Épületek külső burkolatai

Alapfogalmak – Homlokzatburkolatok tervezése

A homlokzatburkolatok tervezésekor, ül. építésekor elengedhetetlen egy egy­séges „kiviteli szótár” használata, hogy elkerüljük a többféle értelmezést. Pél­daként említjük, hogy a hőszigetelő ré­tegek hazánkban alkalmazott jelölése nem azonos a külföldön elfogadott je­lölési módokkal. Mivel igen sok kül­földi cég rendelkezik képviselettel hazánkban, és termékismertetőiket álta­lában magyar nyelvű kiegészítéssel lát­ják el, ezért a tervezőnek nemcsak rajzi anyagjelöléssel, hanem felirattal is kö­zölnie kell elképzeléseit.

Alapfogalmak

Cikkünk „szótára” a tulajdonképpeni alapfogalmak szakmai és funkcionális meghatározása miatt szükséges, az épü­letek homlokzati szerkezeteinek mind elméleti, mind felületképzési részét tekintve, mind pedig kiegészítőik vonatkozásában. A közismert kifejezé­seket, mint például ablak, ajtó, tető, portál (kirakat) természetesen nem definiáljuk, csak a kevésbé ismertekkel foglalkozunk.

Ablakkeret: az ablaknyílást legalább három oldalról keretbe foglaló, vako­latból vagy téglából (esetleg kőből) készülő keretsáv, keretezés (2.1. ábra).

Ablakkönyöklő vagy ablakpárkány: az ablak homlokzatsíkból kiemelkedő, tagozattal vagy külső párkánnyal való alsó vízszintes határolása (gyakran a körülfutó ablakkeret része). A csapadék homlokzatra való lecsorgását vízorr ki­alakításával akadályozzák meg (2.2. ábra).

Ablakszemöldök: az ablaknyílás fölött haladó, sík vagy tagozott kidolgozású díszítőelem – keretpárkány, szemöl­dökpárkány (2.3. ábra).

Ajtókeret: az ajtónyílás régen kőből, ma inkább vakolatból készülő sík, sza­lagozott vagy profilozottan hangsúlyos keretezése (2.4. ábra). Attika: az épület főpárkánya feletti tö­mör vagy áttört kialakítású, mellvéd­szerű fal, amely általában szerkezeti vagy díszítő céllal készül a tető taka­rására vagy a homlokzat magasítására.

Baluszter (korlátláb): alacsony, közé­pen erőteljesen kiszélesedő, gazdagon tagozott kő-, műkő-, beton-, gipsz-(vagy habarcs-) anyagú egész vagy fél profilú díszítőelem. Általában fedő- és talpelemek között, szabályos távolsá­gokba sorolva, mint ismétlődő épí­tészeti elem, homlokzati díszként vagy mellvédek korlátjaként fordul elő.

Edikula: oszloppal, párkánnyal kere­tezett falfülke ablakkal vagy anélkül.

Ereszpárkány (koronázó párkány, főpárkány, koszorúpárkány): az épít­mények homlokzati falsíkjának felső, díszes lezáró párkánya, amely az épületet felül mintegy koszorúként övezi, a falsíkokat elhatárolja a tetőzettől, és megakadályozza a tetőről lefolyó víz homlokzatra jutását.

A koronázó párkány három fő része a következő:

  • gerenda (architráv),
  • képszék (fríz),
  • koronázó rész (geizon).
  • Fogazat:a koronázó párkány koronázó része (geizon) alatt váltakozóan ki­be ugró négyzetes alakú apróbb díszítő­elemek sora.

Ablakkeret kőből, nyerstégla fal­felületben.

2.1. ábra. Ablakkeret kőből, nyerstégla fal­felületben.

Ablakkönyöklő

2.2. ábra. Ablakkönyöklő és körbefutó ab­lakkeret kőből, nyerstégla falazatban.

Tagozatos terméskő

2.3. ábra. Tagozatos terméskő ablakkerete­zés nyerstégla burkolatú falban.

Vakolt tagozatos ajtókeret

2.4. ábra. Vakolt tagozatos ajtókeret nyers homlokzati kőburkolattal.

Fuga (hézag): a falazat kő- vagy tég­laelemei közötti, többnyire kötőanyag­gal kitöltött rés. A fugák rajzolata lehet szabályos vagy szabálytalan, lehetnek egyforma vagy változó szélességűek (2.5.-2.6. ábra).

Füzérdísz (girland): összefont virágok­ból, levelekből, gyakran szalaggal át­kötött, egyik vagy mindkét végén fel­függesztett füzért ábrázoló díszítmény, amely általában öntött gipszformákból, külső és belső terek falainak és mennye­zeteinek díszítésére készül.

Gyámköves párkányok: nagyobb kiülésű gyámkövekkel, konzolkövekkel erősített párkányok. A gyámkő több­nyire figurális elem, amely a konzolt takarja, illetve díszíti.

Gyémántkváder: a gyémántmetszés­hez hasonlóan faragott kváderes tömb­kő, esetleg gúlaszerűen kialakított, ha­barcsból készített felületi díszítőelem, amelyet gyakran festéssel utánoznak, Ívnyílás: a nyílás vízszintesen mért távolsága (2.7. ábra).

Káva: a falnyílásban elhelyezett nyí­lászárók tokszerkezetét fogadó fala­zati tagozat.

Kima: a kiugró párkányt és a falsíkot összekötő domború profilú elem. A for­dított profilú elem neve szima.

Konzol: a falból előreugró kő-, fém-, fa- vagy vasbetonanyagú teherhordó szerkezet. Nem teherhordó elemként, hanem csak díszítési céllal (saját ter­hére méretezve, kisebb keresztmetszet­tel) is készülhet, főleg gipszből.

Kosárív: három vagy több középpon­tú, különböző sugarú körívdarabokból szerkesztett ív, amely a félkörívnél mindig laposabb (lásd a 2.7. ábrát). Kettős boltozat: elsősorban nyerstégla homlokzati burkolatoknál fordul elő, az esztétikai szempontokon túl szerkezeti jelentősége is igen nagy (2.8. ábra).

Ciklop: szabálytalan alakú terméskő­ből készült falazat.

Kváder: szabályos alakúra faragott kö­vet utánzó homlokzati vakolt felület­minta (vagy kőburkolat: kváderkő).

Mélyen hézagolt fuga nyerstég­la falnál.

2.5. ábra. Mélyen hézagolt fuga nyerstég­la falnál.

Telibe hézagolt fuga

2.6. ábra. Telibe hézagolt fuga mészhomok téglaanyagú nyers homlokzatburkolatnál.

Kosárív szerkesztés boltozatok­hoz

2.7. ábra. Kosárív szerkesztés boltozatok­hoz különböző sugarú körívdarabokból a) három középpontos; b) öt középpontos meg­oldással.

Falnyílás kiváltása kettős nyers­tégla

2.8. ábra. Falnyílás kiváltása kettős nyers­tégla boltövvel, fél téglaelem nagyságban a) félköríves; b) ívelt záradékkal.

Lábazat: az épület homlokfalainak te­rep- vagy járdaszint feletti, nedvesség­nek, rongálódásnak erősen kitett alsó szakasza, amit emiatt ellenálló anyag­ból kell készíteni (2.9. ábra). Lábazati párkány: a lábazatot felülről lezáró párkány.

Lizéna (falsáv): a falsíkból kissé ki­emelkedő, fejezet és lábazat nélküli fal­pillér, az épület, illetve a homlokzat ta­goló eleme.

Lodzsa: az épülethomlokzat síkjához képest befelé kialakított fedett erkély. Nyíláskeret: falnyílások, ablakok, aj­tók falnyílásait keretező falsáv, falkeret (2.10. ábra).

Párkány, párkányzat: az épület falfe­lületének főleg vízszintes, egyes esetek­ben ferde, a homlokzati síkból kiülő tagoló eleme. Szerepe a csapadék távol tartása, valamint az építészeti tagoza­tok összefogása.

Pilaszter, falpillér: a falsíkból kiemel­kedő pillérsáv, amely belső oldalával a falhoz simul.

Pilaszter dísz: a pilaszter törzs homlok­oldalán mélyített, keretezett tükörben alkalmazott díszítőelem. Jellegzetes motívuma a függőleges tengelyre szim­metrikusan elrendezett növényi díszek (levelek, virágok) sora.

Rizalit: az épülethomlokzat síkjából – rendszerint a teljes épületmagasság mentén – kiemelkedő falszakasz, a homlokzatok tagolásának, a fény- és árnyékhatás kihangsúlyozásának fontos eleme. Fajtái a közép-, a sarok-, a ket­tős és a lépcsős rizalit.

Előre gyártott épületlábazati burkolatok

2.9. ábra. Előre gyártott épületlábazati burkolatok a) sima táblás; b) fogazott táblás; c) felső lábazati párkánnyal; d) alsó-felső lábazati párkánnyal.

 Falnyílás falkerettel

2.10. ábra. Falnyílás falkerettel vagy nyílás­kerettel lezárva; csúcsíves záradékú nyí­lás szerkesztése.

Szemöldök kialakítási lehető­ségei

2.11. ábra. Szemöldök kialakítási lehető­ségei nyers homlokzati kőburkolatoknál a) szemöldökgerendával; b) szemöldök boltövvel.

Stukkó: elemekből öntött vagy a hely­színen, szabad kézzel formázott, illetve felhordott, többnyire textilbetétes gipsz­díszítés (párkány, tagozat). Szalagdísz: szalagszerű elemekből for­mált, egymást keresztezve, összefonódva, különböző ismétlődő mintákat összefogó díszítés.

Szemöldök: ablak- vagy ajtókeret fel­ső, vízszintes lezáró eleme (2.11. ábra).

Szemöldökpárkány: ajtó- és ablaknyí­lás felett készülő, több tagozatból álló párkány (2.13. ábra). Tagozat: az építészeti felületképzés síkból kiálló elemeinek organikus szem­léletet tükröző gyűjtőneve. Feltételezi, hogy a részletek úgy függenek össze az egésszel, ahogyan a test tagjai is szer­ves egység részei (2.14.-2.16. ábra).

Timpanon: elsősorban nyeregtetős épü­letek párkánnyal keretezett háromszög­letű oromzati mezője, amely készülhet íves záródással is. Ablak- és ajtónyílá­sok felett, keretezés részeként is gyak­ran előfordul.

Vakablak: gyakran alkalmazott hom­lokzati tagolás nagyobb sík felületek kitöltésére. Stílusa és motívuma megegyezik a homlokzati ablakokéval, il­letve azok keretezésével. Választópárkány (övpárkány, osztó­párkány): az emeletek vagy a hom­lokzat eltérő kiképzésű részeinek egy­mástól való elválasztására készül, rend­szerint a homlokzat teljes szélességé­ben.

Vízorr (alámetszés): a kiülő homlok­zati tagozatok, párkányok, fedőkövek alsó felületén kialakított horony, amely a párkányon és az afölött összegyűlő (felületi) esővizet lecsepegteti a hom­lokzat síkja előtt, így a víz nem folyik végig a homlokzaton.

Elméleti fogalmak

A következőkben olyan fogalmakat is­mertetünk, amelyek nem szerkezeti ré­szeket jelölnek, hanem elméleti fogal­mak, elnevezések, illetve arányok meg­nevezései.

Aranymetszés: négyszög alakú ido­mok klasszikus aránya, ahol a kisebbik méret úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik a kettő összegéhez. Homlokzatok esetén mind az egészre nézve, mind a tagoltságra alkalmazva különösen harmonikus megjelenést ka­punk.

Főhomlokzat: az épület legfontosabb, általában a főbejárat felőli homlokzata, amely többnyire (de nem feltétlenül) a közterület felé néz. Átriumos épületnél belső homlokzat is lehet főhomlokzat (2.17. ábra).

Homlokzat: az épületek külső, sza­badon álló, takaratlan, többnyire függő­leges felülete, amelyet szerkezeti és funkcionális, valamint díszítőelemek tagolnak.

Tagozati kiképzés speciális tég­laelemekből

2.14. ábra. Tagozati kiképzés speciális tég­laelemekből, nyerstégla burkolatnál.

Tagozati téglából készülő záró­ sor

2.15. ábra. Tagozati téglából készülő záró­ sor, visszaugratott nyerstégla burkolat, felül vakolt felülettel.

Nyerstégla homlokzati burkolat

2.16. ábra. Nyerstégla homlokzati burkolat tagozati kiültetése speciál tagozati téglákból.

Épület bejárati homlokzata nyerstégla és faburkolattal.

2.17. ábra. Épület bejárati homlokzata nyerstégla és faburkolattal.

Nyers homlokzati betonfelület esztétikus deszkanyomattal.

2.18. ábra. Nyers homlokzati betonfelület esztétikus deszkanyomattal.

Nyerstégla falazatú homlokzati felület.

2.19. ábra. Nyerstégla falazatú homlokzati felület.

Nyers kőburkolat fűrészelt tömbökből.

2.20.ábra. Nyers kőburkolat fűrészelt tömbökből.

Natúr homlokzati faburkolat.

2.21. ábra. Natúr homlokzati faburkolat.

Homlokzattagolás: az épületek külső, általában sík felületeinek változatossá tétele részben szerkezeti elemekkel, részben díszítő vagy díszített szerkezeti elemekkel (lásd a 2.14-2.16. ábrákat).

Natúrkidolgozás: anyagok, szerkezetek természetes formában hagyott fe­lülettel (2.18.-2.21. ábra).

Nút (horonybemélyedés): általában frissen vakolt (vagy kő-) felületbe spe­ciális szerszámmal vágják, majd vágás után simítják.

Ornamentika: ősi díszítési mód, az épületrészek felületi díszítőelemeinek együttese, amely állhat geometrikus, növényi és állati figurákból.

Rusztikus felület: durván megdolgo­zott falfelület, általában köveknél, de egyéb, pl. hasított fa, vakolat felületé­nél is előfordul (2.22. ábra).

Struktúra: szó szerint szerkezet, a homlokzati felületképzések szempont­jából a burkolati falfelület kiképzési módja (2.23.-2.24. ábra). A falakra ragasztott burkolatok fajtái­val, kapcsolásaikkal, valamint felületi lezárásaikkal önálló fejezetben foglal­kozunk.

„Friss a frissre” felhordási módszer: az egyes rétegek felhordása között nem várják meg, amíg az előbbi megköt, ha­nem a homogenitás érdekében friss ál­lapotban hordják egymásra a rétegeket.

Ágyazó habarcs: a burkolólapok alat­ti, legalább 25 mm vastagon terített vagy kent, a lapot rögzítő cementha­barcs réteg, amely alkalmas az aljzat és falfelület kismértékű kiegyenlítésére is.

Alapvakolat: a vakolatrendszer alsó rétege.

Alátéttámaszok: nagyméretű (lega­lább 40 cm oldalhosszúságú) lapok sar­kai alá helyezett, szilárd anyagból készített idomok, amelyek biztosítják a burkolólapok szabályos elhelyezhetősé­gét, a víz elvezetését és az alsó légréteg kiszellőzését (2.29. ábra).

Állásidő: két munkafolyamat közötti várakozási idő.

Előkezelés: szilárd és tartós kapcsolat kialakítását elősegítő anyag a burkolat és a falazat között.

Fektetési hézag (fuga): a kerámiala­pok közötti, legalább 2 mm széles, hézagoló anyaggal tömören kitöltött (zárt) vagy üresen hagyott (nyitott) sáv. El­rendezése (hézagrajza) lehet egymást metsző egyenes (hálósán rakott), a falazóelemek rajzát utánzó (kötésben ra­kott) vagy a burkolólap alakjától függő – egyéb, előre megtervezett minta sze­rinti.

Felület-előkészítés: a falazat felületé­nek szabványos előkészítése.

Gúzolás: az alapfelület befröcskölése híg habarccsal a burkolóhabarcs és az alapfelület közötti kapcsolat javításához, hogy a száraz falazat ne szívjon el túl sok nedvességet a felhordott ha­barcsrétegből.

Hézagoló anyagok: a hézagokat kitöltő masszák alapanyagai, amelyek fekte­tési hézagoknál lehetnek: cement-, ce­ment- és műgyanta-, valamint műgyanta-kötőanyagúak, helyszínen kevertek vagy gyári késztermékek, mozgási hé­zagokhoz tartósan rugalmas, szilikon vagy műkaucsuk-alapanyagú gyártmányok (2.28. ábra).

Rusztikus falburkolat

2.22. ábra. Rusztikus falburkolat hasított fából (fazsindely).

Nyerstégla burkolat

2.23. ábra. Nyerstégla burkolat rusztikus, kézi formázású téglából, mélyített, dör­zsölt fugákkal.

Természetes pala homlokzat­burkolat

2.24. ábra. Természetes pala homlokzat­burkolat rusztikus felülete, pikkelyes fe­déssel.

Vékony ragasztóhabarcs

2.25. ábra. Vékony ragasztóhabarcs fel­kenése ragasztott kerámiához.

Az épületszakaszoló

2.26. ábra. Az épületszakaszoló mozgási hézagnak és a homlokzatburkolat dilatá­ciós hézagának azonos helyre kell kerülnie.

Épületszerkezeti falhoz szere­léssel

2.27. ábra. Épületszerkezeti falhoz szere­léssel, ún. hidegkapcsolással rögzített homlokzatburkolás.

Nyerstégla homlokzatburkolat

2.28. ábra. Nyerstégla homlokzatburkolat „rusztikus” hézagolása gyári fugázó ha­barccsal.

Az alátéttámasz biztosítja

2.29. ábra. Az alátéttámasz biztosítja a te­raszok és erkélyek alsó csapadékvíz-el­vezetését a burkolatok közbenső szabad rétegében.

Szárazkötéssel kapcsolt, extrudált profilú homlokzati téglaburkolat.

2.30. ábra. Szárazkötéssel kapcsolt, extrudált profilú homlokzati téglaburkolat.

Fém csavarcsappal falhoz kap­csolt szerelési heveder

2.31. ábra. Fém csavarcsappal falhoz kap­csolt szerelési heveder- vagy homlokzat­burkolati váz a) a kapcsolás metszetrajza; b) a kapocs be-feszülésének erővonalai.

Hidegkapcsolás: a burkolati elemek vázhoz vagy a hordozófalhoz kapcso­lása oldható kötéssel. Ilyenek a csava­ros, facsavaros vagy a szegeit, esetleg lemezkapocs kötések (2.27. ábra). Hőszigetelő vakolat: 0,06 – 0,29 W/m-K hővezetési tényezőjű vakolat. Kapcsos kötés: egy-egy elem a felület megbontása nélkül is cserélhető (2.31. ábra).

Kapocsfeszültség: a kötőelem építés közbeni vagy utólagos elhelyezésénél a fogadófalban vagy vázszerkezetben a szorítókapocs (pl. dübel, tipli, hor­gonyvas) palástjának felületén fellépő, a húzó-, a nyíró- vagy a hajlító erőből (amelyek a burkolat állandó és mete­orológiai terheiből adódnak) származó feszültség (2.32.-2.33. ábra). Kerámia burkolólapok: nedvesen vagy szárazon formázott, égetéssel elő­állított mázas vagy máz nélküli termé­kek.

Lapburkolatok: négy- vagy sokszög­letű, nedvesen vagy szárazon formá­zott, égetéssel vagy kötőanyaggal szi­lárdított (és stabilizált) kis-, közép- és nagyelemek, amelyeket ágyazó- vagy ragasztóréteg közbeiktatásával fektetnek a hordozófelületre. Lezárás: a falazat fugáinak habarccsal való kitöltése.

Mozgási (dilatációs) hézag: két szer­kezeti részt vagy építményrészt elvá­lasztó, előre megtervezett hézag, amely lehetővé teszi a részegységek mozgását több irányban, illetve nem akadályozza azt (2.26. ábra).

Nyitott fugák: a szerelt kerámia-, kő-, betonelemeknél alkalmazhatók, ahol a csapadékvíz hátsó elvezetése a burko­lati rétegeken belül megoldható (lásd a 2.31. ábrát).

Ragasztóhabarcs: a burkolólapok alat­ti, legfeljebb 20 mm vastag, fogas ke­nőlappal a fogadófalra kent, a lapokat rögzítő ragasztóréteg, amely általában műanyag-adalékokkal modifikált, hid­raulikusan kötő anyag vagy többkom­ponensű műgyanta (2.25. ábra).

Rétegszám: az ugyanabból az anyag­ból egy vagy több munkafolyamatban felhordott rétegek száma. Szárazkötés: az a kapcsolás, amikor a burkolati anyagokat a burkolandó fal­ra véglegesen felrakjuk. Főként kerámiaanyagú elemeknél alkalmazható (2.30. ábra).

Szerelt kötés: a burkolatot fogadó kap­csolóelemeket a határoló falba vagy vázszerkezetbe építése alatt vagy utólag helyezik be (2.32.-2.36. ábra). Tapadást segítő anyagok: tapadó ha­barcsok és tapadó hidak, amelyek elő­segítik a burkolat és az alap közötti megfelelő kapcsolatot. Vakolat mint rétegelem: a burkolatok alatti vakolatréteg, amely felületlezá­rási vagy – vékony burkolatok esetén -a felületi kéreg hordozása céljából készül.

Vakolatalap: az építmény vakolandó felülete.

Vakolaterősítés (burkolati alapréteg ­erősítés): bizonyos anyagok (drót, üveg­háló) beágyazása a vakolatba, ill. bur­kolati alaprétegbe, hogy a repedési haj­lam csökkenjen.

Vakolat felépítmény: a falra felhordott vakolatrétegek összessége a felület elő­készítő és gúzoló rétegek kivételével. Az egy- vagy többrétegű vakolatrendszer részét képezi a vakolat vasalat és/vagy a vakolaterősítés is.

Vakolatrendszer: a vakolatrétegek összessége, amely együttesen, a falazattal és az előkezelő anyaggal kölcsönhatás­ban teljesíti az előírt feltételeket.

Kerámialapok rögzítése

2.32. ábra. Kerámialapok rögzítése fém­vázhoz akasztó kapoccsal. A lapok pontos szintbeállítását csavarok biztosítják.

A falba beépített fém horony­sínek

2.33. ábra. A falba beépített fém horony­sínek segítik a burkolat kötőelemeinek gyors szerelését és pontos beállítását.

Sávos fémlemez

2.34. ábra. Sávos fémlemez burkolóelem egyik oldali sajtolt peremprofilozása a csa­varlyukakkal.

Teherhordó falba

2.35. ábra. Teherhordó falba, ill. vázba be­építhető horonysínek szerelt kötéshez.

Falazott homlokzati burkolat

2.36. ábra. Falazott homlokzati burkolat konzolos tartóelemei a hátfalakhoz csavarcsapos vagy horonysínhez csavarozott rögzítéssel.