• vakolatok

Homlokzatvakolatok

Az épületek határoló falainak külső felületeit, a homlokzatokat általában homlokzatvakolatok védik a káros külső hatásoktól.

Az épület építésé­nek utolsó fázisában készülő homlok­zatvakolatok lehetnek:

• egy- és
• többrétegű vakolatok.

Tartós, jó homlokzatvakolat csak megülepedett, száraz felületre hord­ható fel. A beton- és a vasbeton szer­kezetek homlokzati felületét téglával, válaszfallappal vagy más, jó hőszige­telő képességű anyaggal kell borítani, máskülönben a homlokzatvakolat el­színeződik. Kiválóan használhatók erre a célra az AUSTROTHERM és a HERAKLITH hőszigetelő zsaluzó elemek.

A homlokzatokat díszítő vakolt pár­kányok magja általában téglából kifa­lazva készül, a kész párkány végleges alakját bádogborítású deszkasablon adja meg. Nagyobb kiülésű párká­nyok magja vasbeton. Egyrétegű, kevésbé időjárásálló hom­lokzatvakolatok általában igénytele­nebb épületeknél készülnek. A kétrétegű homlokzatvakolatok alsó rétege, a durva vakolat kiegyenlíti az egyenetlen falfelületeket. Az erre ke­rülő felső réteg lehet – a belső vakola­tokhoz hasonlóan – simító réteg, amelyet utólag festenek, és lehet kő­poros vakolat, nemes vakolat stb. A homlokzatvakolatok minőségét – éppúgy, mint a belső vakolatokét – a habarcs összetétele, a kivitelezés, va­lamint a felületképzés határozza meg.

Vakolatfajták

A durva homlokzatvakolat egy réteg­ben készül; a habarcsot serpenyővel csapják fel a falra, és tovább nem dol­gozzák meg, tehát lécet és simítót nem használnak.

A kanállal megdolgozott homlokzat­vakolatot ugyanúgy hordják fel, mint a durva homlokzatvakolatot, a felcsa­pott habarcsot kőműveskanállal el­egyengetik, de nem simítják el. A sima homlokzatvakolatok az elő-fröcskölésen kívül legalább még két réteggel készülnek. A simító réteg anyaga finom mészhabarcs vagy ce­menttel javított mészhabarcs. Többrétegű vakolatként készülnek az egyszerű, a rusztikus, esetleg a hő­szigetelő homlokzatvakolatok, ame­lyeknél az egyes rétegek felhordása – technológiai és funkcionális igények miatt – külön-külön, rétegenként tör­ténik.

A vakolás előtti munkafázisok és a vakolás menete a következő:

• a homlokzati gépészeti vezetékek és csatlakozások kiépítése (a falak­ban és kívül);
• a homlokzati állványok megépítése;
• a szükséges kifalazások, javítások elvégzése;
• a falfelület letisztítása, portalanítá­sa durva, majd puha seprűvel;
• a száraz falfelületek benedvesítése;
• az előfröcskölés, kellősítés (gúzolás);
• az alapvakolat elkészítése;
• a fedő (simító, kőporos vagy ne­mes, esetleg rusztikus) vakolat el­készítése;
• a natúr vakolatok színezése
• a javítások elvégzése és a vakoló-állvány elbontása.

A rétegek elkészítése

Előfröcskölés

A benedvesített falfelület a homlok­zatvakolás előkészítéseként előfröcsköléssel (gúzolással, azaz kellősítéssel) kell ellátni. Az előfröcskölés anyaga mindig a vakolóhabarcs hígí­tott változata, amelyhez 10-20% többletcementet kell adni. Ennél több cementet tartalmazó vagy ce­menttejes fröcskölésnél a fal páradif­fúziós ellenállása megnövekedhet, ami páralecsapódást okozhat. A ked­vezőtlen folyamattal együtt jár a kifa­gyás veszély és a vakolat gyors elöre­gedése.

A vasbeton felületeket (pl. áthidaló­kat) sűrűbb, de a fröcskölő habarc­csal azonos minőségű keverékkel kell előfröcskölni. Régebbi, bontott anyagból épült házak esetén a hom­lokzati „sóvirágok”, más néven kivirágzások keletkezésének megakadá­lyozására a „savas” és kormos téglákat lehetőleg el kell távolítani, de elegendő lehet 2-3 cm-es kivésés is. A hiányzó részeket azután ki kell rabicolni. Esetleg megfelelhet vegysze­res közömbösítés is. Ezek hiányában a kivirágzott téglákat vagy a mészkivirágzásos felületeket – ha azok folt­szerűen, legfeljebb 1-3 téglányi fe­lületen jelentkeznek – 3-5 mm vas­tagságban vonjuk be szulfátálló ce­mentből (S-54) 1:1 arányban kevert

finom cementhabarcs réteggel. Ha az ilyen foltszerű, cementhabarccsal ke­zelt felületek nem haladják meg az össz felület 1-2%-át, akkor a falszer­kezet lélegzése akadálytalan lesz, m*t a foltok párazárása elhanyagol­ható. Az előfröcskölés szilárdulási ideje nyáron 1 nap, ősszel és tavasszal 2 nap. Ennél hosszabb idő eltelte után az előfröcskölt réteget permetezéssel nedvesíteni kell, mielőtt a vakolást megkezdenénk.

4.27. ábra. Vakolósáv kitűzése homlokza­ton 1 vakolandó falfelület; 2 vakoló sarokléc; 3 vízszintes zsinórozás; 4 függőleges zsinórozás; 5 iránypontok, kerámia vagy fa lapocs­ka; 6 szegezés; 7 lábazat; 8 eresz; 9 ablakok.

4.28. ábra. Homlokzatvakolás kötélgerincű vakolósávval 1 műanyag vagy drótkötél; 2 vakolandó fal; 3 kampós rögzítés; 4 „U” alakú alsó kampó; 5 menetes feszítő; 6 anya; 7 villáskulcs; 8 kötés; 9 kampó az alsó lehú­záshoz.

4.29. ábra. Nútolás simító habarcsrétegben kaparókéssel 1 „v” vastagságú simítóréteg; 2 sima felület; 3 nút; 4 irányléc; 5 nútkaparó; 6 „U” alakú vágóéi; 7 nútsimító.

4.30. ábra. Nútvágás és simítás simító- és alapvakolatban 1 alap- és simítóvakolat réte­gek; 2 simított felület; 3 nút; 4 előrajzolás; 5 nútvágás; 6 fűrészfogas nútvágó; 7 irányléc; 8 nútsimító.

Alapvakolat

Alapvakolatot általában a homlok­zatvakolatok összes típusánál kell készíteni. Az alapvakolat egyrészt le­zárja a falszerkezetet, másrészt eltün­teti a felületi egyenetlenségeket, és hordja a fedőrétegeket. Minősége alapvetően befolyásolja a végleges homlokzati megjelenést. Az alapvakolat olyan jobb minőségi osztályba tartozó habarcsból készül­jön, amelynek zsugorodása és rugal­massága közel azonos a falszerkezet ugyanilyen jellemzőivel. A jobb és időt állóbb minőség érdekében felhor­dott, a szükségesnél nagyobb ce­menttartalmú alapvakolat azonban – hasonlóan az előfröcskölésnél leírtakkal – nagyon káros a későbbiek során.

A homlokzatvakolat minősé­gét nagy mértékben befolyásolja:

• a habarcsban levő homok szem­szerkezete;
• a homok agyag-iszaptartalma;
• a habarcs mész- és egyéb csomók­tól való mentessége;
• üzemben kevert habarcsoknál az „előregyártás” minősége;
• a bedolgozási hőmérséklet;
• az utókezelés.

A vakolási munka során igen lénye­ges a vakoló vagy iránysávok kijelö­lése és elkészítése, amelynek több módja is ismeretes. A leggyakoribb a hagyományos vakoló sáv készítése és a feszített huzal használata.

A vakoló sáv készítésének sorrendje a követ­kező (4.27. ábra):

• saroklécek kampózott rögzítése, függőzése, ellenőrző mérések;
• a vakoló sávok iránypontjait meg­adó fa- vagy kerámialapocskák lá­bazat fölötti, „zsinórba” állított fel­ragasztása, majd ugyanez az eresz vagy főpárkány alatt;
• az alsó és fölső iránypontok közötti összekötő pontok kétirányú zsinó­ros bemérése, majd a lapocskák el­helyezése;
• a függőleges irány- vagy vakoló sá­vok elkészítése. A függőleges va­koló sávok helyett – ablakos hom­lokzatoknál – a vonalba elhelyezett kávaléc is megfelel. Ilyenkor a va­koló sávot a kávaléc meghosszab­bításával kell az ablakok alatt és felett elkészíteni;
• a kitöltő vakolat felhordása és eldolgozása;
• az iránylapocskák kibontása, vakolatkikenések, javítások;
• a kávák kikenése.

Kevésbé ismert, de kedvelt módszer a zsinórózott vakolás (4.28. ábra). A megoldás lényege, hogy függőleges irányítósávként egy 8-10 mm-es sodrott drót- vagy műanyag kötelet használnak, a fémpálcás belső vako­lásokhoz hasonlóan. A függőleges vezető sáv egy fölül rögzített, alul fe­szített kötélzet. A vakolás megkez­dése előtt habarcsból vezető sávot kell készíteni, hogy a felület vakolá­sakor az oldalirányú léccel való lehú­zásnál a kötél ne mozduljon el a fal­tól. Ehhez a vakoló sávhoz elegendő a felcsapott habarcsot kanállal el­egyengetni, és rövid szikkadás után elkezdhető a felület vakolása.

A zsinóros vakoló sávval való hom­lokzatvakolás technológiai sorrendje a következő:

• a függőleges sávok kitűzése;
• a fölső kampó fugákba való leve­rése;
• az alsó oldalon a kampó félig való beütése a fugákba;
• a kötél fölső kampóhoz és az alsó feszítőhöz való kötése és a kötél ki-merevítése a menetes feszítővel;
• az alsó „U” kampó teljes beütése a kötél egy vonalba állításával és pontosításával;
• a kötelek helyzetének beállítása, szükség szerint alátétékeléssel;
• a vakoló sáv durva kikenése;
• a felület kivakolása;
• a kávák kikenése;
• a kampósszegek és a kötél kibon­tása;
• a keskeny vakolás és az iránysáv (kötél) helyén.

Tégla, YTONG, gázbeton és vasbe­ton falak esetén az alapvakolatot az előzőekben és a belső vakolásnál leír­tak szerint kell elkészíteni. Vályogfalakon a homlokzatvakolás technológiája alapvetően azonos a belső vakolásnál leírtakkal, a követ­kező kiegészítésekkel:

• falazott és vert vályogfalak esetén a külső homlokzati alapvakolat csak legalább 1 éves falazatra hordható fel;
• a felületi korrózió okozta elszíne­ződések elkerülése érdekében a fe­lületi tapadás fokozásához csak hor­ganyzott hálót és huzalt használ­junk.
• a falfelület portalanítása után ne nedvesítést, hanem híg előfröcskölést végezzünk az „aznapi” alap­vakolatok alá. Az előfröcskölés anyaga nem tartalmazhat több ce­mentet, mint a vakolati réteg ha­barcsanyaga.

A hőszigetelő alapvakolatok ma már főként „száraz”, üzemileg előkevert anyagból készülnek.

A hagyományos technológiával készíthető hőszigetelő alapvakolatok a következők:

• perlit;
• polisztirolgyöngy;
• „Liapor”;
• pihentetett (és rostált) kazánsalak hozzáadásával készített vakolatok.

A leggyakoribb, hogy a homok szem­szerkezetéhez igazított perlites keve­réket használnak. A perlit Pl.; P2; vagy PO minőségét a szükséges kon­zisztencia határozza meg. A poliszti­rolgyöngy általában azonos keverési arányban használható. A perlit és polisztirolgyöngy adalék nedves térfogati aránya alapvakola­tok esetében a következő: 1-3 cm-nél max 20 %; 3-5 cm-nél max 30 %; 3-8 cm-nél – ahol a vakolatot rabichálóval és a fedőréteg alatt legalább 1 cm-es normálvakolattal erősítik -40%.

Perlit és polisztirolgyöngy adagolása esetén a habarcs mésztartalmát nem szükséges megváltoztatni, csak a ce­mentmennyiséget kell minimális mér­tékben növelni. 1 m³ kész habarcshoz szükséges többletcement-mennyiség (350-es) a hőszigetelő adalék %-ának függvényében a következő:

A „Liapor” (égetett agyagkavics) és a rostált salak alkalmazása nálunk nem annyira elterjedt, annak ellené­re, hogy a salakot a két világháború között széles körben használták, és a megmaradt épületeknél még ma is vi­szonylag jó állapotban van. Ennek visszaszorulása a hazai perlit gyártásra vezethető vissza. Bár a salak hőszige­telő képessége rosszabb, mint a perlité, indokolt lenne újra felfedezni, mivel a vakolat időtállóságát, stabili­tását erősen javítja. Alapfeltétel vi­szont a legalább két évig pihentetett salak használata.

A „Liapor” égetett agyagkavics ter­mészetes agyagból, a perlithez hason­lóan duzzasztással és égetéssel készí­tett féltermék, amely a habarcshoz keverve kiváló hőszigetelő képességű anyagot ad. A keverési arány a perlit, illetve polisztirol adaléknál bemuta­tott %-ok szerinti, amelyet próbakeveréssel és próbafeldolgozással kell pontosítani. A vakolat leggazdaságo­sabban 4-8 cm-es rétegvastagság­ban készíthető.

4.32. ábra. Süllyesztett vagy negatív profilozású (kváderes) homlokzati felületek a) négyzetes nutolás; b) ívelt nutolás, vésett ho­ronnyal; c) lépcsős profil, visszaugratott so­rokkal; d) ék alakú profil, véséssel; e)…f) ta­gozott profillal, fogazott előfalazással; g) kú­pos, egyedi felülettel, fogazottan falazott falra.

Fedő vakolat, felületi vakolatréteg

A fedő vakolatok határozzák meg az épület, a homlokzat végleges külső megjelenését. A kialakíthatóság sok­féleségét jól mutatják a változatos ut­caképek, amelyek a hasonló épület­tömegek ellenére sem unalmasak és egyhangúak.

A fedő vakolatok felülete lehet:

• sima;
• nútolt;
• profilozott vagy profilhúzott;
• tagozatokkal kiegészített sima és felületi struktúrájában eltérő;
• kőporos: fröcskölt, kapart és dör­zsölt;
• különleges felületű.

A sima vakolatok simító rétege 2-4 mm vastagságú, amelynek habarcs­anyagát az alapvakolatéval azonos minőségben, kis iszaptartalmú ho­mokadalékkal kell készíteni (a könnyebb felületi eldolgozás miatt). A si­mító réteg legalább egynapos alapva­kolatra hordható fel. A nútolt fedő vakolatot – hasonlóan a sima vakolathoz -, de 8-10 mm-es vastagságban hordják fel. Készíthető vékonyabb réteggel is, a nútolás (ho­rony) mélysége azonban eleve meg­határozza a habarcsréteg szükséges vastagságát (4.29.-4.31. ábra). A nú­tolt vakolatok esztétikai szempontból lehetnek ugyan kiválóak, de stabilitá­suk és időtállóságuk tekintetében mindenképpen rosszabbak, mint a sima vakolatok.

Profilozott vagy profilhúzott vakola­tok esetén gondosan meg kell ter­vezni a vakolat előkészítő munkáit, ide értve a falazást (4.32. ábra) is, mert gyakran már ekkor, a téglasorok szélességi méreteinek változtatásával ki kell alakítani a profilokat. A víz­szintes tagolást az üresen maradt (hagyott) bemélyedés vagy falhorony adja meg, az esetleg szükséges függő­leges profilozást vagy a falazáskor fa­lazzák, vagy utólag vésik ki (4.33.-4.35. ábra).

A nyíláskiváltásoknak alkalmazkod­niuk kell a nyílászárókhoz és az épü­let stílusához. Ennek megfelelően kell a kváderes záradékot kiszerkesz­teni, és a tagozati profilok hornyait falazáskor vagy betonozáskor kihagy­ni. Téglaboltozat esetében a fogazás könnyen elkészíthető. Monolit vas­beton szerkezet esetén a kiváltás kvádereinek rajzolatát a zsaluzat belső oldalán ki kell szerkeszteni, és zsalu­ként kell profilozni. Előregyártott át­hidalóknál az áthidaló külső síkjának a profilhoronyhoz képest 1-2 cm-re kell lennie.

A kváderes negatív profilozás munka­fázisai a következők:

• a falazat hornyainak előkészítése, ha kell, véséssel korrigálva;
• a teljes falfelület előfröcskölése;
• az iránysávok elkészítése;
• a sík felület alapvakolása;
• a hosszanti hornyok profilszerszám­mal való kialakítása;
• a kereszthornyok profilozása;
• a sík felület kialakítása:
• sima vakolásnál 2.. .4 mm-es si­mító rétegben;
• dörzsölt, kanállal megdolgozott vagy durva fröcskölt felülettel.
• a hornyok kitisztítása.

Iránysáv vagy vakoló sáv esetén a fali hornyokat a sávok vonalában ha­barcsba ragasztva, téglatörmelékkel ki kell tölteni és el kell készíteni a függőleges vakoló sávot. Ezután, a felület (zsinórozott) alapvakolatának elkészültével a fali hornyok elfalazá­sát ki kell bontani, és következhet a profilozás. Használhatók a belső va­kolásoknál ismertetett fémpálcás ve­zető sávok is (4.36. ábra). Egy másik módszernél a falazott hornyokba víz­szintesen trapéz alakú léceket helyez­nek be, ezeket zsinórmértékbe állít­ják, és vonaluk adja meg a vakolási síkot (4.37. ábra).

Mélyebb hornyok profilozott vako­lása egy, a profilkeresztmetszethez képest „pozitív” profilú szerszámnál alakítható ki, a vakolt falfelületre szerelt (és ragasztott) vezetősínen vé­gigcsúsztatva (4.38. ábra). Mivel a vakolatot több rétegben kell felhor­dani, tanácsos több sort egyszerre, vezető sínléccel kiépíteni, a megfe­lelő hatékonyság és a kötési idő bizto­sítása érdekében. A profilokat a nyers alapvakolás után, 1.. .3 mm-en, higított és finomra rostált habarccsal húzzák át. Tökéletes lehúzó szerszám használata esetén a profilokat már csak részlegesen kell átsimítani.

En­nek érdekében a profilszerszám veze­tőlécen csúszó felülete alá – a kívánt simítóréteggel azonos vastagságú – alátétlemezt kell felpattintani, ami garantálja az egyenletes és „léc egye­nes” profilhorony kialakítását. A profilozott felület elkészítése után következik a falfelület végleges si­mító és felületi kidolgozása (4.39. áb­ra). A felületi kidolgozás általában a homlokzati alapvakolat anyagából készül, de előfordulhat ettől eltérő durva, kanálnyomós, höbörcsös vagy kőporos felületi eldolgozás is.

4.33. ábra. Enyhén tagolt homlokzatfelület mély, húzott, négyzetes keresztmetszetű kváder profilozással, sima/dörzsölt kőporos felü­lettel (a negatív profilok sima felülete ék alakú profilléccel és/vagy húzottan is készül­het).

4.34. ábra. Süllyesztett, fogazott falazatra készülő húzott profilú sima vakolat x: ismét­lődő sorok élvonalának mérete, azonos a hú­zott profilok tengelyével.

4.35. ábra. Süllyesztett profiltagozatú hom­lokzat rusztikus/kanálnyomós felülettel, füg­gőleges profilosztással.

4.37. ábra. Profilozott homlokzatvakolat horonyba fektetett (ragasztott) horonyléccel; 1 vakolandó fal; 2 horony; 3 trapéz alakú irányléc; 4 felkent vakolat; 5 lehúzás vakolóléccel; 6 végleges vakolt felület.

4.38. ábra. Profilhorony vakolása profilo­zott sablonnal 1 vakolt falfelület; 2 profilozott horony; 3 profilszerszám (léc); 4 csúszó veze­tősín (léc); 5 kampós rögzítés; 6 támasztóléc; 7 habarcsragasztás.

4.39. ábra. Profilozott homlokzati felület síkbani (további) megmunkálása 1 főfal; 2 fa­lazott süllyesztett horony; 3 profilvakolat; 4 sík vakolat; 5 durva vakolat; 6 kiemelt vako­lat; A simított; B függőleges rovátkolású; C vízszintes rovátkolású; D durva, kanállal kent; E kváderes; F dörzsölt kőporos; G ki­emelt durva; H keretsimított, kőporos: ka­part, fröcskölt; K keretsimított, höbörcsös.

4.40. ábra. Fröcskölt falfelület készítése a) seprűvel (finom); b) keféről léccel csapva (durva); c) rostán átcsapva (rusztikus).

A fedőrétegek elkészítése

A kétrétegű sima homlokzatvakolatok ugyanúgy készülnek, mint a hasonló belső vakolatok. A kőporos fröcskölt vakolat két ré­tegben készül. A durva vakolatot egyszer lemeszelik, majd a meszelés után egy-két nap múlva a megfelelő konzisztenciájú kőporos habarcsot léc és rövid nyírfa seprő segítségével ráfröcskölik (4.40. ábra). Festékkel színezett homlokzatoknál a fröcskölés habarcsból vagy kaviccsal dúsított keverékből is készíthető.

A kőporos dörzsölt vakolat két réteg­ben készül. A felső rétegben levő 0.. .5 mm átmérőjű kődara szemek -a fasimítóval végzett egyirányú vagy körkörös simítás következtében – ér­des vonalakat, helyenként apró kiha­gyásokat (bemélyedő foltokat) kar­colnak a vakolatba, így kölcsönözve annak jellegzetes textúrát (4.41.-4.42. ábra).

A rétegvastagság – a szemszerkezettől függően – 2-8 mm. A kőporos kapart vakolat rétegfel­hordása és anyagösszetétele közel azonos a dörzsölt vakolatéval, réteg­vastagsága azonban a szemszerkezet­től és az igénytől függően 6.. .10 mm (felhordott állapotban). A tényleges vastagság a névleges vastagsághoz képest 20.. .30%-kai kisebb lesz a felü­let kaparása miatt, de előfordulhat, hogy a kaparással „feltépett” mélye­dések a vastagság 90%-át is elérik. A felület megdolgozásához szegből ké­szült kefét, fémlapot vagy fogazott fémlemezt (fűrészlapot) használnak. A kaparás az egyenletesen megszik­kadt felületen, a vakolat felhordásá­nak sorrendjében végezhető.

Időbeli megszakítások nélkül, a következők szerint:

• nyáron: amit délelőtt felhordtunk, azt délután mindenképpen ki kell kaparni;
• ősszel és tavasszal (amikor a nap­pali-déli hőmérséklet nem emelke­dik 15 °C fölé): a délután felhor­dott felületet másnap reggel kell ki­kaparni;
• egy homlokzati felületet saroktól ­sarokig vagy tagozatok között, de mindenképpen összefüggő felüle­tekben, egyszerre kell kikaparni (4.43.-4.45. ábra).

4.41. ábra. Finomdörzsölt kőporos vakolat.

4.42. ábra. Közép durván dörzsölt kőporos vakolat ívelt káván, simított keretléccel.

4.43. ábra. Kapart kőporos vakolatfelület készítésének szerszámai a) acélszeg-kefe; b) sima citling lemez, fogóval; c) fogazott lemez­lap (fűrészlap), fogóval.

4.44. ábra. Finom struktúrájú kőporos falfe­lület.

4.45. ábra. Vastag kőporos vakolati struk­túrák a) kapart; b) kapart, mosott; c) mintá­zott; d) függőlegesen rovátkolt/simított.

A kapart kőporos vakolat struktúrája lazább, mint a dörzsölt vakolaté, mi­vel a felhordott felületet a kaparó szerszám fellazítja. Emiatt az időjá­rás kedvezőtlen hatásai könnyebben és gyorsabban rombolják a kapart va­kolatot.

Azonos kőpor, kötőanyag és festék esetén:

• a dörzsölt felületek lesznek a legvilágosabbak;
• a fröcsköltek a közepesek;
• a kapart felületek pedig a legsöté­tebb és legtermészetesebb színűek.

A színvesztés, fakulás az utóbbinál érzékelhető a leghamarabb és a leg­erőteljesebben. Ennek az oka, hogy a festék fizikai oldódása a kőpor réteg felületén eleinte élénk, majd a nap ibolyántúli sugárzása azt kiégeti, és a végbemenő kémiai folyamatok miatt a színek kifakulnak, foltosod­nak. A foltosodás oka lehet az ere­szek és tagozatok árnyékhatása, vala­mint az épület előtti lombhullató fa és növényzet is.

A nyers – színezés nélküli – kőporos vakolat „színe” is fakul, hiszen a kő­por „natúr” színét az alapanyag fes­téktartalma adja. Természetesen ez a színváltozás nem feltűnő. A kőporos homlokzatok habarcsai­nak adalék- és festékanyagát az épü­let összes homlokzatához egyszerre, nagyobb épületek esetén legalább egy homlokzati oldalhoz elegendő mennyiségben, előre, egyenletesen meg kell keverni. A különböző színű, illetve árnyalatú kőporok és a külön­böző színű festékek keverési arányát, valamint az adagolt mészpép mennyiségét írásban rögzíteni kell, hogy újabb keverésnél előállíthassuk ugyanazt a színt, illetve árnyalatot.

A festék kétféleképpen keverhető a feldolgozandó anyaghoz:

• a szükséges mennyiségben a híg és átszűrt mésztejjel teli vödörbe ke­verve, 12 órával a kőpor bekeverése előtt. A kimért és hozzákevert festéket a kőpor mésztejbe adago­lásának középső fázisában öntik hozzá a keverékhez;
• szárazon, csak porszáraz kőporhoz hozzá adva, mégpedig vagy úgy, hogy a száraz kőporrétegre szórt festékadagot szárazon, kézi erővel vagy gépben keverjük össze a ce­menttel. Ezután következik a mész­tej hozzá adása.

A készre kevert kőpormennyiség meg­felelő összetételének megállapításá­hoz próbakenést kell végezni, főként az első keverésnél.

A teljesen száraz vakolatra 8-10 mm vastagságú réte­get kell felkenni, figyelembe véve:

• a keverék színtónusát;
• a keverék „zsírosságát”, amihez a felületi hajszálrepedéseket kell megfigyelni: 10/10 cm méretű terü­letet alapul véve, 2-4 helyen és leg­feljebb 3.. .5 mm hosszú repedések léphetnek fel;
• a bekevert anyag kenhetőségét.

Az oltott meszet és a kőport soha ne adagoljuk „megszokásból”, feltétle­nül végezzünk próbakenést. A hazai nemes kőporok zsírossága és szem­megoszlása akár 5-25%-ban is vál­tozhat, ami miatt természetesen a szükséges kötőanyag mennyisége is más és más. Az oltott mész mellett -a kötés stabilizálása érdekében – egy kevés fehér cementet, mélyebb szí­nek esetén szürke cementet adagol­hatunk a kőporhoz, max 1-3 tömeg %-ban.

Kapart kőporos vakolat készítésekor – a nemes vakolatoknál előírtaktól eltérően – az aznap felhordott és ki­kapart anyag a következő keverésbe, legfeljebb 20% térfogat arányban, az előző napi pedig legfeljebb 10% tér­fogatarányban újra bekeverhető. A leírt módszer ellentmond ugyan a szi­gorú elméleti előírásoknak, a gyakor­lat azonban igazolta létjogosultságát. A maradék előző napi keverék, ugyancsak max. 20%-ban bekever­hető a friss anyagba. Mind a kika­part, mind a maradék anyagot feltét­lenül rostán keresztül kell a friss ke­verékhez adagolni.

A kőporos anyagok színezéséhez az oxidfestékek a legalkalmasabbak, mi­vel egyszerűen bekeverhetők a mész­tejbe, és a színállóságuk is megfelelő. A cuppantott, más néven nyomkodott vakolatot két rétegben készítik. A felső réteg felhordásakor a kissé kö­vér habarcsot fasimítóval rá kell nyomni az alapvakolatra, és a simítót hirtelen, „cuppantva” el kell húzni. Sűrű habarcsból durvább, hígabból finomabb textúrát kapunk. A cup­pantott felülethez hasonló felülethez jutunk a falra felhordott hígabb friss kőpor vagy habarcsréteg rovátkolt (pl. szobafestő) gumihengerrel való hengerezésével. A falra felkent lágy habarcsréteg simítóval való cuppantása meglehetősen gyorsítja a műve­letet. Az ilyen homokalapú habarcs­rétegek anyagukban színezve alkal­mazhatók végleges felületként is.

A habarcsba kevert festék tompább (ún. pasztell) színhatásokat ad, amin az sem segít, ha a színek élénkítése céljából az előírt mennyiségnél több festéket keverünk bele. A sok festék csak rontja a habarcs minőségét, a ce­menthabarcsokban soha ne legyen több festék, mint a cement tömegének 10%-a. Élénkebb színhatás csak a kész felület festésével érhető el, ami­hez gyári falfestékek egész sorából vá­logathatunk (pl. Stollogen, Diszperzit, Vliselin). Ennek ellenére a gya­korlatban igen elterjedt a falfestékek házilagos kikeverése, amihez kötőa­nyag (enyv, műanyag diszperzió, oltott mész stb.), töltőanyag (bécsi fehér, budai föld, mészkőliszt stb.), színező­anyag (porfesték vagy színező paszta), valamint víz szükséges.

A felhasznált színezőanyagnak lúg- és – szükség ese­tén – fény állónak kell lennie. A fésült és gereblyézett vakolatok két rétegben készülnek, és a serpenyővel felhordott, elegyengetett felső réte­get erre alkalmas fésű-, illetve gereblyeszerű szerszámmal – még a szára­dás előtt – többnyire függőleges, eset­leg ferde irányban megdolgozzák. Csurgatott felület kialakításakor az alapvakolatra szorított vakolólécre híg habarcsot öntünk, és a lécről las­san, egyenletesen a felületre csurgat­juk a habarcsot.

A kőszerű vakolat két rétegben ké­szül, a kőporos vakolatnál is jobb mi­nőségű (szilárdabb), tiszta, mosott kvarchomokból, fagyálló kőzetek kü­lönböző szemnagyságú őrleményéből és cementből, valamint oxid- vagy mangánfestékből. A felső réteget – amely az elérni kívánt felületplaszti­kának megfelelően 2.. .5 cm vastag -a teljes megszilárdulás után hegyes vagy lapos vésővel, kőszerűen (általá­ban rovátkolt, bordázott vagy felvert kivitelben) dolgozzák meg. A mosott vakolat a „kőszerű” vakola­tok egyik fajtája, szintén két réteg­ben készül.

A friss (egynapos) alap­vakolatra felhordott, cement kötő­anyagú, kvarcdarából vagy egy-, eset­leg többszínű, 3-4 mm szemnagy­ságú kőzúzalékból készített oxid­ vagy mangán pigmentekkel színezett színvakolat rétegről két-három nap múlva enyhe sósav oldattal eltávolít­ják a kötőanyagfilmet, aminek követ­keztében előtűnnek és érvényesülnek az adalékszemcsék, érdekes felületi textúra keletkezik. A mosott vakolat­nál gyakori bemetszett hézagosztást éles acéllemezzel karcolják a friss színvakolatba.

Vékony homlokzatvakolásnál a durva vagy finom szemcséjű kvarcadalékkal (esetleg kvarczúzalékkal), valamint műgyanta vagy kaucsuk-latex kötő­anyaggal és nemes pigmentekkel készülő vékonybevonatokat vakoló-kanállal, kézi fröcsköléssel vagy gépi lövelléssel hordják fel a felületre. Ezt a technikát egyre gyakrabban alkal­mazzák a könnyűbetonból készült öntött- és blokkfalakon, ahol tartós, esztétikus „öntisztító” jellegű bevo­natot képeznek.

Fészkes vakolat készítéséhez kétfajta, különböző tónusú anyagot használ­nak. Az első vakolatréteg felületét középszemcsés habarcsból egyneműre alakítják ki, majd a következő napon finomszemcsés – eltérő tónusú – habarcsot hordanak fel a felületre, és kőműveskanállal szabálytalanul szétkenik, hogy az alsó réteg a felső, szabálytalanul felhordott réteg fész­kein át látható legyen. A fészkes vakolat emlékeztet egy lyu­kacsos sziklára vagy egy elmállott stukkófelületre.

Elkészítésének má­sik módja, hogy az alapvakolatra vé­kony nemes vakolat réteget hordanak fel, majd simítás után azonnal, seprő­vel más tónusú habarcsot fröcskölnek rá. Mielőtt még az erős fröcsköléssel felhordott réteg teljesen megszilár­dulna, kőműveskanállal szét kell azt kenni (dörzsölni). A kőműveskanalat úgy kell tartani, hogy síkja párhuza­mos legyen a fal síkjával. A szemnek nagyon kellemes, többszínű felületet kapunk, ha a fröcskölt réteget több színben hordjuk fel.

4/46. ábra. Fedővakolat eldolgozása rovát­káló szerszámmal a) nézet; b) metszet.

4.47. ábra. Fedővakolat készítésének módjai a)…c) műanyag fogazott spatulával; d) gumihengerrel; e) üvegtalppal; f) szabad kézzel (vékony gumikesztyűben); g) kopott ecsettel; h) szőr- vagy szivacshengerrel; i) talpas rovátkolóval stb.

Homokfúvóval szemcsézett vakolat úgy készíthető, hogy a kőszemcsék felületéről a habarcs finomszemcsés részét és a cementhártyát homokfú­vók segítségével eltávolítjuk. Ezzel a módszerrel szép, tiszta, szemcsés fe­lülethez jutunk.

Erősen tagozott (kváderes) homlok­zatfelület profilos keresztmetszetű függőleges és vízszintes hornyokkal alakítható ki. A hornyok a vakolt fe­lületet faragott köveket utánzó me­zőkre osztják, aminek – felületén kü­lönböző szerszámokkal – a kőfelület­hez hasonló textúrát alakítanak ki. A falra felhordott vakolatban a mély hornyokat sablon segítségével kell meghúzni (a párkányhúzáshoz hason­lóan). Mivel a kívánt mélységű hor­nyok miatt a vakolatréteg gyakran túl vastag lenne, az egyes kváderköveket határoló hornyok vonalát már a fala­zás során kialakítják (lásd a 4.39. ábrát)

A rovátkolt vakolásnál a megszilár­dult alapvakolatra felhúzott finom­szemcséjű, kőporos vagy normál ha­barcsréteget friss (nyers) állapotban, hengerezéssel rovátkolják vízszinte­sen vagy függőlegesen rovátkolt felü­letűre. A fekvő rovátkolás kialakítá­sához jól tapadó, finomszemcsés ha­barcsanyag a legmegfelelőbb (4.46. ábra).

A különleges mintázatú homlokzat­vakolatok csak felületi eldolgozásukat tekintve különböznek az egyéb habarcs anyagú vakolatoktól. Az el-dolgozás, a mintázat és a fantázia szinte nem ismer határokat (4.47. áb­ra). A 4.48.-4.51. ábrákon megszo­kott és különleges struktúrák, kéziszerszámokkal könnyen kialakítható felületek láthatók.

Vízálló homlokzatvakolatot kell ké­szíteni, ha a közelben lévő épületek valamelyik homlokzatán (többnyire az északi és északnyugati, valamint a vihar érte oldalakon csapóeső nyo­mait látjuk. A vízálló vakolat 1,5 cm vastagságú legyen, és legalább három rétegben kell készíteni. A hézagokat 1,5 cm mélyen ki kell kaparni, a felü­letet le kell tisztítani és nyomás alatti vízsugárral le kell mosni. A hézago­kat végül az alapréteggel azonos összetételű habarccsal ki kell tölteni.

A vízálló vakolat rétegeinek összeté­tele a következő:

• első réteg: 1 m³ I. o. homok (0.. .2 mm-es szemnagyság) + 600 kg 350-es cement,
• második réteg: 1 m³ I. o. homok (0.. .2 mm-es szemnagyság) + 450 kg 350-es cement,
• a harmadik réteg: 1 m³ I. o. homok (0.. .5 mm-es szemnagyság) + 350 kg 350-es cement.

A megszikkadt szigetelővakolatra ezután 8.. .15 mm össz vastagságú alap- és színvakolat réteg hordható fel. E vízálló felület egy-egy homlok­zati falnak csak egy részén készíthe­tő, a már leírt párakicsapódási ve­szély miatt.

Víztaszító vakolat készítésekor a vakolóhabarcsba 1 tömegszázalék nátrium metil szilikonátot vagy a mész­pépre vonatkoztatott 5 tömeg % ka­zeint adagolva jó minőségű víztaszító (hidrofób) felületet kapunk. Hidrofób bevonat új vagy meglévő vakolat felületére utólag is készíthető. Gaz­daságossági szempontokat is figyelembe véve, a hidrofób bevonatok előnyösebbek, mint a teljes vastagsá­gukban víztaszító habarcsból készí­tett vakolatok.

Víztaszító felületi réteg kialakítására (hidrofóbizálására) alkalmasak a nátrium metil szilikonát, a szilikon gyan­ta, a magnézium sziliko fluorid és a poli(vinil acetát) kötőanyagú diszper­ziós festékek, folyékony halmazálla­potban ecsettel vagy szórópisztollyal felhordva a vakolatra. A homlokzati fémszerkezeteket védeni kell a hidrofóbizáló anyagok korróziót okozó ve­gyi hatása ellen.

Az összes eddig ismertetett kétrétegű vakolat között csak a finoman fröcs­költ kőporos vakolatnál kell az aljza­tot elsimítani, a többinél elegendő a léccel lehúzott durva vakolat. Ismert módszer az alapvakolat fogazott léc­cel való rovátkolása, a tökéletesebb tapadás érdekében. Tudni kell azon­ban, hogy a kőporos, valamint az egyéb mész- és cement kötőanyagú habarcsoknál a tapadás csak a felhor­dás időtartama alatt mértékadó, ugyanis a továbbiakban az alap- és fe­dővakolat együttdolgozását a kötési erő szabályozza, ill. adja. Az alapva­kolat teljes lelécezése után célsze­rűbb a felületet a rovátkolás helyett gyalulatlan, „él bolyhos” léccel áthúz­ni, mivel az alapvakolatban húzott rovátkák a vékonyabb vagy erőseb­ben színezett anyagoknál elszínező­dést okozhatnak.

A friss vakolat megóvása és utókezelése

Az elkészült friss vakolatot óvni kell az erős napsugárzástól és a széltől, mert a gyorsan és egyenlőtlenül szá­radó vakolaton világos foltok és repe­dések keletkeznek. Ha a friss vakola­tot nem tudnánk védeni ezektől a ha­tásoktól, akkor száraz, szeles és me­leg időben inkább ne vakoljunk, mert a vakolat fel táskásodhat, „megég­het”.

Csapóeső és hosszan tartó eső hatá­sára a friss vakolat megszívhatja ma­gát vízzel, aminek következtében szi­vacsos szerkezetű lesz. Az ilyen vako­lat szilárdsága lecsökken. Ha a hőmérséklet várhatóan fagy­pont alá süllyed, ne vakoljunk, a habarcs ugyanis csak bizonyos szilárd­ság elérése után lesz fagyálló, a friss habarcsot a fagy tönkreteszi, nem köt meg, és a vakolat egy idő után levele­sen leválik a felületről. Normális körülmények között a mész­habarcsból készített vakolatokat fel­hordás után nem kell nedvesen tarta­ni, a cementhabarcsból készülteket azonban célszerű néhány napon keresztül vízzel permetezni vagy fóliá­val fedni, hogy a kötéshez szükséges víz ne párologjon el. Erre főként erős napsütésben van szükség.

Helyszínen felhordott műkő

Az utóbbi időben egyre gyakoribbak a helyszínen felhordott műkő felüle­tek. Ezek készítése bizonyos értelem­ben hasonlít a vakoláshoz. Ha az elő­írásokat betartjuk és jó minőségű anyagokat alkalmazunk, értékes és időtálló homlokzatfelületet kapunk. A falfelület anyagának feltétlenül egyneműnek kell lennie, mert ha a műkő réteg különböző hő tágulású anyagokból készülő (pl. vasbeton és tégla) felületre kerül, a két anyag érintkezésénél – a hőtágulás okozta mozgások miatt – a műkő megreped, annak ellenére, hogy rabicháló betét­tel is el van látva.

A homlokzati műkő burkolatot sok­szor fehércementtel készítik, ilyen­kor azonban gyakorlatilag elkerülhe­tetlen a felületi, térképszerű hajszál­repedések megjelenése. A szürke ce­mentek kisebb zsugorodásuk miatt műkő keverékhez sokkal előnyöseb­bek.

A műkő felületek megdolgozásuk szerint a következő csoportokba so­rolhatók:

• fényezett csiszolt;
• matt csiszolt;
• frissen (vízzel) mosott;
• savval mosott;
• kefélt;
• szemcsézett;

A felület típusát a tervező építész adja meg, a struktúra és a színek meghatározásával együtt. Stabilitás szempontjából legjobb a mosott és a kefélt, a legrosszabb pedig a szemcsé­zett felület. A szemcsézett felületen a szemcséző kalapáccsal való megdol­gozás során szemmel nem látható hajszálrepedések keletkeznek, ame­lyek az együttdolgozást és a felületi kötést mindenképpen rontják, és így az időtállóságot is csökkentik. A re­pedések napos időben, vízzel meg­permetezett felületen a száradáskor jól kirajzolódnak.

Ez is mutatja, hogy a víz belekerült a repedésekbe. Megfelelő keverési arány esetén a több rétegben felhordott műkő me­chanikai sérüléssel nem járó meg­munkálása adja a legjobb felületet. A „kapart” műkő felület megmunká­lása azonos a kapart kőporéval. Szo­kás a kapart felület további „mosás­sal” való felületkezelése, így különle­ges struktúrához jutunk. Kerülni kell azonban a savas hatású szerekkel való felületi mosást, mivel a repedé­seken át behatoló vegyszer árt az alapanyagnak és a beágyazott acélbe­téteknek, és nem utolsó sorban a kör­nyezetnek.

Lábazati vakolatok

Az épületlábazatok anyagát és felüle­tük megmunkálását – a szabványok alapján – a tervező építész adja meg. A lábazat az épülethomlokzat me­chanikai sérüléseknek, időjárási vi­szontagságoknak és a hőmérsékleti ingadozásoknak leginkább kitett szer­kezeti eleme, illetve felületi rétege. Az időjárás változó hatásait elsősor­ban a felületi kialakítás meghatározá­sánál, a szerkezeti követelményeket pedig a lábazati fal szerkezeti felépí­tésének megtervezésekor kell figye­lembe venni.

A lábazatok felülete le­het:

• nyersen maradó, ún. látszóbeton, tégla, kő stb.;
• helyszínen felhordott cementsimí­tás vagy műkő réteg, ill. lábazati vakolat stb.;
• elemekkel burkolt felület. Nyersen maradó lábazatok esetén a szerkezetet átfogó épületfizikai elem­zés alapján kell megtervezni, és dön­teni a végleges felületet illetően.

A műkő lábazatok készítése azonos a műkő felületek készítésével, az alapanyagba azonban magasabb szi­lárdsági osztályú kőzúzalékot és több cementet kell adagolni.

Lábazati cementvakolat többnyire téglából falazott felületen, esetleg kő- vagy vegyes falazaton, ritkábban zsaluzott betonfelületen készül. Ve­gyes falakra és betonfelületre rabichálót kell felerősíteni, dilatált felüle­tek esetén úgy, hogy a rabicháló csak a tábla 80.. .90%-át fedje le, a dilatációs hézagot feltétlenül szabadon kell hagyni (4.52. ábra). Az alapréteget normál, a fedő réteget javított minő­ségű habarcsból kell készíteni.

A lá­bazatok lehetnek:

• fasimítóval simítottak;
• fémsimítóval simítottak;
• fröcskölt (betétes) felületűek;
• kefélt felületűek.

A legegyszerűbb a simított felület. A kefélt felülethez a cementhabarcs ho­mokjába apró kavicsot, kőzúzalékot kell adagolni, hogy a felületi struk­túra szebb legyen.

Mosott lábazati vakolatok alapvako­lata és felületi előkészítése azonos a cementvakolatéval, különbség csak a felületi rétegnél van, annyiban, hogy a felhordott vastagságnak megfelelő szemcseméretű kavicsot kell a cement­habarcsba keverni. Az alapvakolat nedvszívó képességét is figyelembe véve, a felületi réteg 8-20 mm vastag lehet. A tökéletes tapadás és kötés ér­dekében téglafal esetén a frissen felhordott alapvakolatra még ugyanazon a napon felhordjuk a felületi réteget.

A felső réteghez kevert anyagba 1:1 és 1:1,5 keverési arányban keverik be a cementhabarcshoz a 2-6 mm szem­cseméretű kavicsot vagy kőzúzalékot. A könnyen kenhető konzisztenciájú anyagot falra kenik, majd fasimítóval egyenletesen elsimítják. A kikefélés és a kimosás a külső hőmérséklet, az alapfelület nedvszívó képessége, vala­mint a cement kötési idejének függvé­nyében végezhető.Kimosás után a felületet száraz ronggyal kell átdörzsölni (4.53. ábra).

A lábazat készíthető:

• a homlokzati alapvakolat után;
• a homlokzatvakolás előtt. Mindkét esetben gondoskodni kell a mechanikai védelemről, a szennyező­dés ellen a kész felületet le kell takar­ni, pl. hígra kevert agyaghabarcsot kell felcsapni és hagyni megszáradni. Az elkészült homlokzatvakolat kellő szilárdulása után ezt a felületet – fel-áztatás után – kefével gondosan le kell mosni, ill. tisztítani.

4.52. ábra. Simított lábazati cementvakolat kefélt felülettel 1 lábazati fal; 2 horonyvésés; 3 alapvakolat; 4 dilatáció; 5 kopás- és időt­álló réteg; 6 sima szalag; 7 felületi eldolgozás; 8 homlokzati vakolat; 9 szigetelés; 10 alaptest-koszorú.

4.53. ábra. Helyszínen felhordott mosott kavicslábazat 1 lábazati fal; 2 fogazott falfe­lület; 3 kötőréteg; 4 alapvakolat; 5 osztályo­zott kavics adalékú cementsimítás; 6 mosott kavicsfelület; 7 lezáró zsaluléc; 8 szigetelés; 9 főfal; 10 homlokzatvakolat.