• szigetelés

Épületszigetelések és vízszigetelések: talajpára és talajnedvesség elleni szigetelések

Az alépítményi szigetelések­ről általában

Alépítményi szigetelésnek nevezzük a talajjal érintkező épületszerkezetek, il­letve az azok által határolt helyiségek szigetelését. A nedvesítő hatások között megkülönböztetünk talajpárát, talajnedvességet és talajvizet és ez az egyik csoportosítási alapja az alépítményi szige­teléseknek is (3/40 ábra).

A szigetelés rendeltetése mindhárom esetben az, hogy az épületszerkezeteket, illetve az azok által határolt belső tere­ket megvédje a nedvességhatásoktól. A legegyszerűbb a talajpára elleni szige­telés; amikor csak a szemcsés talajok hézagain áthatoló és az épületszerkeze­teken lecsapódó nedvesség, pára ellen kell védekezni. A talajnedvesség elleni szigeteléssel szemben már nagyobbak a követelmények: ilyenkor a szigetelés akadályozza meg, hogy az épületszer­kezetekbe (alaptest, pincefal, padlók stb.) a talajból kapilláris nedvesség szívódjon be. A legbonyolultabb a talajvíz elleni szigetelés, amikor a szerkezetek­re ható víznyomást is fel kell venni ál­talában a szigetelést megtámasztó szer­kezetekkel.

A szigetelés megválasztása azonban nemcsak a nedvességokozó hatástól függ, hanem az épület, illetve a védett épületrész rendeltetésétől, az azzal szemben támasztott szárazsági követel­ményektől is (3/41 ábra).

A szigetelés a nedvességokozó táma­dási helyétől függően elkészíthető:

• támadott oldalon,
• a védett oldalon,
• és közbenső helyen.

A víz által támadott oldalon elhelye­zett szigetelés nemcsak a belső teret, hanem az azt határoló épületszerkezete­ket is védi. A szigetelés sohasem a leg­külső szerkezeti réteg: a mozgásokra és mechanikai hatásokra érzékeny szigete­lést védő-, illetve védő-tartó rétegekkel kell a talajtól elhatárolni és megtámasz­tani.

Közbenső (szerkezeten belüli), illet­ve belső oldali szigetelések készítésére általában csak utólagos szigetelések esetén, kényszerből kerül sor. Ez eset­ben a szigetelés csak a belső teret, illet­ve a szigetelésen belül elhelyezkedő szerkezeti rétegeket védi a nedvesség­hatásoktól.

Az alépítményi szigetelések csopor­tosíthatók a védendő szerkezettől, illet­ve a szigetelés létesítési helyzetétől függően is; eszerint vannak:

• vízszintes falszigetelések;
• függőleges falszigetelések;
• padlószigetelések.

Ha az alápincézett épület alépítményi határoló szerkezeteit a szigetelés meg­szakítás nélkül körbeveszi, mindhárom szigetelésfajtát együttesen alkalmaz­zuk. Ez az ún. teknőszigetelés.

A szigetelésekkel szemben négy – a szigetelés anyagától, beépítési módjától független – alapkövetelményt támasz­tunk. A szigetelőképességet a szárazsági igényekkel összefüggő, az előzőekben már említett vízzárósági vagy vízhatlan­sági tulajdonságok minősítik. A szigetelés tartóssága lehet részle­ges vagy teljes. Az alépítményi szigete­lésektől az esetek többségében teljes tartósságot követelünk meg, hiszen szo­kásos beépítési helyük miatt utólagos cseréjük, biztonságos javításuk többnyi­re egyáltalán nem lehetséges.

A szilárdság követelménye a szigete­léseket érő erőhatásokkal, igénybevéte­lekkel és a szigetelések anyagával kap­csolatos. Ha a szigetelés csak nyomó igénybevételeket vesz fel, akkor azt fo­lyamatosan meg kell támasztani.

Az alakváltozási követelmények elő­írása azért szükséges, mivel a szigetelt szerkezetek a terhelések hatására alak­jukat változtatják, deformálódnak. Az épület lényegesen eltérő tömegű, ma­gasságú, terhelésű részei, egyes szaka­szai különböző mértékben süllyednek, és a süllyedéskülönbségekből származó mozgások szabad lefolyását vagy káro­sodás nélküli felvételét az összes érin­tett szerkezetre, tehát a szigetelésre vo­natkozóan is biztosítani kell. Előfordul, hogy erre maga a vízszigetelés is alkalmas, ha anyaga megfelelő húzószilárd­sággal és nyúlóképességgel rendelke­zik. Ha nem, akkor a szigetelés szerke­zeti rendszerét kell úgy kialakítani (pl. mozgási hézagok képzésével), hogy az alakváltozásokat követni tudja.

Szigetelések készítése

A szigetelés készítésének feltételei:

• a szigetelés alatti aljzatbeton és az előre elkészített védőfal sima, száraz és tiszta legyen;
• teknős szigetelés töréspontjait (sar­kait) javított habarccsal ki kell kenni („holker”);
• a tégla anyagú alap- vagy védőfalat cementhabarcs simítással kell ellátni.

Talajpára és talajnedvesség elleni szigetelések

A talajpára és talajnedvesség elleni szi­getelések elhelyezésük, rétegfelépíté­sük és készítésük szerint igen közel vannak egymáshoz, ezért ezeket együtt tárgyaljuk. E fejezetrészben külön fog­lalkozunk az alápincézetlen és az alá­pincézett épületek szigetelésével.

Alápincézetlen épületek

Alápincézetlen épületeknél külön kell foglalkozni a falak vagyis a lábazatok, valamint a padozatok szigeteléseivel, a talajpára és a talajnedvesség elleni szi­geteléseknél egyaránt. A lábazatok helytelen szigetelésére az elmúlt évtizedekben elég sok példa található. Ezek közül látható egy, az öt­venes és hatvanas évek házainál gyako­ri megoldás a 3/42 ábrán.

Helyes, a szabványoknak is megfele­lő megoldások láthatók a 3/43 ábrán. A szigetelések helyét aszerint kell megvá­lasztani, hogy az a kiviteli technológiá­nak és a védett fal fagymentessége biztosításának egyaránt megfeleljen. A hi­bák elsősorban a helytelenül megvá­lasztott szigetelési módtól, ezen túl a technológiai előírások ismeretének hiá­nyából adódnak. Az ábrán látható szigetelési módok az épület felmenő falait, belső padozatait ugyan megfelelően vé­dik, ez azonban nem mondható el a láb­azati falról, amely pedig a feltöltés pá­rolgási és az alap talajnedvességből származó kapilláris nedvesedésén túl ki van téve a felcsapódó csapadékvíznek is. Különösen veszélyesek a téli idősza­kok, valamint az épületek északi oldali lábazatai. A fallábazatnál esetleg megtakarított néhány m² szigetelőlemez ára nem ér annyit, hogy már egy évtized múlva bosszankodjunk annak kispóro­lása miatti hibák láttán.

A lábazatok talajnedvesség elleni szi­getelése mellett, külön gondot kell for­dítani azok hőtechnikai méretezésére is, mert egy hőszigeteletlen lábazat egy jól megépített hőhidat jelent az épület padozata mentén. A hőszigetelő lemezt – főként kemény, táblás hőszigetelés (pl. porán, nikecell) – a lábazat talajnedves­ségtől védett oldalára kell beépíteni (3/44 ábra). Az ábrán jól láthatók a szi­getelő lemezek lapolt átfedései.

További gondot jelent a lábazatoknál a vízszigetelés homlokzati lezárása, ugyanis a bitumenes lemezből készített szigetelés az első nyári forró napsütés hatására jégcsapszerűen, folyni kezd (3/45 ábra). Ezek ellen különböző vas­tagságú (0,3-0,6 mm) alumíniumból vagy horganylemezből hajlított profilok beépítésével lehet védekezni. Az 1-2 m-es hajlított profilokat a lábazatra he­lyezett  (véglegesített) szigetelő leme­zekre kívülről húzzuk rá úgy, hogy azok teljesen elzárják a bitumen kicsorgását és profiljaik egyúttal a vako­lat él kiképzését is megadják. A megfe­lelő zárás érdekében a toldásokat 4-6 cm-es átfedéssel kell egymásra húzni, és a teljes toldási hosszba még beépítés­kor rugalmas kittet kell helyezni az át­folyás megakadályozására. Kettőzött alumínium profil is beépíthető, de ez in­kább vastagabb hőtechnikai burkolat megtartásánál indokolt.

Lábazatok kifagyás és talajpára elle­ni szigetelésénél igen gondosan kell megválasztani az építési technológiát és az anyagot, mivel annak több emberöl­tőn át jól kell szolgálnia (3/46 ábra). Az ábrán látható csomópont célszerű és egyszerű megoldást mutat be. Sajnos, a 3-4 évtizeddel ezelőtti megoldásokra ez egyáltalán nem jellemző, ennek ellenére az ezeket bemutató ábrák még napjaink tankönyveiben is megtalálhatók. Ezek közül mutatunk be kettőt a 3/47. és a 3/48. ábrákon. Az ábrák tulajdonképpen ugyanazt a problémát mutatják, más ábrázolási módban. Már az is hiba, hogy a lábazat alulról és hátulról egyál­talán nincs szigetelve, de még nagyob­bak a problémák a lábazati fal és a pa­dozat alatti szigetelek csomóponti csatlakoztatásánál; ahol:

• egy elméleti szakember ugyan meg­állapíthatja, hogy a lemezek átfedése és toldása tökéletes, hiszen maga a toldás kettőzött;
• egy gyakorlati szakember viszont látja a különféle problémákat, ame­lyek közül az első a technológiából adódik:
• az elkészült lábazatra ráhelyezzük a kétrétű, kétszeri kenéssel ellátott szi­getelő lemezt, és folytatjuk a felme­nő fal építését;
• a lábazatok elkészülte után azok kö­zeinek feltöltését két ok miatt nem célszerű elvégezni: egyrészt a nem kellő szilárdságú lábazat, a mögötte lévő földtömeg tömörítése miatt ron­gálódhat, másrészt a későbbi gépé­szeti szerelések az épület szerkezet­kész állapotának elérése után végez­hetők. Mindezek miatt az alsó védő­beton egyelőre nem készíthető el;
• a lemezrétegek utólagos toldása ket­tőzött lapolással kivitelezhetetlen, ugyanis a két lemezréteg közötti ra­gasztást annyira pontosan elhatárol­ni nem lehet, hogy a lábazati lemez-sávok külön-külön felhajthatóak le­gyenek

A helyes átfedésekre, amelyek meg­felelnek a terepszint feletti talajpára el­leni védelemre, a 3/43; a 3/44 és a 3/46 ábrákon láthatók példák. A toldásokat legalább 10 cm-es átfedéses ragasztással és (melegítve) ráhajtott szegővel kell készíteni.

3/41 ábra A funkció és a nedvesség elleni védelem kapcsolata a) nedves, párás pince (zöldséges, gomba stb.); b) párás pince (borospince); száraz pince, talaj­nedvesség elleni szigeteléssel; d) utólag készült ellenfödém víznyomás elleni szigeteléshez; e) egy­rétegű lemezalap víznyomásra; f) kétrétegű lemezalap víznyomásra; 1 mértékadó talajvízszint; 2 szigetelések; 3 laptégla; 4 aljzatbeton; 5 védőbe­ton; 6 szerelőbeton; 7 vasbeton lemezalap; 8 vas­beton tömblemez alap; 9 teherelosztó vasbeton lemez; 10 kavicsréteg (szivárgó); 11 szigetelésvédő fal

3/42 ábra Hibásan készített falszigetelés a) szigetelés vezetése; b) lábazatok kifagyása; 1 a csapadék útja; 2 kifagyott lábazati elem; 3 a benne összegyülemlett nedvesség miatt kifagyott lábazati fal

3/43 ábra Lábazati falak talajnedvesség elleni szigetelése a) egypontos fölső; b) fölső és függőleges; c) alsó és függőleges; d) kétpontos és függőleges; A: alap; B: lábazati fal; C:felmenő fal; D:vasbeton koszorú; 1-2-3 szigetelés készítésének sorrendje

3/44 ábra Lábazatok fokozott hővédelme a) beton és lábazat mögötti hőszigetelés; b) beton és betonozáskor elhelyezett hőszigetelés; c) tégla és a lábazat falazása előtt beépített hőszigetelés; d) tégla és a lábazat falazása után elhelyezett hő­szigetelés; e) tégla és a lábazatfalazás közben be­épített szigetelőlemez csíkok; f) vegyes fal és be­tonba ágyazott hőszigetelő lemezek

Alápincézett épületek

Alápincézett épületek lábazatainak és pincefalainak szigetelése többfélekép­pen elkészíthető, amelyek kiviteli tech­nológiájukban eltérnek egymástól.

A legelterjedtebb az a megoldás, amikor a sávalapra elkészítik a szigete­lésvédő falat, majd az alsó és a függőle­ges falszigetelést (3/49 ábra). A szerke­zeti falak megépítése után készülnek el a lábazati kiegészítő, majd a padozat alatti szigetelések, a megfelelő védőré­tegekkel ellátva.

A függőleges falszigetelések az épü­let falainak külső, ún. támadási oldalá­ra kerülnek fel ragasztással, ill. felül szegezett (papucsos) rögzítéssel (3/50; 3/51 ábra).

Előfordul, hogy a falak függőleges szigetelését a pince támasztó födémé­nek elkészülte után ragasztják fel végle­ges helyére (3/52; 3/53 ábra). A szige­teléseket pala, vagy műanyag hullámlemezzel védik. A hullám mögött az eset­leges talajvíz és a bejutó csapadékvíz lecsorog az alsó pontba, ahol biztonsá­gi okokból egy ún. dréncsöves víztele­nítés is készül, amely az építéstől kezd­ve a használaton át bizonyos biztonsági szerepet tölt be.

A 90-es évek újdonsága a DELTA felületszivárgó hazai megjelenése. A kettős domborulatú, nagy tömörségű, polipropilén anyagú, 12 mm-es hullám méretű DELTA-DRAIN lemezek kiválóan alkalmazhatók pincefal szigetelé­sek mechanikai védelmére és a felületi szivárgó kiépítésére. Ugyanilyen jól használható az aljzatbetonok alatti inga­dozó szintű talajvizekből adódó nyomás felvételére: az aljzatbeton alatt elhelye­zett réteg felveszi a talajvíz hidrosztati­kai nyomását és a vizet a gyűjtő drén­csövekhez vezeti (3/54 ábra).

Pinceablakok és szellőzők kialakítha­tók ún. angolaknával téglából falazva, valamint előre gyártott kis- vagy na­gyelemekből készítve (3/55 és 3/56 áb­ra).

Bitumenes lemezszigetelések

A talajnedvesség és talajpára elleni szi­getelésekhez általában „hagyományos”, ragasztott bitumenes lemezszigetelések készülnek.

A szigeteléshez a hazai kereskedelem többféle lemezt is kínál, általában azon­ban az olcsóbb és jobban alakítható csupaszlemezeket használják, annak el­lenére, hogy a szigetelés bitumentartalma (azaz szigetelőértéke) kisebb. A réteg­számot a nedvességokozó fajtájától füg­gően kell megállapítani. Talajnedvesség elleni szigeteléshez általában kétrétegű szigetelést kell készíteni.

A lemezsávokat a leghosszabb szi­várgás ellenállási út kialakítása érdeké­ben egy irányban (függőleges felületen függőleges irányban) és rétegenkénti hézagcserével kell fektetni. A lemeze­ket 10 cm széles átlapolásokkal és ra­gasztással kell toldani, lejtéssel készített padlószigeteléseknél a lemeztoldások átlapolásait a vízfolyás irányába kell ta­karni.

Mivel a teherhordó falak vízszintes szigetelése és a csatlakozó padlószige­telés – technológiai és állagvédelmi okokból – nem egy időben készül, víz­hatlan toldásukról a falak mentén kell gondoskodni. A 3/57 ábrán bemutatott toldási módoknál az ollós és lépcsős-ol­lós toldásoknál esetleg beszivárgó víz útja hosszabb, technológiai szempont­ból viszont a lépcsős toldás kivitelezé­se egyszerűbb; itt ugyanis a korábban készült falszigetelés rétegei összera­gaszthatok.

A lemezek leragasztása a szigetelési munka legfontosabb művelete, amely­nek minősége meghatározza a szigete­lés vízhatlanságát és élettartamát. A ragasztási művelet az előkészített, leszabott és visszatekert lemez beállítá­sával kezdődik. A beállítás a megelőző, illetve a szomszédos – már leragasztott – lemezekre való szabályos, legalább 100 cm széles rátakarás miatt fontos.

A lemezek leragasztását legalább két fő végzi, egyikük a forró bitument keni fel az aljzatra, folyamatosan, a fektetés irányában haladva, a másik pedig a lemezfektetést, azaz a tekercs­ből legördülő szigetelőlemez leragasztását és lesimítását végzi. Gondoskod­ni kell arról, hogy a szigetelőlemez a teljes felületen leragadjon, mert kü­lönben hólyagok, ráncok, hullámok és légzsákok keletkeznek rajta. A gondos kenés önmagában nem elegendő, ha­nem fontos a ragasztóanyag megfelelő hőmérséklete (180-200 °C) és hígfolyós konzisztenciája is. A dermedésnek induló, megsűrűsödő bitumen már nem hordható fel egyenletes rétegvastag­ságban, és kevésbé jól tapad a szigete­lőlemezhez.

Ragasztáskor a forró bitumen fel­hordásához kenőkefét, a nehezebben hozzáférhető helyeken (pl. a negatív sarkokban) pamacsot használnak. A szi­getelőlemezek elsimítását, az alájuk ke­rülő levegő kihajtását (kipréselését) fa lemezsimítóval, illetve – a toldásoknál – simítókalapáccsal végzik (3/58 ábra).

3/46 ábra Talajnedvesség elleni szigeteléssel védett, hőhíd mentes faragott terméskő lábazat

I alap; 2 koszorú; 3 koszorúvasalás; 4 alsó vízszi­getelés; 5 függőleges vízszigetelés; 6 felső vízszi­getelés; 7 ragasztott toldásos átfedés; 8 hőszigete­lés; 9 szigeteléstartó él téglafal; 10 kibetonozás;

II  idomított kőfal; 12 alumínium profilléc; 13 habarcshézag; 14 HB falazóblokk; 15 kavicsfeltöltés;
16 védőbeton; 17 talaj; 18 kavicságyazat; 19 betonjárda

3/47 ábra Hibásan készített talajpára elleni szigetelés 1 falszigetelés; 2 betonlábazat; 3 főfal; 4 műkő bur­kolat; 5 osztályozott kavics-feltöltés; 6 védőbeton; 7 kétrétegű bitumenes szigetelés; 8 homokréteg; 9 szigetelés lapolt toldása

3/48 ábra Talajpára, ill. talajnedvesség elleni szigetelés, lábazati falon, ill. padozat alatt 1 aljzatbeton; 2 homok védőréteg; 3 kétrétegű szigetelés; 4 védőbeton; 5 kavicsfeltöltés; 6 feltöl­tés; 7 alap; 8 betonlábazat; 9 lábazati burkolat; 10 kétrétegű falszigetelés; 11 felhajtott toldás; 12 főfal; 13 homlokzatvakolat; 14 belső vakolat; 15 járda; 16 kavicságyazat; 17 belső burkolat

3/49 ábra Pincefal szigetelése talajnedvesség ellen 1 falszigetelés; 2 ragasztott toldások; 3 holker (sarokkikenés); 4 függőleges falszigetelés; 5 szige­telésvédő fal; 6 padozat alatti talajnedvesség elle­ni szigetelés; 7 védőbeton; 8 lábazati szigetelés; 9 papucsos szegezés; 10 faldörzsölés; 11 takaró téglasor; 12 lábazat

3/50 ábra Talajnedvesség elleni pincefal szigetelés a) előre készült szigeteléstartó fallal; b) utólag ké­szült takarófallal; 1 pincefal; 2 födém; 3 koszorú; 4 talajnedvesség elleni szigetelés; 5 védőfal; 6 rög­zített lábazati szigetelés; 7 műkő lábazat; 8 tégla­burkolat; 9 hőszigetelés; 10 főfal; 11 fokozott nővé­delmi) téglafal

3/51 ábra Lábazati csomópontok talajnedvesség elleni szigetelésének lezárása  elcsapódó csapadékvíz ellen a) előre készült védőfallal, toldással; b) utólagos, összefüggő szigeteléssel, takarófallal; 1 teknős szi­getelés; 2 toldó gallér; 3 utólag felhordott szigete­lés; 4 szegezett rögzítés; 5 bitumenes ragasztás; 6 védőfal; 7 védő téglasor; 8 tömör téglafal; 9 be­tonfal; 10 műkő lábazat; 11 rabic- vagy mosott kavics lábazat; 12 vízorr; 13 koszorú; 14 előfalazás; 15 főfal; 16 kavicsos faltő; 17 homokos kavics; 18 betonjárda; 19 bitumenkiöntés

3/52 ábra Vasbeton lemezalapra készülő pincézett épület szigetelése 1 szűrőkavics réteg; 2 gyűjtő dréncső; 3 szerelő­beton; 4 vasbeton lemezalap; 5 függőleges falszi­getelés; 6 PVC hullámlemez védőréteg; 7 szűrőka­vics feltöltés; 8 biztonsági szigetelés; 9 leterhelő betonburkolat; 10 padozat alatti szigetelés; 11 lába­zat; 12 nagykavics terítés; 13 szegősor

3/53 ábra Vízzáró beton szigetelésű beton sávalap és vasbeton pincefal 1 gyűjtő dréncső; 2 szűrőkavics paplan; 3 kismé­retű téglasor; 4 holker (sarokkikenés); 5 ragasztó­habarcs; 6 függőleges szigetelés; 7 azbesztcement hullámlemez; 8 padlóburkolat; 9 vízzáró betonfal; 10 takaró téglasor; 11 kavicságy; 12 vasbeton fe­néklemez; 13 szerelőbeton; 14 lábazat; 15 nagy­kavics terítés 16 szegőelem

3/54 ábra Pincefal szigetelésének védelme DELTA-DRAIN műanyag felületszivárgóval  1 alap; 2 pincefal; 3 alsó szigetelő réteg; 4 függő­leges falszigetelés; 5 DELTA kettős domborulatú felületszivárgó lemez (felül) szegezett rögzítéssel; 6 szigetelési toldat; 7 dréncső; 8 kisméretű tégla­sor; 9 szűrőréteg; 10 kavicsoshomok-feltöltés; 11 falszegő; 12 nagykavics terítés; 13 járda; 14 homokréteg; 15 vasbeton lemez; 16 termett talaj; 17 ragasztás

3/55 ábra Pinceszellőző akna csapadékvíz elvezetéssel 1 aknafal; 2 védőfal; 3 bitumenes szigetelőréteg; 4 fedkő; 5 burkolat lejtéssel; 6 szifonrács; 7 ólom­lemez gallér; 8 lábazat; 9 könyöklő; 10 főfal; 11 fö­dém

3/56 ábra Szint alatti pinceszellőző ablak a) kiselemes; b) nagyelemes fél aknával; 1 kis­elemes (U) aknafal; 2 taposórács; 3 akna; 4 nagy­elemes aknafal; 5 alap; 6 kavics szűrőréteg; 7 DEL-TA-DRAIN felületszivárgó; 8 függőleges falszigete­lés; 9 pincefal; 10 előre gyártott ablakkeret; 11 hő­szigetelés; 12 áthidaló; 13 vasbeton koszorú

3/57 ábra Különböző rétegszámú szigetelések toldási átfedései a) talajnedvesség elleni szigetelésnél; b) – c) talaj­víznyomás elleni szigetelésnél

Bitumenes bevonat szigetelések

A bitumenes szigetelőmázak és – ha­barcsok függőleges falszigetelések és padlószigetelések készítéséhez használ­hatók. A vízszintes falszigetelésekhez minden esetben a biztonságosabb lemezszigeteléseket kell alkalmazni. Ily módon a bevonat szigetelések „önálló­an” csak ritkán jelennek meg, de csatla­koztatásuk a bitumenes lemezszigetelé­sekhez semmi nehézséget nem jelent.

A bevonat szigetelések hajlatkialakí­tásánál gumiőrlemény adalékos, ha­barcsszerű kiegyenlítő masszákat hasz­nálnak, és a szigetelő réteget üvegszö­vet betétekkel is megerősítik. Ezt az erősítési módszert használják a szigete­lések áttöréseinél is.

Talajvíznyomás elleni szigetelések

A talajvíznyomás elleni szigetelések jelentősen eltérnek a talajnedvesség el­leni szigetelésektől. Itt nemcsak a ned­vességhatások elleni védekezés a fel­adat, hanem a talajvízbe kerülő épület­részek, szerkezetek olyan kialakítása, amely ellensúlyozza a víz felhajtóerejét és hidrosztatikai nyomását.

A víz nyomása az épület, illetve a ta­lajvízbe kerülő épületszerkezetek tö­megével és kialakításával ellensúlyozható. A függőleges külső falakra ható hidrosztatikai nyomás általában nem okoz problémát, mert a kellően leterhelt pincefal (a szigetelés „ellenfala”) már pusztán tömegével (terhelésével) is ké­pes a talajvíz által kifejtett oldalnyo­mást felvenni. Ezek a falak csekély húzószilárdságú anyagokból is megépíthe­tők, pl. téglafalazat, betonfal is megfe­lelő lehet.

3/58 ábra Pincetömb tetőszigetelésének munka­fázisai a)..b) függőleges szigetelés; c)…d) simított fel­ragasztás; e) padozati szigetelés; f) toldások

3/59 ábra Pincetömb talajvíznyomás elleni szigete­lése PVC lemezzel, egy összefüggő tömbben elké­szítve 1 fogadó beton; 2 portalanított (száraz) ragasztó­felület; 3 szigetelés; 4 kitöltő habarcsréteg (holker); 5 szigetelést védő- és tartófal; 6 védőbeton; 7 vé­dőfal (vasszereléshez); 8 vasbeton lemezalap; 9 pincefal; 10 hajlaterősítő lemez

3/60 ábra Két ütemben készített talajvíznyomás elleni pincetömb szigetelés a) pincepadló csomópont; b) lábazati csomóponti részlet; 11 ütem: teknős szigetelés; 2II ütem: füg­gőleges falszigetelés; 3 forrasztott toldás; 4 ra­gasztott felület; 5 hajlaterősítés; 6 alábetonozás; 7 védőfal-alapozás; 8 alávakolás; 9 védőfal; 10 vé­dőbeton; 11 vasbeton lemezalap; 12 főfal; 13 szige­telésvédő fal; 14 beszorító habarcsréteg; 15 szege­zett szigetelés-rögzítés; 16 rétegelt kő lábazat

Más a helyzet a padlószigeteléseknél. A víz felhajtóereje – amennyiben ellen­súlyozásáról nem gondoskodnánk – a padlót megemelné, a szigetelést felsza­kítaná, és betörne a pinceszintre. A felhajtóerő ellensúlyozása kétféle módon lehetséges. Az egyszerűbb meg­oldás egy olyan vastagságú leterhelő betonréteg készítése, amely tömege ré­vén jelent „ellensúlyt” a felhajtóerővel szemben.

A másik – sokkal gyakrabban alkal­mazott – megoldás az, ha a padlószige­telést megfelelően méretezett vasbeton ellenfödémmel terheljük le. Ez lényegé­ben nem más, mint egy – geometriai értelemben – „fordított” vasbeton födém, illetve az előzőekben ismertetett le­mezalapozás. A födém terhelése ez esetben a talajvíz nyomásából, a reakci­óerők pedig az épület terheléséből adódnak. A födémet megtámasztó szer­kezetek a pinceszint teherhordó falai és pillérei (3/59 és 3/60 ábra).

Az ellenfödémet úgy kell méretezni, hogy a víznyomás sehol és soha ne ha­ladja meg a talpfeszültség mértékét, sőt, a korhadó betétes bitumenes lemez­szigeteléseknél még bizonyos „tartalé­kot” (beszorító erő =10 kN/m²) is hoz­zá kell számítani.

Már az eddigiekből is belátható, hogy a víznyomás elleni szigetelések és ellenszerkezetek készítése meglehető­sen igényes, gondos tervezői és kivite­lezői feladatokat jelent. Ehhez még hoz­zá kell tenni, hogy a kivitelezés gyakor­ta a talajvízszint igen költséges távoltar­tását is igényli, és az esetleges hibák ja­vítása alig lehetséges.

Mindebből az következik, hogy a ta­lajvíznyomás elleni szigetelés tervezé­sét lehetőleg igyekszünk elkerülni. Ha azonban a pinceszint készítése elkerül­hetetlen, és annak egy része talajvíz alá kerül, tartós és biztonságos szigetelést kell készíteni. A jelenlegi hazai gyakor­latban ehhez bitumenes és műanyag le­mezszigetelések készülnek.

A talajvíznyomás elleni bitumenes lemezszigetelést négy réteg bitumenes csupaszlemezből kell készíteni, ennek oka, hogy a szigetelés biztonsága nem is annyira a lemezek bitumentartalmá­tól, inkább a szigetelés rétegszámától függ; a hordozórétegek számának növe­lése ugyanis csökkenti annak veszé­lyét, hogy a szigetelés valahol helyi (pl. toldási) hiba következtében veszítse el vízhatlanságát. A bitumentartalom egyébként – az összesen öt réteg ra­gasztó, illetve bevonó máz következté­ben – így is jelentős, kb. 8-9 kg/m².

Mivel a talajvíznyomás elleni szige­telésnél rendkívül fontos, hogy a szige­telőlemezek pontosan, teljes felületü­kön leragasztva kövessék az aljzatot, a jól alakítható és „forrasztható” csupasz­lemezek a többi lemezterméknél jobban használhatók. Hátrányuk, hogy nyers­papír hordozórétegük korhadó anyagú; ezért a szigetelést be kell szorítani, a csatlakozó szerkezeti rétegek közé. Ha ez a beszorítás elmarad, a légzárvá­nyokba kerülő víz korhadást okozhat, a szigetelés meggyűrődhet és megtörhet. A szigetelést viszont csak annyira lehet megterhelni, hogy abban ne legyen ak­kora nyomófeszültség, amely a ragasz­tó bitumen megfolyását okozná, vagyis a szigetelést közel egyenletesen kell terhelni.

A szigetelést minden esetben teknőszerűen kell készíteni, ahol a szigetelő­lemezek, illetve a fal- és padlószigetelés szabályos, vízhatlan és biztonságos tol­dása, csatlakoztatása alapvető követel­mény (3/61 ábra).

A lemezek fektetése a teknőfenéken az egyik (lehetőleg a rövidebbik) oldal­lal párhuzamos, de minden második ré­teg keresztirányú és egymáshoz képest hézagcserés vezetése is megfelelő, míg a falfelületeken minden réteg függőleges. A lemezcsatlakozásokat 15 cm szélessé­gű lépcsős-ollós toldással vasalva alakít­ják ki, a hajlatokban külön lemezsávval erősítve meg a szigetelést (3/62 ábra).

A bitumenes lemezszigetelésnél elő­ször a szigetelést tartó szerkezeteket ké­szítik el a szükséges felületkiegyenlítés­sel, valamint a hajlat- és élképzésekkel (3/63 ábra). Ezután következik a fal- és padlószigetelés készítése, a hajlatok és élek külön erősítésével. Az elkészült szigetelést – az ellenfödém kerületén, illetve az alatt – szerelőbeton réteggel és védőfallal védik meg a vasbeton födémszerkezet kivitelezésekor adódó ha­tásoktól. A mértékadó talajvízszint fe­lett már nem szükséges nagyrétegű szi­getelés. A szigetelést a rétegszám csök­kentésével lehet a járda- vagy a lábazat­szintig felhozni.

3/61 ábra Talajvíznyomás elleni szigetelés toldása a) függőleges toldás; b) saroktoldás; c) padozatnál, párhuzamos átfedéssel; d) padozatnál, kereszt­irányú átfedéssel

3/62 ábra Teknősszigetelés készítése

3/63 ábra Talajvíznyomás elleni bitumenes lemezszigetelés átfedési toldásai 1 fenékbeton; 2 szigeteléstartó (-védő) fal; 3 négy-rétegű; 3/a háromrétegű víznyomás elleni szigete­lés; 4 ragasztott toldás; 5 sarokerősítés; 6 lábazati szigetelés; 7 vízmentesítő gallér

A lágy műanyag lemezek jelentős húzószilárdsága és nyújthatósága le­hetővé teszi, hogy ezekkel leragasztás nélküli (azaz folyamatos) megtámasz­tást nem igénylő talajvíznyomás elleni szigeteléseket készítsünk. Leragasztásuk esetenként káros is lehet, mivel ilyenkor nem használható ki nyúló („repedést áthidaló”) képességük. A legal­kalmasabb hazai anyag, a PVC-lemez, 5 cm-es átfedéssel, hegesztéssel csatla­koztatható egymáshoz.

Az elkészült hegesztéseket vizsgáló­tűvel, illetve vákuumos eljárással elle­nőrzik, majd a látható éleket folyékony PVC-oldattal tömítik. A PVC-lemezeket csak a függőleges szigetelésnél kell rögzíteni. A lemezek vagy a korábban összehegesztett leme­zekből készített „lepedők” felső szélét alumínium vagy alátétszalagokkal rögzítik az aljzathoz, majd a lemezek túl­nyúló széleit visszahajtják, és a lemez­szalagok alatt lehegesztik.

A szigetelést külön „félkemény” PVC-lemez védi, amellyel az elkészült szigetelést teljes felületén takarják. Mi­vel ez a lemez a vízszigetelésben nem vesz részt, csatlakozásait elegendő „rögzítő” (helyenkénti) hideghegesz­téssel kialakítani.