• gyapot
• hangszigetelés
• nád

A hővédelem és a lépészaj elleni védelem szigetelőanyagai

A szigetelőanyagok az építőanyag-áruházakban általában lapok vagy matracok formájában kapha­tók. Emellett léteznek száraz ömlesztett anyagok is, pl. a parafa-őrlemény vagy a perlit, amelyek nagyon alkalmasak a fagerendás födémek és esztrichlapok alatti részek szigetelésére, továbbá nehezen hozzáférhető üregek kitöltésére. A cél­nak legjobban megfelelő szigetelőanyag kiválasz­tásakor nem csak a környezettel való összeférhetőséget, hanem az adott épületelem építészeti és épületfizikai követelményeit is figyelembe kell venni. Nagyobb arányú munkáknál az ár szerepe sem elhanyagolható.

Csak engedélyezett anyagokat!

Az építőiparban csak szabványos és az építés­ügyi felügyelet által engedélyezett szigetelőanya­gokat szabad alkalmazni; azoknak legalább a normálisan gyulladó fokozatba kell tartozniuk; könnyen gyulladó szigetelőanyagokat épületeken nem szabad felhasználni. Az ásványi gyapot és keményhab szigetelőanyagokat felhasználási te­rületük szerint úgynevezett „alkalmazási típusok­ba” soroljuk. A hőszigetelő anyagokat ezenkívül hővezető képességük alapján, a lépészaj elleni szigetelőanyagokat pedig merevségük szerint is csoportosítjuk.

A besorolás az adott termék hő-, ill. hangszigetelő képességének mértékére jel­lemző. A gyártónak a csomagolásban elhelyezett ismertetőn az összes fontos adatot közölnie kell. Lépéshang elleni szigetelésre jól megfelelnek azok a termékek, amelyek saját merevsége viszonylag kicsi; hőszigetelésre annál alkalmasabb egy anyag, minél kisebb a hővezető képessége.

Az épületbiológiai szempontból előnyben ré­szesítendő természetes anyagok, mint a cellulóz, parafa, kókusz stb. hőszigetelő hatása egyes esetekben némileg rosszabb, mint a mesterséges szigetelőanyagoké; ugyanakkor lényegesen drá­gábbak is, mint az ipari szigetelőanyagok. Mégis helytelen lenne és a környezetvédelem­hez sem járulna hozzá, ha a magasabb árat vé­konyabb szigetelőanyag-réteggel igyekeznénk ellensúlyozni.

Az ásványi gyapot szigetelőanyagok választá­sát, mely bizonyos értelemben kompromisszumot jelent a környezettel való összeférhetőség és az ár között, akkor lehet elfogadni, ha a feldolgozási irányelveket, különösen házilagos kivitelezés esetén, betartjuk. Ökológiai szempontból számos esetben előnyösebb a cellulózpehely alkalmazása, itt azonban a saját munka csak korlátozottan vehető igénybe.

Természetazonos szigetelőanyagok

Parafa

A parafát a parafatölgy kérgéből nyerjük és így természetes, de csak korlátozottan rendelkezésre álló nyersanyagnak számít. Szigetelés céljára a parafa kezeletlen állapotban, granulátum (öm­lesztett anyag) formájában valamint duzzasztott dara vagy sajtolt lapok formájában egyaránt használható. A duzzasztott parafa (lapok vagy da­ra) a parafa granulátum forró (300 °C feletti hő­mérsékletű) vízgőzzel nagy nyomás alatt végzett kezelésekor keletkezik, ill. a duzzasztott őrlemény a természetes gyanta kiválása következtében vagy tömbökké sül össze, amelyet azután lapokra vágnak. Erős szaga miatt az expandált parafát beépítés előtt néhány napig vagy hétig jól szellőz­tessük ki.

A parafalapok falak hőszigetelésére alkalmas, a parafaőrlemény födémek hő- és hangszigetelésé­re (hővezető képesség 0,045-0,055 W/(m*K)). Épületbiológiai szempontból az idegen anyagok hozzáadása nélkül expandált parafa, ill. a termé­szetes állapotú parafaőrlemény nagyon ajánlható szigetelőanyag. Mivel azonban a hosszú szállítási útvonalak miatt (termesztési területe a Földközi-tenger térsége) csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre és emiatt ára is magas, nem te­kinthető a minden alkalmazási esetben számítás­ba jövő, általánosan elfogadott környezetbarát anyagnak.

Cellulóz

A cellulózpelyhet használt papír mechanikus aprításával állítják elő, a papírrostokat tűz- és gombavédelem céljából borátokkal (bórax stb.) impregnálják. Ez az újrahasznosított ömlesztett anyag a többi szigetelőanyag jó alternatíváját je­lentheti. A laza, vatta- vagy porszerű anyagot zsá­kokban hozzák forgalomba és főleg üregek utó­lagos szigetelésére használják. Befúró berende­zés segítségével az anyagot nehezen hozzáférhető üregekbe is be lehet sajtolni.

Szak­szerű használata esetén jó hőszigetelés és jó hu­zat elleni tömítés érhető el (hatóságilag engedé­lyezett falak és tetők számára is). Túlnyomással végzett gépi befúvás esetén az anyag úgy össze­tömörödik, hogy az üvegekbe (falakba, ferde te­tők alatti terekbe) juttatott ömlesztett szigetelés utólagos ülepedésére alig kell számítani. Házila­gos kivitelezésre ez a szigetelőanyag csak korlá­tozottan alkalmas, a befúvást feltétlenül szakembernek kell végeznie, saját munkánkat az üregek kialakításánál hasznosíthatjuk.

A gyártáshoz szükséges energiaráfordítás na­gyon kicsi, a költségek többi környezetbarát szi­getelőanyaghoz viszonyítva ugyan alacsonyab­bak, az ásványi gyapot szigetelésekkel szemben viszont lényegesen drágábbak. Időközben a kereskedelemben a lap alakú cel­lulóz szigetelőanyag is megjelent, erről azonban – az ömlesztett szigeteléssel ellentétben – a tartós­ságra, alkalmazhatóságra stb. vonatkozó tapasz­talatok még nem állnak rendelkezésünkre.

Gyapot

A gyapot 90 % cellulózból áll, ezért ez az anyag nem sok rovart érdekel. A B tűzvédelmi osztály követelményeit és a kártevők elleni ellenálló ké­pességet 3-4 % borát adagolásával lehet elérni. A gyapotot fonatokban és tekercsekben (5- 18 cm vastagságban), részben nemezelve szállítják.

Szigetelő hatása jó (λ = 0,040 W/(m*K)). Tartós­ságára vonatkozó tapasztalatok még nem állnak rendelkezésünkre. A gyapotot általában monokul­túrákban, sok növényvédő szer felhasználásával termesztik.

Birkagyapjú

A birkagyapjúnak ugyanolyan szigetelőképes­sége van, mint a gyapotnak, hasonló formákban kapható és árban is egybevethető a gyapottal. Kártevők ellen megelőző borátos kezelést alkal­maznak.

Len

A lenből készült szigetelőanyagok hőszigetelési tényezője szintén jó (λ= 0,040 W/(m*K)). Meg­előző védelemként a lent is bóraxszal kezelik.

Farostlapok

Farostlapok (lágy farostlapok) fűrészporból, fi­nom forgácsból faenyvvel vagy bitumennel ké­szülnek, általában max. kb. 20 mm vastagságok­ban. A farostlapok tiszta hőszigetelő anyagként való használata nem célszerű, mert hővezető ké­pessége ehhez aránylag nagy (0,056 W/(m*K)). A lapokat főleg a hőszigetelés héjazatához, vala­mint padlóknál a száraz feltöltés és az esztrichlapok között, a lépészaj szigetelésére használják. A nedvességre érzéketlen, bitumennel ragasztott lapokat csak ott használjuk, ahol kigőzölgéseik nem juthatnak a helyiség levegőjébe.

Fagyapot építőlapok

A fagyapot építőlapok (márkanév pl. „Heraklith”) cementtel vagy magnezittel kötött és konzervált fagyapotból állnak. Főleg más hőszi­getelő anyagokkal együtt, vakolathordozóként al­kalmazzák, pl. faszerkezetű falaknál. Hőszigetelési tulajdonságai nem jók (0,093 W/(m*K)), ezért a mai szigetelési színvonalon ezek a lapok egye­düli szigetelő anyagként nem felelnek meg.

Nád

A nádat 2-10 cm vastag lapokkal sajtolják és huzallal kötözik. A nádlapok szigetelőképessége jó. Hő- és lépészaj-szigetelésre lekerekített felüle­tek mentén is használhatók. Az alkalmazásukhoz szükséges tűzvédelmi engedély rendelkezésre áll. A nádlapok közvetlenül vakolhatok, de biztosí­tani kell a vakolat gyors száradását (megfelelő szellőzéssel és száraz alappal). A többi környe­zetbarát szigetelőanyaghoz képest a nád nagyon olcsó.

Egyedülálló természetes hő-, hangszigetelés és rezgéscsillapítás parafával. A parafalemez kiválóan ellenáll a nyomásnak és hajlításnak. Képes megtartani eredeti alakját károsodás nélkül. Vegyileg semleges anyagnak tekinthető, ezért nem rongálódik vagy károsodik UV sugárzás hatására és nem penészedik. Ellenáll a kőolajszármazé­kokkal való érintkezésnek, ami azt jelenti, hogy még a meleg bitumen sem tud benne kárt tenni.

Nem vezeti az elektromosságot, nagyon ne­hezen éghető és tűz esetén nem bocsát ki kloridot vagy cianátot, ami tűzvédelmi szem­pontból egyedülálló. A vibráció csökkentésére többféle sűrűség­ben és kivitelben áll rendelkezésre Kiváló zajelnyelő, hangszigetelő és akuszti­kus zajszűrő tulajdonságai a sűrűség és vastagság függvényében fokozhatok.

5.10. táblázat. Külső falak k-tényezőinek minősítése

Ásványi szigetelőanyagok

A duzzasztott perlitet régi házak felújításánál főleg száraz töltőanyagként használják, hőszigete­lésre és esztrichek alatti szintkiegyenlítésre. Tűzállósága alapján kémények felújításánál is szívesen alkalmazott ömlesztett szigetelőanyag. Az anyag nagy hőmérsékleten megduzzasztott vulkanikus kőzet, mely 75 %-ban szilícium-dioxidból (SiO2) áll és vízálló alakban is kapható. A gyártáshoz szükséges energiaráfordítás viszonylag nagy, szigetelési értéke aránylag jó.

A duzzasztott agyagot Juraagyagból készí­tik, az ebben lévő szerves alkotórészek helyén az égetés után levegőpórusok maradnak. Az 1200 °C-on duzzasztott agyaggolyócskákat sok növénybarát ismeri, mint a hidrokultúrák táptala­ját. A duzzasztott agyag nem éghető és szívesen használják esztrichek alatti szintkiegyenlítésre. Hőszigetelő képessége sokkal rosszabb, mint a perlité.

Az ásványi gyapot szigetelőanyagok számos változatban, ömlesztett formában vagy lapok és matracok alakjában, kasírozva (papírra, PVC-re, alumíniumra) vagy kasírozás nélkül, a legkülön­bözőbb alkalmazási területek és igénybevételek céljára kaphatók Az ásványi gyapotok szigetelő­képessége térfogattömegük szerint a nagyon jó és a jó között változik (hővezető képességük 0,035-0,050 W(m*K)). A gyártás energiaigénye rendkívül nagy, ezt az energiát azonban az alkal­mazás során (pl. külső fal szigetelése révén) nem egészen egy fűtési idényben visszanyerjük.

Meg kell különböztetnünk az üveggyapotot és a kőzetgyapotot, a kötőanyag többnyire fenol-és/vagy karbamidgyanta. Az ásványi gyapot ára kedvező, könnyen be­szerezhető, alkalmazása pedig egyszerű, ezért a házilagos kivitelezők körében nagyon kedvelt.

Hadd hívjuk azonban fel az ilyen anyagokat al­kalmazók figyelmét a gyártó cégek feldolgozási előírásaira:

• gondoskodjunk a jó szellőzésről,
• kerüljük a por felkavarását,
• a vágást kemény alapon végezzük (ne fűrészel­jük),
• bontáskor nedvesítsük meg,
• használjunk finom por ellen védő álarcot.

A habüveget természetes kőből, pl. szilikáttar­talmú márgából nyerjük. A habüvegnek nyitott cellás és zárt cellás pórusú változatai vannak. A zárt cellájú lapok páraszigetelők, rothadásállók és nedvességre nem érzékenyek. Ugyanakkor azon­ban az állandóan ható víz az anyagot korrodálhat­ja. Ezért a víz tartós hatásától a habüveget is óvni kell. A habüveg ára igen magas, ezért takaréko­san és csak kivételes esetekben használjuk, pl. alagsorok kiépítésénél vagy „fordított tetőknél”.

Keményhab szigetelőanyagok

A polisztirol keményhab kőolajból szintetizált műanyag, amelyet a sztirol polimerizációjával (óriásmolekulákká alakításával) állítanak elő, majd szén-dioxiddal felhabosítják.

Tűz esetén azonban, és akkor ha az anyagot – amint az gyakran előfordul – nem veszélyes hulladékként kezelik, a veszélyes sztirol felszabadul. Gyártása nagyon energiaigényes. A gyártással és megsemmisítéssel járó környezetszennyezés miatt a polisztirolt lehetőleg ne használjuk. Az anyag széles körű elterjedése olcsó árának és egyszerű kezelésének köszönhető.

A lap formájában előállított extrudált poliszti­rol zárt cellájú és ezért a nedvességre kevésbé érzékeny, mint az expandált polisztirol. Az extrudált polisztirollapokat ma szívesen alkalmaz­zák lapos tetők és pincék hőszigetelt külső falai szigetelésére, de nedvesség állandó hatásának nem szabad kitenni.

A habosításhoz régebben alkalmazott fluorozott-klórozott szénhidrogéneket a legtöbb gyártó más, kevésbé ártalmas szerrel helyettesítette. Zárt cellájú polisztirol vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy a termék halogénezett szénhidrogéneket ne tartalmazzon.

A poliuretán keményhab szintén kőolajból polimerizációval szintetizált műanyag. Tűz esetén nagyon mérgező gázokat, többek között ciánhid­rogént, izocianátokat, szén-monoxidot fejleszt. Gyártása nagyon energiaigényes. A lapok lénye­gesen drágábbak, mint a polisztirol-keményhab, azonban sokkal jobb szigetelési tulajdonságaik vannak (λ = 0,025-0,040 W/(m*K)). Jó hőmér­séklet-állóságuk miatt szívesen alkalmazzák la­pos tetők hőszigetelésére, továbbá műszaki be­rendezések szigetelésére, ahol a hőszigetelés számára kevés hely áll rendelkezésre.

A zárt cellájú polisztirolhoz hasonlóan a legtöbb gyártó itt is más anyagokkal, ill. eljárásokkal helyettesítette a felhabosításhoz korábban alkalma­zott halogénezett szénhidrogéneket. A poliuretán vásárlásakor is ügyeljünk arra, hogy a termék halogénezett szénhidrogéneket ne tartalmazzon.

A helyszínen habosított poliuretán az ajtó- és ablakkeretek rögzítésére és tömítésére nagyon elterjedt. A használata közben keletkező gázok mérgezők és azokat ezért ne lélegezzük be. A hézagokat alternatív megoldásként nyersselyem zsinórral vagy puha habanyag csíkokkal is tömíthetjük.