Lakberendezés

A ház stílusa

Ha az eredeti stílusnak megfelelően akar­juk helyreállítani, módosítani vagy beren­dezni a házat, ismernünk kell az eredeti terveket.

Az építészeti vagy történelmi szempont­ból értékes épületek lebontását általában megtiltják, és az eredeti stílus vagy elemek megváltoztatása is tilos. Országonként más-más épületet tartanak műemléknek: kijelölhetnek egy épületcsoportot, mint például New York Cityben egy-egy barna homokkőből épült házsort, Angliában egy középkori falut, egy szecessziós bérházat, egy kolóniái stílusú épületet.

Lakás

De nemcsak a műemlékeket vagy a régi épületeket érdemes felújítani. Ne gondol­juk, hogy az ötvenes évekből származó há­zak építészeti szempontból érdektelenek.

Bizonyára előáshatjuk valahonnan ott­honunk írásos emlékeit:

Régi térképeket, a környék hajdani fejlesztési terveit. A törté­neti vonatkozásokról esetleg a helyi könyvtárban találhatunk feljegyzéseket, de ha nem, a levéltárban biztosan adnak in­formációt. A könyvtárban szakkönyveket is találunk az építészeti korszakokról és stílusokról. Érdemes körülnézni: könnyen bukkanhatunk hasonló házakra a környé­ken.

Ezek talán segítenek megállapítani a házunk korát, és ha találunk olyan hasonló építményt, amelyet még nem változtattak meg, képet alkothatunk a mi otthonunk hajdani külsejéről és belsejéről is. (A Bu­dapesti Főpolgármesteri Hivatal Tervtárá­ban a helyrajzi szám alapján kikerestethető a ház eredeti építési dokumentációja.)

Az épület egyes jegyeiből – például az ajtók, ablakok alakjából – következtethe­tünk a korukra. Nézzük meg, mi van a homlokzat mögött: néha csupán a hom­lokzatot változtatják meg, hogy a ház „modernnek” tűnjön, de a többi rész elárulja az építkezés idejét. Minél régebbi egy ház, annál valószínűbb, hogy átalakították – ta­lán többször is. Néha nem is kérdés, hogy érdemes-e visszatérni az eredeti megol­dáshoz, de vannak olyan változtatások, amelyekbe bele kell törődnünk.

Ha régi házat vásároltunk, valószínűleg érdemes hangsúlyozni a stílusjegyeit. Igyekezzünk hagyományos anyagokkal dolgozni, és tartsuk meg az épület értékeit. Az a legjobb, ha olyan építésszel, vállalko­zóval dolgoztatunk, aki ért a régi házak felújításához. Soha ne változtassunk meg semmit sem véglegesen szakértők meg­kérdezése nélkül, és ne használjunk cso­daként reklámozott anyagokat a renová­láshoz. Házunkkal ellentétben ezek még nem állták ki az idő próbáját.

Olasz ház

Amikor Paolo Farina ezt az olaszországi házat tervezte, Leon Battista Alberti szavai járhattak a fejében: a lakásban meg kell jelennie a városnak is. Ez a szoba egy kőház külső elemeit építi magába: mértékkel hódol annak a divatnak, amely a belső teret külső építészeti elemekkel alakítja ki.

Játékos ötletekkel is találkozunk: a könyvespolcok előtti faoszlopok például rusztikus kövekre emlékeztet­nek; a boltozatok záróköveiben bújnak meg a HIFI-torony hangszórói. A kevés bútor miatt a helyiség sokkal inkább épület benyomását kelti, mint szobáét; csak néhány klasszikusan modern szék, egy szép régi szőnyeg és egy egyszerű, de figyelmet érdemlő íróasztal van benne. 

Kívül

A falak textúrája és felülete, az ablakok és ajtók elhelyezése és aránya, a tető és a kémények alakja, a díszítés gazdagsága és állapota is szerepet játszik abban, hogy milyennek látunk egy épületet.

Sok, egyébként szép házat tönkretettek azzal, hogy a fakeretes, kis táblákból álló tolóablakokat alumíniumkeretesre cserél­ték ki, vagy a XX. század elejéről származó ólomüveget modern „festett” ablakkal vál­tották fel. Még ha az eredeti üveg és belső keretek tönkrementek is – ami valószínű -, az ablakok aránya, mérete és elhelyezése jellemző arra a korra, amelyben a ház épült. A koloniálablak, a IV. György korabeli ab­lakfülke vagy a neogótikus ablakok ön­töttvas díszítése és az újabb, festett ólom­üveg ablak igazi kincs. Ha lehet, a felújítá­suk mellett döntsünk; ez nem föltétlenül drágább. Ha új ablakot kell vennünk, olyat keressünk, amely megfelel az épület stílu­sának.

Az épületről alkotott képben nagy szere­pet játszik a megfelelő bejárat. Minden építészeti stílusra jellemző, hogy milyen kaput használ. A XVIII. század végi kes­keny, angol, városi sorházak lépcsőinek például mindkét oldalán korlát van, és a bejárat előtti „belépő” a ház belsejében folytatódik. Az egy évszázaddal később épült ausztráliai faház ajtajához széles, la­pos lépcsőfokok vezetnek, előtte pedig veranda van, ami nyáron nagyon kellemes. Gyakran alkalmaztak díszítőelemeket: az ajtókba például festett üveget tettek, hogy az előszobát megvilágítsák.

A külső falak textúrája és mintája is fon­tos. Többnyire téglát, követ és fát használ­tak. Hol meghagyták az eredeti felületet, hol befestették, bevakolták, deszkával, cseréppel vagy palával burkolták.

Óvakodjunk a „védőbevonatoktól”! Ezek nemcsak esztétikai szempontból lehetnek károsak, hanem az anyagok minőségét – például porozitását – is ronthatják.

Végül ne feledkezzünk meg a színek szerepéről. A külső falak színének kivá­lasztása ugyanolyan nehéz lehet, mint a belső tér színhatásának megkomponálása.

A IV. György korabeli sorház

A IV. György korabeli sorház egyszerű kőfalát mozgalmassá teszi a finom, krémszínű kovácsoltvas díszítés.

Gondosan megőrzött, V. György korabeli elemek

Gondosan megőrzött, V. György korabeli elemek: ablakok, téglák, vaskerítések, kapuk.

Jól megválasztott színek XIX. századi San Franciscó-i házakon

Jól megválasztott színek XIX. századi San Franciscó-i házakon.

 

Hagyományos, fehérre meszelt, ír parasztház.

Hagyományos, fehérre meszelt, ír parasztház. Jól illik hozzá az érdekes textúrájú kavicsút.

Külső díszítőelemek

Ha a házat eredeti szépségében akarjuk helyreállítani, a részleteket sem szabad szem elől tévesztenünk. Nem kellemes az összhatás, ha hiányzik a díszítés, ha az eredeti elemeket valamikor kicserélték, ha összekeverték a stílusokat. A részletek fel­kutatása közben biztosan lenyűgöznek a múltbeli építési megoldások és stílusok. A külső és belső díszítés sokat mesél há­zunk régi tulajdonosairól.

Sokan gondolkodás nélkül váltak meg a XVIII. század végétől használt stukkódí­szektől és a későbbi, XIX. századi terrakot­tadíszektől, melyeket hajdan napraforgó vagy rozetta formájában helyeztek el a be­járat fölött.

Patináns bejáratokPatináns bejáratok

Az épület eredeti díszítőelemeit meg kell tartani. A New Orleans-i házak kovácsolt­vas remekei vagy az Edward korabeli sor­házak terrakotta gerinccserepei és oromdí­szei nélkül a ház sokat veszít szépségéből. Ha az eredeti darabok hiányoznak, amikor beköltözünk, érdemes pótolni őket. Elmehetünk bontási telepekre, de néha – pél­dául a terrakotta esetében – „reproduk­ciót” is beszerezhetünk. Talán akad valaki, aki az eredeti darabok alapján elkészíti a pótlást; esetleg korabeli könyvekből derít­hetjük ki, hogy milyen mintákat használtak régebben.

Érdemes utánanézni a falpilléreknek és a záróköveknek is. Kicserélhetjük a párta­magasságban vagy az ablakpárkány alatt elhelyezett nehéz stukkókat. Ha sorházba vagy egységes háztömbbe költözünk, a szomszédos épületek adhatnak ötletet az eredeti díszek helyreállításához.

Gyakran elhanyagolják a tetőt. Amikor beépítjük a tetőteret, igyekezzünk megtar­tani a tető eredeti vonalát. Ha új tetőt ké­szítünk, használjunk hagyományos anya­gokat (egyszerű cserepet, palát, fazsindelyt, hullámlemezt, akár zsúptetőt is), vagy ha erre nincs mód, olyan anyagokat válasszunk, amelyek nem ütnek el a többi­től. Az új tető drága, de megéri, hiszen ha hagyományos anyagokból és jól csinálják, szebb, értékesebb és időtállóbb lesz a há­zunk.

A francia parasztház

A francia parasztház patinája meggyőző érv a túlzásba vitt felújítással szemben.

Belül

Ha a lakás előző gazdái eltüntették a múlt nyomait – például nagy terekké alakították az apró szobákat, vagy eltávolították a dí­szeket -, akkor nincs értelme a korabeli állapot visszaállításának. De a megmaradt részletekkel, esetleg a ház stílusához illő festéssel és berendezéssel „áthangolhat­juk” a lakást.

Általában senki sem akarja szobáit pon­tosan az eredeti állapotba visszaállítani. Majdnem mindenki a konyhában vagy a szomszédos szobában étkezik: a szobalá­nyok, a néma szolgák kora lejárt. Ráadásul sokkal jobban szeretjük a napfényben für­dő szobákat, mint elődeink, akik gyakran kitértek a természetes fény elől. Ezért né­hány változtatásra is szükségünk lehet, hogy a szobákat világosabbá tegyük.

Ebben a lakásban a legegyszerűbb építészeti elemre helyezik a hangsúlyt

Ebben a lakásban a legegyszerűbb építészeti elemre helyezik a hangsúlyt. A takaratlan ablakkeret erőteljessé teszi a harmincas évek hangulatát, amihez hozzájárul az elegáns falborítás, a különleges szőnyeg és a szép, modern bútor is.

Előfordul, hogy a hiteles, korabeli búto­rok között is elvész a lényeg. Lehet, hogy az egyszerű faburkolatú szoba, ahol a falak mentén merev hátú székek sorakoznak, vagy a zsúfolt nappali minden porcikájá­ban hiteles, de ne feledjük: a lakás nem múzeum. Azért épült, hogy lakjunk benne, természetes hát, hogy az évek során a la­kók, az igények és az érzelmek változásá­val a ház is megváltozik.

Őrizzük meg az épület ritmusát. Ne akar­juk, hogy egy két hálószobás, peremkerü­leti otthon olyan legyen, mint egy New York-i tetőtéri lakás. De a régiséget sem kell szentségként tisztelni: a Viktória kora­beli sorház két szintjébe vágott, magasba szökő „világítóudvar” nagyon helyénvaló lehet, és miért volna idegen a Bauhaus-szék, a króm- és üvegasztal vagy a kávéfő­ző egy zegzugos, kolóniái stílusú háztól? A siker titka az arányok megtartása, az összeillő anyagok és textúrák alkalmazása.

Ha egy régi szobában szakérte­lemmel keverik a stílusokat

Ha egy régi szobában szakérte­lemmel keverik a stílusokat, jobban érvényesülnek a tárgyak, mint amikor a saját koruknak megfelelő környezetben vannak. A képen látható kombináció sikeres; a különböző időszakok formái érdekes kontrasztot teremtenek.

Akármilyen állapotban van is a ház, ne döntsük el azonnal, hogyan újítsuk fel, fessük ki, bútorozzuk be. Akkor kezdjük igazán megismerni a lakást, ha ott élünk, és akkor tudjuk a régiségét is összeegyeztetni az igényeinkkel. Addig nem állapít­hatjuk meg, mit kell átalakítanunk, amíg nem tudjuk pontosan, hogyan él a ház, milyen érzés benne lakni. A ház helyreállí­tásához nagyon sok időre és türelemre van szükségünk.

Belső díszítőelemek

A felújítás vagy a festés során sokkal job­ban megőrizhetjük az eredeti értékeket, ha figyelünk a részletekre. Útmutatással a belsőépítészeti könyvek vagy az adott kor­ból származó szobabelsőket bemutató múzeumok szolgálnak. A látottakat termé­szetesen saját ízlésünk szerint használhatjuk fel.

Egyet azonban ne feledjünk: óvato­san bánjunk a korokkal (különösen a nagy építészeti múlttal rendelkező tájakon)! A Viktória korból származó kandalló illik az V. György korabeli vagy kolóniái házhoz. Az egymást követő korok végül is rányom­hatták bélyegüket az épületre; de megfor­dítva: az V. György korabeli kandalló már furcsán hat egy Viktória korabeli házban.

A különleges, faragott karfa jobban mutat festve, mint nyersen.

A különleges, faragott karfa jobban mutat festve, mint nyersen.

A legtöbb épületben először a lépcsőt pillantjuk meg. A korlátbábok, a korlátpil­lérek, a lépcső és a lépcsőfokok alakja rop­pant jellemző arra a korra, amelyben a ház épült. A ház egészére hatással lesz az a döntésünk, hogy befestjük-e a korlátot vagy sem, hogy szőnyeget vagy csak futót teszünk-e a lépcsőre.

A hajlított, rozsdamentes acélkorlát kiemeli a gyönyörűen helyreállított szecessziós előszoba eleganciáját.

A hajlított, rozsdamentes acélkorlát kiemeli a gyönyörűen helyreállított szecessziós előszoba eleganciáját.

A padlóval gyakran úgy bánnak, mint a szegény rokonnal. Akármilyen régi sző­nyeggel beérik, vagy az egész házat pad­lószőnyeggel fedik. A padlószőnyeget a XIX. század közepe táján „találták fel”. Azelőtt csak a deszkapadlóra került szőnyeg, az előszobát és a gyakrabban hasz­nált helyiségeket kővel borították. Később kiégetett, színes, mintás padlólapot hasz­náltak az előszobában, és téglát vagy bur­kolólapot a konyhában.

Jól gondoljuk meg, hogy akarunk-e vé­dőbevonatot tenni a kő- vagy palapadlóra. Lehet, hogy később nem tudjuk eltávolíta­ni, és az eredeti felület is elszíneződhet. Még a faszínezékekkel is csínján kell bán­ni. A pácolt, viasszal fényesített vagy a vízzel tisztára sikált fa a legszebb.

A kis dolgok is lehetnek nagyszerűek

A kis dolgok is lehetnek nagyszerűek, mint például ennek a régi, angol vidéki háznak az ablaka és ablakkerete.

Az egyenes, sima fal nem mutat jól a parasztházban, amelynek azelőtt kidom­borodó, lekerekített sarkú falai voltak. A tompa és selyemfényű festékek mindig jobban hasonlítanak a régi meszelésre és az olajfestékekre, mint az új zománcfesté­kek. A rendelkezésünkre álló színválasz­tékkal és festési eljárásokkal – például a pontozófestéssel vagy a szivacsozással – megközelíthetjük az eredeti hatást. Vásá­rolhatunk hagyományos mintájú tapétát és szövetet is.

A falat gyakran osztják részekre tapétá­val

A párkány alatti és a képléc fölötti sávot a fal többi részétől eltérően lehet kezelni. A faborítást nagyon kedvelték a XVIII. század elején, de a XX. századi V. György és neokoloniál stílusú házakban is megtalálható. Jól szigetel és szép felüle­tet ad.

Brüsszel, 1912: az ablak erede­ti rácsa és színes üvege pontosan közvetíti a korszak stílusát, amely a széken is visszaköszön.

Brüsszel, 1912: az ablak erede­ti rácsa és színes üvege pontosan közvetíti a korszak stílusát, amely a széken is visszaköszön.

A mennyezetpárkányok, azok a faragott vagy öntött stukkószegélyek, amelyek a fal és a mennyezet találkozását rejtik el, illetve hangsúlyozzák, valamint a mennyezetró­zsák (amelyek eredetileg a gázégős csillá­rokhoz készültek) egyszerűek vagy virágo­sak is lehetnek. Sérült részeiket pótoltas­suk!

Előfordul, hogy egy ház minden részle­tét megőrizték, épp csak „modernizálták” az ajtókat, ajtótokokat, szegélyléceket. Ér­demes olyan pótlásokat csináltatni, ame­lyek megfelelnek az eredeti stílusnak, bár ezek drágábbak, mint a boltban kapható árufélék.

A kandalló cseréjekor ügyeljünk a szoba arányaira, és a szoba stílusának megfelelő darabot válasszunk. Ne tekintsük az apróságokat részletkér­désnek: ha csak egyvalami rossz a szobá­ban, biztosan minden tekintet arra irányul majd.