• tapéta
• tapétázás

Tapéták fajtái, tapétázás menete

Meghatározás

A tapétázás ragasztási eljárással papír, illetve más anyagú tekercsekből sza­bott lapokból készült belső falfelületképzés.

Csoportosítás

Anyaga szerint:

• papírtapéta (könnyű, félnehéz, nehéz),
• papíralapú műanyag,
• papíralapú textil,
• textilalapú műanyag,
• textil,
• műanyag,
• üvegfátyol, -fa, parafa,
• bőr,
• fémfólia anyagú.

Az anyag megjelenése szerint:

• egyrétegű sima,
• egyrétegű strukturált,
• kétrétegű kasírozott,
• fátyolkiképzésű,
• hordozórétegre kenéssel készült,
• hordozórétegre szálvagdalékkal vagy rosttal készült.

Az anyag felülete szerint:

• természetes színű és mintázatú,
• egyszínű festett,
• egyszínnel mintázott,
• többszínnel mintázott,
• képkompozíciós.

A tapéta készülhet:

• mészhabarcsból készült vakolatra,
• beton felületre,
• gipsz felületre,
• építőlemezekre, mint gipszkarton, műfa, azbesztcement stb. felületre.

Feldolgozásra kerülő tapéták alapján megkülönböztetnek:

• tapétázást könnyű tapétával,
• tapétázást középnehéz tapétával,
• tapétázást nehéz tapétával.

Kivitelezési mód szerint megkülönböztetnek:

• tapétázást átfedéssel (átlapolással);
• tapétázást illesztett szélekkel.

Alkalmazott ragasztó szerint megkülönböztetnek:

• lisztcsiriz
• folyékony metilcellulóz készítményű,
• por alakú metilcellulóz készítményű ragasztóval valamint
• öntapadós ragasztóréteggel még a gyárban ellátott és az építéshelyszí­nen a védőpapír eltávolítása után ragasztó nélküli tapétázást.

A tervezési döntés elvei

A tapéta anyagának, színének és mintázatának, kiválasztásának szempont­jai közül az esztétikai az egyik legfontosabb. A nagy választék ellenére az egy adott helyre megfelelő tapétafajta már lényegesen kevesebb. Ugyanis egy kevésbé megvilágított alacsony kisebb helyiségbe a világos tónusú, függőleges kismintázatú előnyös, így a többi fajta már kiesik. A he­lyiség rendeltetése, a bútorok típusa és színe, a berendezés további tapéta­típusokat zár ki. Ennek ellenére a tervező végül is elhatározását ízlése, isme­retanyaga szerint hozza.

Amennyiben lehetősége van dönteni a tapétaválasztás kérdésében, úgy igénybe veheti a helyszíni beazonosítást, esetleg a próbaragasztást is. A technikai tulajdonságok tekintetében a választás szempontjai sokkal exaktabbak: a tisztántarthatóságot, kopásállóságot, a páraáthatoló képességét és a gazdaságosságot figyelembe véve a döntés így is körültekintést igényel.

Általában a papírtapétát célszerű alkalmazni, részben ára, részben jó fel­újíthatósága miatt. A többi típus speciális esetekben bizonyulhat legmegfe­lelőbbnek.

Felhasznált anyagok

• Papírtapéta
• Különböző anyagú tapéták (szabványuk, illetve Műszaki Átvételi Feltéte­lük nincs) Csontenyv Liszt Gipsz
• Csiszolópapír Makulatúra (alappapír) Molinó vászon
• Tapétaragasztó készítmények pl: TENAX
• TENAX Szuper TIVEBOND
• Simítóanyag készítmény pl: BREPLASTA 65 Hagyományos anyagok előkészítése tapétázáshoz

Enyv: a forgalomban lévő csont-, illetően bőrenyv 10%-os vizes oldatát használják. Forró állapotban (70°-80 °C) hordják fel a falra duplafalú edény­ben melegítik fel, ahol az anyag leégése nem következhet be. Amennyiben ilyen nem biztosítható és normál edényben melegítik fel állandó keverés mellett kell főzni.

Liszt: ebből főzik a ragasztót, köznyelven a csirizt, továbbá a pórustömí­tést szolgáló gipszglett kötéskésleltető savanyúcsirizt. A munkáknál időren­di sorrendben előbb a savanyúcsirizre van szükség. Készítéskor a száraz lisz­tet keverés közben forrásban lévő vízzel leforrázzák, kb. tejfölsűrűségig hí­gítják, majd meleg helyen tárolva savanyodni, erjedni hagyják. Ez a folya­mat 1-2 napon belül végbemegy.

A ragasztócsiriz – édes csiriznek is nevezik – lényegében ugyanilyen mód­szerrel készül, azzal a különbséggel, hogy főzéskor az anyagot keményebb­re hagyják és hideg helyen hűtik le, meggátolva így az erjedést. A későbbiek során hideg vízzel hígítják, a bedolgozásra kerülő tapétaanyag minőségének megfelelően.

Simítómassza (glettmassza) készítés. Alabástrom gipszből és savanyúcsirizből keverik össze. Kisebb lyukak javítására és pórustömítésre használ­ják. A gipsz és savanyúcsiriz keverési arányát a feladatok szabják meg. A kigipszelő anyag sűrűbb, magasabb víztartalmú, kevesebb kötéskésleltető sa­vanyúcsirizt tartalmaz. A simítómassza, jobban késleltetett, több savanyú-csirizt tartalmaz. Sűrűségére támpontul az szolgál, hogy olyan tömörségű legyen, amely mellett munka közben a simítóról már nem csurog le.

Ragasztó és alapozó anyagok fejlődése

A megnövekedett tapétázó feladatok, a forró vizes technológiát továbbá magasabb szaktudást igénylő hagyományos alapozó és ragasztó anyagok (lisztcsiriz, enyv) használatát kiszorították, s áttértek a korszerűbb cellulóz, illetve műgyanta alapú anyagokra.

A cellulóz származékok világviszonylatban elterjedt ragasztóanyagok. Sokfajta ragasztó készül belőlük, különböző megnevezés alatt, amelyek csak molekulasúly, tisztaság és módosító adalék anyagok terén térnek el egymástól. Használatukhoz a gyárak által közölt keverési arányok táblázata elengedhetetlen, mivel csak ennek ismeretében lehet a beépítésre szánt ta­pétaanyagokhoz szükséges ragasztót elkészíteni. Az ilyen táblázat, illetve használati utasítás közli ugyanis, hogy könnyű, középnehéz, nehéz tapétá­hoz, hány liter vízhez, hány súlyegység ragasztó szükséges s ez a mennyiség kb. hány m² tapéta felragasztásához elegendő.

A hagyományos ragasztó (csiriz) és alapozó (enyv) anyagokkal szemben a cellulóz származékok előnyei:

• a por alakú ragasztót hideg vízzel is fel lehet oldani – a csiriz és enyv ta­pétázáshoz való előkészítése forró vizes technológiát igényel,
• a ragasztóoldat korróziómentes edényben szinte korlátlan ideig tárol­ható – a ragasztó csiriz felhasználási ideje rövid, függvénye a hőmérsék­letnek, meleg időben szinte órákon belül bomlásnak indulhat,
• a ragasztóoldat mészálló tulajdonságú, tehát a tapétázandó felületen előforduló mész a ragasztó tartósságát nem befolyásolja – a csiriz és enyv ragasztóképességét meszes felületen rövid idő alatt elveszti.

A cellulóz alapú ragasztók közül a leggyakrabban előfordulók: a metilcel-lulóz alapú (MC) és a karboxi-metil-cellulóz (CMC) alapú ragasztók.

A minőségi tapétázás ragasztója az MC ragasztó, kizárólagosan felület­portalanításra és ragasztásra alkalmas. Az előkészítő munkák során szüksé­ges kigipszelésnél, illetve esetleges felületsimításoknál gipszkötés késleltető­ként nem használható. Két típusát használják: az MC és MC „extra”. E kettő közötti különbség abban áll, hogy az „extra” minőség metilcellulózon kívül még műgyanta adalékot is tartalmaz és ezáltal a legnehezebb tapétaanya­gok fel ragasztására is alkalmas.

A CMC ragasztót minden területen alkalmazzák mint az előkészítő mun­kák során szükséges kigipszelés és felületsimítások gipszkötés késleltetőjét. Ragasztásnál, könnyű és középnehéz tapétaanyagokkal kapcsolatban a házgyári termékek és lakások beépítésénél kerül nagy mértékben felhaszná­lásra.

Kivitelezés

A munkavégzés feltételei

• A munkavégzés és száradás ideje alatt a léghőmérséklet legalább 14 °C legyen és a léghőmérséklet ingadozása ne haladja meg a ± 5 °C-ot.
• Tapétaragasztást csak zárt, léghuzatmentes helyiségben szabad vé­gezni.
• A tapétázás alatt legalább olyan fényerejű világítást kell biztosítania a megrendelőnek, mint amilyet a helyiségben az üzemelés alatt működ­tetni óhajt.

Az alapfelületekkel szemben támasztott követelmények

• A tapétázandó felület átvételekor a teljes tapétázandó felületet tüzete­sen át kell nézni és a nagyobb vakolat, illetve felületi hiányosságokat kőművessel vagy építőlemezek esetében a szerkezet készítővel ki kell javíttatni.
• Falkárpitozás csak légszáraz, illetve legfeljebb 8% felületi nedvességet tartalmazó, kellő szilárdságú vakolatra készíthető. A beton nedvességtartalma 6%-nál nagyobb ne legyen. Az építőleme­zeknél a megengedett nedvességtartalom változó, ezeknél a légszáraz állapot alsó határa a követelmény.
• A felületek kémiailag lehetőleg semlegesek legyenek. Amennyiben ez nem érhető el, úgy a tapétázás előtt ezt a kedvezőtlen állapotot megfe­lelő kezeléssel meg kell szüntetni. Speciális kezelést igényelnek a 10 pH értéket túllépő felületek.

Szükséges szerszámok

Festőlétra, létratoldóléc, létracsavar, állvány, tapéta tábla (lehetőleg összecsukható és lábakkal is ellátott) mázoló bak, műanyag vödör festőkefe előkenő ecset radiátor ecset, radiátor kefe, festékkaparó (spahtli) 12 cm-es festékkaparó (spahtli) 8 cm-es simítóvas (glettvas) simítókefe (spalir kefe) olló, mérőléc 1 m-es, függőzsinór (csapózsinór), vágókés (cserélhető zsilettekkel), tapéta szélnyomó henger (rádli), tapéta kenő berendezés („tapétázó gép”).

A tapétázással szemben támasztott mennyiségi igények növekedése mi­att került sor a tapétázó gépek alkalmazására. A kifejezés „tapétázó gép” ta­lán nem elég szabatos, mivel ezzel nem a tapétázást magát, hanem csupán a ragasztás műveletének egyes fázisait próbálták meggyorsítani. Mint tud­juk a ragasztás kézi műveletei minden lapnál: szabás, kenés, szélezés, ra­gasztás, tehát négy művelet. A géppel végzett munkánál: a laponkénti sza­bás, kenés, szélezés helyett marad: a tapétatekercs gépbe helyezése, továb­bá a gép hengerein keresztülvezetett lap méretre lehúzása.

Az előbbi műve­letek során a lap kenése és szélezése automatikusan végbemegy. Itt tehát azáltal, hogy a tapétalapot húzzák, majd a kívánt méretnél megállva a gép keresztkésén a leszabóhengert átgörgetve levágják, megtörténik a tapéta szabás, kenés és szélezésének művelete. A három művelet egyre redukáló­dik. Ennél egyedüli időigényesebb ténykedés a tapétatekercs behelyezése, hengereken keresztüli átvezetése és ezzel együtt a szélezőkések pontos be­állítása. Ezt minden tekercsnél meg kell csinálni. Ennél a műveletnél még időt nyerhetnek, ha a hagyományos 5 m² (10 m-es) tekercsek helyett lehe­tőség nyílik 10, illetve 15 m²-es (20-30 m) tekercsek használatára.

A tapétakenő és szélvágó berendezések a termelékenységet fokozó esz­közök, de alkalmazásuk csak olyan területen lehetséges és gazdaságos, ahol a mennyiségi munka fontossága háttérbe szorítja a minőségi kivitelezés igé­nyeit. A gép alkalmazhatóságának első feltétele az akadálymentes folyama­tos munkavégzés lehetősége, lehetőleg minél kevesebb átállással. Napjaink­ban leginkább a lakásépítésnél használják, főleg a házgyári épületek tapétá­zásánál.

A berendezés használata során jelentkezhet a tapéta felületein ragasztó nyom és szabálytalan szélvágás miatti mintaegyeztetési pontatlanság. Az el­ső a munkát végző gondatlanságából a második pedig a tapéta tekercsek szabálytalan gyári feltekercseléséből adódhat.

A kivitelezés műveletei

Tapéta ragasztással kapcsolatos, minden esetben érvényes általános isme­retek:

Tapéta szükséglet megállapításnál mindig figyelembe kell venni a beépí­tésre kerülő tapétaminta (dessin, rapport) méreteit, továbbá a tekercsek hosszúságát is. A pontos anyagmennyiség megállapításához, a kivitelezési előírások betartása mellett, a helyiségek méretein kívül, ezek is elengedhe­tetlenül szükségesek.

Ennek alapján megállapított számú tekercset, a színhomogenitás biztosí­tása érdekében, szabás előtt, gyártási széria szám tekintetében mindig egyeztetni kell. Ezek szám szerinti megegyezése sem nélkülözheti azonban a tekercsek tényleges összenézését. Ha esetleg árnyalati színeltérés mutat­kozna és tapétatekercs cseréjére lehetőség nem nyílna, akkor ügyelni kell arra, hogy az azonos tónusúak egy falrészre kerüljenek és az átmenetek he­lye mindig sarokban legyen.

A betervezett mennyezet, hajlat és oldalfal anyagának leszabása előtt a helyiség több pontján kell méretet venni és mindig a legnagyobb méret szolgál alapul.

A leszabott és ragasztásra kerülő lapokat egyenként ragasztóval kenik meg úgy, hogy eközben a többi kenésre váró lapot ne érje ragasztó. Majd a megkent lapot a pihentetéshez (puhuláshoz) és az esetlegesen szükséges szélvágáshoz kettőharmad, egyharmados elosztásban szabályosan, ügyelve a tapétalapszélek pontos egyeztetésére, összehajtják, különös figyelemmel arra, hogy eközben a tapéta színe ragasztóval ne szennyeződjék. Az így összehajtott lap kettőharmados része általában a tapétalap fel ragasztásának kezdőpontját is jelenti. A pihentetés (puhulás) időtartama nagyon változó, merev szabályt evvel kapcsolatban felállítani nem lehet, függvénye ez: a tapétapapírnak, az alkalmazott ragasztónak, a betapétázandó felületnek, a hőmérsékleti viszonyoknak. A helyes időértéket minden alkalommal próbá­val határozzák meg.

Tapétaragasztás kezdete: mennyezet

A tapétaragasztást rendes körülmények között, a mennyezettel kezdik, de rendkívüli esetekben előfordulhat, hogy avval fejezik be. A tapétalapok ragasztását mennyezeteken az ablakokra merőleges irányban kell végrehaj­tani, a főbejárati iránytól távolabb eső oldaltól indulva. Kivételt képez, ha az ablakokkal párhuzamos méret tapétaanyag hulladékot (kálót) tekintve lé­nyegesen kedvezőbb, vagy ha ez a méret a tapéta anyag feldolgozhatósága miatt jobb. Ilyenkor a tapéta fel ragasztását az ablak felől indítják.

Falak tapétázása

A falak tapétázását – külön előírás hiányában – függőleges irányú tapéta­lapokkal kell végezni. A függőleges irányban történő ragasztásnál, ha a beé­pítésre kerülő tapétaanyag mintás, a mintatartás kötelező. A mintatartással kapcsolatban veszik figyelembe, hogy a mintás tapéták mintája (dessin, rap-port) a tervezői elképzelés függvényében különböző méretű lehet. A gyár­tás során, ez az ismétlődő, elvben megegyező méretű minta, valóságban el­térést mutat, rendszerint néhány mm, de előfordulhat cm-es nagyságrend­ben is. Ezen mérettolódás miatt kivitelezéskor a tapétamintát mindig szem­magasságban kell egyeztetni és így az esetleges mintaeltérés (amely nem ki­vitelezési hiba) ettől a vonaltól felfelé, illetve lefelé helyezkedik el.

Tapéták ragasztása, enyvezése

Ezáltal csökkenthető a mintatolódás esztétikailag zavaró hatása. A tapétaragasztás kezdőpontját úgy választják meg, hogy onnan indítva a ragasztást az átla­polt élek a főfényforrás felé, a főbejárati iránytól viszont ellentétesen esse­nek. Amennyiben a tapétaanyag mintája vízszintes irányú ragasztást köve­tel meg, úgy a kivitelezés körülményei változnak. A vízszintes irányú ragasz­tás kivitelezésénél – ha átfedéses ragasztást alkalmaznak – a ragasztást fe­lülről indítják. A következő lapokat átlapolással teszik fel egészen addig, amíg szemmagasságig nem érnek. Ettől kezdve a fel ragasztásra kerülő lapok éleit már nem lapolják át, hanem az előzően felragasztott lapok alsó éle alá bújtatják. így érik el, hogy a tapéta élek nem látszódnak.

Új munkán végzett tapétázás könnyű vagy középnehéz tapétával, vako­latra, hagyományos anyagokkal, átfedéses ragasztással: A teljes tapétázandó felületet átkaparják, átnézik, majd ennek során ész­lelt hibákat (lyukakat, dudorokat) grafit ceruzával bejelölik, cirokseprővel leseprik, portalanítják.

A felületet ezután forró enyves oldattal beeresztik. A kőműves javítás utáni esetleges kisebb vakolati hibákat simítással kijavítják. A teljes felületet egyszeri vagy kétszeresen savanyúcsirizes gipsszel átsi­mítják. A kiszáradt átsimított felületet átcsiszolják, majd portalanító enyvezést ké­szítenek. A felragasztásra kerülő tapétaanyagot leszabják.

Közvetlen ragasztás előtt, hajlatokat, sarkokat hígított csirizzel előkenik. A tapétalapokat csirizzel megkenik, majd kenés után pihentetik, hogy az anyag puhuljon. A tapétaragasztás mennyezeten, oldalfalon a főbejárat és fényviszonyok figyelembevételével történik.

Tapétázás hagyományos vakolaton, hagyományos ragasztóval, nehéz tapé­tával, illesztett szélű ragasztással:

• A teljes tapétázandó felületet átkaparják, átnézés során észlelt durva hibákat grafit ceruzával bejelölik, majd cirokseprővel leseprik, portala­nítják.
• A felületet forró enyves oldattal beeresztik. A kisebb vakolati hibákat kigipszelik.
• A teljes felületet egyszeri pórustömítő savanyúcsirizzel simítják. A tapétaalapok illesztésének vonalát pontosan kijelölik.
• A kijelölt csatlakozásoknál 10 cm-es molinó csíkokat előragasztanak, majd száradásuk után ezek széleit elgipszelik, majd az alappapírt (ma­kulatúrát) leszabják, és illesztéssel felragasztják.
• Az illesztéseket, az esetleg még észlelt hibás felületeket és makulatúra alatti molinó széleit teljesen elgipszelik.
• Az így előkészített felületet száradás után átcsiszolják, portalanítják. A tapétaanyagot leszabják, szükség esetén leszélezik.
• A tapétalapokat egyenkénti csirizzel megkenik, majd kenés után az anyag puhulásáig pihentetik. Amikor a tapétalapok már ragasztásra megfelelők, akkor azokat illesztéssel a falra helyezik. Az illesztéseket szikkadás után széllenyomó hengerrel lehengerezik. Ezután szerelik fel a tapétalécet.

A tapétázás új munkán, beton felületen hagyományos anyagokkal, könnyű, középnehéz vagy nehéz tapétával:

Napjainkban leggyakrabban az ilyen felületek fordulnak elő, mivel a nagyarányú építkezés keretein belül épülő házgyári lakások, beton panelok aránya megnőtt. Az átállás időszakában, amikor a hagyományos építkezés­ről fokozatosan a házgyári elemek beépítésére tértek át, a hagyományos anyagokkal dolgoztak. Műszaki szempontból az eredmények semmi elté­rést nem mutattak a hagyományos felületekhez viszonyítva.

A tapétázandó betonfelület előkészítésével kapcsolatban azonban figye­lembe kell venni, hogy a panelok sablon felőli oldala általában sima, de a sablon felületének fogyatékosságából adódó öntési beton-kitüremkedések eltávolítása, a vakolt felületen alkalmazott hagyományos felületátkaparással nem lehetséges. Ezek megszüntetése az alapfelület szolgáltató feladata.

A kitüremkedésen túlmenően szinte állandó jellegűek az apró lyukak, ka­vicsfészkek jellegzetessége, hogy a lyuk belső átmérője nagyobb, mint a külső felületen jelentkező nyílásé. A kigipszelés, illetőleg glettelés kivitelezé­sét ez a jelenség megnehezíti és meglassítja, de ennek ellenére is ki kell tölteni.

Gyakori a betonfelületeken mutatkozó szabadon maradt betonacél. Eze­ket korróziógátló bevonattal el kell látni. Tapétaragasztás előtt ezeket a rozsdafoltokat szigetelni kell, a tapétafoltosodás elkerülése céljából. A simí­tás után, ragasztás után újabb rozsdafoltosodás a leszigetelés ellenére is fel­léphet, amely a már előbbiekben említett okra vezethető vissza. Ilyenkor bontással korrózióvédő és szigetelő munkával a kifogástalan minőséget biz­tosítani kell.

A panel másik oldalának felülete annyira durva, hogy ezeken sok esetben csak úgy lehet tapétázni, ha előzően teljes egészében levakolják.

Az előregyártott elemek csoportjába tartoznak az ÜGP gipsz panelek, amelyekből válaszfalakat építenek. Az ilyen típusú falaknál probléma lehet az egyes elemek közötti szintkülönbségből fellépő falhullámosság, egyenet­lenség. Ezek kiküszöbölése, illetve kijavítása a felület szolgáltató feladata. A munkaterület átvételkor erre különös gondot kell fordítani. A tapétázási munkák egyébként azonosnak tekinthetők az előzőekben tárgyalt hagyományos felületeken alkalmazottakkal.

Tapétázás új munkán, hagyományos anyagokkal, könnyű, középnehéz vagy nehéz tapétával építőlemezeken.

Középületek válaszfalai gipszkarton borítással készülhetnek. A gipszkar­tonlapok illesztési hézagait, továbbá a csavarfejeket a gipszkartonlappal egy síkba kitöltik, így teljesen összefüggő falfelületet alakítanak ki. Ritkáb­ban gipszkarton illesztési hézagaiba a tapétázás befejezése után rugalmas tömítő csíkot helyeznek.

Mindkét esetben a felület-előkészítési eljárás megegyezik. A munkaterü­let átvételekor első feladat a teljes felület átvizsgálása, ellenőrizve, hogy a gipszkarton lapok rögzítése tökéletes-e. A stabil rögzítés, monolitikus felü­letnél szinte elengedhetetlen, mivel ha labilis lapokra ragasztják a tapétát, az illesztési hézagoknál hurkásodások jelentkeznek. Ezen felületátvizsgálás­sal egy időben megállapítják az egyéb gipszkarton hibákat is. Mindezek fel­számolása a szerkezet készítők kötelessége.

A gipszkarton felületet először idegen anyagoktól eredő szennyeződések­től meg kell tisztázni, le kell porolni, kisebb hibákat ki kell gipszelni, majd át-csiszolás után a ragasztás megkezdése előtt a tapétázandó felületet, erősen kicsapott kefével, át kell enyvezni. Az ezután következő műveletek meg­egyeznek az előzőekben tárgyalt munkákkal.

A műfa felületeknél megkülönböztetünk: farostlemezeket és faforgács la­pokat. Beépítésük, hasonlóan a már előzőekben említett gipszkarton leme­zekhez – történik.

A farostlemezeket ugyanúgy tapétázzák, mint a gipszkarton lemezeket. A faforgácslapok felületét viszont tapétázás előtt lényeges munkaráfordítás­sal lehet csak előkészíteni. Ugyanis a lapok vízszívó képessége igen nagy, ezért ezen felületeket, lehetőleg még beépítés előtt impregnálni kell. Az elő­készítő és ragasztó munkák különben az eddig ismertetettekkel azonosak.

Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az ilyen felületek rendszerint durvák és szinte minden alkalommal kétszeres simítás szükséges ahhoz, hogy kifogás­talan munkát lehessen végezni. Az azbesztcement lemez felületén sem a felület-előkészítő sem a tapéta­ragasztó munkák nem térnek el a már ezideig ismertetett műveletektől.

Tapétázás felújítási munkán

Felújítási munkákon végzett tapétázás előtt a legfontosabb a régi felület gondos előkészítése. Ezen előkészítés a tapétázandó felületet borító régi ré­tegtől függően más és más.

Régi meszelt felületen a meszet festékkaparóval vagy durva csiszolópa­pírral a falfelületig le kell csiszolni. Arra kell törekedni, hogy a lehetőséghez mérten a mész jelenléte a felületen a minimumra csökkenjen. Az új, korsze­rű ragasztók ezt nem követelnék meg, mert mészállóak, de a tapéta alatt maradó mész a tapétán magán foltosodást eredményezhet. A mész eltávo­lítása után a további munkálatok megegyeznek az előzőekben már ismerte­tett előkészítő, illetőleg ragasztási műveletekkel.

A régi, enyves festéssel készült felületen lévő enyves festést, s az esetleg alatta található gyenge meszes simítást le kell mosni és kaparni. Ebben az esetben is hasonlóan a meszes felülethez arra kell törekedni, hogy a felra­gasztásra kerülő tapéta alatt a lehetőség szerint minél kevesebb idegen anyag maradjon. A régi festőrétegek eltávolítása után a munkaműveletek abban a sorrendben folytatódnak, mint az új munkáknál.

Tapétázás diszperziós festéssel készült felületen abban az esetben egy­szerű, ha a festék tapadása a felülethez kifogástalan. Amennyiben ez az álla­pot fennáll, úgy felületportalanítás után a tapétázás elvégezhető. Ha pattogzik a festék, feltáskásodások fordulnak elő, akkor a teljes felületen található régi rétegeket le kell kaparni, el kell távolítani. A lekaparás helyett makula­túrával is lehet bontani. Ehhez makulatúra-papírt és nagyon erős csirizt használnak. Az alappapírt (makulatúra) vastagon megkenik az erős ragasz­tócsirizzel, majd a megázott, magas ragasztótartalmú lapokat felragasztják a lebontásra váró felületre, egymás mellé kb. 1-2 mm-es távolságra.

A felü­let beragasztása után gyors száradás szükséges (ezt legegyszerűbben úgy érik el, hogy a helyiségben léghuzatot csinálnak). A hirtelen száradás miatt zsugorodó papír, a le nem ragasztott, át nem lapolt széleknél a lazán tapadó diszperzió filmréteget megbontja és önsúlyával szinte lehúzza. A leszedett diszperzió alatt, sokszor található még régi festék-, illetve mészréteg is, ame­lyeket még a tapétázás előtt szintén el kell távolítani. A tapétázás csak ez­után kezdhető meg.

Tapétázás mázolt falfelületen

Lényegében megegyezik az előzőekben leírtakkal, ha a mázolt falfelület ki­fogástalan minőségű, sima, akkor portalanítás után, a felület tapétázható. Ha ellenben rossz minőségű vagy felülete nem sima, akkor a teljes kárpito­zandó területről a mázolt rétegeket – a mázoló szakmában ismert módon (maratás, égetés) el kell távolítani. Utána kezdhető csak a tapétázás.

Tapétázás felújítás

Tapétázás felújítása, régi papír tapétával tapétázott felületen készülhet a régi tapéta teljes lebontásával vagy száraz előkészítéssel. Amikor csak a ha­gyományos ragasztót és alapozó anyagokat ismerték, a száraz előkészítés volt a gyakoribb. Száraz előkészítésen értik a falon maradó régi tapéta elő­készítő munkálatait új tapéta felragasztása előtt. Ma is készülhet, ilyenkor a teljes felületet átcsiszolják, a hólyagos, lazán tapadó részeket eltávolítják. Különösen a hajlatokra és élekre, átlapolásokra fordítanak gondot, ezeket éles spatulával simára alakítják. Ilyenkor a régi tapéta is megsérül, ezért a keletkezett tapéta hiányosságokat gipszeléssel, majd száradás utáni átcsiszolással, portalanító enyvezéssel (nagyon enyhén nedves kefével), javítják. A tapétázási műveletek a továbbiakban teljesen megegyeznek az előzőek­ben már ismertetett munkálatokkal.

A száraz előkészítést csak abban az esetekben alkalmazzák, ha a falon lévő régi tapéta felülete sima, tehát az új anyagon a felragasz­tás után semmi nem utal az alatta maradt régi tapétára. Amennyiben a régi tapéta tapadása a falon kifogástalan, tehát megbízha­tó alapot ad. Csak könnyű és középnehéz tapéták esetében, tehát olyan anyagoknál, amelyek kivitelezése átfedéses ragasztással készül.

Felújítás

A felújításra váró felületen a régi tapétát mindig le kell bontani, ha a régi tapéta csak gyengén ragad a falfelületre, tehát a következő réteget már nem bírja el. Általában a napjainkban használatban lévő (MC, CMC) ragasz­tók alkalmazásánál majdnem minden alkalommal ezzel a jelenséggel talál­kozunk. Amennyiben a régi tapéta felülete nem sima, hanem rücskös vagy dombornyomásos, alapul nem felel meg. Továbbá, ha a régi tapéta felület­kezelt, helyesebben, ha olyan a felülete, hogy arra ráragasztani nem lehet, feltétlenül bontani kell. Vannak olyan tapéták, amelyeknek feldolgozási uta­sítása előírja a felületen lévő régi tapéta eltávolítását.

A régi papírtapéta áztatással bontható. Teljesen zárt helyiségben a régi le­bontásra kerülő tapétát vízzel átitatják, és festékkaparóval átpuhulás, fella­zulás után acélspatulával letolják. Ha a leáztatásra váró tapéta felületkezelt, tehát a nedvességet csak nehe­zen engedi át és így leáztatásához hosszabb idő lenne szükséges, ilyenkor még a leáztatás megkezdése előtt durva csiszolópapírral a teljes felületet át­csiszolják ezzel utat nyitva a víz behatolásának.

A textil és fatapéták leáztatását két ütemben végzik el. Az első ütem a textilanyag, helyesebben a vékony faréteg lebontása. Ezeket általában szá­raz állapotban bontják le, míg az alatta lévő hordozópapír réteget, ha szük­séges áztatással. A fatapéta, ha felülete nem viaszolt és jól tart, száraz előké­szítéssel könnyű és középnehéz tapétával átfedéses ragasztással átragaszt­ható.

A műanyag – mint sok más területen úgy a tapéták sorába is betört és na­gyon széles körű érdeklődésre talált. A tapétázó szakmában két fajtájával találkozunk: a papírhordozós és textilhordozós vinil tapétával. Mindkettőt a nehéztapéták kategóriájába kell sorolni és csak illesztéses kivitelezéssel ké­szíthető. A papírhordozós vinil tapéta alá alappapír feltétlenül szükséges. A textilhordozós vinil tapéták közvetlenül a falra is ragaszthatók. Sőt ezen utóbbinál előfordulhat (ami a papírtapétáknál nem lehetséges), hogy nem a tapétát kenjük meg ragasztóval, hanem a falra hordjuk fel a ragasztót és er­re simítjuk fel a tapéta-lapot.

A felújítási munkáknál az ilyen jellegű anyagok közül a papíralátétes mű­anyag (vinil) tapéta lebontása – hasonlóan a fa és textiltapétákhoz – úgy­szintén két ütemben történik. Első fázis a műanyag réteg lehúzása a hordo­zó papírról, majd a papír eltávolítása következik. Amennyiben a papír kifo­gástalanul tapad a falhoz, erre száraz előkészítés után az új tapéta felra­gasztható.

A textilalátétes műanyagtapétát szárazon bontják le. A felragasztott és le­bontásra szánt tapétalapokat egyik végén megbontják és az anyagot a fal­ról lehúzzák. Ez az egyik legkönnyebben felújítható tapétatípus.

Üvegszálból gyártott tapéta

Új anyagként jelent meg a tapétaanyagok sorában az üvegszálból gyár­tott tapéta. Szinte ugyanolyan mintákban gyártják, mint a hagyományos ta­pétákat, feldolgozásuk sem különbözik, az eddig ismertetettektől. Felragasz­tás után hasonlóan a textilalátétes műanyag tapétához az esetlegesen fellé­pő kisebb felületi repedéseket ez is képes áthidalni. Még abban is hasonlít ezen anyaghoz, hogy csak a falat kell kenni ragasztóval és a tapétát erre a ragasztós felületre lehet felsimítani. Az üvegszálas tapéta minden felületre (beton, üvegbeton, gipsz, farostlemez, rétegeltlemez, vakolat stb.) ragaszt­ható és ezen felületeken lakályos, meleg felületstruktúrát nyújt. Tulajdonsá­gai: nehezen éghető, magas szakítószilárdságú, repedéseket áthidaló, szö­gezhető, ütésálló, mosható és tágulásszilárd, élesre vágott szélű.

Szívesen alkalmazzák még a durva rostszálú tapétákat (Raufaser). Tekin­tettel arra, hogy gyártásához többek között falisztet és fűrészport is alkal­maznak, fűrészporos tapétának is hívják. Különböző durvaságú felülettel gyártják, egyszínű és mintás kivitellel egyaránt. Elterjedt formája a nyers (tört fehér) alapú anyag, amelyet ennek kiszáradása után diszperziós festékkel a kívánt színre lehet festeni. A diszperziós festékek festőhengerrel vagy festékszóróval is felhordhatok.

Felújítása újrafestéssel oldható meg. Ha más anyaggal óhajtják áttapétázni, a rücskös felületet le kell csiszolni, majd szá­raz előkészítéssel újratapétázni, vagy ha a felülethez tapadása nem kielégí­tő, úgy le kell áztatni. Kivitelezésénél ügyelni kell arra, hogy bár a középne­héz tapéták kategóriájába tartozik, fel ragasztását lehetőleg illesztéssel vé­gezzék. A régi tapéták gőzölő berendezéssel is eltávolíthatók, de ez az eljárás még Magyarországon nem terjedt el.

Munkavédelmi előírások

A lisztcsirizhez kiszállított liszt szennyezett, étkezésre nem használható. A tapétázásnál az egyetlen balesetveszélyt a létráról végzett munka je­lenti, ezért az erre vonatkozó szabályokat kell betartani.

A létrán csak egy dolgozó tartózkodhat és 10 kg-nál nagyobb tömeggel nem szabad terhelni. A ragasztótároló edényt biztonságosan kell a létrához erősíteni. Kétágú létráról legfeljebb 5 m fal magasságig szabad munkát vé­gezni. Tapétázási munkánál a létra toldására általában nincs szükség, de ha spe­ciális eset adódik, úgy a létratoldásra vonatkozó szabályokat kell betartani.

Minőségi követelmények

A felragasztott tapétalapok szemcse-, gyűrődés- és szakadásmentesek, szi­lárdan tapadók legyenek. A tapétán foltosodás, színeltérés, színátütés nem engedhető meg. A tapétamintának folytonosnak kell lennie. A függőleges és vízszintes irányok betartása a tapétalapoknál kötelező. A tapétalapoknál a vízszintes toldás – a nyílászárók körüli munkákat kivéve – nem megenge­dett.

A tapétalapoknál az átfedések – a helyiség bejárati és fényviszonyait figyelembe véve – szabályosak, hézagmentesek legyenek, az átfedések szé­lessége legfeljebb 10 mm lehet.

A nyílászáró szerkezetek borításait, illetve takaróléceket, a lábazatok sze­gélyeit, valamint egyéb díszítéseket vagy kereteket tapétával leragasztani nem szabad. Az előírásnak megfelelően a tapétát a borítás, takaróléc stb. mellett éles elhatárolással kell leragasztani. A kapcsolókat, dugaszolókat, ta­karóléceket csak tapétázás után lehet elhelyezni. Ezeknek a tapétát kell takarniuk.

Kivitelezési hibák, javítás

A ragasztás hiányosságaiból adódik a hólyagosodás és a gyűrődés, amely a kész tapétafelületen nem megengedett. Hiányos szétragasztás is többször előfordul, de a szélek egyenetlen takarása a ragasztó kitüremlése is hibának számít. Az előmunkálatok simítási és csiszolási hibái olykor a tapétán meg­látszanak és ezek javíthatatlan hibának számítanak. Erősen rücskös tapéták esetében előfordul a túlzottan erős felsimításnál, hogy a falfelület egyes ré­szein sima foltok jelentkeznek. A mintás tapétáknál a mintaillesztés függőle­ges és vízszintes irányú helytelen elhelyezése is hiba.

A tapétázás után észlelt hibát teljes tapétalap ismételt fel ragasztásával vagy cseréjével lehet javítani. Foltokkal javítani legfeljebb eltakart helyen vagy berendezési tárgyak felerősítő tartói körül szabad, ahol nem feltűnő. Szakszerű javítást többnyire csak a teljes falfelület újratapétázásával lehet elérni.

Műszaki-gazdasági adatok

A tapétázás tartós megbízhatósága a tapéta anyagától és az igénybevé­teltől nagy mértékben függ. Az egyszerű, általánosan alkalmazott papírta­pétát erősen szennyező levegőjű közösségi helyiségekben már két-három év után fel kell újítani. Lakásban 6-8 évig is megfelelhet. Vannak olyan tapé­ták (fa, műanyag), amelyek tíz-húsz évig megfelelően szép és tartós felületet biztosítanak. Száz-kétszáz évvel ezelőtt készült bőrtapéták ma is kifogásta­lanok.

A tapétánál a tiszta felületet „radírozással” is el lehet érni, ezzel élettarta­ma meghosszabbítható. A tapéták többsége mintás és ezzel egy kor ízlésével kapcsolódik össze. Az igényváltozás vagy éppen a megunt felület megszüntetése érdekében gyakran előfordul, hogy még műszakilag megfelelő felületképzést esztétikai okokból újra cserélnek. Ebből adódik, hogy a szép és jól tisztítható tapéták egyben gazdaságo­sak is.