• homlokzat

Homlokzatfelületek felújítása, élettartama

Vakolt homlokzatok

Egy külső vakolat élettartama a vakolat és az alap minőségétől, valamint az időjárás okozta igénybevételtől függően mintegy 20-50 év. Az öreg vakolat fokozatosan elveszíti szilárdságát és az alaphoz való tapadását, ami először repedések­ben, később pedig levált területekben mutatkozik meg. Különösen nagy igénybevételnek vannak kitéve a lábazati falak, a szél felőli oldalon lévő falak, az istállófalak és a különböző anyagokból készült (vegyes) falak. A repedések és hiányzó vakolatfelületek nem csak szépséghibát jelente­nek. A behatoló víz és a fagy hatására a vakolat a hibahely környezetében is leválik és a károsodás növekszik.

Kopogtatással meg lehet állapítani, milyen nagy a meglazult felületek kiterjedése. Ha a károsodás egyedi repedésekre vagy elszigetelt kis felületek­re korlátozódik, akkor értelme van a kijavításnak. A vakolat egyenlőtlen felülete és a foltozott helyek szegélyei azonban láthatók maradnak. Ha a régi bevonaton ásványi festékbevonat van és felülete nem túl sima, akkor a kijavított fal teljes felületére új felsővakolatot lehet felhordani, hogy újra egy­séges megjelenést kapjunk.

Nagyobb felületdarabok javítása vagy egész falfelületek felújítása esetén a laza vakolatrészeket leverjük, vakolatrepedéseknél legalább 6 cm szélességben. Ezután a szabaddá vált falfelületet vízzel megtisztítjuk és portalanítjuk. Ez után az előkészítés után két rétegben felhordjuk az új va­kolatot. A falazatban lévő repedések javítása esetén az alsóvakolatba fugaszövetet is be­ágyazhatunk.

Repedések eltüntetése

A vakolat repedéseinek „tartósan rugalmas git­tel” való kitöltése csak ideiglenes szükségmegol­dás lehet, mert a gitt már rövid idő után leválik a szélekről.

A teljes felületükön bevakolt favázas falak javí­tásánál vagy újra vakolásánál néhány sajátosság­ra külön is ügyelni kell. A régi vakolat leverését óvatosan végezzük, nehogy a kifalazás meglazul­jon. A faszerkezetet nem szabad közvetlenül be­vakolni. Azt először vonjuk be olajos papírral és terpeszhálóval és csak azután vakoljuk be me­szes cement- vagy mészpuccolán-habarccsal úgy, hogy az erősítés a habarcsba beágyazódjék. A faváz környezetében keletkező repedések megakadályozásához a terpeszhálót nem szabad a fához erősíteni, csak a kifalazáshoz. Az olajos papír azt akadályozza meg, hogy a fa elszívja a habarcsból a vizet.

Néhány vakolási szabály:

• a fedővakolat nem lehet keményebb, mint az alapvakolat;
• minél durvább szemcséjű a vakolat, annál tar­tósabb;
• fagyveszély esetén vagy erős napsütésben ne vakoljunk;
• az alapvakolat elkészítése és a fedővakolat fel­hordása közé iktassunk 2-4 hét várakozási időt.

7.5. ábra. Vakolt szigetelőhomlokzat felépítése 1 külső fal; 2 szigetelőréteg, 40-100 mm; 3 az alsóvakolatba beágyazott üvegszálszövet; 4 alsóvakolat; 5 fel-sóvakolat; az alsó + felsővakolat együttes vastagsága: 20 mm.

Faburkolatú homlokzatok

A faburkolatú homlokzatok minden festés nélkül is nagyon magas kort megérhetnek. Ennek előfeltétele a jól működő hátsó szellőzés és a szerke­zeti favédelem többi szabályának figyelembevéte­le. Széles körben elterjedt tévedés az, hogy az időjárásnak kitett fát rendszeresen festeni kell. A faburkolatokon alkalmazott festékbevonatoknak még kültéri használat esetén is elsősorban optikai hatásuk van. A kémiai favédelem elhagyható, ha a lakók megbékélnek a fa „elszürkülésével”. A legolcsóbb és a környezetet leginkább kímélő-réteg éppen a teljesen mellőzött festés.

Deszkákból készített homlokzatburkolatot pl. akkor célszerű alkalmazni, ha egy régi fa- vagy azbesztcementlap burkolatot kell kicserélni, vagy a külső falat hőszigeteléssel kívánjuk ellátni. Egy felújításra szoruló vakolt homlokzatot vagy favá­zas falat is be lehet borítani deszkákkal. A falnyitásokhoz és a határoló épületrészekhez való csatlakozást alaposan át kell gondolni. Ha a fal már eleve nem faburkolatú volt, akkor építési en­gedélyre van szükség.

Homlokzatburkolat céljára az erdei fenyő, luc­fenyő és vörösfenyő alkalmas. A burkolással együtt mindig célszerű egy jó hőszigetelést is be­építeni. A hátulról szellőztetett külső szigetelés­ben párazáró réteget elhelyezni nem csak feles­leges, de az súlyos nedvességi eredetű károkat is okozhat. Páraáteresztő szélvédő papírok alkal­mazása viszont ajánlatos.

A fahomlokzat kialakításának számos lehetősé­ge van. Leggyakrabban a fedőléces függőleges deszkaborítással vagy a szintén egyenes (párhuzamos szélezésű) deszkákból alsó-felső átlapolással készített függőleges burkolattal lehet találkozni. Anyagtakarékos és olcsó a csaphor­nyos burkolat. A víz gyors lefolyása érdekében a függőleges deszkázat előnyös, a hátsó szellőzés miatt azonban tartószerkezetként egy függőleges és egy vízszintes lécezetre van szükség.

Fontos tudnivaló a kültéri faburkolatokkal kap­csolatban:

A deszkák összes rögzítőeleme, azaz a szegek, csavarok és kapcsok horganyozott kivitelűek le­gyenek. A látható szegek és csavarok rozsda­mentes acélból legyenek. Ellenkező esetben a rögzítőelemek megrozsdásodnak és csúnya el­színeződést okoznak.

7.6. ábra. Fával burkolt, cellulóz szigetelő­anyaggal töltött szigetelőhomlokzat felépítése 1 meglévő külső fal; 2 ömlesztett anyagból, pl. cellulóz-pehelyből álló szigetelés; 3 élfákból kialakított tartószerkezet; 4 bitumenes lágy rostlemez; 5 keresztlécezés és hátsó szellőzés; 6 lécezés; 7 faburkolat.

7.7. ábra. (Fent és lent) Faburkolatú szigetelő-homlokzat készítése. Először acél szögido­mokkal a homlokzathoz erősítjük az élfákat. Erre jönnek a bitumenes lágy rostlemez lapok és a hátsó szellőzés nyílását kialakító lécezés. Az élfák közti üreget szigetelőanyaggal töltjük ki. Utoljára kerül fel a vízszintes faburkolat.

7.8. ábra. Eléfalazott szigetelőhomlokzat felépítése 1 külső fal; 2 szigetelőréteg, 8-10 cm; 3 horgonyok a héjfal számára; 4 falazott héj, 11,5 cm; 5 hátsó szellőzés.

7.9. ábra. Építőlapokkal kialakított belső szigetelés felépítése 1 lapokból álló burkolat, 1,5-2 cm; 2 párazáró réteg; 3 a szigetelőréteg vastagságának megfelelő tartószerkezet; 4 szigetelőréteg 8-20 cm; 5 külső fal.

7.10. ábra. Vakolt belső szigetelés felépítése 1 vakolat, 1,5-2 cm; 2 fagyapot építőlap, 3-5 cm; 3 párazáró réteg; 4 a szigetelőréteg vastagságának megfelelő tartószerkezet; 5 szigetelőréteg, 8-20 cm; 6 külső fal.

7.11. ábra. Faburkolatú belső szigetelés felépítése 1 faburkolat, 22 cm; 2 lécezet, 3/5 cm; 3 párazáró réteg; 4 a szigetelőréteg vastagságának megfelelő tartószerkezet; 5 szigetelőréteg, 8-10 cm; 6 külső fal.

7.12. ábra. Tompán illesztett deszkázat, a deszkaélek ferdék 1 párnafa, 5/5 cm; 2 lécezet, 3/5 cm; 3 deszkázat, 22 mm.

7.13. ábra. Átlapolt vízszintes deszkázat 1 párnafa, 5/5 cm; 2 lécezet, 3/5 cm; 3 deszkázat, 22 mm.

7.14. ábra. Függőleges deszkázat, lényegé­ben fordított fedett deszkázat 1 párnafa, 5/5 cm; 2 lécezet, 3/5 cm; 3 hézaggal felra­kott deszkázat, 22 mm.

7.15. ábra. Függőleges csaphornyos deszkázat 1 párnafa, 5/5 cm; 2 lécezet, 3/5 cm; 3 deszkázat, 22 mm.

7.16. ábra. Lábazat lefedése lemezzel 1 oszlop, 12/12-14/14 cm; 2 küszöbgerenda, 12/12-14/14 cm; 3 lécezés, 3/5 cm; 4 keresztlécezet, 3/5 cm; 5 deszkázat, 22 mm; 6 szélzáró réteg (csak fa­vázas és könnyűszerkezetes falaknál); 7 lemezborítás; 8 kátránypapír; 9 falazat.

7.17. ábra. Lábazat lefedése fával 1 oszlop; 2 küszöbgerenda; 3 lécezés, 3/5 cm; 4 kereszt­lécezet, 3/5 cm; 5 szélzáró réteg; 6 deszkázat, 22 mm; 7 45° alatt leélezett faék; 8 tölgyfa deszka, 22 mm; 9 kátránypapír; 10 falazat.

Növényzettel befuttatott homlokzatok

A homlokzatok növényzettel való befuttatására sűrű levélpárnát alkotó, évelő kúszónövények alkalmasak. A növénytakaró megvédi a falfelületet a záporeső okozta igénybevételektől, valamint a nap melegétől és ultraibolya sugárzásától és ez­zel növeli a homlokzati vakolat, ill. az egész fala­zat élettartamát. A növényzetnek ezen túlmenően a környezetre klíma-kiegyenlítő és -javító hatása van: párolgás és árnyékolás révén gondoskodik a hőmérséklet és páratartalom kiegyenlítéséről, porszűrő és hangnyelő szerepe is van. Egy zöld­del sűrűn befuttatott homlokzat a rovarok és ma­darak élőhelye, ezzel hozzájárul a fajtavédelem­hez és a kártevők elleni természetes küzdelemhez.

A homlokzatok befuttatásának hőszigetelő ha­tását gyakran túlbecsülik. Nem pótolhatja a meg­felelő hőszigetelést. Egy szépen benőtt homlok­zat növényeit kár lenne eltávolítani, ezért a hom­lokzat befuttatására szánt növényeket csak a szükséges szigetelések elvégzése után ültessük el.

A leggyakrabban előforduló kúszónövény a bo­rostyán és a futószőlő, ezeknek nincs szükségük támberendezésre, csakúgy mint a vadszőlőnek és a kúszó hortenziának sem. Az összes többi növénynek drótokra, rudakra vagy támaszokra van szüksége, melyeken meg tudnak kapasz­kodni. A támberendezés nélkül kúszó fajták között a borostyán az egyetlen örökzöld, a „helix woernerie” fajta jó fagyállóságával, gyors növe­kedésével és vastag, nagy levelű levélpárnájával tűnik ki. A „helix hibernica” némileg gyorsabban növekszik, azonban csak mérsékelten fagyálló.

Mivel egy homlokzat borostyánnal való befuttatása nagyon sokáig tart, ajánlatos kezdetben gyorsabban növő vadszőlőt is telepíteni. A boros­tyán később kiszorítja a szőlőt.