Épületek külső burkolatai

Homlokzat burkolásának előkészítése, homlokzati kerámialap vágása

A homlokzatburkolás előtt ki kell épí­teni az eltakarandó vezetékeket és a kapcsolódó szerkezeteket. A burkolás megkezdésekor ellenőrizni kell a meg­lévő vezetékek állagát és minőségét, szükség esetén gondoskodni kell a vé­delemről. A vezetékek a hálózati ve­zetékrendszerbe csak burkolás után köt­hetők be, de az esetleges hibák felde­rítésére próbaüzemelésekre van szük­ség. A nyomáspróba szakszerű elvég­zése a szerelő feladata, aki azután az észlelt hibákat is kijavítja. Burkoláshoz csak minőségileg kifogástalan vezeté­kek, ül. védőcsövek esetén adható át a munkaterület.

Az elektromos vezetékrendszer műkö­dését szintén ellenőrizni kell, különö­sen, ha a vezetékek nem védőcső rendszerbe kerülnek, mert míg a csőrend­szerbe húzott vezeték utólag is javít­ható, addig a szabadon szerelt műanyag vezeték cseréje vagy javítása a burkolat bontása nélkül lehetetlen. A homlok­zatburkolatok és a nyílászáró szerke­zetek (ajtó, ablak) kapcsolatainál gon­doskodni kell a nyílások pontos beállí­tásáról és védelméről. A burkolatok általában a nyílászárókhoz is csatla­koznak, ezért a lapok vágását, illesz­tését ezeknek megfelelően kell elkészíte­ni. Ha a nyílászárók tokszerkezete nincs pontosan beállítva, a burkolás előtt hely­re kell azokat igazítani.

Amire figyelni kell: a beépítési sorrend!

Az anyagok és szerkezetek előírt be­építési sorrendjének megváltoztatása a minőség, sőt a használhatóság rovására is mehet. A már elkészült szerkezetek védelmét mindig tartsuk szem előtt. A burkolás megkezdésekor először a munkafolyamatok sorrendjét kell végiggon­dolni. Előfeltétel tehát a falba kerülő (eltakart) vezetékek beépítése, a nyí­lászárók pontos beállítása, de számolni kell a vakolt felületek elkészítésével is.

Azokat a felületeket, amelyek burko­latát hagyományos burkolási eljárással, cementhabarcs ágyazattal rakják fel, nem kell vakolni. Ha viszont ragasztott falburkolat készül, a teljes felületet si­mára kell vakolni. A technológia tehát visszahat a munkák védelmére is, hi­szen utólagos vakolás esetén a burko­latot kellene megvédeni, tehát minden­képpen a vakolást kell előbb elvégezni. Helyes sorrendben végzett munka mel­lett a burkolatot utólag sem védeni, sem tisztítani nem kell.

A lapok szabása

A lapok a vídiavágóval és lapvágó gép­pel darabolhatok. A legegyszerűbb esz­köz a vídiavágó, amely a máztalan lapok vágásához könnyen használható, mázas kerámialapokhoz azonban már nagyobb gyakorlat szükséges. A lapot a vídiával be kell karcolni, majd kéz­zel határozottan megfeszítve, a bekarcolás mentén szétválik. A bekarcolást a lapok mázas oldalán, folyamatosan, széltől szélig, vezetősín vagy derék­szög mentén kell végezni. Ha a bur­kolólapból kisebb sávot kell levágni, ezt a karcolás mentén, fogóval csípjük le.

A törési éleket csiszolókővel vagy nagyobb keménységű csiszolóvászon­nal simára kell csiszolni. Egyszerűbb a lapokat vágógéppel el­vágni, amelyekből többféle is van for­galomban. A géppel végzett munka min­dig pontosabb és tökéletesebb, amellett gazdaságosabb is, igen kevés selejt ke­letkezik.

A vezetékek átvezetése, a szerelvények, a berendezések felszerelése miatt a bur­kolatokon gyakran kell lyukakat fúrni. A kisebb lyukak fúrása kézi vagy gépi fúróval végezhető, ennek híján a lyuk hegyes kalapáccsal is kifaragható. A faragást mindig a mázas oldal felől, a mázréteg kívánt nagyságú eltávolításá­val kell kezdeni. A munkafolyamat las­sú, fárasztó, és számos esetben siker­telen. Legcélszerűbb fúrófejjel ellátott vágógépet használni, amellyel mindkét munka, a vágás és a fúrás is elvégez­hető.