• hőszigetelés
• hőszigetelő festék
• kültéri hőszigetelés
• lapostetők
• lapostetők szigetelése
• Protektor

Lapostetők és hőszigetelésük

A lapostetők lehetnek egyhéjú, kéthéjú, nem járható és járható tetők, zöldtetők stb.

A lapostetőknek számos épületfizikái követelményt kell kielégíteniük, biz­tosítani kell a vízzárást, meg kell előzni a páradiffúzióból származó vízgőz lecsa­pódását, lehetővé kell tenni a szerkezetbe bejutó nedvesség eltávozását és ala­csony szinten kell tartani a hőveszteséget. Az egyéb szerkezeti és funkcionális szempontok mellett ezek a követelmények határozzák meg a lehetséges rétegrendet.

Alapvető rétegtípusok:

• egyhéjú („meleg”) tetők, amelyek­ben valamennyi funkciót többrétegű szerkezet lát el;
• kéthéjú („hideg”) tetők, amelyek­ben az egyik héj a vízszigetelés funk­cióját látja el, a többi követelményt pedig egy többrétegű szerkezet elégíti ki, szellőzött légréssel elválasztva.

Az egyhéjú tetők csoportján belül egyenes rétegrendű az a tető, ahol a vízszi­getelés a hőszigetelés fölött van, fordított rétegrendű pedig az, ahol a vízszigetelés a hőszigetelés alatt van. A két rétegrend kombinálható is, azaz a vízszigetelés két hőszigetelő réteg között is elhelyezhető.

Más nézőpontból vizsgálva meg­különböztethetők nem hasznosított és hasznosított, lejtéssel készített és lej­tésmentes lapostetők.

5.226 ábra. Lapostetők réteg felépítési sémái; hőszigetelés, vízszigetelés mint tetőfedés és kiegészítő rétegek; tetőtí­pusonként; a) nem járható tető, vízszigetelés alatti hőszigeteléssel; b) nem járható tető, aljzat­betonnal terhelt hőszigeteléssel; c) nem járható tető, hullámlemez tetőfödémhez kapcsoltan; d) járható tető; e) tetőparkoló; f) zöldtető; g) tető felújítása; h) kéthéjú tető; 1 expandált polisztirollemez hőszige­telés; 1a hőszigetelő lejtésképző elem; 2 csapadékvíz elleni szigetelés; 3 gőznyomás-levezető vagy -elválasztó réteg; 4 párafékező vagy párazáró réteg; 5 lejtésadó réteg (pl. polisztirol-adalékos könnyűbeton); 5a aljzatbetonok; 6 teher­hordó födém; 7 technológiai vízszigetelés; 8 fagyálló burkolat; 9 szűrőbeton; 10 szivárgó réteg; 11 nagyelemes szerelt burkolat; 12 alátét (papucs); 13 járműforgalomra alkalmas burkolat; 14 méretezett vb. aljzat; 15 talajkeverék és növényzet; 16 szűrő és elválasztó réteg; 17 drénlemez; 18 meg­lévő csapadékvíz elleni szigetelés; 19 felső héj, a csapadékvíz elleni szigetelés aljzata; 20 átszellőztetett réteg.

Egyhéjú lapostetők

Egyhéjú lapostetők hőszigetelő rétege magán a teherbíró szerkezeten van, e fölött helyezkedik el a csapadékszigetelő réteg. A lejtésadó réteg (ha van) a hőszigetelés alatt és felett egyaránt elhelyezhető. A vízszigetelő réteg alá gőznyomás-le­vezető réteg kerül. Az egyenes rétegrendű tetők hőszigetelő rétege lényegében bár­milyen, de legalább „terhelhető”, lépésálló minőségű és kicsiny hővezetési tényezőjű hőszigetelő anyagból készíthető. Természetesen előnyös, ha az anyag nedvességre kevéssé érzékeny, és a ter­helés okozta összenyomódása sem szá­mottevő: ilyen szempontból leginkább a kemény („rideg”) műanyag habok, il­letve lemeztermékek jöhetnek számításba.

A hőszigetelés hővezetési ellenállása célszerűen 3-6 m²K/W. Anyagának megválasztásakor a lépésállóságra, illetve adott esetben a felette lévő lejtésadó réteg súlyára is tekintettel kell lenni.

Az egyhéjú, egyenes rétegrendű lapos­tetők egyik alaptípusát tehát az a réteg­felépítés jelenti, amikor a hőszigetelés a csapadékvíz-szigetelés aljzata alá kerül. A szerkezettípus előnyei közé tartozik, hogy a csapadékvíz-szigetelés szilárd aljzatra kerül (ez főként ragasztással rögzített vízszigeteléseknél kedvező), és az, hogy a hőszigetelő réteg „védett”, így a vele szemben támasztott követel­mények is kisebbek. Hátrányos viszont, hogy a szerkezet nedvességtechnikai szem­pontból érzékeny, valamint, hogy a kivite­lezéskor jelentős mennyiségű víz jut be a szerkezetbe, a csapadékvíz-szigetelés alá.

A csapadékvíz-szigetelés bármilyen módszerrel rögzíthető, a leggyakoribb azonban a ragasztással rögzített bitumenes lemezszigetelés, amely alatt gőznyomás­ kiegyenlítő réteg beépítése szükséges. Sokkal célszerűbb a csapadékszigetelő réteget leragasztás nélkül, leterheléssel rögzíteni, ily módon a csapadékszigetelés alatt automatikusan kialakul a gőznyomás ­elvezető rés. Ügyelni kell, hogy a szélek mentén a szélszívás ne okozzon feltépődést.

Kavicsleterhelés csak kisebb épület­magasságnál, illetve a magasabb tetők belső szakaszain megengedett. A költsé­gesebb betonlap-leterhelés esetén kisebb az esély a gyomnövények megtelepedésé­re. Ha a betonlapokat alátétekre helyezik, a leterhelő réteg, illetve a csapadékvíz szigetelés ellenőrzése és tisztítása is kevesebb gondot okoz. A leterhelő ré­teg alá műanyag, filc, vagy geotextília elválasztó védő réteget kell elhelyezni.

A csapadékvíz-szigetelés lejtése a tetőhajlatokban legalább 1,5%, a tető­síkokban pedig legalább 2,0% legyen. A teljes és biztos csapadékvíz-elvezetés egyébként nemcsak ennek a függvénye: sok múlik a lejtést adó réteg készítésén is. Hiába megfelelő az „átlagos” lejtés, ha a vízszigetelés felülete „gödrös”, mert így esőzés és hóolvadás után a tetőfelü­leteken tartós vízmegállások keletkeznek.

A hőszigetelő réteg célszerűen a két­rétegű, körben kávás („falcos”) kiképzésű táblákból építendő össze. Az igen méret­pontos elemekből egyszeres fektetéssel elkészíthető az átmenő függőleges héza­gok nélküli („hőhídmentes”) hőszigetelő réteg. A hőszigetelés alatt – nedvesség­technikai okokból – indokolt a párazáró vagy párafékező réteg beépítése. Az egyhéjú tetőszerkezetek hőszige­telő anyagaival szemben – a hőszigetelő képességen túl – a fő követelmény a lépésállóság. Lejtésadó hőszigetelő rétegként nem­csak a monolit könnyűbeton és habcement alkalmazható, hanem a lejtésbe vágott, expandált polisztirolhab és kőzetgyapot is.

A nem járható és nem hasznosított lapostetők esetén mások a hőszigetelő anyagok terhelési viszonyai. Nagyobb tetőterheléseknél nagyobb terhelhetőségű hőszigetelő anyagok beépítése szükséges, a rétegfelépítésekben azonban számot­tevő különbség nincs. Egyes építési rendszerekben a tetőfödé­mek teherhordó szerkezeteit acél trapéz­lemezekből vagy nagyméretű előregyártott vasbeton tetőpanelokból építik össze. Ezek a szerkezetek – helyes tartószerke­zet-tervezésnél -eleve legalább 2-3%-os lejtésben kerülnek beépítésre, azaz külön lejtésadó réteg készítése nem, vagy csak bizonyos tetőrészeken (pl. attika- és haj­latcsatornákban) szükséges.

A könnyű-, illetve könnyített tartó­szerkezetekre általánosságban jellemző, hogy kisebb merevségük következtében alakváltozásuk és hőmozgásuk jelentős mértékű, ezért felettük nem célszerű a tetőszigetelés rétegeit ragasztással rögzíteni. A csapadékvíz-szigetelés rög­zítésére kétféle megoldás kínálkozik: ha a teherhordó szerkezet erre alkalmas, akkor inkább a leterhelést kell választa­ni, ha nem, akkor a csavaros, pontszerű mechanikai rögzítés is megfelel. Utóbbi inkább az acél trapézlemez-szerkezeteknél gyakori, mivel a nagy szilárdságú betonból készített tetőpanelok vékony felső övlemezei nem alkalmasak mechanikai rögzí­tésre. A leterheléses rögzítés egyébként a csapadékvíz-szigetelés külső hatások elleni védelme és a többi rétegtől függetlenebb hő- és szerkezeti mozgásai szempontjából is előnyösebb, míg me­chanikai rögzítésnél a párazáró (pára­fékező) réteg kényszerű perforálásával is számolni kell.

5.227 ábra. Lapostető hőszigetelésének folytonossága a homlokzati fal külső hőszigetelésének (tört) vonalában a) normál eresz kialakításával; b) kiemelt atti­ka megoldással

5.228 ábra. Lapostető/homlokzati attikafal csomópontja YTONG fal- és födémrend­szerrel, kapcsolt hőszigetelő réteggel 1 YTONG falazati elem; 2 koszorú-zsalu­elem; 3 YTONG koszorúelem; 4 vb. koszorú; 5 koszorúgerenda; 6 rugalmas fal-ablak kapcsolat (porán); 7 vakolat; 8 ablak; 9 vízorr; 10 attikafedés; 11 YTONG zsalu­elem; 12 helyszíni kibetonozás; 13 mennye­zetvakolat; 14 lejtést adó kibetonozás könnyűbetonnal; 15 kétrétegű hőszigetelés; 16 vízszigetelés; 17 ék kibetonozása; 18 terhelő kavicsréteg; 19 faltőbádog.

Fordított rétegrendű tetők

A fordított lapostetők rétegrendje egyszerű, párazáró, gőznyomás-levezető rétegre nincs szükség, a kivitelezés nem bonyolult. A vízszigetelés felett szabadon, leterhelő réteggel rögzített hőszigetelő réteg van, ami legtöbbször extrudált polisztirolhab lemezekből készül, amely­nek vízfelvétele elhanyagolható, nyo­mószilárdsága, hőszigetelő képessége, fagyállósága jó. A hőszigetelő táblák körben „csaphornyos” (árokeresztékes) kiképzésűek, ami lehetővé teszi „hőhíd­mentes” illesztésüket. A táblák csak egy rétegben helyezhetők el, mert ellenkező esetben a hőszigetelő rétegek között párazáró képességű vízfilm keletkezik. Ugyanilyen okból a hőszigetelő réteget nem szabad párafékező tulajdonságú réteggel letakarni. A hőszigetelést ka­vicsréteg vagy betonlapok terhelik le felúszás és szélszívás ellen.

5.229 ábra. Járható tető/homlokzati fal folytonos hőszige­teléssel, hőszigete­lésen kívüli réteg­felépítéssel; 1 járólap; 2 rés; 3 osztályozott kavics; 4 drénlemez (sáv); 5 vízelvezető csa­torna; 6 folyóka; 7 kiemelhető rács; 8 védőlemez; 9 víz­szigetelés; 10 bádog faltőszegő; 11 he­veder; 12 légrés; 13 homlokzati burko­lati fal; h = minimum 20 cm.

5.230 ábra. Lapostető födémrétegződés / tetőösszefolyók a) hagyományos falazatú épületnél; b) kettős hőszigetelésű, leterhelés nélkül; c) fa­födémbe helyezett hőszigeteléssel, átszel­lőztetett légréteggel; d) nem járható tető trapézlemes tetőfödémmel.

Kettős hőszigetelésű tetők

Kettős hőszigetelésű („DUO”) laposte­tőknél az alsó, gyengébb minőségű, ol­csóbb hőszigetelő réteg a csapadékvíz elleni szigetelés alá, a fordított rétegrendű tetőknél használt jobb minőségű hőszige­telés pedig fölé kerül. Páravédelmi réteg ez esetben sem szükséges, de a kétféle anyagú és beépítési helyű hőszigetelés gondos páradiffúziós méretezést igényel. Kettős szigetelésre gyakran kerül sor meg­lévő lapostetők felújításakor, amikor az ere­detileg beépített hőszigetelés képezi az alsó hőszigetelő réteget, és ez a szerkezet tartal­mazhatja az eredeti páravédelmi rétegeket is.

Kettős hőszigetelésű tető („duó-tető”, „plusz-tető”) készítésére általában két esetben kerül sor:

• ha a csapadékvíz elleni szigetelés alatti szerkezeti rétegek hőtehetetlensége csekély: fajlagos tömegük (összesen) nem haladja meg a 250 kg/m³ értéket, illetve hővezetési ellenállásuk (összesen) nem nagyobb, mint 0,15 m²K/W, és így fennáll annak a veszélye, hogy belső felületi hőmérsékletük időnként (pl. las­sú hóolvadás során) a harmatponti hőmérséklet alá süllyedhet;
• tetőfelújításnál, ha a tetőfödém nem megfelelően ugyan, de hőszigetelt, és a meglévő hőszigetelés állapota nem indokolja annak elbontását.

Az első eset általában a könnyű vagy könnyített szerkezetű tetőfödémekre (azaz az acél trapézlemez szerkezetekre és a vékony felső övlemezű vasbeton tetőpanelekre) jellemző, amikor a teher­hordó szerkezetet sokszor eleve lejtésben építik be, emiatt lejtést adó réteg nem készül. A második eset bármilyen teher­hordó szerkezetű lapostető szigetelésének felújításakor előfordulhat.

Az alsó és felső hőszigetelő réteg vastagságát úgy kell megállapítani, hogy a szerkezeten belül párakicsapódás ne jöhessen létre. Ha ez teljesül, a szer­kezet a fordított rétegrendű tetők minden előnyével rendelkezik, vagyis páravé­delmi (párazáró vagy párafékező) réteg beépítésére nincs szükség.

5.231 ábra. Lapostetők felülvilágítóinak csomópontjai a) pontszerű felülvilágító kiemelt, ferde fagymentes kereszttel; b) sávos felülvilá­gító, hőszigetelt lábazati peremmel.

Terasztetők

A „hagyományos” terasztetők jellemző -hőmozgások és fagy okozta-károsodá­sai miatt elterjedőben vannak a „száraz” technológiával készíthető, bontható burkolatú terasztetők.

Az egyik megoldásnál az előregyártott beton-, műkő- vagy kőlapokat tömörített, szemcsés ágyazati rétegre (anyaga általá­ban zúzottkő vagy gyöngykavics) fektetik. A megoldás előnyei közé tartozik, hogy a változó vastagságú ágyazati réteggel a burkolatsíkon a csapadékvíz elleni szige­telésnél kisebb lejtést is lehet képezni. Hátránya, hogy a burkolat tisztítása, karban­tartása nehézkes, és esély van gyomnövény­zet megtelepedésére a „nyitott” fugákban.

A másik kivitelezésnél a hálóban lerakott burkolólapokat sarokcsatlakozásaiknál elhelyezett műanyag vagy műgumi alátétzsámolyokra ültetik. A megoldás előnye, hogy a burkolat könnyen tisz­títható, ellenőrizhető. Hátrányai közé tartozik, hogy kifogástalan, billegés mentes és sík burkolat csak igen pontos aljzatképzés (vagy állítható magasságú zsámolyok) esetén készíthető, és a haszná­latból és tisztításból származó vegyi hatá­sok károsítják a csapadékvíz-szigetelést.

Mindkét megoldás előnye, hogy hőmozgásból eredő károsodásokra és fagy­károkra nem kell számítani, és ha mégis adódik valami, a burkolat könnyen bontható.Egyenes rétegrendű, járható tetőknél a hőszigetelő lemezeket két rétegben, rétegenként kötésben és hézagcserében, ütközőhézagokkal kell elhelyezni. Kettős hőszigetelésű tetőknél a hőszige­telő lemezeket egy rétegben, kötésben, ütközőhézagokkal kell fektetni, páravé­delmi réteg beépítésére ekkor általában nincs szükség. A hőszigetelés másodrétege a vízszi­getelés fölé kerülhet, amelynek anyaga zártcellás hablemez (pl.: ROOFMATE SL.). Ezek együttese fölé egy vízáteresz­tő filc, majd a járó, egyben leterhelő lapelemek kerülnek elhelyezésre.

Parkolótetők

A parkolótetőket járműforgalomra alkalmas burkolattal kell ellátni. Ez az ese­tek nagy részében vagy méretezett vas­beton aljzatra öntött aszfaltburkolat, vagy egyrétegű vasalt aszfaltbeton, illetve bazaltbeton burkolat. A méretezéskor figyelemmel kell lenni a várható terhelésre, a forgalomból adódó csúsztató-erők nagyságára, a lejtés mértékére, a hőmérsékletváltozásokból eredő méretváltozásokra és a zsugorodásra. A bur­kolatot és aljzatát mozgási (osztó) hézagokkal kell készíteni, úgy, hogy a mozgási hézagokkal határolt táblák mérete ne legyen nagyobb 6 m²-nél. Jóllehet, a hézagokat tartósan rugalmas kittel kell tömíteni, a burkolat nem tekinthető vízhatlannak, ezért alatta – el­választó réteg közbeiktatásával – szivár­góréteget kell készíteni, amely egyúttal a csúsztatóréteg szerepét is betölti.

Ez a réteg készülhet (a terasztetőkhöz hasonlóan) kőzúzalékból, amellyel egyút­tal a lejtés is korrigálható (ha a burkolattal nem kívánjuk követni a csapadékvíz elleni szigetelés lejtését). E rétegnek je­lentős szerepe van a csapadékvíz-szige­telés, kettős hőszigetelésű tető esetében pedig a felső hőszigetelés védelmében, amelyre ugyancsak nagy szükség van, hiszen a szigetelés esetleges károsodása csak a burkolat elbontása után javítható. Kőzúzalék szivárgó-csúsztató réteg és a csapadékvíz-szigetelés közé elvá­lasztó-védő réteget kell fektetni.

A hőszigetelő réteg egyenes réteg­rendű parkolótetőknél két rétegben, rétegenként kötésben és hézagcserében, ütközőhézagokkal fektetett, terhelhető minőségű habosított hőszigetelő leme­zekből készíthető. Kettős hőszigetelésű parkolótetők alsó hőszigetelő rétege az előzőeknek megfelelő beépítési módú lemezekből, míg a felső csak extrudált polisztirolhab lemezekből készíthető.

Kéthéjú hidegtető

A kéthéjú tetők hőszigetelése az alsó, a vízszigetelés a felső héjon van. A két héj közötti légréteg kiszellőztetett, ez állagvé­delmi szempontból biztonságos megoldás. Kéthéjú tetőszerkezeteknél nyitott szálszerkezetű ásványgyapot-hőszigetelés alkalmazása javasolt. Szakmai szempontból ugyanebbe a tetőkategóriába sorolhatók a zöldtetők, ennek ellenére külön részben foglalkozunk velük.