• lakkok
• lépcsők

Környezetvédelem a lépcsőépítésben, lakkok

A fa természetes és megújuló nyers­anyag. Ökológiai szempontból azért előnyös, mert a környezetet nagyon kis mértékben terheli. Nem bocsát ki méreganyagokat, megköti a CO₂-t, és újrahasznosítása vagy megsemmisí­tése semmiféle nehézséget nem okoz. A fafeldolgozás primer energiafelhasz­nálása – a többi építőanyaggal össze­hasonlítva – a beépítésre kész állapot eléréséig nagyon csekély.

Beltéri alkalmazásnál a fát nem kell favédő szerekkel kezelni. Feldolgozás előtt azonban gombásodás vagy kár­tevőkkel való fertőzöttség szempont­jából megvizsgálják a faanyagot. A lép­cső gyártásához szükséges energia (primer energiafelhasználás) csökken­téséhez lehetőleg hazai erdőkből szár­mazó fát használjunk. Ez többek kö­zött azt is jelenti, hogy a kivágott fának a fűrészüzemig rövid utat kell megtennie. A faanyagot a szokásos módon kezdetben a szabadban, majd fedett helyen (pl. a műhelyben) tárolják. A lép­csőkhöz használt faanyag a beépítés időpontjában 6-12 % nedvességtartalmú lehet.

Az agglomérait faanyagok (pl. farostle­mez, MDF) gyártása sok energiát emészt fel, ezért azokat mellőzzük. Ahhoz, hogy ezeket a lapokat előállít­sák, a tömör fából először furnért ha­sítanak vagy forgácsot aprítanak, ezt azután mesterségesen szárítják, majd a furnérlapok vagy forgácsok összeragasztásához kötőanyagot használ­nak fel, végül pedig összesajtolják az anyagot.

Különböző építőanyagok primer energiafelhasználása [kW * h/m³] a beépítésre kész állapot eléréséig, 1,0 m³ fára átszámítva. Az adatok a legkisebb és legnagyobb értékeknek felelnek meg. (Forrás: Építés- és Lakásügyi Minisztérium, Északrajna-Vesztfália, 1997).

Felületkezelés

Az építőanyagként alkalmazott fa csak akkor környezetbarát, ha nem kezelik vegyszerekkel. Beltéri felhasználásnál elvileg nincs szükség arra, hogy a fa felületét ke­zeljük. Azzal viszont legyünk tisztában, hogy a kezeletlen fa inkább szennye­ződik, mint a kezelt. A kezeletlen felületet is lehet ápolni. A pórusokból nedves kefével el lehet távolítani a szennyeződést. Ha a fa ennek követ­keztében érdessé válna, csiszolópa­pírral újra le lehet simítani.

A szennyeződések eltávolítása

Az ecet eltávolítja a víz-, mész- és gipsz­foltokat (utána azonban a felületet bő meleg vízzel le kell mosni), a gyantaeltávolító szer eltünteti az olaj- és zsír­foltokat. Az ásványolaj és ásványi zsír nyomait magnézia és könnyűbenzin keverékével kezelhetjük.

A fafelületek kezelése

Ha a fafelületet különböző hatások, például zsír- vagy vízfoltok okozta elszennyeződés ellen meg kívánjuk védeni, akkor számítanunk kell arra, hogy megnövekszik az előállításhoz szükséges energiafogyasztás. Ha ezen túlmenően még az ápolást is meg akarjuk könnyíteni (pl. úgy, hogy a piszkot könnyen el lehessen távolítani a felületről), akkor felületkezelt terméke­ket kell alkalmaznunk. Lenolajjal pél­dául annyira telíthető a fa felülete, hogy azon sem víz-, sem olajfoltok nem keletkeznek.

Ez a termék azonban nem védi meg a felületet a karcolódástól és kopástól, így nem mentesít a napi ápolási munka alól. Ha mellőzni akar­juk a mesterségesen előállított lakko­kat, viszont szeretnénk megkönnyíteni a felület ápolását, különböző természe­tes alapanyagokból (pl. napraforgó-, szója- és bogáncsolajból vagy méh­es karnaubaviaszból) készített keveré­ket hordhatunk fel. Ez a keverék azonban nem zárja le teljesen a felületet.

Szintetikus viaszokkal jobb eredményt lehet elérni. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon fontos a keve­rési arányok pontos ismerete, mert csak így lesz megfelelő a massza álla­ga. Ez legyen könnyen folyós, ne ko­csonyásodjon, elfogadható időn belül száradjon és ne legyen kellemetlen szaga.

A viaszolt lépcsők hajlamosak a nyikorgásra. Ezt azonban kiküszöbölhetjük, ha a bevésett felületeket glicerinnel vonjuk be.

Vízzel hígítható lakkok

A vízzel hígítható lakkoktól, amelyeket több mint 20 évvel ezelőtt a környezet­barát felületkezelés csodaszerének kiáltottak ki, a szakemberek ódzkod­nak. Az oldószernek alkalmazott víz ugyanis kölcsönhatásba lép a fa anya­gával. Ennek következtében a felület megduzzad és érdessé válik. A szára­dási idő lényegesen hosszabb, mint a szintetikus lakkoknál.

A kopásállóságot edzők hozzáadásá­val ugyan fokozni lehet, a többi lakk­típussal azonos szilárdságot azonban még így sem lehet elérni. Sok olyan lakktermék van, amelyik megváltoztatja a fa színét. Az ilyen lakkokban lévő 5-7 % szerves oldószer miatt a fel­hordásnál feltétlenül szükség van a védőmaszk használatára, mert a lakk bázisát alkotó víz gyorsan vegyül a testben lévő vízzel.

Szintetikus lakkok

A szintetikus lakkok gyártásánál alkal­mazott anyagok palettája sokkal széle­sebb. Az alkidgyantáktól, savaktól, kőolajtól kezdve egészen a cellulózig sokféle alapanyaggal találkozunk. Ezeket a termékeket általában nagy­üzemi körülmények között állítják elő és félgyártmányok formájában kerül­nek a lakkgyártókhoz, akik azután a saját receptjeik szerint lakkokat készí­tenek belőlük.

Ha ilyen lakkokat alkalmazunk, mű­anyag jellegű bevonatot kapunk, a felület gondozása egyszerű lesz, hozzájárulunk a vegyipari munkahe­lyek megtartásához, viszont növeljük az energiafogyasztást és szennyezzük a környezetet. Végül az sem zárható ki, hogy egyes embereknél ezeknek a felületkezelő anyagoknak a kipárol­gása allergiás reakciót vált ki.

Különösen körültekintően járjunk el a gyerekszobáknál és a gyerekek tartóz­kodására szánt helyiségeknél, mert a kicsik szervezete kevésbé ellenálló, mint a felnőtteké. Ezeket a lakkokat arra találták ki, hogy megkönnyítsék a fáradságos ápolást, és persze a rövid száradási idő is vonzó lehet.