Magastetők

A magastetők épületfizikai követelményei

Amíg csak használaton kívüli tárgyak tar­tására, vagy terménytárolásra használ­ták a padlástereket, addig is figyelembe kellett venni a fedélszerkezetet és fedést érő épületfizikai igénybevételeket: a szélnyomást, a szellőzést, a csapadékok hatását stb. Amióta azonban a padláste­reket állandó emberi tartózkodásra is használják, ezekre fokozott figyelmet kell fordítani, sőt újabb fontos vagy hangsúlyossá vált szempontok is adódtak, mint például a tetőszerkezet és héjalás hőszi­getelő képessége, vízzárósága stb.

Szélállóság és légzárás

A magastető szerkezetének és fedésé­nek is meg kell felelnie a szélállóság követelményének. A tető szerkezetének ellen kell állnia az egyik oldalon keletke­ző szélnyomásnak és a másik oldalon jelentkező szélszívásnak, amelyek – mivel azonos irányban hatnak – a geomet­riai méretarányoktól függően össze­adódnak. Ezt a hatást jól megfigyelhetjük a 2-1. ábrán, amelyen a három különböző magasságú fedélszéknek azonos a szé­lessége (fesztávolsága). A szelet szim­bolizáló vízszintes vonalak sűrűsége, egymástól való távolsága a szél erőssé­gét érzékelteti, így világossá válik, hogy a magassággal együtt növekszik a szél­nyomás és a szélszívás nagysága. Ezek­re a hatásokra méretezni kell a szerke­zeteket.

Különböző hajlásszögű tetők szélterhei

2-1. ábra. Különböző hajlásszögű tetők szélterhei a) – c) A. a tető szélessége, B. a magassága.

A méretezés során az épület geometriai méretein túl figyelembe kell venni a min­denkori helyi adottságokat is: az uralko­dó szélirány és az épület tetősíkjainak viszonyát, az adott földrajzi hely szélvi­szonyait, az épület helyének és az épü­letnek a szél elleni védettségét, árnyékoltságát, a szélörvények kialakulásának lehetőségeit, hatásait stb. Mindezek mel­lett külön figyelembe kell venni a tetőfelépítmények, a kémények és az anten­nák szél hatására keletkező terhelőhatá­sait is.

A fedésnek külön is szélállónak kell len­nie. A fedés alatti, fedéstől függő deszká­zatnak vagy lécezésnek deformáció nél­kül kell ellenállónak lennie a szélnyo­mással és szélszívással szemben. A fedési elemeket, az anyagok rögzítését és kapcsolatait úgy kell kialakítani, hogy a szél ne tudja feltépni, lesodorni, elmozdí­tani őket.

A magastetők fedését és szerkezeti kap­csolatait nem lehet úgy kialakítani, hogy hézagain keresztül a szélnyomás és a szélszívás hatására a padlástérben lég­mozgás ne jöjjön létre. Ezt a jelenséget kettős térelhatárolással sem lehet telje­sen kiküszöbölni. A legjobb légzárás a fedés alatti rétegző­dések helyes kialakításával, valamint mi­nél nagyobb, összefüggő hőszigetelő elemek és fóliák alkalmazásával stb. ér­hető el.

2.2. Vízállóság és vízzárás

A közép-európai klimatikus viszonyok között számítani kell a tetőfelületet folya­matosan áztató szemerkélő esőre, hirte­len nagy mennyiségű csapadékot okozó záporra, zivatarra, csapóesőre, mecha­nikus hatásokkal is járó jégesőre, a tető­felületeken gyorsan megfagyó ónos eső­re, a tetőszerkezetekre terheket is jelen­tő hóesésre, majd a hó megolvadásával és megfagyásával együtt járó áztató- és feszítőhatásokra. A jól kialakított fedés nem engedheti át a csapadékot (2-2. ábra).

Csapadék és a tető

2-2. ábra. Csapadék és a tető: 1 tetőfedő elem; 2 átfedés; 3 a víz útja; 4 tetőlécezés; 5 szaruzat; 6 a víz nem kívánt útja.

Vízhatlan fedés igénye esetén – lapos- és magastetőkön egyaránt – általában ra­gasztott fedési módot alkalmaznak. Mind a tekercsből ragasztott, mind az elemes változatok esetében ügyelni kell arra, hogy rögzítésük és ragasztásuk képes legyen a meredek tetőfelületen nyári hő­ségben is megtartani a fedést. Speciális kapcsolatokkal kialakított fémlemez fe­déssel is készíthető vízhatlan tető, amelynél azonban a lehűlt lemez belső oldalán kicsapódó pára problémát okoz­hat.

Magastetők fedésekor általában vízzáró fedést alkalmaznak. A vízzáró fedés el­lentétes síkján csak annyi nedvesség je­lenhet meg, amennyi természetes mó­don, párolgással maradéktalanul eltá­vozhat és ideiglenes jelenléte nem káros sem az épületszerkezetekre, sem pedig az épületet használók számára. Vízzáró fedések alatt a tetőt ezért feltétlenül szel­lőztetni kell.

A tetőzet szellőztetésének általános sza­bályai:

  • Az eresz menti levegő bevezető szabad nyílás keresztmetszete legyen legalább a szellőztetni kívánt tetőfelület 0,2%-a vagy legalább 200 cm2/m,
  • A gerinc és az élgerinc menti szellőző­nyílások szabad keresztmetszete le­gyen legalább a levegő bevezető nyílá­sok szabad keresztmetszetének 1/4-e.
  • A héjalás és az alátétfólia közötti légjá­rat keresztmetszete legyen legalább 200 cm2.

A hidegtető olyan kéthéjú tetőszerkezet, amelyben a belső oldali hőszigetelt héjat a külső oldali, a csapadékvíztől védő héj­tól átszellőztetett légréteg vagy légtér választja el.

A melegtető a belső és a külső teret egy­mástól elválasztó egy, esetleg több ré­tegből álló egyhéjú szerkezet. A magastetők – akár üres, akár beépített padlásterűek, gyakorlatilag mind hideg­tetők (2-3. és 2-4. ábra).

Hidegtetők szellőztetése

2-3. ábra. Hidegtetők szellőztetése I. a), b) padlástérrel; c) légjárattal és padlástérrel; d) kettős légjárattal.

Hidegtetők szellőztetése II.

2-4. ábra. Hidegtetők szellőztetése II. a) egyes, b) kettős légjárattal.

Fedésük általá­ban vízzáró fedés, kialakításukkor ügyel­ni kell a következőkre:

  • A tető hajlásszöge olyan legyen, hogy a csapadék ne sokat időzzön a fedés felületén, hanem gyorsan lefusson ró­la.
  • A fedés anyagának és kialakításának, elemeinek olyannak kell lenniük, hogy felületén a csapadék akadálymentesen lefusson és a szélnyomás minél kevés­bé nyomja át a csapadékot az elemek hézagain.
  • A fedés és kiegészítő szerkezeteinek kapcsolata (bádogos munkák, hófogók, tetőablakok, kémények, antennacsatla­kozások stb.) megfelelően szilárd le­gyen.
  • A tetősíkon lefutó csapadék összegyűj­tése és elvezetése akadálymentes, és az elvezetés hossza minél rövidebb le­gyen.

Röviden kitérünk a hó és a hólé hatásai­ra. Mint ahogy a 2-5. ábrán is látható erre néhány példa, a tetőidom geometriai kia­lakításától és környezetétől függően a hó egyes helyeken összegyűlik. Ez nemcsak egyedi, egyenetlen terheket jelent a tető­szerkezeteken, amelyekre azokat külön méretezni kell, hanem számolni kell az összegyűlő hó tetőfelülettel érintkező ré­szének megolvadásából adódó áztatással, majd a megfagyásából adódó me­chanikai, fizikai hatásokkal is.

A nagyobb gondot a beázás, feláztatás okozza. Ezért tanácsos a tetőidomok geometriá­ját úgy kialakítani, hogy ilyen veszélyes zónák lehetőleg ne keletkezzenek, vagy ha ez nem megoldható, akkor arra kell törekedni, hogy a hólé a tető felületén a lehető legrövidebb úton elfusson a csa­padéklevezető szerkezetekhez, és azo­kon át gyorsan elhagyja az épületet.

Ezekre különösen akkor kell ügyelnünk, ha az épület méreteiből vagy a tetőidom alaki tulajdonságaiból adódóan a csapa­dékvizet az épületen belül vezetjük el. Ha semmiképpen sem tudjuk ezt a megol­dást elkerülni, akkor célszerű a belső elvezetés körül akár a fedés alatt a sza­rufákra, akár a lécmagasítás és a léce­zés közé 2,00 m kiterített szélességű bel­ső csatornát is kialakítani. Erre azért van szükség, mert ellenkező esetben a tetőfelületeken összegyűlő nagy mennyisé­gű hó és az épület hőveszteségéből adó­dóan kissé felmelegedő fedés között megolvadó hó nem tud eltávozni a sűrű hókásától eldugult vagy befagyott lefo­lyón.

Csapadék, szél és napfény hatása a különböző tetőkre

2-5. ábra. Csapadék, szél és napfény hatása a különböző tetőkre a) attikafal; b) két épület belső csatornával; c) shed-tetős épület; 1 összegyűlt hó; 2 a hólé útja; 3 biztonsági csatornafelület; 4 attikafal.

Különböző hőszigetelő képességű hőszigetelt fedések

2-6. ábra. Különböző hőszigetelő képességű hőszigetelt fedések a) megszokott, de rossz; b) ritkán alkalmazott, jó; 1 hőszigetelés; 2 szaruzat; 3 légtér; 4 tetőlécezés; K külső.

2.3. Hőszigetelés, hőszigetelő képesség és hőállóság

Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a magastetők napsugárzással, széllel, esővel és hóval közvetlenül érintkező fe­dése önmagában nem alkalmas arra, hogy a padlásteret megóvja a túlmelegedéstől és a teljes, már károsodásokat okozó lehűléstől. Ezt különösen akkor érezzük egyértelműnek, ha figyelembe vesszük a szél által is csökkentett téli mínusz 20-25 °C-os és a napsugárzás okozta nyári 50-60 °C-os hőmérséklet közti különbséget.

Ebből a lehetséges hőmérsékletkülönbségből a következők adódnak:

  • A fedés anyagát mindig úgy kell meg­választani, hogy a hőmérséklet­különbséget károsodás nélkül képes legyen elviselni.
  • A fedési elemeknek egymással és a kiegészítő szerkezetekkel úgy kell kap­csolódniuk, hogy a hőmérséklet- különbség által okozott mozgásokat képesek legyenek beázás nélkül elvi­selni.
  • A felmelegedésre érzékenyebb fedési anyagok felületi védelméről fényvisszaverő anyagok alkalmazásával kell gondoskodni.
  • Amennyiben a fedési anyag sötét szí­nű, ill. erősen felmelegedhet, minden esetben gondoskodni kell a padlástér vagy a fedés hatékony szellőztetésé­ről.
  • Ha hasznosítani kívánjuk a padlásteret, beépítve állandó emberi tartózkodásra alkalmas helyiségekkel, akkor azt a már említett hőmérséklet-változások ellen meg kell védenünk, azaz hőszige­telő rétegeket kell a fedés alá beépíte­nünk.
  • A hőszigetelő rétegek önmagukban nem elegendőek – különösen a nyári meleg esetében -, a fedés és a hőszi­getelés között kétrétegű szellőzést kell kialakítanunk.
  • A belső tér védelmében a szigetelés rétegfelépítését és csomóponti kialakí­tását úgy kell megválasztanunk, hogy: a fedés belső oldalán megjelenő csa­padékot, kicsapódott párát megfelelő­en elvezesse, elpárologtatását előse­gítse; megakadályozza, hogy a belső térben keletkezett pára a szerkezetek­hez jusson; a hőszigetelés kialakítása hőhídmentes legyen.
  • A tetőterek hőszigetelésekor mindig vegyük figyelembe, hogy az egyébként jól kialakított hőszigetelt fedés hatása lényegesen romlik, ha nem fordítunk fokozott figyelmet a fedés légzárására és vízzárására is.

Ha a felsorolt fedési és hőszigetelési alapelveket betartjuk, azzal nemcsak a padlástér, ill. beépített tetőtér védettsé­gét, megfelelő minőségét érjük el, ha­nem jelentős mértékben növeljük a fedélszerkezet és a fedés élettartamát is. A legtöbb itt kiemelt szempontra a cikksorozat további részeiben részletesebben visszatérünk. Itt most csak két olyan kérdést vetünk fel, amelyről a magastetők építé­se során legtöbbször elfeledkeznek. A magastetők kialakításakor a szaruállá­sok között gyakran úgy helyezik el a hő­szigetelő táblákat, hogy a szarufa lénye­gében hőhíddá válik (2-6. a) ábra).

Hőhidak és szigetelés

E hőhidak következtében a tetőtérben a sza­ruállások alatti falfelületek, borítások elszíneződnek. Mivel a fa lényegesen job­ban vezeti a hőt, mint a hőszigetelő anya­gok, az említett probléma úgy küszöböl­hető ki, hogy az alkalmazott hőszigetelő anyaggal körülvesszük a szarufákat is (2-6. b) ábra), és ezzel csökkentjük a sza­rufa lehűlő felületét. Ezzel ugyanakkor azt is elérjük, hogy nyári melegben csök­ken a szarufák felmelegedése, így élet­tartamuk is nagyobb lesz. A magastetők helyes kialakításában nagy jelentősége van a szellőztetésnek. Az eddig megszokottnál lényegesen többet kell foglalkoznunk a magastetők megfelelő szellőzési rendszerének kiala­kításával, mert a tetőtér-beépítések so­rán számos olyan hiba fordul elő, amely a nem megfelelő szellőzésre vezethető vissza.

Szellőztetés

Ha üres padlásterű magastetőt építünk, akkor a padlástér szellőzését úgy kell megoldanunk, hogy a levegő az eresznél áramoljék be, és a felmelegedett levegő a gerinc közelében távozzék el. Ezért a hagyományos cserépfedésű tetők gerin­cére nem habarcsba, hanem szárazon rakják fel a kúpcserepeket, így a kialaku­ló hézagokon a levegő eltávozhat. Az eresznél pedig méterenként legalább 200 cm2 keresztmetszetű, madárhálóval védett szellőzőnyílást kell képezni, ahol a padlástér levegője pótlódik. Ha ezek kialakításának valamilyen akadálya van, akkor az oromfalak vagy tűzfalak legma­gasabb pontján szellőzőnyílásokon vagy külön tetőfelépítményen át kell a teret szellőztetni.

A korszerű tetőfedő rendszereknek már vannak speciális, szellőzőnyílásokkal el­látott elemei is. Hibás azonban az az elképzelés, hogy a szellőzőelemeket egyenletesen kell elosztani a tetőfelüle­ten. Mindig az a helyes, ha a levegő­ utánpótlás az eresz alatt vagy az eresz felett a második vagy negyedik sorban elhelyezett szellőzőcserepeken, vagy más nyílásokon érkezik, és kizárólag a gerinc közelében elhelyezett szellőző­cserepeken át távozik, amelyeket a tető­felület nagyságától függően egy vagy két sorban helyeznek el (2-7. és 2-8. ábra).

Tetőszellőztetési módok I.

2-7. ábra. Tetőszellőztetési módok I. a) nézetrajz; b) metszet, egyrétegű; c) kettős légjárattal.

Tetőszellőztetési módok II.

2-8. ábra. Tetőszellőztetési módok II. a) nézetrajz; b) metszet, egyrétegű; c) kettős légjárattal.

Ettől eltérő megoldás esetén légörvé­nyek alakulnak ki, kisebb a beáramló és kiáramló levegő közötti hőmérséklet­különbség, és ez jelentősen csökkenti a szellőzés mértékét. Ügyelni kell arra is, hogy a tetőszerkezet hajlásszöge mindig olyan legyen, hogy a felfelé áramlás jól ki tudjon alakulni. Ha erre nincs mód, akkor a levegő bevezetésére és kiveze­tésére kialakított nyílások méreteit kell növelni.

Hangszigetelő képesség és hangszigetelés

A magastetőkre nincsenek külön zajvé­delmi előírások. Az üres padlások eseté­ben erre nincs is szükség. A tetőtér­ beépítések hőszigetelő rétegrendszere egyúttal zajszigetelő is, így külön zajvédelemre nincs szükség. A tetőtér-beépí­téseknél alkalmazott tetősíkban elhelye­zett vagy tetősíkból kiemelt tetőablakok hangszigetelési szempontból azonosak az épületeken elhelyezett más ablakok­kal.

Különösen zajos környezetű épület vala­mennyi határoló felületét, ezen belül a tetősíkokat is zajvédelmileg méretezni kell az erre vonatkozó szabványok alap­ján. Fontos megjegyezni, hogy zajos kör­nyezetben nem célszerű zajhullámokra érzékeny fedési anyagokat használni (fémlemez, hullámpala stb.), mert azok bizonyos meghatározott rezgésszámú hangok esetén jelentősen felerősítik a zajhatást.