Épületek külső burkolatai

Természetes és műpala homlokzati burkolatok

A természetes és műpala elemekkel ké­szült burkolatok a szerelt homlokzati burkolatok csoportjában a legkedve­zőbbek közé sorolhatók. A szerelt homlokzatburkolatoknak – az előzőekben tárgyalt hagyományos felületalakításokkal szemben

Több előnyös tulajdonságuk is van:

  • anyagaiknál fogva kis tömegűek, vékonyak, így a hátfalazatot ke­vésbé terhelik,
  • alkalmazásukkal nem kerül ned­vesség a szerkezetbe,
  • a burkolatok és tartószerkezeteik könnyen és gyorsan szerelhetők,
  • szükség esetén egyszerűen meg­bonthatok, majd újra visszahelyezhetők,
  • hő dilatációs problémák – a sok nyitott elemhézag miatt – nem jelentkeznek,
  • utólagosan is készíthetők,
  • a tervezőnek esztétikai szempont­ból tág teret biztosítanak,
  • időtállóak,
  • öntisztuló képességük általában nagy.

A szerelt homlokzatburkolatok alkal­mazását a modern építéstechnológiák rohamos terjedése tette szükségessé és indokolttá, az építőanyag-ipar gyors fejlődése pedig megteremtette a lehető­ségét a különböző anyagú homlokzat­burkolatok létrejöttének.

A természetes és műpala homlokzati lemezburkolatok anyaga lehet:

  • természetes pala,
  • kiselemes műpala,
  • táblás műpala,
  • hullámos műpala

A szerelt homlokzati palaburkolatok – hasonlóan a többi kéthéjú határoló fal­hoz – héj szerkezete két fő csoportba sorolható:

  • a burkolatot hordozó vázszerkezet (hőszigetelést közéépítve),
  • a felületi burkolatréteg.

A fogadó vázszerkezet anyaga lehet fa-és fém- (acél- vagy alumínium-) anya­gú. A szerelt lemezburkolatokat – anyaguktól függetlenül – úgy kell ké­szíteni, hogy a lemezburkolat és a fal között egy végigfutó, kb. 3 cm vastag összefüggő légrés alakuljon ki, amely alul és felül nyitott, így a burkolat mö­gött szellőztetett légtér alakul ki. Az alsó és felső nyílásokat úgy kell el­készíteni, hogy a burkolat mögé a ma­darak ne juthassanak be.