• hő
• homlokzat

Homlokzat: hőtechnikai, szerkezeti tervezés, engedélyezési eljárás

A hőtechnikai tervezés

Szigorú hőtechnikai tervezés alapján kell meghatározni minden 1986. január elseje után épített és engedélyezett, fo­lyamatos tartózkodásra szolgáló lakó-és egyéb épület határoló szerkezeteinek rétegrendszerét. A hőtechnikai szab­vány jelenlegi előírásai (MSZ 04-140-2/91) szerint az épületet egyetlen ener­getikai egységnek kell tekinteni, a tér­elhatároló szerkezetek állagvédelmén, az épületben tartózkodó emberek egész­ségvédelmén, valamint az épület nővé­delmi teljesítményének vizsgálatán túl az épület egészére nézve kell megha­tározni az energetikai követelménye­ket.

A korábbi előírások a különböző ha­tároló szerkezetek megengedett hő vesz­teségét korlátozták a szerkezetek hőátbocsátási tényezőjének behatárolásá­val. Most az épület többi térelhatároló szerkezete (ablak, ajtó, födém, padló stb.) hőátbocsátási tényezőjének isme­retében határozható meg a falszerkezet szükséges eredő hőátbocsátási ténye­zője, illetve a falszerkezet jellemzőinek ismeretében számítható ki, hogy milyen egyéb térelhatárolás szükséges.

1.11 ábra. A természetes anyagok minél nagyobb felületi megjelenítésével épülete­inket barátságosabbá tehetjük. A hasított fazsindelyanyagú homlokzatburkolat és tetőfedés nyugalmat, melegséget sugároz.

1.12. ábra. Kistáblás elemekkel burkolt épü­lethomlokzat tökéletes hőszigetelésének alapja a helyes rétegfelépítés, amellyel el­kerülhető a párakicsapódás és a hőszi­getelés minőségének ebből adódó rom­lása, ugyanakkor ez alapfeltétele az épü­letkárosodások megelőzésének.

1.13. ábra. A kiselemes szegezett burkolótáblák átfedési rései előnyösen befolyásolják a hőszigetelt falfelület téli és nyári klí­majavító hatását, valamint esztétikai megjelenését.

Az 1986. január előtt épült házak fal­szerkezeteinek hőtechnikai jellemzői jó, ha a felét elérik a mai szabvány által megkívánt értékeknek. A második vi­lágháborút követő nagy lakásépítési program „másfél téglás” (38 cm) vas­tagságú, kisméretű tömör téglából ké­szült körítő falai pedig a jelenleg meg­követelt értékeknek a felét sem érik el. Kissé kedvezőbb a helyzet az 1945 előtt épült 45 és 60 cm falvastagságú épüle­teknél, amelyek inkább csak koruk és elhasználódásuk miatt kifogásolhatók.

A nagy lakásprogram paneljei pedig, rétegrendszerük folytán, akár megfele­lőek is lehettek volna hőtechnikai szem­pontból, ám a kivitelezés hibái és – nem utolsósorban – a természetes át-szellőzés hiánya miatt (a túl jól záró ablakokat is okolva) összességükben igen rossz adatokat mutatnak, hőtech­nikai szempontból alatta maradnak még a 38 cm vastag falaknak is. A lakások­ban élők ezt abból érzékelhetik legin­kább, hogy egy hagyományos építésű, 38 cm vastagságú külső falakkal ké­szült épülethez képest egy panellakás hőmérséklete nyáron gyakran akár 5-15°C-kal is magasabb.

Az említett há­rom fő korszakban és az azokra jel­lemző technológiával épült lakóházak a mai lakásállomány 60-70%-át teszik ki, és ezek felújítása, korszerűsítése hovatovább elkerülhetetlen. Az ideális megoldás kiválasztását bízzuk építész és épületgépész szakemberekre. Érdekességként megemlítjük, hogy az építészmérnök-képzés utóbbi négy év­tizedén belül az épületfizikai méretezés csak az utolsó másfél évtizedben lett külön tantárgy, az épületgépész-kép­zésben viszont már jóval régebben kö­vetelmény volt az ilyen irányú tudás­szint elérése (1.12.-1.13. ábra).

Az előbbiekből látható, hogy a hőtech­nikai és épületfizikai előírásoknak meg­felelő épület tervezésére csak nagy gya­korlatú, képzett szakember képes, aki a szükséges hőtechnikai értékek és a vá­lasztott szerkezet ismeretében kiválasztja a gazdaságossági szempontokat is figye­lembe vevő legjobb megoldásokat. Nem árulunk el titkot azzal, hogy az újabb és újabb rendszereket még a legrutinosabb hozzáértők is vonakodva tervezik be, mert mindenki szereti ugyan az újat, de egyúttal tartózkodik is tőle, amíg meg nem ismeri. Az egyre erősödő piaci ver­seny azonban szemléletváltásra kénysze­ríti az építtetőket és a tervezőket egyaránt.

1.14 ábra. Harmonikus kialakítású lakásbejárat és falburkolat.

1.15. ábra. Ablakok burkolt falmezőben, téglaanyagú nyíláskeretezéssel a) osztott üvegmezős; b) nagytáblás; c) csúcs­íves ablakkerettel.

1.16. ábra. Egyenes záradékú falnyílás tég­laburkolatú falmezőben.

Az esztétikai tervezés

Az épület külső megjelenésének meg­tervezése az építész feladata, aki a be­ruházó vagy a megbízó igényeit is fi­gyelembe véve készíti el a homlokzati terveket.

A falvakban és városokban sajnos egy­aránt gyakoriak az olyan utcák, ahol az utcaképet nem az építész, hanem a mes­terek vagy az építtetők egymást túllici­táló, kivagyiságra törő megjelenítési szándéka alakította és formálta. Szeren­csére ma már ez a törekvés kevésbé jel­lemző, és az ily módon beépült utcák­ban is számos olyan épület tűnik fel, amelyet valóban építészek terveztek az épületfunkciót és a harmonikus meg­jelenést tartva szem előtt. A jó példákat az elmúlt néhány év során számosan követték, és a mindentudó kisvárosi ezermesterek ma már elismerik az építész alkotómunkájának fontosságát, nem érzik az építészt a hatóság által nyakukba akasztott koloncnak.

A házilagosan kivitelezett, de a mes­terekre bízott épületek kivitelezésekor igen gyakori, hogy az építés 1:100 lép­tékű műszaki tervek, ún. engedélyezési tervek alapján, 1:50 léptékű kiviteli tervek nélkül folyik. Az engedélyezési terv természetesen tartalmazza a hom­lokzatterveket is olyan részletességgel, hogy az építtetőnek nem kell a kőmű­vesmester tanácsaira hagyatkoznia. Ki­emelkedő fontosságú a homlokzati ará­nyok, formák, tagozatok és – nem utolsósorban – a színek pontosítása, hogy az épülettömegek, a nyílászárók, az erkélyek, a korlátok stb. megfelelő egyensúlyban legyenek. A tagozatok és a sávokkal elhatárolt színosztások alapvetően befolyásolják az épület esztétikai megjelenését. Épület felújításoknál és foghíjbeépítéseknél pedig különös gondossággal kell a tagozatokat és burkolt felületeteket meg­tervezni és kivitelezni (1.14.-1.17. ábra).

A burkolatok kiválasztásában nem el­sősorban az építész vagy az építtető elképzelései, inkább a kialakult szo­kások a meghatározóak. Gondoljunk csak az északi országok népeire, ahol a kő ugyanúgy megtalálható, mint a fa, mégis inkább a fát alkalmazzák. Délen ugyan kevesebb a fa, de jelentős a kerá­miagyártás, mégis a természetes kő a kedveltebb  ez egyébként az egyik oka annak, hogy Európában az elmúlt három évtizedben végbement kerámia­ipari fejlődés túlkínálatot vont maga után (1.18.-1.20. ábra). Az építtetők ma már számtalan bur­kolati anyag közül válogathatnak, a ter­mészetes kövek azonban – magas áruk miatt – sokak számára elérhetetlenek. Nagymértékben csökkent a fa- vagy a faalapanyagú burkolatok iránti érdek­lődés is, miután hazánk fából szinte teljes mértékben behozatalra szorul.

1.17. ábra. Különböző boltöv kiképzések nyers téglafalnál, félköríves záradékkal.

1.18. ábra. Homlokzati kőburkolat és falnyílás tervezése szegmensíves záradékkal, ill. zárókővel.

1.19. ábra. Homlokzati kőburkolat félköríves nyílászáradékkal.

1.20. ábra. Burkolati záradékkő szerkesztése a burkolati rétegkövekhez, fogas lépcsőzéssel.

A szerkezeti tervezés

A hőtechnikai és esztétikai tervezéssel több tankönyv is foglalkozik, cikkünkben a különféle szerkezetek és rendszerek összefüggéseit mutatjuk be, szerelési és alkalmazási útmutatással kiegészítve.

Az épületek külső burkolatának terve­zése előtt tisztázni kell a következőket:

• a burkolat a határoló fallal együtt épül-e (pl. nyerskő vagy téglafal),
• a burkolatot közvetlenül a határoló ­falhoz ragasztják vagy kapcsolják-e (pl. ragasztott kerámia, üveglap stb.),
• a burkolat kéthéjú homlokzatként, kettős falazatú határolókkal készül-e,
• a külső burkolat elemeiben kap­csolva vagy szerelve kerül-e a vég­leges helyére (cserép, pala, fém­lemez stb.).
• Az előbbiek ismerete elengedhetetlen a szerkezeti tervezéshez, hiszen az erő­tani tervezést alapvetően befolyásolja, hogy együtt dolgozó szerkezetről vagy utólag szerelt burkolatokról van-e szó. Ezek a szempontok igen összetett fel­adatot képeznek, olyannyira, hogy időnként még az alkalmazó szakem­bernek is kétségei támadnak. Ha pél­dául fellapozunk egy-két szakkönyvet a homlokzatok táblás kőburkolatairól, azt találjuk, hogy a kőtáblák falhoz való kötésénél a kapocselemek és a falburkolat között a stabilitás elérésére gipszes habarcsot javasolnak. Ezen burkolási mód élettartama legfeljebb 30-40 év, ezt meghaladóan leválik a burkolat, ill. a balesetveszély miatt le kell azt fejteni. Ennek oka kettős:
• a gipszes habarcs a változó pára­tartalom és a felületi hőmérséklet miatt elveszíti a kötési képességét,
• gipszes habarcs esetén a normál kötővasak és – huzalok néhány év alatt teljesen oxidálódnak, azaz el­veszítik kapcsolóerejüket.

A szerkezeti tervezés tulajdonképpen egy részletes alkalmazástechnika meg­adása az adott homlokzathoz, ahol az építési és a szerelési módon kívül meg­határozzák a külső burkolati felületet, a szellőztető légrést, a hőszigetelést, va­lamint a rögzítési módot is. Természe­tesen a tervezés része az elemek gyár­tási méretkonszignációjának és a kü­lönböző elemek megrendelésének össze­állítása is. Egy hibás szerkezeti terve­zés szakszerű kivitelezési technológia mellett is rossz és drága megoldást von maga után (1.21.-1.22. ábra).

1.21. ábra. Kettős falú, légréteg nélküli hom­lokzati falnál a külső, ún. borítóburkolat akár vakolt felülettel is készíthető.

1.22. ábra. Kéthéjú falszerkezet szellőzte­tett burkolati fallal.

Homlokzati anyagok

A megfelelő anyagok kiválasztása – figyelembe véve a kivitelezés lehetősé­geit és korlátait is – a tervező feladata. Döntő jelentőségű a rendelkezésünkre álló technológia, valamint a kiegészítő- és kapcsolóanyagok fellelhetősége a hazai piacon. Az esztétikai szempontokon túl gondolni kell a meteorológiai terhekkel szembeni ellenállásra és a jó karbantarthatóságra is.

Engedélyezési eljárás, homlokzat­burkolatok kivitelezésének előkészítése

Az engedélyezési eljárás

Új épületek építési engedélyeztetésének – amint azt már említettük – része a homlokzatok engedélyeztetése is, de a meglévő épület külső felújítási munkáit is engedélyeztetni kell. Az építési en­gedély iránti kérelem benyújtásakor mel­lékelni kell bizonyos szakhatóságok nyi­latkozatait, illetve hozzájárulásait a ter­vezett építkezéshez. Műemlék vagy mű­emlék jellegű épület, esetleg műemléki környezet esetén szükség lehet a Mű­emlékvédelmi Felügyelet véleményének beszerzésére is.

Amennyiben az épít­kezés vezetéket (távközlési, gáz, elekt­romos hálózat, tv-kábel stb.) érint, be kell szerezni az érintett szervektől az úgyne­vezett „közműnyilatkozatokat”, azaz a hatósági állásfoglalásokat az építéssel kapcsolatban. A szükséges előzményira­tokkal felszerelt engedélyezési tervet a helyi önkormányzat építési ügyekkel fog­lalkozó csoportjához kell benyújtani.

A dokumentációnak tartalmaznia kell:

• a homlokzati terveket,
• a homlokzati színvázlatokat (eset­leg variációkat),
• a hőtechnikai számítást,
• a szakhatósági nyilatkozatokat,
• a tervezői nyilatkozatot.

Az épület felújításoknál az engedélyez­tetési kötelezettség általában az épület utcai, közterületről látható homlokza­taira vonatkozik, műemlék épületeknél azonban még a kisebb változtatásokat is engedélyeztetni kell. Az utóbbi idő­ben igen gyakori földszinti üzletbeépí­téseknél külön gondot kell fordítani az utcakép formálására.

A munkaterület

A terv és az építési engedély birtokában a következő feladat a munkaterület előké­szítése. Ha a homlokzati munkák végzé­sének idejére közterületet veszünk igény­be, közterület-foglalási engedélyt kell kérni, ugyanez mondható el a közterületen tárolt anyagokkal kapcsolatban is. Utcán vagy járdán végzett munkáknál, ahol az áll­vány, esetleg a védőtető miatt forgalmi korlátozás is szükséges (pl. a sebesség csökkentése külön közlekedésforgalmi terv birtokában), engedélyt kell kérni a helyi közlekedésért felelős szervtől. Van, ahol külön közlekedési csoport, máshol az önkormányzati (építésügyi) előadó foglal­kozik ezekkel az engedélyekkel, esetleg a rendőrség közlekedésrendészete adja ki. Közterület igénybevételekor a kiegészítő közvilágításról minden esetben az épülő ház tulajdonosának vagy kivitelezőjének kell gondoskodnia.

Szabadon álló épületek belső és oldal­kerti homlokzat felújítási munkáit elvileg nem kell engedélyeztetni. Jó, ha tudjuk, hogy telekhatárra épült házaknál a szom­széd külön térítés nélkül köteles engedé­lyezni az oldalhatáron álló homlokzat elkészítéséhez kapcsolódó munkákat és az időszakos karbantartást egyaránt. A kitaposott növények és a letört ágak miatt természetesen kártalanítás jár, ami növel­heti az építési költségeket.

Homlokzat­burkolatok kivitelezésének előkészítése

Az előkészítő munkák tervezési, ill. műszaki jellegűek.

A burkolatok mint felületi rétegek két fő csoportba sorol­hatók:

• határoló fallal együtt, annak része­ként készülő „nyers” külső felüle­tek,
• utólagosan készülő felületek.

A falazattal együtt készülő, nyersen maradó burkolat igényes munkát kí­ván. Az ilyen burkolattal épülő fala­zatok külső állványról építhetők, szemben a normál falakkal, ahol a falazást szintenként, belülről végzik.

A kéthéjú homlokzati falakat mint bur­kolatokat a technológiai sorrend szi­gorú betartásával kell elkészíteni:

• a burkolat kivitelezésének megter­vezése,
• az építési állványok megépítése,
• a homlokzati nyílászárók beépí­tése,
• az épületgépészeti vezetékek be­építése (burkolatok alatt stb.),
• a burkolati hordozóváz és a kap­csolóelemek szerelése,
• a hőszigetelés behelyezése és rög­zítése,
• a burkolat elkészítése,
• a felületi fugázások, a hézag- és a csatlakozási tömítések elkészítése,
• a felület tisztítása.