Ház

Homlokzati falak hőszigetelése: réteges falszerkezet: tégla, beton, hőszigetelő réteg

A külső falszerkezetek vastagságának és tömegének ésszerű csökkentésére, a statikai és a hőtechnikai követelmé­nyeket is figyelembe véve, speciális szerkezeteket fejlesztettek ki. Kiala­kultak a réteges falszerkezetek, ame­lyekben a teherhordó szerkezet tégla, ritkábban egyéb anyag (könnyűbeton és vasbeton), a vakolati rétegek alá pedig külön hőszigetelő rétegek ke­rülnek.

Hővédelem

A külső falszerkezet feladata hőtech­nikai szempontból az, hogy a belső teret védje a külső hőmérséklet változásaitól, úgy, hogy az előírt belső mikroklíma minél kisebb fűtési ener­giával biztosítható legyen. A külső hőhatások egy-egy nap folya­mán – de az egész évet alapul véve is – szakaszosan jelentkeznek. Ezeket a periodikus hőhatásokat a falszerkezet csillapítja és késlelteti, és minél in­kább képes erre a szerkezet, annál kevésbé és annál később jelentkez­nek a belső térben a külső tér válto­zásai. A hő csillapítás és a hő késleltetés egyebek között a falazati rétegek sorrendjétől is függ, a kívül elhelye­zett hőszigetelő réteg hatásosabb, mint a belső oldalra helyezett. Szakaszos üzemű fűtés esetén a falat a belső oldalról, a helyiség felől is érik periodikus hőhatások.

Ebből a szempontból annál jobb egy szerke­zet, minél több hőt képes a belső felül­etén keresztül elnyelni, majd felhal­mozni, és a fűtés szünetelése alatt a helyiség felé leadni. Ez a hatás akkor érvényesül erőteljesebben, ha a hőszi­getelő réteg – amelynek hőelnyelő ké­pessége kisebb, mint a tömör teher­hordó rétegé – a külső oldalra kerül. Az ilyen falszerkezet felfűtése ugyan lassúbb, de nehezebben is hűl le, ami szakaszos fűtésnél igen előnyös.

Napsugárzás és felmelegedés

Az üvegfelületeken át nyáron, a nap­sugárzás hatására jelentős hőmennyi­ség jut az épület helyiségeibe. A nyári meleg levegő hatásait csak az olyan falszerkezet képes ellensúlyoz­ni, amelynek tömör, nagy hőelnyelő képességű rétege a fal belső oldala felől helyezkedik el, mivel így a helyi­ség felmelegítéséhez nagyobb hő­mennyiség szükséges, azaz nagyobb a helyiség hő stabilitása.

A napsugárzás okozta nyári felmelegedés ilyenkor kisebb lesz, a falakban felgyülemlett hőmennyiség pedig az éjszakai szel­lőztetéssel könnyen eltávozik. A külső oldali hőszigetelésnek a hő-védelem szempontjából további elő­nye, hogy a falszerkezetben a külső oldal felé tolja a fagyhatárt, így a fal­szerkezet kifagyásának veszélye csök­ken. A hőszigetelő rétegnek termé­szetesen fagyállónak kell lennie (3.10.-3.12. ábrák lentebb).

A lenti ábrákból és az elmondottakból ki­tűnik, hogy külső hőszigetelő réteg esetén a tömör anyagból készült hatá­roló fal a kedvezőbb, hiszen a na­gyobb testsűrűségű anyag gyorsabban képes nagyobb mennyiségű energiát elraktározni, és a fűtési szünetekben is egyenletesebben adja le a hőt a belső tér felé.

Ez utóbbi úgy is meg­fogalmazható, hogy a betárolt ener­gia hosszabb ideig ellenáll a felületi lehűlésből származó hatásnak. Ha a falszerkezet egyes részeinek hő-átbocsátása nagyobb, mint általában a többi részé, akkor ezeken a helye­ken a belső felület hőmérséklete ala­csonyabb lesz, mint a környezet hő­mérséklete. Az ilyen részeket hőhidaknak nevezzük. A felületi hőmérsékletkülönbség a hőhidakon akkor is elszíneződéseket okozhat, ha egyébként magán a felületen nem csapódik le a pára, mivel a levegőben lebegő por lerakódik a hidegebb fe­lületekre, és ún. porárnyékot hoz létre.

Jegyezzük meg! A hőszigetelést a felületi hőmérsék­letelosztás szempontjából is kedve­zőbb a külső oldalra helyezni, mivel a jobb hővezető képességű belső réteg oldalirányú hővezetése nagyjából ki­egyenlíti a felületi hőmérsékletkü­lönbségeket.

A hővédelem szempontjából tehát egyértelmű, hogy a hőszigetelő réte­get célszerűbb a falszerkezet külső ol­dalára helyezni (3.13.-3.14. ábra). Az ábrák jól szemléltetik a magasabb hőmérsékletű tér felől az alacsonyabb felé irányuló hő vándorlást, és azt, hogy a hőhidak télen és nyáron egy­aránt kedvezőtlenek a belső tér szem­pontjából.

Régi építésű épület külső hővédelemmel

3.10. ábra. Régi építésű épület külső hővédelemmel korszerűsítve a) hőszigeteletlen épület 1990 telén – 10 °C-nál mérve; b) hőszi­getelt épület 1991. telén, -10 °C-nál mérve.

Falak ± 0,00 °C fagyhatárának vonala

3.11. ábra. Falak ± 0,00 °C fagyhatárának vonala a) hagyományos falazatú épületnél; b) külső hőszigetelés esetén (a határvonal a fő­fal síkján kívül marad) 1 fagyhatár: -15…+20 °C között; 2főfal; 3 vakolat; 4 kor­szerű hőszigetelő rendszer.

Különböző falszerkezetek fagyhatárvonalai

3.12. ábra. Különböző falszerkezetek fagyhatárvonalai a) hagyományos (tömör) tégla­fal; b) hagyományos téglafal külső hőszige­telő réteggel; c) kéthéjú falszerkezet külső hőszigeteléssel.

Különböző falszerkezetek fagyhatárvonalai

3.13. ábra. Teraszfödém és főfal csatlako­zása külső hőszigetelő rétegnél; a) hibás megoldás (a födémen és a lábazaton keresz­tül hőhíd alakul ki); b) hőhíd mentes, jó meg­oldás (télen és nyáron is védi a belső teret a kedvezőtlen hőingadozástól).

az épület hőhídjának védelme

3.14. ábra. Az erkélynek mint az épület hőhídjának védelme a kedvezőtlen hőhatások ellen a) hagyományos falszerkezettel (nincs védelem); b) falak külső hőszigetelésével; c) erkély fölső hőszigetelésével; d) főfal és er­kély pólyaszigeteléssel (utóbbi a legjobb, de ez sem tökéletes).

Amennyiben felkeltette érdeklődését a cikk és szeretne hasznos információkat kapni a hőszigetelő vakolatokkal kapcsolatban kérem kattintson rá: Hőszigetelő vakolatok