• erkély
• terasz

Erkély járófelület, szigetelés, tartószerkezet építése hőhíd nélkül?

Az erkélyek aljzata többrétegű szerkezet, ame­lyeknek részei a következők:

• járófelület;
• vízszigetelő réteg;
• teherhordó réteg, amelyet lejtéssel vagy anélkül készítenek, a minimális vastagsága 5 cm, a teherhordó réteg általában maga a betonozott aljzat;
• az erkély (lodzsa) tartószerkezete, amely a te­herhordó réteghez hasonlóan készülhet lejtéssel vagy anélkül.

A járófelület

Az erkélyek és a lodzsák járófelületének ki kell bírnia

• a lakók mozgásából keletkező terhelést, a berendezési tárgyak nyomásából és az eset­leges leeséseik során keletkező feszültsé­get, valamint az időjárási viszonyok hatásait a teljes élettartam idején;
• a járófelületnek csúszásmentesnek és fagyállónak kell lennie, ellenállónak az UV sugárzással szemben, a környezet, a légkör vegyi és biológiai hatásaival szemben.

A járófelület burkolatának (járólap, cementréteg stb.) megfelelő lejtést kell adni, ez általában 1,5-2 %-os. így a felület minimális egyenetlen­sége (1-4 mm 2 m-en) esetén biztonságosan lefolyik a felületről a víz. A túlságosan kicsi lejtés az esetleges nagyobb egyenetlenségek esetén nem vezeti el elég gyorsan és biztonsá­gosan a vizet.

Ezeket a követelményeket már a burkolólapok kiválasztásakor figyelembe kell venni, ügyelni kell a burkolólapok

• kopásállóságára (UNE-EN ISO 10545-7),
• keménységére (UNE-EN 67-101-85),
• csúszásmentességére (EN-685),
• fagyállóságára (UNE-EN ISO 10545-12).

A burkolat nedvszívó tulajdonsága alapján 3 %-ig fagyálló (de a környezet figyelembevételével fagyállónak nevezhető még a 3-6 %-os nedv­szívó képességű burkolólap is). A jó minőségű és a követelményeknek meg­felelő járófelület kialakítása során, amely nap­jainkban általában keramikus burkolólapokból, csempéből készül, figyelembe kell venni a fel­ragasztáshoz használt ágyazóanyag, ragasztó és fugázóanyag tulajdonságait is.

A burkolólapok lerakásához általában habarcsos (vastagágyazat) vagy ragasztót (vékony­ágyazat) használunk. Az első esetben valójá­ban hagyományos habarcsról van szó, vagyis cement és apró szemű adalékanyag keve­rékéről. Ez a módszer ma már visszaszoruló­ban van, és inkább csak aljzatként használják.

Polimercement alkalmazása

Napjainkban a második leggyakrabban hasz­nált ragasztóanyag a polimercement. Elsősor­ban kültérre ajánlott a legkülönfélébb burkoló­lapokhoz. Nem ajánlott a használata rendkívül nagy mechanikai vagy vegyi igénybevételnek kitett padlók vagy nagy nedvességtartalmú helyiségekben.

A polimer alapú ragasztóanya­gok közé tartoznak pl. a diszperziós akrilát alapú vizes vagy az oldószeres akrilát, a poli­uretán, az epoxid, esetleg a szilikongyanta, amelynél a kötést kizárólag a tiszta polimer hozza létre, amelyhez csak semleges adalék­anyagot adagolnak. Ezek használatát elsősorban a nagy megterhelésnek kitett kerámia­lapokhoz ajánljuk, vagy abban az esetben, ha a burkolatnak egyben vízzáró rétegnek is kell lennie.

Az ágyazóanyagok – habarcsok és ragasztók – technológiai tulajdonságai nagyban befolyá­solják a burkolómunkát. A már megkeménye­dett ágyazó réteg fizikai és mechanikai tulaj­donságai a készburkolat hosszú távú tulaj­donságait, használati értékét határozzák meg. A burkolat nélkülözhetetlen eleme a fuga.

A fu­gázóanyagok kettős szerepet töltenek be a padlóburkolatban:

• gyakorlati szempontból lehetővé teszi:
• a lerakott burkolólapok közti hézagok megengedett tűrésen belüli pontatlansá­gainak eltüntetését,
• a csempék közti hézagok megfelelő anyaggal való kitöltését, amellyel bizo­nyos fokig vízhatlanná teszi a burkolatot, és védi a lerakott réteget pl. a víz és egyes vegyi anyagok nem kívánt hatá­saitól,
• hogy dilatációs hézagokat alakítsunk ki a padlóban;
• esztétikai szempontból lehetővé teszi:
• hogy az építészek és a tervezők kiemel­jék a burkolat esztétikai hatását.

Az ágyazóanyagok összetételük alapján lehetnek

• cementes,
• szilikonos,
• epoxidos,
• poliuretántartalmú,
• akrilát tartalmúak.

Korszerű, új fejlesztésű az a cementes fugázó­anyag, amely nagyon jó minőségű cementet, szilíciumtartalmú homokot és nagy arányban plasztikus adalékanyagot és színes pigmente­ket tartalmaz. Összetétele révén hosszú ideig megmunkálható marad és repedések nélkül szilárdul meg. A megszilárdulása után vízzáró és fagyálló lesz, és könnyen tisztítható.

A megszilárdulás átlagos ideje 24 óra, ami után már terhelhetjük. Ezek a fugázóanyagok lehetővé teszik, hogy akár 1,5 cm mély héza­gokat is kitöltsünk velük anélkül, hogy a meg­szilárdulás közben megrepedeznének. A szilikon fugázóanyagokat olyan helyen hasz­náljuk, ahol a padlóburkolat nagy hőmérsékletkülönbségeknek, így nagy méretváltozásnak van kitéve. Ez az anyag lehetővé teszi, hogy a fuga szélessége az eredeti méretének akár 50 %-ára csökkenjen. A szilikon fugázó­anyagok használata előtt a hézagokat tökélete­sen ki kell szárítani.

A tökéletes dilatációs mozgáshoz elengedhetetlen, hogy megakadá­lyozzuk, hogy a fugázóanyag három oldalon szilárdan megtapadjon. Meg kell akadályozni tehát, hogy a szilikon hozzáragadjon a hézag aljához. Ezt úgy érhetjük el, hogy a hézag aljára speciális szalagot vagy fóliát fektetünk.

A vízszigetelő réteg

A vízhatlan betonból, előre gyártott elemekből készült, konzolos tartójú, oldalsó fallapokon álló, vagy a tetőszerkezettől független tartókon elhelyezett erkélyek, lodzsák esetében nem kell mindig felületi vízszigetelést alkalmazni. Minden más esetben az erkélyek, a lodzsák és a teraszok tartólapjait vízszigetelni kell.

A vízszigetelő réteg feladata, hogy a beszivár­gó vizet, amely a padlóburkolat résein, héza­gain át bejut a szerkezetbe, minél gyorsabban elvezesse a vízelvezető vájatokon és kiömlőkön át. Ezzel védi ugyanis az erkélyeket és a lodzsákat a víz káros hatásától. A felszínen lévő és a beszivárgó víz minél gyorsabb elvezetésé­nek feltétele, hogy a padlóburkolat tartalmazza az előírt valamennyi réteget, és meglegyen a szükséges lejtése, amely minimálisan 1,5-2 %, nagyon megterhelő körülmények közt ennél nagyobb is lehet.

Az egyes, az erkélyek kiviteli módjának is megfelelő vízszigetelő anyagokat a következő csoportokba oszthatjuk:

• bevonatos anyagokkal készített vízszigetelés: egy- vagy többrétegű aszfaltozott, módosított aszfaltréteggel borított lapokat, vagy egyré­tegű vízszigetelő fóliát alkalmaznak;
• öntött anyagokkal készített vízszigetelés: iparilag gyártott folyékony vízszigetelő anya­gok (ún. folyékony fóliák) bevonatok, szó­rással felhordott anyagok, öntött anyagok.

Ezzel a megoldással valójában különféle mű­anyag rétegeket alkalmaznak vízszigetelőként, amelyeket több rétegben hordanak fel, esetleg merevítő betétekkel kombinálva. Általában a bonyolult alaprajzú erkélyeken használják, ill. a perem- vagy a tartószerkezet elemeinek talál­kozásainál.

Ezek a módszerek csak a vízszigetelés anya­gát, alkalmazását és a padló rétegezettségében elfoglalt helyét írják le. A konkrét anyagot a felújítási tervnek kell tartalmaznia, figyelembe véve a gyártó műszaki leírását.

Az erkélyek és a lodzsák hibátlan vízszigete­lésének elkészítése azon múlik, hogy sikerült-e a szerkezeti elemek megfelelő és hibátlan ter­vezése, valamint kivitelezése. A legfontosabb hely az erkélylemez és az épü­let külső falának találkozási pontja, beleértve a teherhordó falazat, az erkélyajtó és az erkély lemeze találkozási vonalát. Ugyancsak fontos része a tervezésnek a vízelvezetés módja és az erkély védőkorlátjának, valamint a korlát rögzítésének megoldása.

Az aljzat

A burkolatot az aljzatra is rakhatjuk, ha az utób­bi felülete megfelelő minőségű. Ha a felület minősége nem teszi lehetővé, hogy közvetle­nül erre fektessük a burkolatot, akkor kiegyen­lítő réteggel (pl. cementbevonat) kell ellátni, erre kerülhet a burkolat.

A rétegezett burkolat megbízhatóságának és hosszú élettartamának alapja a megfelelő aljzat. Készítése során ügyelni kell a szilárdságára, tömörségére, húzószilárdságára, nedvszívó és hőtűrő képességére, és nem szabad megfeledkezni az esetleges dilatációs hézagokról sem. Ha olyan résekről van szó, amelyeknél fennáll a veszélye annak, hogy a lefedett szer­kezeti elem hődilatációs résként működhet, akkor azt ki kell önteni, vagy össze kell húzni.

Dilatációs mozgás

Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a dilatációs mozgás, főleg a jobb minő­ségű csemperagasztók esetében, átadódik a burkolatra is, ami azt tönkreteheti. A padló­burkolat védelmében kell betartani azt az elő­írást is, hogy a burkolatot csak olyan felületre rakjuk le, amelynek térfogata már megállapo­dott, nem fog változni, és a nedvességtartalma elérte az előírt értéket. Az aljzattal szembeni további követelmény a sík felület, amelyet az MSZ EN 138/3 szabvány ír elő. Az aljzat felüle­tében a legnagyobb megengedett eltérés nem lehet nagyobb 2 mm-nél 2 m-en mérve, ha a burkolólapokat vékonyágyazatba rakjuk.

Aljzat és burkolat

Az aljzat minőségével és a burkolás előkészí­tésével szembeni követelmények általában a választott ragasztóanyagtól függnek. A válasz­tott ragasztóanyagot főleg a levegő nedves­ségtartalma és az aljzat fajtája határozza meg. Pl. a betonból készült vagy cementes felső ré­tegű aljzatnak legalább 28 naposnak kell lennie, ha a burkolás vékonyágyazatú és cementalapú habarccsal akarjuk felragasztani.

Minden szili­káttartalmú aljzatra érvényes, hogy a ragasztó adhéziósán és mechanikusan köt meg a felüle­ten. Nem hanyagolhatjuk el az aljzat elkészíté­sét és a ragasztóanyag alapos kiválasztását, mivel a burkolat megfelelő felragasztása dön­tően befolyásolja a felület élettartamát. Különö­sen érvényes ez a nagy nedvességtartalmú és nagy hőhatásnak kitett felületekre.

Ha szükséges, hogy javítsuk az aljzat és a ragasztóanyag egymáshoz kötését, akkor az aljzatot penetrációs eljárással kezeljük. Ez a ra­gasztóhatású anyag beszivárog az aljzat felső rétegeibe, és ezzel javítja mind az aljzat, mind a ragasztó tapadóképességét. A penetrációs eljárás lényege, hogy nem alakít ki az aljzat felületén mérhető vastagságú réteget, hanem teljes egészében beszivárog annak anyagába.

A rendkívüli megterhelésnek kitett burkolat esetében az adhéziót növelhetjük ún. adhéziós híd kialakításával, amelyhez általában híg, két összetevős polimer-cementes anyagot haszná­lunk. Ebben az esetben is akril- és epoxidalapú anyagokat használunk. Habár a penetrációs el­járásra az esetek többségében nincs szükség, fontos, hogy ismerjük ezt az eljárást, mivel ezzel jelentősen növelhetjük a kerámiaburkolat tapadóképességét nagy nedvességtartalmú közegben és nagy felszíni hőmérséklet esetén.

Aljzatok hibái

Ha az aljzat felszínén nagyobb egyenetlensé­gek, hibák vannak, akkor azokat ki kell egyenlíteni, hogy a felhasznált ragasztó mennyisége optimális legyen. A felületet olyan anyaggal egyenlítsük ki, amelynek szilárdsága mege­gyezik, vagy esetleg valamivel nagyobb, mint az aljzaté. A betonaljzatokra általában polimer-­cementes bázisú anyagokat alkalmazunk a fe­lület kiegyenlítéséhez, ezek nyomószilárdsága megegyezik a szerkezeti beton szilárdságával, amely általában 25-30 MPa.

Minden kiegyenlítő anyagra érvényes, hogy akár­csak az aljzatnak, a felületi rétegek nyomószilárdságának is meg kell egyeznie vagy vala­mivel nagyobbnak kell lennie, mint a padlóburkoló és az aljzat együttes terhelhetőségének.

Tartószerkezet

Az erkélyek, lodzsák statikai biztonságáért a szerkezeti elemek, vagyis a tartószerkezet a felelős. Ennek feladata az erkély állandó és időnkénti terhelésének átvitele az épület tartó­szerkezetére, a födémszerkezetre vagy a falakra. A legmegfelelőbb tartószerkezet megválasztá­sánál tekintetbe kell venni az épület tartószer­kezetéhez felhasznált anyagot és a födémszer­kezetet, valamint a tartófalak statikai szilárdsá­gát, továbbá az ablak- és ajtónyílások helyét is.

Az erkélyek szerkezete statikai hatásukat te­kintve a következők szerint viselkednek:

• konzolként,
• egyszerű tartóként,
• felfüggesztett tartóként.

A statikai feladat mellett az erkélyfödém alakja is fontos tényező, és ennek fontos része a vízorr, amely lehet kiemelkedő, sarkos vagy hornyos (2.2. ábra). A födémszerkezet meg­felelő alakjával megoldható a födémszerkezet lejtése is (legalább 1,5-2,0 %).

2.2. ábra. Az erkélyfödém alakjának kialakítása. Sarkos megoldás. Hornyos megoldás. 1 a vízorrot a vakolatban alakítjuk ki; 2 a vasbeton erkélylemezben kialakított vízorr; 3 vasbeton erkélylemez; 4 vakolat; 5 fémlemez burkolat.

A hosszabb, kiülő erkélylemezek – pl. a függő­folyosók – esetében a hosszanti irányú, nem kívánatos méretváltozást csak a lemez meg­szakításával, dilatációs hézagok beiktatásával küszöbölhetjük ki. A lemezt legfeljebb 5 m-en­ként, teljes szélességében meg kell szakítani. Az erkélyek tervezésének nagyon érzékeny pontja a hőhidak kialakulása. Ezek elsősorban a kinyúló konzolos vasbeton lemezű erkélyek esetében jelentenek komoly veszélyt, mivel ezeknek nagy a külső felületük. Az erkély és a lodzsa tartószerkezetét úgy kell megtervezni, hogy kiküszöböljük a hőhidak kialakulását.

A hőhíd kialakulását a már kész erkélyeken a következő megoldásokkal lehet elkerülni:

• a teljes épület – az erkélyeket és a lodzsákat is beleértve – hőszigetelésével;
• az erkélylemez külső körbeszigetelése, be­lülről, az alsó vagy a fölső részen – sokszor alkalmazott, de helytelen megoldás – nem hozza meg a várt eredményt (2.4. ábra);
• tartógerendákon elhelyezett erkélylemezzel (2.5. ábra);
• az erkélylemezt az oldalsó falazatba való beillesztésével (2.6. ábra). Ez a megoldás csak a részlegesen vagy egészen besül­lyesztett lodzsák esetében képzelhető el.
  

2.3. ábra. Az erkélylemez átvezetése a falon az erkély szerkezetének kritikus pontja.

2.4. ábra. Konzolos födém lemez alsó hőszigeteléssel. 1 födém; 2 erkélylemez; 3 hőszigetelés; 4 a födém borítása az alsó felületen.

2.5. ábra. Konzolokon és szabadon álló támaszo­kon elhelyezett erkélylemez. a) 1 födém; 2 erkélylemez; 3 hőszigetelés; 4 konzol; 5 tartó; b) 1 födém; 2 erkélylemez (vasbeton lemez trapéz alakú lemezen, amelyet U alakú profilból készült keretben helyeztek el); 3 hőszigetelés; 4 tartó.

2.6. ábra. Az oldalsó falakra ültetett erkélylemez. 1 födém; 2 erkélylemez; 3 hőszigetelés; 4 oldalsó falak.

Az újonnan épített erkélyek vagy lodzsák esetében előnyösebb teljesen elválasztani az erkélylemezt a födémtől, ill. az egész épülettől. Ezt ma már többféle szerkezeti megoldással elérhetjük, pl. konzolos födémlemezzel, amely­ben megszakítjuk a hőhidat megfelelő hőszi­getelő, de statikailag hatékony szerkezeti ele­mek beépítésével (2.7. ábra).

2.7. ábra. Az erkélylemez metszetén a hőhíd megszakítása látható (Shöck-Isokorb módszer). 1 betonacél; 2 rozsdamentes acél; 3 acéllemez; 4 polisztirol.