• fapadlók

Fapadlók

Új padló

A sima, ragyogó, szépen lakko­zott fa tartós és nyugodt felüle­te egyformán illik a konyhába, a hálószobába vagy a nappali­ba. A szóba jöhető puha- és keményfák listája a puha lucfe­nyőtől és erdeifenyőtől a ke­mény tölgyön és juharon át a ritka paliszanderig, fűzig vagy a burmai rózsafáig terjed. A fa-kereskedő segíthet felmérni a lehetőségeket. Kapható puha- és keményfa deszka mindenfé­le méretben, gyárilag impreg­nált lap (ez gyakran furnérozott puhafa), keményfa parkett és sok más változat.

Tartóssága jónak mondható, de egy tűsarok vagy egy leej­tett, égő cigaretta csúnya nyo­mot hagyhat rajta, különösen, ha a furnér nem elég kemény vagy vastag. A fa rugalmas, ezért a leejtett dolgok nem mindig törnek el rajta. Az idő múlásával is jól, sőt egyre job­ban fest. A száraz meleg hatá­sára zsugorodhat és vetemed­het, ha viszont gyakran lesz vi­zes, meg is duzzadhat. A fa­padló elég drága dolog.

Fektetés. A barkácsolók leg­gyakoribb hibája az, hogy elté­vesztik a párnafa helyét, és a szögeket víz- vagy villanyveze­tékbe verik. Mielőtt munkához látunk, keressük meg, merre futnak a csövek és huzalok. A csaphornyos deszkákat helyükre pattintjuk: ez, mihelyt rájöttünk a nyitjára, már könnyen megy.

A fakockát és a mozaikot elsimított betonra, furnér- vagy pozdorjalemezre rakjuk (a földszinten vízzáró rétegre is szükség van), a par­kettet és a szalagpadlót pedig fagerendákra, furnér- vagy fa­rostlemezre fektetjük. Vannak olyan deszkák, amelyeket fém­kapcsokkal vagy ragasztóval rögzíthetünk szögezés helyett, és kapható olyan szendvics­szerkezetű padlódeszka is, amelyben parafa-, furnér- és PVC-rétegek vannak.

Kezelés. Porszívózzuk és se­perjük, óvatosan mossuk. Ha nincs impregnálva, használ­junk savkatalizált poliuretán vagy olajos-gyantás felületke­zelő anyagot. Egyébként fényezzük-csiszoljuk.

Fehérített fenyőpadló

Ha régi a padló

Ha a csupasz deszkapadlót csi­szolni, lakkozni vagy festeni akarjuk, tűrhető állapotban kell lennie, és a szép felület kialakí­tása sok munkánkba kerülhet. A deszkapadló tartós, de be­piszkolódhat, megsérülhet, le­törhet róla egy-egy szilánk. Ha a deszkák közötti rések nincse­nek kitöltve, számíthatunk rá, hogy a huzat fütyül majd a ré­seken – a hézagokat kitöltő anyag színe viszont lakkozás vagy festés után elüthet a fáétól.

Ne rakjunk szigetelést a ta­lajszint alatti deszkák alá, és ne zárjuk el a vakpadló szellőzésé­nek útját, mert ez nyirkosodáshoz vezet. A nyers deszka za­jos, és drágább, mint gondol­nánk. Ne használjunk olcsó lakkot vagy festéket – itt is az olcsó a drágább.

Fektetés. Az erősen sérült da­rabokat kivesszük, és régi fa­anyaggal pótoljuk. A lehető legszorosabb illeszkedésre tö­rekedjünk. A szögek fejét jól verjük be, hogy ne tépje a csi­szolópapírt.

Kezelés. Először alaposan sú­roljuk fel a padlót forró vízzel és erős mosószerrel (viseljünk kesztyűt). Ha a deszkákon mindig volt fedőréteg, a gépi csiszolás elmaradhat, elég, ha kézzel csiszoljuk a makacs fol­tokat (festékoldót vagy kaparókést is használhatunk). Ha a deszkák nagyon szennyezet­tek, vagy van már rajtuk bevo­nat, a hibás deszkák kicserélé­se után béreljünk csiszoló- és sarokcsiszoló gépet. Ha azt akarjuk, hogy a felület abszolút „profi” legyen, gletteléssel rejt­sük el a szegek fejét.

Ellenőrizzük, hogy a csiszológép összegyűjti-e a port, ürítsük rend­szeresen a porzsákot, és visel­jünk maszkot. A deszkát hosszában csiszoljuk, ne kereszt­ben, mert összekarcolódik. Ha végeztünk, gondosan gyűjtsük össze a port enyhén nedves ru­hával, tisztítsuk meg a felületet lakkbenzinnel, és hagyjuk a deszkát alaposan megszáradni. Ezután a deszkákat lakkozhat­juk vagy fehéríthetjük, és bevonhatjuk poliuretánnal, eset­leg fehér padlóviasszal.

A deszkát pácolhatjuk is

Ha­csak nem alkalmazzuk nagyon egyenletesen, a felület kicsit foltos lesz. Gondoljunk arra, hogy a faanyag színe csak söté­tebbre válhat, világosabbra nem. Egészen szokatlan festé­keket és színezőpácokat is árul­nak. Végezetül vigyünk fel szín­telen védőréteget, vagy políroz­zuk a deszkákat rendszeresen viasz és lenolajkence keveréké­vel. Ha több rétegben faolajat kenünk fel, szép felületet ka­punk; hagyjunk időt arra, hogy az anyag beszívja az olajat.

Szép a festett deszka is, bár a lakkozottnál kevésbé tartós. Bármilyen jó minőségű fényes vagy matt festéket használha­tunk, de jobb, ha padlófestéket veszünk, mert ebben poliure­tán, akril- és epoxigyanta is van, és száradás után kemé­nyebb felületi réteget ad. A ha­jófesték különösen kopásálló, de lassan szárad. Ha a deszkák nem tökéletesen tiszták, a fes­ték nem tapad jól rajtuk. Aki gyakorlott, sablon vagy vonal­zó segítségével mintákat is festhet a padlóra.

Új tölgyfa parkett

Pácolt fenyő

Régi parkett

Rétegelt lemez

A vastag, rétegelt fát négyze­tekre vághatjuk, de csaphor­nyos változat is kapható. Úgy rakjuk le, mint a többi faanya­got – régi házakban a padlóra, új lakásban közvetlenül a pár­nafákra. Szépen fényezve ele­gáns lehet, de festhetjük és pá­colhatjuk is. Nem túl ütés- és kopásálló. Lerakás után azon­nal lakkal vagy védőréteggel kell borítani. Viszonylag olcsó.

Fektetés. Bonyolult alakot elég nehéz vágni, és szögezni sem könnyű. Próbálkozzunk bor­dásfejű, farostlemezhez való szögekkel. Vágassuk méretre a boltban. Fektessük padlóra, vagy ha elég vastag, párnafára, esetleg aljzatbetonra simított bitumenes rétegre.

Kezelés. Lakkozzuk, fessük vagy pácoljuk, majd lakkozzuk újra. Emulziós polírozóval is fényesíthetjük. Ha pácoljuk, vá­lasszunk a páccal összeférő lakkot, és győződjünk meg ar­ról, hogy a rétegelt lapok azo­nos száliránnyal vannak fektet­ve. Seperjük, és nedves ronggyal töröljük fel – ne sikáljuk.

A juharpadló jól illik a modern lakáshoz, amelyet egy üzlet fölötti irodahelyiségből alakítottak ki. Az új burkolat az eredeti fenyő deszkapadlóra került.

Fehérített tölgyparkett

Festett fa

Fényes fapadló

Sablonnal festett fapadló