• burkolatok
• kerámia burkolat

Ragasztott kerámialap burkolatok: pirogránit, majolika, mázas kerámialapok

A kerámialapokból már egy-két ezer évvel ezelőtt is készültek homlokzat­burkolatok, gondoljunk az antik világ fennmaradt épületeire. Alkalmazásuk az ötvenes években igen elterjedt, de egy-két évtized elteltével páratechnikai problémák miatt igen komoly gondok jelentkeztek.

Kerámiaanyagú burkolat készíthető teljes homlokzatmezőkön, raszteren­ként, ablakmellvéd mezőkben és sávok­ban egyaránt. Ez a burkolatfajta nem­csak esztétikai szempontból, hanem azért is előnyös, mert nemcsak sík, hanem nagy görbületű íves felületek burkolásához is alkalmas. A lapok több­színű, ül. tónusú szemcsékből állnak, néha pedig elszórtan, más színű szem­csék élénkítik a felületet.

Méretei alapján a mozaiklap lehet:

• mikro mozaik: 12x 12 mm-es szem­nagyságú, négyszög alakú elemek­ből álló mozaik,
• kismozaik: 20×20 vagy 24×24 mm-es szemnagyságú, négyszög alakú elemekből álló mozaik,
• sávmozaik: 20×42 vagy 24×50 mm-es szemnagyságú, téglalap alakú ele­mekből álló mozaik,
• kombinált mozaik: kisebb és na­gyobb, 20×20,20×42 és 42×42 mm-es szemnagyságból összeállított mozaik, vegyes szemcsenagysággal,
• középmozaik: 42×42 mm vagy 50×50 mm-es szemnagyságú, négy­szög alakú elemekből álló mozaik (a középmozaik a szakiparban kis-kerámia néven volt ismert),
• matricamozaik: utólag eltávolított szövet- vagy papírhordozóra ra­gasztott mozaiktábla,
• ipari mozaik: kézműves vagy gé­pesített módszerrel előállított, elő­re gyártott mozaiktábla,
• pirogránit,
• majolika: a lapok tört fehér színű elemek homlokoldalakkal, agyag-, kvarc-, földpát- és egyéb színezők-kel színezettek és másodégetéssel stabilizáltak.

Rajz alapján szabályos vagy szabályta­lan alakú mozaikszemcsékből ornamentális, figurális vagy nonfiguratív művészi mozaikfelületek is készíthe­tők.

Anyagtani kérdések

A különböző méretű mozaikelemek vas­tagsága általában 5-6 mm, a nagyobb lapok 10-20 mm vastagok. Széles kör­ben használják a kőagyag, a majolika (mázas cserép) és az anyagában színe­zett üveg (opaküveg) mozaikszemcsé­ket. A mázas mozaikszemcsék felülete lehet magas fényű, fényes vagy matt. A többnyire kőagyag anyagú mozaiklapok hátoldala a jobb tapadás érdekében ro­vátkolt felületű. A szövetanyagú hor­dozórétegre 2-4 mm-es hézagokkal felragasztott elemekből álló mozaik­táblák (ill. mezők) nagysága általában 30×30 cm-től 50×50 cm-ig terjed.

Épületfizikai kérdések

A kerámiaburkolatok anyaguknál fogva párazáróak, annak ellenére, hogy a mo­zaikkal burkolt felületek hézagainak összterülete lényegesen nagyobb más burkolt felületek hézagainak területé­nél, ez azonban nem elegendő a falon átdiffundáló pára eltávozásához. Ez az oka annak, hogy a homlokzati mozaik­felületeken igen gyakoriak a mozaik­réteg mögött megrekedt és lecsapódott pára megfagyása miatt fellépő káro­sodások.

Az ilyen károk elkerülhetők:

• páraáteresztő hézagoló- és ragasz­tóhabarcs alkalmazásával,
• a fal belső felületén párazáró réteg kialakításával (legegyszerűbb eset­ben lehet portlandcement habarcsból készült vakolat vagy egyéb párazáró, pl. fém-, műanyag stb. fólia),
• a külső homlokfelület ragasztóha­barcs rétegében vagy a külön hő­szigetelő rétegben kialakított dréncsöves átszellőztetéssel.

Jó megoldást eredményez, ha az ele­meket a faltól kiemelten, homlokpanel­ elemre ragasztjuk, illetve a nagyobb lapokat, elemeket szárazkapcsolással rögzítjük a hordozó vázszerkezethez. Ebben az esetben a hordozóváz közé (és alá) a hőszigetelés akadálytalanul behelyezhető, és az átszellőzés is meg­oldott.

Szerkezeti kérdések

A kerámialapokkal burkolt felületek hé­zagosztása általában hálós, a lapokat csak ritkán helyezik el kötésben. A kávákat, szemöldököket és könyöklőket idomdarabokkal alakítják ki, amelyek általában hosszlyukas kivitelűek és víz­orral ellátottak. A ragasztóhabarcs jobb tapadása érdekében a lapok hátoldala fecskefarok szelvényű vájatokkal ké­szül.

A burkolat alatt maradó téglafal felü­letét le kell tisztítani, meg kell nedve­síteni, majd cementtejjel be kell csapni (gúzolni). A gúzréteg meghúzása után minimum 10 mm vastagságban kell fel­hordani a hordozó alapréteget. Korsze­rűbb technológia a vékony ragasztóré­teggel való kapcsolás.

Mozaikszemcsék – kismozaikok

A mozaikszemcsék használhatók köz­épületek és lakóépületek külső és belső burkolására egyaránt, kirakatok, por­tálok, előcsarnokok és oszlopok deko­ratív burkolóanyagaként.

Kőagyag mozaikcsempe

A kőagyag burkolólappal kb. azonos összetételű, tömörre égetett, 5×5 cm-nél nem nagyobb méretű kerámialapokat mozaiknak nevezzük. A kerámia mozaiklapokat szárazon sajtolják és (többnyire) csőkemencében égetik tömörré. Tégelyekbe csomagol­ják, és samott liszttel töltik, hogy az összeégés és tapadás ellen megvédjék. A különböző színűre égetett anyagok felhasználásával kívánság szerinti színű szemcsék és lapok gyárthatók. A mozaikszemcséket azonos színben, vagy előre meghatározott színösszeállítás szerint papírra ragasztják, raszterezik. Az eljárás előnye, hogy meggyorsítja a lapok felragasztását, megkönnyíti az anyag mozgatását, szállítását. Hátránya, hogy a mozaikfelület minősége csak a beépítés és a papír eltávolítása után el­lenőrizhető.

Külföldön gyakori módszer a műanyag hálóra ragasztás. Ebben az esetben a háló a mozaikcsempék ragasztandó fe­lületére, ül. a szemcsék aljára kerül, és benne marad a ragasztóhabarcsban. A kerámia (kőagyag) mozaikszemcse mázas változatban is készül. A máz a kerámiatest felületének legfontosabb dí­szítőanyaga, azt simává, fényessé, tetsze­tős színűvé teszi, és a pórusokat eltömi. A máz lehet ólom-, bór- és cirkon máz. Alkotórészei a kaolin, a kvarc, a mész-pát, a bórsav, a földpát, a szóda és az ólom, a cirkon vagy a cink vegyületei, valamint a színezőanyagok.

A keverék alkotórészeitől függően a máz lehet ho­mályos (matt) vagy fényes felületű. Tar­tósságát a máz és a kerámia hőtágulási együtthatója közötti különbség hatá­rozza meg, ezért a máz összetételét úgy kell megválasztani, hogy hőtágulási együtthatója közel megegyezzen az alap­anyag hőtágulási együtthatójával. Ha a máz hőtágulási együtthatója nagyobb, mint az alapanyagé, a mázon hajszálre­pedések keletkezhetnek, ha viszont az alapanyag hőtágulási együtthatója na­gyobb, a máz leválhat.

Pirogránit

A pirogránit nagyobb létesítmények de­koratív külső és belső burkolására, ül. díszítésére használatos, párkányok, lizénák, oszlopok nélkülözhetetlen anyaga. A pirogránit a fagyálló épületkerámiák csoportjába tartozik. Hazánkban a Pécsi Porcelángyár hozza forgalomba. Alap­anyaga magas hőmérsékleten tömörödésig égetett kőagyag massza. A máztalan pirogránitot eredetileg a kőszobrok és kőfaragványok pótlására szánták. A pirogránit kő pótlására való felhaszná­lása hazánkban különösen jelentős, mert kellően fagyálló és időtálló faragható kővel nem rendelkezünk. A pirogránit fagy- és saválló, ezért sem a nedvesség, sem a hideg, sem a városok gázokkal szennyezett levegője nem támadja meg.

További előnye, hogy alapanyaga, az agyag könnyen formázható és mintáz­ható, így a burkolóelemek készítése gyors és gazdaságos (5.99. ábra). A máztalan pirogránit fehéres vagy bar­násvörös árnyalatú. A színárnyalatot a gyártáshoz felhasznált agyag vastar­talma szabja meg. Mázas kivitelben, valamint egyedi tervek szerinti méretek­ben és színekben egyaránt gyártják. A lapok vastagsági mérete 8-22 mm. A felület lehet sima, recés vagy min­tázott. Az idomdarabok és nagy lapok merevítő bordákkal készülnek. Hátsó felületük érdesített vagy bemélyített, kazettaszerűen kiképzett.

Majolika

Középületek és lakóházak homlokzatának fontos burkolóanyaga a majolika. Színes, mázas felületével az épületek megjele­nését jó irányban befolyásolja. A majolika burkolólapok különféle méretekben ké­szülnek, 4×8 cm-től 30×40 cm-ig. A ke­rámiagyárak általában megszabják a présgépekkel előállítható burkolólapok legkisebb és legnagyobb méretét, de természetesen a megadott méreteken felül is készítenek kézi formázású bur­kolólapokat, amelyek előállítási és ki­vitelezési költsége azonban jóval na­gyobb (5.100. ábra). A lapok vastag­sági mérete 16-22 mm.

5.99. ábra. Pirogránit anyagú homlokzat­burkolat.

A majolika alapanyaga vöröses színűre égő, gondosan előkészített agyag, amely­ből lapokat formáznak, majd szárítás és égetés útján szilárd, porózus szerkezetű terméket állítanak elő. A vízbeszívódás megakadályozására az egyik oldalt máz­bevonattal látják el. A felület lehet sima, recézett, mintázott. A lapok nyers hátsó felületűek vagy hornyos kiképzésűek.

Mázas kerámialapok

Jó műszaki tulajdonságainak, változa­tos forma- és színválasztékuknak kö­szönhetően a mázas kerámialapok hasz­nálata egyre gyakoribb a homlokzati burkolatok készítésénél is. A burkolólapokat különböző formák­ban és többféle méretben állítják elő, amit a homlokzatburkolatok tervezése­kor figyelembe kell venni. Igénybevé­teli szempontból a fal védelme, eszté­tikai szempontból pedig az összhang, a színharmónia, a burkolatok hézagrajza, vagyis az összkép kialakítása a fontos. A homlokzatburkolatokhoz általában vékonyabb lapokat használnak. Az azo­nos színű és mintázatú mázas burkoló­lapokkal készített falburkolatoknál kü­lönösen nagyjelentőségű a nyitott hézagrendszerű, hálósán rakott burkolat, ahol a függőleges felületek folyamatos átmenőhézagainak köszönhetően a bur­kolat egységes képet mutat.

5.100. ábra. Majolika homlokzatburkolat; ablakrészlet.

5.101. ábra. Hagyományos ragasztású ke­rámiaburkolat a) a habarccsal való ragasztást (ahol a ragasztási habarcskupacok hézagai üresen marad­hatnak) kerülni nem célszerű nagyfelületű déli oldalak burkolásánál, valamint a sík tapa­dó felületű lapokkal való felülettakarásnál; b) elő-vakolásra ragasztóréteggel burkolva a leg­megfelelőbb; 1 homlokzati fal; 2 sík burkolólap; 3 bordázott tapadó felületű burkolólap; 4 cementes fuga; 5 ragasztó (tömb-) habarcs; 6 alapvakolat; 7 ragasztóréteg; 8 rugalmas fugázó.

5.102. ábra. Hagyományos kerámiaburko­lat-ragasztás nyitott fugával, rugalmas fu­gakitöltéssel a) nyitott fugával; b) fugázva; 1 kerámialap; 2 lábazathézag; 3 fugamélyítés; 4 rugalmas fugázó anyag; 5 ragasztóhabarcs; 6 gúzréteg; 7 homlokzati fal.

5.103. ábra. Hagyományos homlokzati ke­rámiaburkolat dilatációs rése a) nyitott fugával; b) rugalmas fugakitöltés és lezárás; 1 kerámialap; 2 nyitott fuga dilatációs mélyítéssel (a friss habarcs kivágásával); 3 tömítő zsinór; 4 kitöltő (vízmentes) anyag; 5 rugalmas fugázás; 6 ragasztóhabarcs réteg; 7 gúzréteg; 8 hom­lokzati fal.

5.104. ábra. Kerámiaburkolat készítése ra­gasztással a) nyitott fugával; b) fugázva; 1 kerámiaburkolat; 2 nyitott hézag; 3 rugalmas fugakitöltés; 4 ragasztóréteg; 5 alapvakolat mint hordozóréteg; 6 gúzréteg; 7 homlokzati fal.

Kőagyag burkolólapok

A kőagyag burkolólapok kedvező tulaj­donságaik és fagyállóságuk miatt külső és belső falak burkolásához egyaránt használhatók. Alkalmasak szabadtéri medencék burkolatához vagy kisebb felületek fedésére. Látvány értékük mi­att homlokzatra kevésbé használato­sak. Keramitlapot és fali csempét épületek külső oldalán csak „védett” felületeken alkalmazhatunk, ahol az időjárás (csa­póeső, kifagyás) nem veszélyezteti a burkolatot.

Hagyományos ragasztású burkolatok

A hagyományos ragasztású kerámialap falburkolatok készíthetők új és régi, tégla-, beton- és faanyagú homlokza­tokra egyaránt. Az elkészült burkolat minősége természetesen függ az alapszerkezet minőségétől, ezért a munka megkezdése előtt gondosan meg kell vizsgálni a falak és (ha van) a vakolatok állékonyságát. Főleg a lapokból és a faanyagú elemekből készült falak le­hetnek nem megfelelő minőségűek. A falak állagának vizsgálata terjedjen ki a kellő merevségre és a vakolattartásra, mert ez a burkolás készítésének módját eleve meghatározza. Gipsz- vagy faaljzatok esetén (mivel ezeket a víz ellen védeni kell) vagy a burkolat hagyomá­nyos rétegfelépítését kell megváltoztat­ni, vagy ragasztott burkolatot kell ké­szíteni.

A vakolat és a fal állapota alapvetően befolyásolja a burkolatkészítés techno­lógiáját. Például egy kitűnő állapotú cementhabarcs vakolatra, ha annak sík­jai nem kifogásolhatók (függőlegesség, simaság), felülete nem zsíros vagy ola­jos, azaz nem szennyezett, ragasztott burkolatot célszerű készíteni. A rossz minőségű, feltáskásodott (faltól elvált) vakolatot azonban le kell verni, és ezu­tán kell dönteni a falburkolat készítésé­ről (5.101. ábra).