Épületenergetikai diagnosztikai vizsgálatok panelnél
Termovíziós vizsgálat
A termovíziós diagnosztika az épülethatároló felületek saját infrasugárzásán alapuló diagnosztika. A termovíziós kamera érzékeli az elektromágneses sugárzást, a „hőképet” rögzíti, és ezt különböző számítógépes módszerekkel ki lehet értékelni.
A módszer leginkább az épületek hőszigetelési hibáinak vizsgálatára és felmérésére alkalmas, de bizonyos hibahatáron belül lehetőség van a hőszigetelés mértékének megállapítására is. Nagy biztonsággal határozhatók meg az épületszerkezeti csomópontok helytelen kialakításából adódó hibák és az esetleges nedvesedések, beázások (1. ábra).
A mérések elvégzésének feltételei:
- megfelelő hőmérséklet-különbség a belső és külső tér között,
- alacsony légmozgás,
- napsütésmentes idő, borult égbolt.
1. ábra: Panelos épületről készített „hőfénykép”
Hőmérséklet- és páratartalom-mérések, szemrevételezéses vizsgálatok
- téli állapotban helyszíni méréssel (kézi műszerek) meghatározhatóak a belső légállapotok (hőmérséklet, páratartalom),
- téli állapotban helyszíni méréssel (kézi műszerek) meghatározható a határolószerkezetek hőmérséklete, nedvességtartalma,
- helyszíni méréssel (telepített műszerek) meghatározható a külső határolószerkezetek hőátbocsátási tényezőjének értéke,
- szemrevételezéssel és számítással meghatározhatók a beépített nyílászárók hőátbocsátási tényezői,
- szemrevételezéssel ellenőrizhetők az épület legkritikusabb csomópontjai és hőhídjai páratechnikai és állagvédelmi szempontból.
A tömítettség vizsgálata
Az épületekben az indokoltnál nagyobb mértékű légcserét is el kell kerülni, mert a túlságosan légáteresztő épületszerkezetek következtében.
Ezek:
- megnő a hőveszteség,
- romlik a helyiségekben a levegő minősége,
- páralecsapódás alakulhat ki a szerkezetek felületén és a szerkezeten belül,
- romlik a hangszigetelés.
Az MSZ EN 13829:2001 előírásai szerint végzett helyszíni vizsgálat célja az épülethatároló felület légáteresztési jellemzőinek meghatározása.
A módszer használható:
- egy épület vagy egy épületrész légáteresztésének mérésére,
- több hasonló épület vagy épületrész relatív légáteresztésének összehasonlításakor,
- légáramlási, szivárgási helyek azonosítására. A vizsgálat menete:
A vizsgálandó térben, helyiségben egy nyitott ajtóba kerül beépítésre a számítógép-vezérlésű ventilátor az állítható kerete segítségével. A ventilátor nyomáskülönbséget, azaz szívást és túlnyomást hoz létre (2. ábra).
A ventilátoron átáramló levegő mennyiségét a külső és a belső tér közötti 10-60 Pa légnyomáskülönbségeknél mérjük (közelítően 15-35 km/h „normál” szélsebességnek felel meg).
A vizsgálati szabvány két lehetőséget ír le:
- „A” módszer: az épületet használati állapotában mérjük. Az eredményt pl. energetikai számításokhoz lehet használni;
- „B” módszer: az épülethatároló felület vizsgálata.
Az alábbi jellemző értékeket 50 Pa nyomáson kell meghatározni:
- V50 levegőszivárgás, m3/h,
- n50 légcsere, l/h,
- q50 légáteresztés, m3/(h*m2),
- w50 alapterületre vonatkoztatott levegőszivárgás, m3/(h*m2).
Az eredmények értékelésére hazai és európai szabvány még nincs.
2. ábra: A Blower Door műszer. A mérésre szolgáló berendezés
Hőtechnikai vizsgálatok számítással
- számítással meghatározható a külső határolószerkezetek hőátbocsátási tényezőjének értéke,
- számítással ellenőrizhetők a külső határolószerkezetek páratechnikai szempontból,
- számítással meghatározhatók a beépített nyílászárók hőátbocsátási tényezői,
- többdimenziós hőmérsékletmezőt szimuláló programmal ellenőrizhetők az épület legkritikusabb csomópontjai és hőhídjai állagvédelmi szempontból,
- számítással ellenőrizhető az épület energetikai megfelelősége.