• vakolás

A vakolás és az időjárás

Ha az átnedvesedett vakolatban lévő víz megfagy, a térfogat növekedése miatt a vakolat levelesen leválik a fal­ról. Fagyveszélyes időben tehát hom­lokzatvakolatok nem készíthetők. A belső vakolás – a hőmérséklettől füg­gően – a következő feltételek betar­tása mellett végezhető,

Belső vakolás feltételei:

• ha a nappali hőmérséklet +5 °C felett van, de éjszaka már a fagy­pont alá süllyed, a belső vakolás­hoz + 15-20 °C-ra melegített ha­barcsot kell használni, és a falnyílá­sokat éjszakára be kell zárni;
• ha a külső hőmérséklet +5 °C alatt van, belső vakolás csak a falnyílá­sok elzárása, és a helyiség +10-15 °C közötti hőmérsékletre való felfűtése mellett végezhető. A már elhelyezett ablakokat ideiglenesen ipari polietilén fóliával kell elzárni. A hőmérséklet a padló felett 50 cm magasságban legalább +5 °C le­gyen, nemcsak a vakolás időtar­tama alatt, hanem végig a kötés, il­letve a száradás ideje alatt is.

A helyiségek hőmérséklete kaloriferek által termelt, a helyiségbe csöve­ken juttatott meleg levegővel tartható + 10-15 °C hőmérsékleten. Ré­gebben koksztüzelésű kályhákkal igyekeztek a megfelelő hőmérsékle­tet biztosítani, és az így, „központo­sán” előállított meleget bádogcsöve­ken keresztül juttatták el a helyisé­gekbe.

A belső és külső vakolatok előírás szerint csak száraz falazatokra készít­hetők, ezért régebben az ún. „vako­lási tilalmi idő” eltelte után lehetett csak vakolni. Ellenkező esetben a nedvesség a fal melegebb oldaláról a hidegebb oldal felé vándorolva a homlokzatot átnedvesíti és csúf kivirágzásokat idéz elő. Abban az eset­ben, ha valamilyen ok miatt a vakolás végképp nem halasztható, második szárítás is szükséges. A kiselemekből épített falazatokban lévő falazó- és a felhordott vakolóhabarcs szilárdulásának, illetve a ha­barcsban lévő fölös víz eltávozásának gyorsítására a következő lehetőségek vannak.

Ezek a lehetőségek:

1. Nyílt tüzű vaskosarakban, ún. kokszkosarakban kokszot égetve, a mészhabarcs kötéséhez szükséges mennyiségű szén-dioxid (C0₂) terme­lődik, és a keletkező hő segíti a ha­barcsban lévő fölösleges víz elpárologtatását. A koksz égetése során ke­letkező égéstermék kevésbé szennyezi a vakolatlan vagy vakolt felüle­teket. Az égetés ideje alatt a nyíláso­kat valamilyen légzáró anyaggal kell elzárni. Ez a szárítási mód aránylag olcsó, a kosarak könnyen mozgatha­tók; hátrányos azonban, hogy a hőleadás egyenetlen és a mennyezet kissé elsárgul.
2. Zárt tüzelésű szárítókályhákkal, il­letve berendezésekkel is előállítható a szükséges hőmennyiség. A fűtés ideje alatt a helyiséget szellőztetni kell. Ezek a kályhák szabályozhatók, így egyenletesebb meleget adnak, tehát a kokszkosaraknál előnyösebben hasz­nálhatók. A nedvesség egy része az ideiglenes szellőztető csövön, illetve a meglevő kémény- vagy szellőzőkürtőn keresztül távozhat el. A szárítás­sal keletkezett pára gravitációs és mesterséges szellőztetéssel távolít­ható el. (Az ablakon át való szellőz­tetés csak télen eredményes.)
3. Megfelelő hőfokú levegőszárító gépek, illetve központi légmelegítő készülékek segítségével termelhető a leggazdaságosabb módon. Ezek a berendezések nem annyira a meleg­gel, mint inkább a fokozott légcseré­vel és a kis relatív nedvességű száraz levegővel érik el a kívánt hatást, nem hevítik fel feleslegesen a vakolatfelü­leteket. A levegő nagy átmérőjű bá­dogcsöveken át jut be az egyes helyi­ségekbe.

A vakolat természetes és mesterséges szárításának még az alapmeszelés előtt be kell fejeződnie, mert a mész­réteg eltömíti a pórusokat, így a ned­vesség már nehezebben távozhat el. A szárítás ne legyen túl gyors és erős, mert a vakolaton zsugorodási repedé­sek jelenhetnek meg. A vakolat mesterséges szárításakor be kell tartani a következő szabályo­kat:

A helyiségek különböző pontjain a hőmérsékletkülönbség ne legyen 8-10 °C-nál nagyobb, a mennyezet­nél a hőmérséklet ne legyen több +45 °C-nál. A mesterséges szárítást be kell fejezni, ha a vakolat nedves­sége 7-8 tömegszázalékra csökken. Meleg levegővel való szárítás esetén a levegőt mindig a helyiség padló­szintjénél kell bevezetni, és gondos­kodni kell a keletkező pára eltávolítá­sáról.