Falak páraáteresztése, lélegző falak, lakásklíma összefüggése
Számtalan régi építésű, nem kellően hőszigetelt külső falú ház esetén a hőmérséklet-különbség nagyon sokszor messze meghaladja a 2-3 °C értéket. A két értéktől alapvetően függ az ember hőkomfort érzete. Feltételezzük, hogy az emberi test száraz hő, illetve a víz bőrön át való elpárologtatásával, nedves hő formájában mindig le tud adni egy meghatározott hőmennyiséget. Ettől a hőleadástól, amelyet a helyiség levegő-hőmérséklete befolyásol, meg kell különböztetnünk az emberi test és a helyiség határoló felületei közötti sugárzásos hőcserét, amelynél azok hőmérsékletének van döntő szerepe.
Ennek a hőcserének az intenzitását a testnek a helyiségen belül elfoglalt helyzete is befolyásolja, hiszen a falfelületek hőmérséklete magától érthetően nem egyenletes.
Sokszor leírták, hogy a helyiség levegőjének nedvességtartalma állítólag el tud távozni a falon át és így észrevehető módon hozzá tud járulni a belső levegőállapot alakításához.
A külső falon átvándorló, azaz diffundáló vízgőz mennyisége csekély. A helyiség levegőjének felesleges nedvességtartalmát ezért szellőztetéssel kell elvezetni. Az ábrákon feltüntetett számok a vízgőz négyzetméterenkénti és óránkénti mennyiségét grammban adják meg. Az alkalmazott szigetelőanyag polisztirol keményhab (sárga) illetve hőszigetelő, kerámia tartalmú festékbevonat (piros) volt. Ha ásványi gyapotot alkalmaznánk, a szigeteletlen falhoz képest az arányok nem változnának. A példában szereplő hőszigetelt falazatok közül a Protektor hőszigetelő bevonattal ellátott szerkezet képes a legtöbb nedvességet elvezetni.
- (1) A hőszigetelés megfelelő k-értéke;
- (2) A helyiség levegőjének kellemes hőmérséklete;
- (3) Mérsékelt levegőmozgás maximuma;
- (4) A levegő kedvező relatív nedvességtartalma;
- (5) A belső levegő hőmérsékletétől csak kevéssé különböző felületi hőmérséklet
Meghűlés vagy reumatikus panaszok kiváltó oka is lehet:
Hideg külső felületeken, pl. nagy ablakoknál, amelyekre nagy kifelé irányuló hőáramlás a jellemző, a belső levegő a határolófelületeken lehűl, lefelé irányuló hideg levegőáramlás keletkezik, amelyet esetleg még az ablak résein át behatoló hideg külső levegő is erősít.
- Páralecsapódás kül-, és beltérben
- Páradiffúzió a lakásban
- A nedvességtranszport lefolyása, károk kialakulásán a falazatokban
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ez a hideg levegő, ha a padló mentén áramlik be, a belső hőmérsékletet kellemetlenné teszi. Az ember ugyanis bőrének érzékenyebb területein már kb. 0,1 m/s levegősebességeket is érzékelni képes.
A kétszer ekkora sebességeket gyakran már zavarónak érezzük, elsősorban a komfortérzet tartományába eső hőmérsékleteknél, amelyek alkattól függően 20…22 °C. Ez orvosilag tökéletesen megmagyarázható: a komfortérzet tartományában a bőr vérellátása nem változik és így szabályozó képessége hiányzik. Ezért előfordulhat, hogy, amikor a bőr egy részét hideg levegőáramlás vagy hideg sugárzás éri, az lehűl, ami a véredényekre és az izmokra ható reflexeket vált ki. Ennek következményeként meghűlés vagy reumatikus panaszok léphetnek fel.
A helyiség túlfűtése nem oldja meg a légáramlási problémát.
A régi házakban sokan úgy próbálnak ezeken a zavarokon úrrá lenni, hogy erősebben fűtenek. Ez azonban hosszú távon nem oldja meg a problémát. A feladat ugyanis továbbra is az lenne, hogy a szoba levegőjének hőmérséklete és a külső falak belső felületeinek hőmérséklete közti különbséget csökkentsük. Eltekintve attól, hogy a nagy hőmérséklet önmagában is kellemetlen, fűtési energia megy veszendőbe, a levegőáramlás és a hőmérséklettel arányos sugárzás pedig még fokozódhat is.
A külső fallal kapcsolatban egy másik, a belső mikroklímára szintén ható jellemző a páradiffúzió. A lakott helyiségekben keletkező nedvesség a helyiség levegőjében láthatatlan vízgőz formájában van jelen. Ennek mennyisége a levegő hőmérsékletétől is függ. Ha a külső fal belső felületének hőmérséklete jelentősen a belső levegő hőmérséklete alá csökken, akkor ott a vízgőz lecsapódik, a falakat átnedvesíti és elősegíti a penészgombák szaporodását.
Lélegző falak, páradiffúzió:
A vízgőzmolekulák a külső falon át is vándorolnak, ez a páradiffúzió. Ennek mennyisége azonban csekély. Arra semmiképpen nem elegendő, amint azt olykor vélik, hogy pl. a belső levegő zavaró nedvességtartalmát elszállítsa. Ez a vélekedés vezetett oda, hogy egészségi okokra hivatkozva egyenesen igény lett a külső falak lélegzésének biztosítása. A külső falak azonban sem lélegezni nem tudnak teljes egészükben, sem a levegő nem tud azokon átáramolni, mert a külső falak légtömörek. Kell, hogy azok legyenek. Ellenkező esetben a helyiségben kialakuló levegőmozgás rendkívül kellemetlen mértéket öltene. A páradiffúzió és a levegő át-áramlása egyébként két, teljesen eltérő folyamat.
A légtömörség ugyanis azt jelenti, hogy a falban levő levegő nem mozog. Azonban a nem légzáró festékkel kezelt porózus falakban (pl. mészvakolattal ellátott tégla- vagy vályogfal, vagy gerendafal, amely nincs műanyag festékkel kezelve) a levegőmolekulák között kölcsönhatás van (Dalton-törvény szerint), de áramlás nincs. A külső falon át kialakuló páradiffúzió csak annyiban érdemel figyelmet, hogy a fal keresztmetszetében páralecsapódást okoz, ami a fal anyagát átnedvesítheti. Ezt meg kell akadályozni, nehogy mennyisége egy meghatározott mértéket meghaladjon. Erre szolgálnak pl. a helyiség felé eső, meleg oldalon elhelyezett párazáró rétegek. A helyiségből a nedvességet a szükséges mennyiségben elvezetni azonban csak ablakon át való szellőztetéssel vagy mesterséges úton lehet.
A páraszorpció:
A belső mikroklímát befolyásoló fizikai folyamatok közé sorolható, amelynek során az épületelemek a belső levegőből vízpárát vesznek fel, majd azt a belső levegő feltételeinek megváltozása (szellőztetés) után ismét leadják.
Egészen más lapra tartozik, hogy akár a belső, akár a külső falak, a nedvességet fel tudják halmozni és rövid ideig tárolni is képesek. Az épületfizikában ezt nevezik páraszorpciónak. Ebben a belső vakolatok, a különféle gipsz építőlapok, a faburkolatok vagy a bútorok vesznek részt.
A szorpció nem helyettesíti a szellőztetés általi nedvesség elvezetést.
Az átmenetileg tárolt vízmennyiség ugyanis a szellőztetés után visszakerül az akkor már szárazabb belső levegőbe. A szorpció tehát a nedvesség szellőztetéssel történő elvezetését nem helyettesíti. Megalapozatlanok azok az aggályok, amelyek szerint a párazáró réteggel ellátott belső szigetelés az elnyelőképességet lerontja. A párazáró réteg ugyanis a külső falaknak éppen a nedvességet felvevő belső burkolata mögött helyezkedik el. A párazáró tapéták és a belső falburkolat párazáró bevonatai (pl. műanyag festékek) azonban tényleg hátrányosak és azokat valóban kerülni kell.