• külső hatások
• panelház

Élettartam-befolyásoló tényezők Panelházak esetén

Valamennyi iparosított technológiával készült épületre a tervezésük idején kb. 80-100 év élettartamot prognosztizáltak. A kohósalak és pernyebeton középblokkos és nagyblokkos épületeknél nyert tapasz­talatok azt igazolták, hogy az előregyártott szerkezetű épületek a ha­gyományos szerkezetekhez képest pontosabb szerelést és elhelyezést igényelnek, kényesebbek mind a süllyedésből, mind a rezgésből származó mozgásokra. Ugyanez érvényes az öntött technológiával készült épületek esetén is.

Alapozási megoldások

Ezért a hagyományos alapozási megoldá­sokon kívül a szakemberek elsősorban a különféle cölöpalapozási megoldásokat tartották megnyugtatóbbnak. Így a fúrt és vert cölöpök variációja közül az egyik legalkalmasabbnak a BENOTO alapozási megoldás látszott, amely egy fémcső lehajtásával járt fúrás közben, amíg az el nem érte a teherhordó talajt (pl. kiscelli-agyag stb.).

Ezt követően – mivel lehajtás közben a fúrt talajt a csőből kitermelték – jöhetett a betonozás, amelynek tömörítése a fémcső kihúzásával egy időben történt. Szükség esetén akár 40 m mélységig is lehetett így monolit beton cölöpöket készíteni különféle vastagságban. Az első BENOTO cölöpalapozással az Árpád híd pesti hídfőjénél épült, ön­tött kohóhabsalak épületek készültek, 10 szinttel.

Többféle vert cölöpös megoldás is készült, ezek azonban csak ki­sebb mélységig voltak alkalmasak (8-10 m). Az 1970-es években már elterjedt volt az ún. résfalas alapozási módszer is, különösen a házgyári épületeknél, ahol a pontos szerelés még inkább követelmény volt. A korszerű alapozásokkal készült iparosított épületek élettartama előreláthatóan több lesz, mint a hagyományos, sávalapozással ké­szült, korai blokkos és panelos épületeké.

Stabilitás

A szerkezetek élettartamát nagyrészt befolyásolja az alkalmazott anyagok stabilitása. A korai szénsalak- és pernyebetonból készült épületeknél az anyag egyenlőtlensége (inhomogenitása) miatt szi­lárdságcsökkenések tapasztalhatók, amelyek az élettartam csökkené­séhez vezetnek. Ennek mértéke épületenként és a felhasznált anya­gok változatossága miatt egyöntetűen nem ítélhető meg, egyéni fe­lülvizsgálatukra az eltelt 50 év figyelembevételével mielőbb szükség van!

Kohósalak

A kohósalakból készült öntött és blokkos épületek szerkezeti káro­sodása – anyagra visszavezethetően – ma még nem jelentkezik. Cél­szerű lenne azonban mintavétel alapján meggyőződni arról, hogy ha szilárdságcsökkenés be is következett, milyen mértékű. (Elsősorban olyan helyeken következhet be, ahol a vakolatok, illetve a szerkeze­tek átvizesedtek, leestek, vagy beázások miatt a habsalak beton hu­zamosabb ideig átvizesedett.)

Öntött vasbeton

Az öntött vasbeton szerkezetű épületeknél (pl. alagút- vagy nagy­táblás zsalu) anyagkárosodással nem kell számolni, legfeljebb ha­nyag betonozás miatt (fészkesség) keletkezhet acélkorrózió, amely a betontakarás leválásával akár láthatóvá is válik. Ez azonban már lát­szó és javítandó hiba.

A panelos épületeknél többségénél már megfelelő alapozások ké­szültek, de az épület mozgásából eredően a csomópontoknál repedé­sek keletkezhettek. A szerkezeti elemeknél anyaghiba kevésbé vehe­tő számításba. A csomóponti kibetonozások esetleges megrepedései azonban az acélkapcsolatok korrózióját indíthatták meg, amely az ál­lékonyságot veszélyeztetheti (1., ábra). Ezért ezek vizsgálatáról, szükség szerinti javításáról gondoskodni kell!

Repedések

A panelos szerkezetű épületeknél a szerkezeti kapcsolatoknál be­következő repedéseket elsősorban az épület hő tágulásából származó mozgások idézik elő, de nagy forgalmú utak mellett a dinamikus ha­tások is szerepet játszhatnak. A magasabb – főleg 16 szintes – épüle­teknél a szélterhelés okozta kedvezőtlen hatások is szóba jöhetnek.

Ugyancsak káros lehet a szerkezetekre a homlokzati elemek füg­gőleges hézagképzésének tönkremenetele. A csomópontba bejutó víz a téli időszakban fagykárt okozhat, ami szintén a beton- és az acél­kapcsolat károsodásához vezet(het). Külön figyelemmel kell kísérni a homlokzati panelok külső kéreg­betonját, a függesztő acéltüskék állapotát, mert ezek „elfáradása” vagy korróziója szélső esetben az elemek leesését idézheti elő. (Balesetveszély!)

Az iparosított épületek egyéb szerkezetei, nem teherhordó megol­dásai, amelyek felújíthatók, cserélhetők, jóllehet jelentős kiadással járnak alapvetően nem befolyásolják az épületek élettartamát. Elha­nyagolásuk azonban (pl. vízszigetelések, hézagok) természetesen be­folyásolják az egész épület élettartamát, mivel a szerkezeteket érő nedvesség sok esetben ún. rejtett hibák okozója lehet.

1. ábra: Teherhordó harántmerevítő vb. falak fejlesztett csomópontjai

Avulások

Funkcionális avulás

Az iparosított épületek – a tömeges alkalmazás érdekében – bizo­nyos mértékig uniformizáltak. Bár mindegyik technológiánál több tí­pust is megterveztek, ezek azonban a „nagy lakásínség idején a sze­rény igények kielégítését” szolgálták. Zömmel 1 és 2 szobás lakáso­kat építettek, egészen ritkán 3 szobásakat. Valamennyi lakásnál elő­írás volt, hogy 1 szoba alapterülete legalább 18 m² legyen, a többi 12-18 m².

Bevezették a félszobákat is 6-12 m² közötti alapterülettel. A szerkezeti rendszer – kis fesztáv, a blokkosoknál 2,40-3,00 m -3,60, 4,20, max. 4,80 m harántfalköz nem is tette lehetővé 18 m²-nél nagyobb szobák kialakítását. De az első házgyári lakásoknál alkal­mazott 3,06 m-es fesztáv még jobban korlátozta a szobák nagyságát. Ma már ezek a kis szobaméretek, és az ugyancsak kis vizeshelyiség­-méretek nem alkalmasak a jelenlegi korszerűbb életvitel által tá­masztott magasabb igények kielégítésére.

A „szocializmus építése” jelszó a lakástervezésnél azt jelentette, hogy a háziasszonyoknak nem kell otthon nagymosást végezniük, a konyhai munkát a vendéglátóhelyek biztosítják, illetve pótolják. így minimális nagyságú fürdőszobák és konyhák épültek, ahová napja­inkban nem férnek be a korszerű konyhai gépek, mosogatók, hűtő- és mosógépek stb. De az azokat működtető energiaforrások is elégtele­nek. (A villamosáram-kapacitás különösen!)

Magas zajszint

Funkcionális avulásnak tekinthető a már kezdetben is sokat kifo­gásolt, a lakásokban jelentkező magas zajszint. Ez több okra is visszavezethető. Részben a vasbeton tulajdonságára, amely jó testhang vezető közegnek számít (kopácsolás, fapapucsban való járkálás stb.), részben a gépészeti berendezések csillapítatlanságára (szellőzők, felvonók, szemétledobók stb.).

Amíg az elavult szakipari és szerelőipari megoldások javítására, korszerűsítésére több-kevesebb sikerrel van megoldás, úgy a helyisé­gek nagyságának és funkciójának megváltoztatására csak bizonyos szerkezeti adottságok esetén van lehetőség. Blokkos épületek esetén szinte lehetetlen, öntött épületek esetén minimális. Panelos épületek­nél az ún. haránt- és merevítőfalaknál (a lakások összekapcsolása), a statikai lehetőségek függvényében lehet változtatni.

Műszaki avulás

A teherhordó és térelhatároló vasbeton szerkezetek és könnyűbeton szerkezetek műszaki avulása az élettartam végéig tartó folyamat. Ez­zel ellentétben a szak- és szerelőipari megoldások élettartama és mű­szaki avulása jóval változatosabb. Vannak egészen rövid élettartamú­ak, mint a festések, mázolások, hosszabb a burkolatok, tetőszigetelé­sek, csomóponti megoldások élettartama, a szellőzőmotorok, az elektromos és épületgépészeti szerelvények élettartama és vannak hosszabb távon elavultak, tönkrementek is, mint a nyílászárók, gépé­szeti csövek, villanyvezetékek, radiátorok szellőzők, felvonók. Ezek felújításának, cseréjének időben történő elmulasztása a teherhordó szerkezetekre is károsan kihat.

Hőtechnikai követelmények, páralecsapódás

A szerkezetek elkészülte óta az épületekre vonatkozó hőtechnikai követelmények is szigorodtak. A szendvicspanelok vastagságához csak kismértékben volt mód hozzányúlni, a szerkezeti rendszer megtartása miatt. Azokban a lakásokban, amelyekben nem biztosították a megfelelő szellőzést, amelyekben több személy lakott, a mosásokat követő szárítás, a konyhahasználat stb. következtében a belső pára­tartalom oly mértékben megnövekedett, hogy a hőhidaknál, főleg a hőszigeteletlen vagy a nem elégséges hőszigetelést tartalmazó csomópontoknál páralecsapódás jött létre, és nyomában a penészesedés is megjelent.

Jóllehet több receptet is kidolgoztak itthon és külföldön is, de részleges megoldást csak a körültekintő lakáshasználat biztosí­tott, de az is csak ideiglenesen. Napjainkban hőtechnikai szempontból az érvényben lévő szabá­lyozások szerint semelyik iparosított szerkezetből épült lakóházunk sem felel meg korunk magasabb követelményeinek.