• falfestés
• festés
• műanyag

Műanyag felületek festése

Műanyagból készült tárgyak általában nem szorulnak külön festésre. Több­nyire már anyagukban színezettek. A későbbi karbantartás szempontjából ez adja a műanyag alkalmazások egyik legfontosabb előnyét. Előfordulhat azonban, főleg a különböző anyagok kombinációjával kialakított szerkeze­teknél, hogy az egyöntetű külső megjelenés érdekében a műanyag felületet is átfestik.

Elérhető továbbá festéssel, ill. tapaszolással kombinált festéssel a felületi hibák eltüntetése, valamint különleges színhatások, patinázás, árnyalások, fényhatások érvényre juttatása. Egyes esetekben, főleg az oldószerekre kényes műanyagoknál a jól megválasztott felületképzés a vegyszerállóság nö­velését is szolgálhatja.

Festés igényei

A festés igényeivel már a tervezéskor számolni kell, hogy lehetőleg ké­nyes élektől és felesleges tagoltságtól mentes darabok készüljenek olyan tí­pusú műanyagból, mely a rendelkezésre álló megfelelő tulajdonságú festék­választékkal összeférhetőséget biztosít. Fontos szempont legyen a csúszta­tó- vagy formaleválasztó anyagok (elsősorban a szilikontartalmúak) mellő­zése, mert ezek nyomai is erősen lerontják a festékfilm tapadóképességét. Tehát nemcsak a műanyag-típus megválasztásának, hanem a feldolgozás módjának is jelentősége van.

A lágyított PVC-nek,  főleg pedig a polietilénnek és ha­sonló apoláros szerkezetű műanyagoknak megbízható festése még nem te­kinthető megoldottnak. A kedvezőtlen tapadás a bevonat tartósságát bizonytalanná teszi. A bakelit, poliészter, stb. műanyagtípusok esetében azonban általában kielégítő tapadás érhető el. Egyes esetekben érdesítő csi­szolás is szükséges. Ügyelni kell arra, hogy az esetleg elkerülhetetlenül mégis alkalmazott formaelválasztó anyagok maradványai ne szennyezzék a fes­tendő felületet. Felületképzés előtt gondos zsírtalanításra, öblítésre és szárí­tásra van szükség. (Kivételt csak egyes speciális formaleválasztók képeznek, mint amilyenek pl. a poliuretán típusúak.)

Felhasználásra kerülő anyagok

A vinilpolimer műgyanta alapú, egykomponensű PROMET alapozó, számos műanyagon jól tapadó réteget ad, melyre száradás után bármely forgalom­ban lévő fedőfesték vagy lakktípus felhordható, beleértve a klórkaucsuk alapú lakkokat és zománcokat is.

Fedőzománcként normál klímaviszonyok között történő kül- és beltéri igénybevételekhez elsősorban levegőn száradó alkidgyantás festéktípuso­kat alkalmaznak mint pl. a TRINÁT vagy a NEOLUX zománcokat. Különleges esetekben poliuretán bázisú festékeket is használják, ilyen típusú hazai ter­mék pl. az UREX és a REZISZTÁN.

Kivitelezés

A helyes felületelőkezelés döntően befolyásolja a festés eredményességét. A mechanikus előkészítés a csiszolással, szemcseszórással felérdesítéssel, továbbá a mosószeroldatos lemosással, valamint a rövid idejű lángfúvással készülhet. Vegyi felületkezelés végezhető oldószerekkel, maratószerekkel (pl. krómkénsav, foszforsav, hidrogénperoxid, stb.) Elektromos úton is értek el eredményeket pl. a korona-kisüléssel kezelt felületeken. Ilyen speciális előkészítésre azonban ritkán van szükség. Rendkívül fontos viszont minden esetben, hogy az esetleges csúsztató- vagy formaleválasztó anyagokat nyomtalanul eltávolítsák. Az egészen sima felületek kapjanak enyhe felér­desítést.

A műanyag felületek alapozására használt egykomponensű PROMET fes­tékbevonat már egy rétegben felhordva is kellő szilárdságú záróréteget biz­tosít. A réteg vastagsága lehetőleg 30-40 mikron legyen. Ecseteléssel, szórással, vagy bemerítéssel hordják fel. A felhasználáshoz az alaposan felke­vert festék viszkozitását PROMET hígítóval a kiválasztott felhordásmódnak megfelelő konzisztenciára állítják be. Az alapozó szürke, rozsdavörös és fe­kete színválasztékban 1,5 és 25 literes ónozott acéldobozokban, illetve kan­nákban kerül forgalomba.

A főbb műanyagtípusok különleges festési szempontjai

PVC

A festés szempontjából különösen fontos, hogy különbséget tegyünk a lágy és a lágyítómentes, kemény PVC között. A festést ugyanis főleg a lágyítótar­talom zavarja. Nem csak a tapadást gátolja, hanem az ún. lágyítóvándorlási folyamattal tönkreteszi a festékfilmet, mely ragacsossá válik. Minél kisebb arányú lágyítóval készül a termék, annál nagyobb a festés tartósságának valószínűsége. Előnyösen alkalmazhatók olyan festékek, melyek oldószerei enyhe oldó-hatással kissé felmarják a PVC felületi rétegét.

Az építőiparban gyakori kemény PVC profilok és szerelvények festésére jól alkalmazható a LAROFLEX festék. Kiterjedten használják a poliuretán alapozáson szintén poliuretán alapú fedőzománccal kialakított bevonatrendszert. Egy korábbi gyakorlat szerint WASH-PRIMER-rel végzett alapozó kezelés után műgyanta bázisú fedőfestékeket hordanak fel a kemény PVC-re. Az enyhe csiszolással elért felületfelérdesítés előnyösen befolyásol­ja a tapadóképességet. A lehetőségek határain belül a PVC esetében is (fő­leg a lágyítótartalmúaknál) az anyagában történő festés biztosítja a teljes élettartamra szóló, legkorszerűbb és legkisebb munkaráfordítást igénylő megoldást.

Polisztirol

A polisztirol és származékai, különösen érzékenyek az oldószerekre, tömör és habosított formájukban egyaránt. Ezért mind a tisztítószerek, mind pedig az alkalmazásra kerülő lakk- és festékféleségek gondos kiválasztást igényel­nek. E készítmények szerves oldószertartalma inkább csak alkoholokra és nyílt láncú szénhidrogénekre korlátozódhat. A benzol-szénhidrogének, fő­leg pedig a ketonok és észterek erősen megtámadják a polistirol termékeket. A károsodás nem csak felületi elválto­zásokat okoz, hanem feszültségi repedések folytán nagyobb mélységre ki­terjedően lerontja a mechanikai paramétereket is.

A lakkozott vagy zománcozott felületek alatt lévő feszültségi repedések általában a felettük elhelyezkedő bevonatrészek elmattulásában jelentkez­nek. A jelenség leginkább a fröccsöntött termékek beömlési helyeinek kör­zetében észlelhető, sajtolt és extrudált darabokon kevésbé. Az ütésálló po­lisztirol az észterek behatásával szemben némileg ellenállóbb.

A tömör darabok esetében a megfelelő oldószert tartalmazó festékekből általában egy réteg is elegendő, de a habtermékek minden esetben töltőala­pozást kívánnak a felület közelében lévő (duzzadásra hajlamos) pórusok biztonságos befedése érdekében. Először egy vékony előszórást végeznek, majd rövid szikkadási szünet után két-háromszoros erős töltőalap felhor­dást. Átszáradás után a réteget enyhén csiszolják, amely után poliuretán bázisú fedőzománcokkal átfesthető.

Minden bizonytalan esetben ajánlatos előpróba útján meggyőződni a festendő polisztiroltípus és a kiválasztott festék összeférhetőségéről. A polisztirol festésekor is ügyelni kell arra, hogy az esetleges formalevá­lasztó anyagok előzetesen eltávolításra kerüljenek, a por- és egyéb szennyeződésekkel együtt.

Üvegváz erősítésű műanyagok

A termék felületét képező gel-coat réteg többnyire már színezett, de kültéri használat esetén hamar elveszti eredeti fényességét, színei sem időjárásál­lók. Ezért számos esetben festékbevonattal kell ellátni, ami különleges felü­leti effektusok kialakítását is lehetővé teszi. A formaleválasztó anyagok eltá­volítása után a jó festéktapadás érdekében a gel-coat réteget csiszolással enyhén felérdesítik. Az esetleges durvább felületi hibákat tapaszolással (UP-kittekkel) eltüntetik.

Az alapozó festésre a WASH-PRIMER erősebben pig­mentált, enyhén töltőhatású változatait alkalmazzák, melyre közbenső töl­tőréteget vagy közvetlenül egy műgyanta alapú fedőzománcot hordanak fel. Gyorsabb és korszerűbb az az eljárás, amikor az üvegszálerősítésű termék felületi gel-coat rétegére vastag poliuretán töltőalapozót hordanak fel (80 mikronig), majd erre ugyancsak poliuretán alapú vagy egyéb műgyantás fe­dőzománcot. Ezáltal a kisebb felületi egyenetlenségek, vagy pórusok kittelés nélkül is eltüntethetők. A durvább hibák esetén alkalmazásra kerülő tapaszolási felületet nedves csiszolással ajánlatos elsimítani.

Poliuretán habok

Két nagy csoportot kell megkülönböztetni, a nyílt pórusú- és a tömör felüle­tű integrál-habokat. A nyílt pórusú szigetelő habtermékekhez rugalmas tulajdonságú diszper­ziós festékek vagy oldószermentes poliuretán felületképzések használhatók. Az utóbbiak felhordása a reakció gyors lefolyása miatt kétkomponensű anyagok szórására alkalmas készüléket kíván.

Az integrálhabok festését a felület oldószeres lemosása előzi meg. Szilikonos formaleválasztók ne kerüljenek alkalmazásra, mert ezek eltávolítása igen bonyolult. A viaszos és a fémszappan alapú formaleválasztók klórozott szénhidrogénekkel többnyire könnyen lemoshatok, de a pórusos rétegbe való behatolás veszélye miatt ajánlatosabb a tisztítást vizes mosószerolda­tokkal végezni. A formaleválasztó lakkok a legjobbak, amelyek egyúttal ma­radandó tapadósságot adnak a festéshez.

Ezekre legajánlatosabb kalapács­lakkokat vagy struktúrlakk festékeket felhordani, melyek láthatatlanná te­szik a kisebb felületi egyenetlenségeket. Kiterjedtebben alkalmaznak azon­ban poliuretán töltőalapozót és fedőzománcot tartalmazó bevonatrendsze­reket. A PUR-integrálhabok lehetővé teszik a 45-95 °C közötti gyorsított fes­tékszárítást is.

Fontos, hogy a porózus, vagy elvékonyodott zárórétegű habfelületek elő­zetesen zárókittelést kapjanak, mert a pórusos helyek felhólyagosodása tönkreteszi a festékbevonatot. E célra poliuretán vagy UP-kittek felelnek meg. Érdekes korszerű eljárás az integrálhab tárgyaknak a formában, vagy a fó­liában történő festése. Itt a formába kent leválasztórétegre, vagy a formába tett fóliára kerül a festékréteg, majd ebben történik a kihabosítás, melynek végén készre festett darabok kerülnek ki.

Poliolefinek

Felületükön rendkívül nehezen érhető el a festékek tapadása. Előkezelés­ként speciális eljárások szükségesek. Ilyen a pontosan beállított égővel vég­zett oxidáló lángszórás a hátoldal egyidejű hűtésével és közvetlenül kapcso­lódó festéssel. Hasonlóan igényes eljárás a vegyi maratás, mely pl. króm kén-savval, vagy hőhatással kombinálva klórszénhidrogének hatására megy végbe a polipropilén felületén. További módszer a „korona-kisülésser vég­zett előkezelés, nagy vákuumban, elektródák közé befogva.

Aminoplasztok és fenoplasztok

A hőre keményedő csoportba tartozó aminő- és fenoplasztok viszonylag könnyen és tartósan festhetők, főleg matt és selyemfényű beégetős zo­máncfestékkel. Magasfényű festékek esetén tapadóalap is szükséges. Erre leginkább a szobahőmérsékleten, vagy magasabb hőfokon kikeményedő poliuretán bevonatrendszerek felelnek meg. Jól alkalmazhatók azonban epoxigyanta alapú festékek és lakkok is.

Poliamidok

Viszonylag egyszerűen festhetők hőre keményedő egyrétegű lakkokkal és poliuretán bázisú festékekkel. Zavarólag hathat az egyes poliamidok vízfel­vevő képessége, mely azonban megfelelő intézkedésekkel elkerülhető. A fe­lületkezelt tárgy a festés hatására deformálódhat. Érdemes előzetes próbát végezni.

Polikarbonátok

Magas olvadáspontjuk folytán 120 °C-on beégő festékbevonatok is jól al­kalmazhatók. Figyelembe kell azonban venni, hogy a polikarbonátok ben­zolszénhidrogénekben- észterekben és ketonokban könnyen oldhatók. Ezért ügyelni kell a kiválasztásra kerülő festéktípus megfelelő hígító- ill. oldó­szer összetételére. Próbákat kell végezni, hogy a festés során a munkadara­bok ütőszilárdsága nem csökken-e megengedhető mértéken túl.

Munkavédelem

Egészségügyi szempontból a szóráskor megfelelő elszívásról, illetve védőfel­szerelésről kell gondoskodni, mivel a PROMET kis mennyiségű mérgező ben­zolhomológot és krómát vegyületet tartalmaz. Az alapozást követő kb. 5 órás száradás után a fedőfestékek felhordása a szokott módon végezhető.