• nedvesség
• pára

Nedvesség és pára elleni védelme a homlokzatnak

A hővezetési és a páradiffúziós té­nyező az anyagok testsűrűségével és tömörségével általában fordított arányban változik, nagy testsűrűségű, tömör anyagok hővezetési tényezője aránylag nagy, ugyanakkor páradiffú­ziós tényezője kicsi. Az ilyen anya­gokból készült rétegek tehát aránylag kis hőmérsékletkülönbség, ugyanak­kor pedig aránylag nagy nyomáskü­lönbség fenntartására képesek. Kis testsűrűségű, laza anyagok éppen for­dítottan viselkednek, de vannak kis testsűrűségű, de nagy páradiffúziós ellenállású anyagok is, pl. zárt cellás műanyag habok.

A különböző rétegsorrendű, de azo­nos anyagú és vastagságú rétegekből álló falszerkezetek belsejében a réte­gek sorrendjétől függően vagy bekö­vetkezik a páralecsapódás, vagy nem. Állagvédelmi szempontból a belső páralecsapódás megengedhetetlen, ezért kétrétegű szerkezetek esetén a nagyobb páradiffúziós tényezőjű (általában kisebb testsűrűségű, lazább) anyagból készült rétegnek kell kí­vülre kerülnie, többrétegű szerkeze­teknél pedig esetenként kell megha­tározni a helyes rétegfelépítést.

Ideális hőszigetelő anyag  jellemzői

Az ideális hőszigetelő anyag a lehető legjobb fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, emellett csak kevéssé párazáró. Természetesen a hőszige­telő anyagok széles skáláján nemcsak ilyen ideális tulajdonságokat mutató anyagok találhatók, pl. a polisztirol habok – és általában a műanyag ha­bok – meglehetősen rosszul eresztik át a párát.

Az épülethomlokzatok külső elszíne­ződésének okai – hasonlóan a beltéri elszíneződések okaihoz – a jó hővezetésű hőhidak, elsősorban a vasbe­ton koszorúk, ahol gondoskodni kell a megfelelő hő védelemről és takarás­ról (3.15. ábra).

Igen gyakori, hogy külső határoló fa­lakban vagy eltérő hőmérsékletű he­lyiségek közötti főfalban lévő kémé­nyek vakolata a páralecsapódások miatt elszíneződik. Ez vagy úgy ke­rülhető el, hogy az ilyen helyeken a kürtő körül vastagabbra készítjük a kémény falát, vagy külön hőszigete­léssel látjuk el a kéménytestet (3.16.-3.18.ábra).

3.15. ábra. Vasbeton koszorú elé épített téglafal hőszigetelő réteg, valamint az eresz­alj bekapcsolása a tetőszellőzés áramkörébe 1 külső felületképzés; 2 légáramlás.

3.16. ábra. Homlokzatok elszíneződéseinek elkerülése a) külső falban ne készüljön ké­ménykürtő; b) külső hőszigetelés beépítése; c) külső (zárt) légrés közbeiktatása; d) a külső falszerkezet és a kémény egymástól független megépítése.

3.17. ábra. Kémények tető feletti hővédelme a) min. 25 cm-es falvastagsággal; b) kiegészítő hőszigeteléssel; 1 kürtő fala; 2 nyers felület; 3 fedkő; 4 kürtő; 5 hátbádog; 6 faltő bádogozás; 7 burkolat; 8 vízorros fölső fedés; 9 gyám; 10 takarótárcsa; 11 hőszigetelő réteg; 12 tetőzet; 13 kiváltás.

3.18. ábra. Kéménytest padlástéren belüli hőszigetelése 1 kéményfal; 2 hőszigetelés; 3 vakolat (esetleg vékony rabic hálóval erősít­ve); 4 tűzvédelmi burkolat.

Csapadék és fagy elleni védelem

Épületfizikai szempontból is igen fontos, hogy az épület homlokzatától a csapadékvizet elvezessük, vala­mint, hogy az ablakok beépítése tökéletesen vízmentesen legyen. Ez el­sősorban az ablak szakszerű elhelye­zésével, a jó tömítéssel (3.19. ábra) érhető el. Az ablakok típusát, vala­mint a beépítés módját (kávával vagy káva nélkül) a homlokzat épületfizi­kai jellemzőinek ismeretében kell megválasztani.

3.19. ábra. Ablak elhelyezése homlokzat síkhoz viszonyítva a) falsíkba helyezett ab­lak; b) kávába helyezett ablak (a csapadék­víz nem folyik le a tok/káva kapcsolaton).

3.20. ábra. Ablakszerkezet kapcsolata (a 30…40 fokos hőmérsékletkülönbség télen erős igénybevételt jelent).

3.21. ábra. Rosszul felzárt ereszalj: a cse­répfedés kapilláris szerkezete továbbítja a vizet a homlokzat felé, ami egy-két éven be­lül elszíneződést, majd kifagyást okoz a hom­lokzaton 1 tömör habarcskikenés; 2 felfala­zás; 3 kifagyott falfelület.

Az épületek homlokzatának csapa­dék elleni védelme elsősorban az ere­szek, valamint az oromzatok megfe­lelő kialakításával biztosítható. Me­diterrán éghajlatú országokban az épületek ereszpárkányainak szinte csak árnyékvető szerepe van, az északi csapadékos országok túlzott­nak tűnő kalapszerű tetőzete pedig ősidők óta védi a falakat és épület­homlokzatokat az időjárás viszontag­ságaitól.

Hazai építészetünkben a csapadék okozta károk gyakran csak néhány év után jelennek meg az épületek hom­lokzatain. A szűkebb környezetünk­ben is könnyen felfedezhető hibákat néhány ábrán mutatjuk be (3.21.-3.24. ábra).

Lényeges pont az ablakpárkányok bádogozása, a tömítettség és a faltő kapcsolata (3.25. ábra). Érdemes kü­lön gondot fordítani a tetők vizét el­vezető lefolyócsatornára, azok álla­potára és a megfelelő méreteikre, va­lamint a vakolat és a lábazat kapcso­latára (3.26. ábra). Külön fejezetrész­ben foglalkozunk majd a lábazati sze­gőkkel és elemekkel. Szakmai szempontból ugyan bádogos szerkezetek nem tartoznak e könyv témakörébe, funkcionálisan azonban feltétlenül foglalkozni kell velük, mivel a homlokzati leázások és kifagyások fő okozója többszintes házaknál a bádogozások rossz minőségű kivitelezése.

A főbb hibaforrások a következők:

• a csatorna keresztmetszetek mérete nem megfelelő;
• túl hosszú ereszcsatorna szakaszok tartoznak egy-egy lefolyóhoz;
• a toldások szakszerűtlenek;
• nem elegendő a fali bekötések (bilincsezések) száma;
• nem vették figyelembe a hókása bejutását és az abból adódó terhe­ket;
• a betervezett anyagok nem bírják el a saját terhüket.

A lábazatok fagyvédelme elsősorban a járdák helyes kialakításával, má­sodsorban pedig a lábazatok szigete­lésével (3.27.-3.28. ábra.) biztosít­ható.

Természetesen még az épülethomlok­zat megtervezése előtt ki kell válasz­tanunk a számunkra legkedvezőbb megoldást. Biológiai köpeny alá ele­gendő egy igénytelenebb fal- vagy vakolt felület, tagozatok nélkül, egy­szerű színekben. Tagozott homlok­zathoz nem alkalmazható kiemelt rá­csozat, mert a tagozatokon nemcsak a csapadék, hanem a lehullott lomb is megül, és elbomlásakor a szabadon maradt homlokzatfelület elszínező­dik. Kiemelt rácsnál a rácsozat iránya közel függőleges vagy ferde legyen, hogy jól elvezesse a csapadékvizet, emellett a vízszintes rácselemekről könnyen a falra csapódna a víz.

3.22. ábra. Oromzat és tűzfal lezárási módja a) legrosszabb megoldás (sajnos, elég gyakori); b) tűzfalszegő, bádoglemez oldalsó védelemmel; c) egyoldali vízorros vasbeton szegővel; d) kétoldali vízorros fedéssel; e) legjobb megoldás 1 tűzfal (oromfal); 2 hom­lokzatvakolat; 3 falazott „macskalépcső”; 4 egy vízorros fedkő; 5 két vízorros fedkő; 6 bá­dogfedés vízorral; 7 kifagyás veszélyes felü­let és homlokzat (pettyezve); 8 homlokzatel­színeződés; 9 bádog falszegély; 10 vízorr; 11 tiplis kapcsolat (lehorgonyzás); 12 elasztikus réskitöltés (sziloplaszt).

3.23. ábra. Homlokzati tagozatok védelme a csapadéktól, ill. a lefagyástól a) legrosszabb megoldás; b) vízorros párkánytagozat; c) bádogos szerkezet a rossz kapcsolat ki­sebb hibákhoz vezethet; d) legjobb és tartós megoldás (a pettyezett felület az átnedvese­désre és lefagyásra esélyes zóna); 1 egy­szerű tagozat; 2 vízorral készülő párkány; 3 védett takart párkány; 4 teljes biztonság­gal takart tagozat; 5 bádogfedés; 6 vízorr; 7 elasztikus tömítés; 8 faltő bádog.

3.24. ábra. Nyerstégla tagozatú, vakolt homlokzatok a) elszíneződéssel kezdődő ki­fagyás homlokzati nézete; b) metszet; 1 nyers felület; 2 nagy kiülésű, párkányszerű tago­zat; 3 kifagyásnak kitett zóna; 4 homlokzat­vakolat.

3.25. ábra. Tökéletes homlokzatvédelem tökéletes ablakbádogozással (a faltő (káva) védelme is megoldott).

3.26. ábra. Homlokzat és lábazat kapcso­lata 1 nemes vakolat; 2 alapvakolat; 3 YTONG falazat; 4 bádogszegő; 5 talajpára elleni szi­getelés; 6 vasbeton lábazat.

3.27. ábra. Lábazatvédelem a) gyakori rossz megoldás, (a hó sűrűbb eltakarítása esetén a felcsapódás esélye is többszörös); b) he­lyes megoldás, ahol a felcsapódást a szórt kavicsok akadályozzák 1 betonjárda; 2 ka­vicságy; 3 bitumenes kiöntés; 4 osztályozott kavics; 5 sovány betonalj; 6 viacolor burko­lat.

3.28. ábra. Faltő és járda kapcsolata.