• színek
• SZINOID

Színek rendszere, összetevők (SZINOID színek)

Az építész kezében a szín egyrészt műszaki, másrészt művészi feladatok eszköze. A színekhez kapcsolódó műszaki paraméterek, a színek közötti kompozíciós összefüggések ismerete egyaránt fontos.

Ezeken kívül az építésznek a színek között nemcsak gyakorlottan kell tá­jékozódnia, hanem a közöttük lévő érzetviszonyokat méréssel vagy becs­léssel, miként azt a távolságokkal vagy kubatúrákkal teszi, meg kell tudni határoznia. Ehhez olyan mérőrendszerre van szüksége, amelynek mérték­egységei közvetve vagy közvetlenül nemzetköziek. Kifejezetten építőipari célkitűzésű színjelrendszer Magyarországon már kidolgozásra került, amely a CIE nemzetközi színrendszerre épül, ez az érzet szerinti jelszámokkal ren­delkező SZINOID.

A színek rendszere

A SZINOID a színeket a színtestben úgy helyezi el, hogy az átlagos ember számára a színek egymáshoz való viszonya esztétikailag egyenletes, s ugyan­akkor fizikai jellemzőkkel színingerekkel való kapcsolata egzakt Esztétikai egyenletesség alatt az érzet szerinti egyenletes elrendezésnek azt a változa­tát értjük, melynél nem a kis színkülönbségek egész színtéren belüli azonos­sága, hanem az egész színtérre vonatkozó egyenletesség érzése a döntő. Az esztétikailag egyenletes színtérben a színjelekkel könnyen leírhatók a har­mónia vagy más kompozíciós összefüggések. Jelszámait közvetlenül a mű­szeres mérés adataiként kapott színösszetevőkből vezeti le.

Ezekkel azonban olyan színezet, telítettség, világosság fogalmakat defi­niál, melyek a színekkel kapcsolatos érzeteinket jól közelítik. Ott enged meg közelítést, ahol a közelítés magának a bevezetett fogalomnak is lényegi sajátossága, viszont pontos kapcsolatot biztosít mindenütt, ahol az műszerek segítségével biztosítható.

A SZINOID-nak a ClE-vel való közvetlen kapcsolatából következik, hogy az additív színkeverésen alapul. A színeket a határszínből, valamint fehérből és feketéből kevertként kezeli és ezekből az összetevőkből, illetve azok ará­nyából számíthatók a színt a SZINOID színrendszerben jelölő pont koordi­nátái.

A SZINOID a színérzetek háromdimenziós sokaságát az érzet szerinti jel­lemzésen felépülő színrendszerek elvének megfelelően egy egyenes kör­henger belsejében úgy helyezi el, hogy a színezet a henger kerülete mentén, a telítettség a sugár, a világosság pedig a tengely irányában változik (3. áb­ra), így tehát a semleges színek a fehértől a feketéig a körhenger tengelyén fekszenek. A tengelyre merőleges síkok azonos világosságú színeket tartal­maznak. A tengelytől távolodva a színek telítettsége nő. Azonos telítettségű színek egy-egy hengerpalástot alkotnak. A színek halmazának azonos színe­zetű színei a henger függőleges tengelymetszeteinek félsíkjaiban foglalnak helyet.

A színek jelölése

A SZINOID színrendszerben a színeket három összetartozó számmal jelölik, melyek közül az első a szinoidi színezetre, a második a szinoidi telítettségre a harmadik pedig a szinoidi világosságra vonatkozik.

3. ábra
A SZINOID színrendszer érzeteinknek megfelelő dimenziói

A jelölés az alábbi sor­rendben történik:

színezet  (A)    –        telítettség (T)      –      világosság (V)

A 13 szinoidi színezetű, 22 szinoidi telítettségű és az 56 szinoidi világossá­gú szín jelölése tehát: 13-22-56 és ehhez képest a

• 12-22-56 a zöld felé tolódik el, a
• 14-22-56 a narancs felé tolódik el, a
• 13-21-56 telítetlenebb, a
• 13-23-56 telítettebb, a
• 13-22-56 sötétebb és a
• 13-22-57 világosabb szín.

Azonos szinoidi színezetűnek mondjuk azokat a színeket, amelyek egy szinoidi határszín, valamint abszolút fehér és abszolút fekete különböző arányú keverékeként állíthatók elő. A színezetet eme határszínnek a hul­lámhossza határozza meg, amit jellemző hullámhossznak is nevezzük.

4. ábra
Azonos szinoid színezetű színek a CIE diagramban

Az azonos szinoidi színezetű színek a CIE diagramban a C pontból kiinduló fél­egyenesen vannak (4. ábra). A színezet ennek a félegyenesnek az iránytangensével is megadható. Az egyenesnek a vízszintessel bezárt szögét 9-vel jelölve, az egyenes meredeksége: m = tg <φ.

Tehát:

A = A_x;     A = f(<φ)

A SZINOID 48 alapszínének megfelelően 48 alapszínezet van a SZINOID színrendszerben, melynek jelzőszámai egész számok. Az alapszínezeteket vizuálisan, a beszerezhető legtelítettebb pigmentszínekből készí­tett SZINOID színkörrel lehet szemléltetni. A bemutatott színkör színei a SZINOID színtest megközelítően legtelítettebb színei közül kerülnek ki.

A SZINOID színkörben az alapszíneket úgy helyezték el, hogy a komple­menterek egymással szemben legyenek. Mivel az alapszínezetek érzet sze­rint megközelítően egyenlő távolságra vannak egymástól, azért az alapszí­nek színkörön való eloszlása geometriailag nem egyenletes és ezért nem mindegyik alapszínnek a komplementere alapszín. Az alapszíneknek megfelelő alapszínezetek közé eső színezeteket tört számokkal jelölik.

E jelszámokkal minden szín egyértelműen jelölhető, segítségükkel a szí­nek elképzelhetők és környezetük aránylag pontosan becsülhető. A jelölési rendszer lehetővé teszi a színek közötti – a tervezés szempontjából döntő – összefüggések felismerését. E jelszámokhoz a szín és ember, valamint a szín, ember és környezete kapcsolatát numerikusan kifejező értékek egyszerűen kapcsolhatók és ezért egyszerű színtervezési módszerek kialakítását teszik lehetővé.

Kivitelezésben való használatuk gazdaságossági paramétereket is érint, mert e jelszámokkal színminősített termékek, festékek használata a színterv előírásainak betartását elősegíti. Ezen jelszámokkal kifejezhető színkeverési összefüggések gazdaságosabbá tehetik a festék felhasználást és mivel vizuá­lisan tükrözik a színminőséget, segítségükkel a színbeállítás egyszerűsödik. Segítségükkel numerikusan lehet rögzíteni a tervtől való színeltérést.

A tervben numerikusan rögzített színminőséget segítségükkel erre a célra kialakított műszert felhasználva vizuálisan meg is lehet jeleníteni. E jelszá­mokkal ellátott színminták színminőségét a használat közben fakulás, piszkolódás vonatkozásában erre a célra kifejlesztett berendezés segítségével ellenőrizni, hitelesíteni lehet.

A jelszámokban bekövetkező egyenletes változások egyenletes színmi­nőség változásokat jelentenek. Mivel e jelszámok érzet szerinti színösszete­vőkre vonatkoznak, s megfelelnek az építőipari színminősítés azon irányel­vének, hogy a színminőség érzet szerinti vonatkozásban legyen kifejezhető.

Ezen jelszámoknak az a tulajdonsága, hogy az érzet szerinti változást mind a három színérzet koordináta irányában egyenletesen mutatják be, megegyezik azzal a színminősítési elvvel, amely egyenletes minőségi lépcső­ket kíván kialakítani. E jelrendszer segítségével könnyen lehet egy színt, egy másik adott színtől való érzet szerinti távolsága alapján, színminőségi kate­góriákba besorolni.

Színkeverési összetevők

A SZINOID-ban minden színt egy határszín, valamint abszolút fehér és ab­szolút fekete additív keverékének tekintünk. Tehát bármely szín színössze­tevőinek egy határszínnek, valamint abszolút fehérnek és abszolút feketének azt a mennyiségét értjük, melyből additív keveréssel a kérdéses szín kikeverhető.

A jelszámokkal rendelkező színminták készítése

Az építésznek munkája során színmintákra és a minták mérőszámaira van szüksége. Az ember több millió színt tud megkülönböztetni. Nagyon sok az alkalmazható színek száma. Ennyi mintából álló készlet nem lehetséges.

Az előzőekben bemutatott SZINOID színösszetevők alkalmasak arra, hogy segítségükkel a színtér bármelyik színét ki tudják keverni és CIE szín­koordinátáit is meg tudják határozni. Az építészeti gyakorlatban esetről esetre különböző színsorokra, a színtér egyes tartományait reprezentáló színgyűjteményekre, a színgyűjtemények pontos adataira van szükség. A színkeveréshez 1 db 4,5 V zseblámpa elemmel működő kb. 2500 ford/ perces villanymotorra van szükség, melynek tengelyére papírtárcsák felerősíthetők, valamint 50 db színkorongra.

Az így összeállított tárcsát megforgatjuk. A forgás közben a tárcsán látott színt lemásoljuk, ügyelve arra, hogy a forgó tárcsa szemlélésekor betartsuk a megfigyelés és megvilágítás geometriájára, valamint a megvilágítás erőssé­gére és színhőmérsékletére vonatkozó előírásokat. Ügyeljünk arra is, hogy összehasonlításkor a másolat és a forgó tárcsa megközelítően azonos sík­ban legyen és egymással közvetlenül érintkezzen, valamint arra, hogy a má­solat száradás után legyen azonos színű a forgó tárcsán látott színnel.

A színadaptáció

Ha narancs színű felületet szemlélünk néhány percig, akkor azt később sár­gásabb árnyalatúnak látjuk, mint kezdetben. Az ibolya színt néhány percnyi szemlélés után kékesebb árnyalatúnak ítéljük. Bizonyos ideig tartó hatás után látószervünk némileg eltérő színélménnyel reagál a változatlan színha­tásra.

Az építészet számára ez döntő jelentőségű lehet. Ilyen áthangolódás nem minden szín hatása nyomán mutatható ki. Áthangolódáskor a látási él­ményben tapasztalható eltolódás bizonyos szabályszerűséget mutat: a vö­röstől a sárgán át a zöldig terjedő színtartományhoz tartozó színek a sárga árnyalat irányában, az ibolyától a kéken át a zöldig terjedő színtartomány­hoz tartozó színek viszont a kék árnyalat irányába tolódnak el. Ha az áthan­goló színek a reagáló színnek kiegészítő színei, akkor a reagáló szín telítet­tebbnek tűnik.