuk.
A két elem összeforrasztása után a lefolyócső nyílását, a betorkollócsonk belső kerületén, egy reszelő kihegyezett végével körülpontozzuk. A csatorna belső oldalán – a pontozással jelölt körnél 5 mm-rel kisebb átmérővel – kézi vágóval lyukat vágunk. Végül az 5 mm-es ráhagyást kézikalapáccsal a csonkba peremezzük. A betorkollócsonk felkötőnyelvvel készül, amellyel a csatlakozó lefolyócsövet (ill. hattyúnyakat) felkötjük rá.