• úszómedence
• víz

A vízforgató szűrőinak fajtái, működése

A vízforgató szűrő a medence vízkezelési fo­lyamatának egyik legfontosabb része. Ren­deltetése a szennyeződések eltávolítása a medencevízből. Ezért a vizet rendszeres idő­szakokban (ciklusokban) át kell folyatni a szűrőn. Ezt az eljárást vízforgatásnak nevez­zük. Magánmedencéknél és kis közületi medencéknél (pl. szállodák, üdülők, lakóparkok) a leggyakrabban a következő szűrőket hasz­nálják.

Ezek:

• szűrőbetétes szűrők,
• kovaföldes feliszapoló szűrők,
• többrétegű szűrők (különféle szűrőtöltetű szűrők),
• homokszűrők (egyrétegű szűrők).

A szűrők hatásfokát a legkisebb szűrhető szennyeződés méretével adják meg, mikron­ban (1 μm = 1/1000 mm).

Szűrőbetétes szűrők

A szűrőbetétes szűrők (36. kép) műanyag tartályában impregnált papírból vagy speci­ális műanyagból (pl. poliészterből) készült la­mellás, rostos, rácsos esetleg spirálos kiala­kítású szűrőbetét helyezkedik el. A szűrőbetét alkotja a szűrőközeget, ezért itt nincs szükség szűrési segédanyagokra. A szűrő nem igényel kezelést, csak rendszeres tisz­títást. A szűrőbetétes szűrők hatásfoka az 5 és 10 μm között mozog.

36. kép. Szűrőbetétes szűrő.

A tisztításhoz:

• szereljük ki a szűrőbetétet a szűrőtar­tályból;
• erős vízsugárral, lehetőleg meleg vízzel (legfeljebb 60 °C hőmérsékletű) alaposan mossuk le a szűrőbetét felületét; a felszín­ről így leoldódnak a szennyeződések;
• lúgos kémhatású vegyszer (pl. foszfát, szi­likát) lehetőleg meleg vizes oldatában áz­tassuk a betétet legalább 6 órán át, így fel­oldódnak a zsírlerakódások, a korom, a szappanmaradványok;
• vízzel alaposan mossuk ki a szűrőbetétet;
• savas kémhatású vegyszer (pl. aminoszulfonsav) lehetőleg meleg vizes oldatában áztassuk a betétet egy éjszakán át, így fel­oldódnak a medencevízből kivált mészkő­lerakódások (vízkő);
• vízzel alaposan mossuk ki a szűrőbetétet;
• klórtartalmú vegyszer (pl. nátrium-diklórizocianurát) vizes oldatával alaposan fer­tőtlenítsük a szűrőbetétet;
• helyezzük vissza a szűrőbetétet a vízfor­gató szűrőbe.

A speciális vizes oldatokat a vegyszerek gyártójának utasításai szerint kell elkészíteni és használni. A betétek aránylag gyorsan elhasználódnak, és meg is hibásodhatnak. Ezáltal csökken a hatásfokuk és a betétet ki kell cserélni. A szű­rőbetétes szűrők aránylag kis hatásfoka erő­sen korlátozza használhatóságukat.

Magyarországon a szűrőbetétes szűrőket rendszerint csak kis medencék vízkezelésé­nél használják (kb. 10 m³/h szűrt vízmennyi­ségig). A kis szűrőket a terepszint felett elhelyezett medencéknél gyakran a medence szélére akasztják, és így a szűrt víz rövid csővezeté­ken egy helyre áramlik a kis medencébe.

Kovaföldes feliszapoló szurok

A kovaföldes (diatómaföldes) szűrőkben (37. kép) leülepedett kovamoszatok (diatómák) házából keletkezett kőzet finom őrle­ményét használják szűrési segédanyagként. A vízzel kevert kovaföldet felviszik (feliszapolják) a szűrőtartályban elhelyezett lamellás betétre, így képződik a szükséges szűrőréteg. Az elhasznált kovaföldet bizonyos idő után le kell öblíteni a lamellákról és leenged­ni a csatornahálózatba. A lamellákat vízzel alaposan le kell tisztítani és a szűrőt újból fel kell tölteni kovafölddel. A kovaföldes szűrő hatásfoka 5 μm, ami igen kedvező.

37. kép. Kovaföldes feliszapoló szűrő.

A kovaföldes szűrők előnye, hogy használatuk esetén nincs szükség pelyhesítő vegyszerre. Hátrányuk viszont a kezelés – a kovaföld egyenletes felhordása (feliszapolás) és leöblítése – folyamatának bonyolultsága. A kova­föld-fogyasztás is növeli az üzemeltetési költ­ségeket.

A szűrő feliszapolása és tisztítása aránylag bonyolult és komoly figyelmet igényel. A szű­rőlamellák a rájuk tapadó zsír- és olajmara­dékoktól gyakran össze is tapadnak. Ezeket a szennyeződéseket öblítéssel nem lehet eltávolítani. Ehhez ki kell nyitni a szűrőt és kézzel – esetleg vegyszeres oldattal – kell el­távolítani a szennyeződéseket. Az elszennye­ződött kovaföld-töltetet pótolni kell, ami aránylag munkaigényes.

Magyarországon a kovaföldes feliszapoló szűrőket magánmedencék vízkezelésé­nél ritkán használjuk. Külföldön azonban 15-30 m³/h névleges szűrt vízmennyiségre alkalmas szűrőket is forgalmaznak.

Többrétegű szűrők

A magánmedencék vizének kezelésére hasz­nálható szűrőkben kvarchomok és aktívszén- vagy hidroantracit-rétegek vannak. A szűrő működése és kezelése azonos az egyrétegű homokszűrőével. A szűrőt magánmedencék­nél rendszerint csak szennyezett vizek (pl. ku­takból származó vizek) kezelésénél használ­ják a vas, mangán vagy más ásványi anya­gok, esetleg kötött klór vagy trihalo-metanol kiszűrésére.

A visszamosásnál és öblítésnél az aktív szén bizonyos része elfolyik a csatornába. Ezt rendszeresen pótolni kell. A szűrőt rendsze­resen ki kell nyitni és ellenőrizni a szűrőré­tegek állapotát.

Egyrétegű homokszűrők

Az egyrétegű szűrőben kvarchomok réteg szűri az átáramló medencevizet és tisztítja meg a mechanikus szennyező részecskéktől. A homokszűrő lehetővé teszi valamennyi víz­kezelő vegyszer (fertőtlenítőszer, algásodást gátló vegyszer, pelyhesítőszer stb.) hasz­nálatát. A magánmedencék vízkezeléséhez használt homokszűrők rendszerint a víz­kezelő vegyszereknek ellenálló műanyagból készülnek. Szerves részük a többjáratú váltó­szelep (38. kép). A szűrőkhöz a vízforgató szivattyú csatlakozik. A szűrő hatásfokának alsó határa 15 μm A hatásfokon pelyhesítéssel lehet javítani.

38. kép. Egyrétegű homokszűrő, váltószeleppel és szivattyúval, lefedhető műanyag rekeszben – kis medencékhez.

Az egyrétegű homokszűrők általános elterjedé­sének magyarázata főleg a homok aránylagos olcsósága mellett is igen jó szűrési adottsá­gaiban rejlik. A homoktöltet egyszerűen vissza­mosható és öblíthető. A töltet hosszú élettar­tamú és nem igényel különösebb kezelést, vagy karbantartást. Minden vegyszeres vízke­zelési eljárásnál egyszerűen használható. Aránylag csekély a szűrő eltömődésének ve­szélye is. Más jellegű szűrők viszont még a he­tenkénti karbantartás ellenére is eltömődhet­nek, a szűrőbetétek és a szűrőtartályok, eset­leg még a csőhálózatok is károsodhatnak.

Az egyrétegű homokszűrők alapadatai:

• A szűrőtartály átmérője, d, mm
• A szűrő magassága, mm
• Szűrési sebesség, m³/h/m³
• Szűrt vízmennyiség, m³/h
• Üzemi nyomás, p, bar
• Üzemi hőmérséklet, t_ü, °C
• Környező levegő hőmérséklete, t_I,°C
• Csőcsatlakozások, DN; d, mm
• A szűrőhomok mennyisége, kg
• A szűrőhomok szemcseátmérője, mm
• A szűrő hatásfoka, μm

Az egyrétegű homokszűrők szerkezete és működése

Magánmedencéknél rendszerint két típusú homokszűrőt használnak:

• A szűrőtartály tetejére szerelt váltószelep­pel: leggyakrabban négyjáratú szeleppel, kis medencékhez (39. kép).
• A szűrőtartály oldalára szerelt váltószelep­pel; leggyakrabban hatjáratú szeleppel (40. kép).

Az oldalra szerelt váltószeleppel szerelt egy­rétegű homokszűrő belső részeit az 5. ábra mutatja.

39. kép. Egyrétegű homokszűrő tartály a tetejére szerelt váltószeleppel – a vízforgató szűrővel közös alaplapon.

40. kép. Egyrétegű homokszűrő oldalra szerelt váltószeleppel.

5. ábra. Az oldalra szerelhető váltószeleppel üzemelő egyrétegű homokszűrő belső részének vázlata 1 nyomásmérő (manometer); 2 a tartály fedele; 3 műanyag tartály; 4 vízelosztó tálca; 5 szennyezett víz a medencéből; 6 tisztított víz a medencébe; 7 műanyag szűrőkarok; 8 a szűrőhomok-réteg optimális magassága.

A szűrőhomok

Az egyrétegű homokszűrőben az európai és magyar szabványnak megfelelő minőségű szűrőhomokot kell használni. Ez a homok tisztított (mosott) és kemencében szárított; csak a szabványban előírt szemcseátmérőjű, és garantáltan por- és szennyezésmentes, csíra- és baktériummentes legyen. Rendsze­rint zsákokban forgalmazzák. Rendszerint 0,71-1,25 mm szemcseátmérőjű kvarc­homokot használnak.

A szűrőtartály homok­töltetének vízfertőtlenítő hatását fokozni lehet egy alumínium-szilikát és ezüstvegyületű szemcsés adalékkal. Ennél az előírt szűrő­homok töltet 40 %-a helyett az adalékot kell a szűrőtartályba helyezni. Ezzel a vízkezelés­hez használt fertőtlenítőszerek hatásfoka lényegesen és tartósan javul.

A szűrőhomok kezelése

A szűrőtartályban elhelyezett szűrőhomok töl­tetet rendszeresen kezelni kell a következők szerint:

• Visszamosás és öblítés: Váltószelep mű­ködtetésével, a medence terhelése és szennyeződési foka szerint. A kézi működ­tetésű váltószelep használatánál a tervező vagy a berendezés gyártójának utasítása szerint. Az automatikusan működő váltó­szelepnél a betáplált program szerint.
• Mészkiválás (vízkő) eltávolítása: A meden­cevízbe rendszeresen adagolt mészlera­kódást gátló vegyszerek használata elle­nére a szűrőhomokban vízkő keletkezik. Ez teljesen eltömheti és hatástalanná teheti a szűrőt. Ezért minden második-har­madik visszamosásnál homokszűrő-tisz­tító (rendszerint aminoszulfonsav alapú) vegyszer adagolása szükséges. Ezt a vegyszert kell a homokszűrő szerkeze­tének tisztításánál is a használati utasítás szerint adagolni.
• Szűrő fertőtlenítése: A vízfertőtlenítő vegy­szerek rendszeres használata ellenére a szűrőhomokban gyakran elszaporodnak a baktériumok, csírák és más ártalmas szennyezőanyagok. A fertőzés megelőzé­sére rendszeresen ajánlott (klóralapú) vegyszer adagolása. Ezt kell adagolni na­gyobb mennyiségben, klórsokk-szerűen a szűrő fertőződésének kezelésénél is.

A szűrőhomok cseréje

A homokszűrő töltetét a kültéri magánme­dencéknél a szűrőhomok rendszeres kezelése ellenére valószínűleg 3-4 évenként (3-4 fürdőszezon után), beltéri medencék­nél 4-5 évi használat után cserélni kell.

Ennél rövidebb időszakokban kell cserélni a szűrőhomokot, ha:

• a visszamosásnál vagy az öblítésnél a me­dence vize zavarossá válik;
• a medence a rendszeres pelyhesítőszer-adagolás ellenére is zavaros marad;
• a pelyhesítőszer által képzett pelyhek nem maradnak a szűrőben, hanem a medence fenekén kupacokban gyűlnek össze;
• az algásodást gátló vegyszerek használa­ta ellenére is zöld algák jelennek meg a medencében;
• csak a klór vagy bróm adagolásának je­lentős növelésével érhető el az előírt klór­ vagy brómszint a medencevízben, mi­közben a többi szükséges paraméter (pl. pH-érték) rendben van.

A szűrőhomok cseréje előtt ajánlható a szű­rőtartály többszöri egymás utáni visszamosása és öblítése. Ezután a mészkiválások el­távolítása is szükséges a megfelelő vegyszer hosszan tartó adagolásával, a használati uta­sítás szerint. Lehetséges, hogy ezekkel az el­járásokkal még meghosszabbítható a szűrőhomok használhatóságának időtartama.

A szűrőhomok cseréjénél mindenkor az egyrétegű homokszűrő használati utasítását kell figyelembe venni, mivel a szűrőtartályok belső szerkezete az egyes gyártmányoknál különböző lehet. A következőkben két szűrő­tartály típusnál ismertetjük a homokcsere folyamatát.

A homokcsere folyamata kis szűrőtartá­lyoknál. A kis szűrőtartályoknál – kb. 850 cm magasságig – a homokcsere aránylag egy­szerű, mert kézzel és esetleg nagyméretű nyeles műanyag merőkanállal az egész szűrőhomok töltetet ki lehet szedni.

A következőben a szűrőtartály tetejére szerelt szűrőhomok cseréjének (6. ábra) lehetséges folyamatát ismertetjük:

• Áramtalanítjuk a szivattyút.
• Elzárjuk a csővezetékek összes szelepét (golyóscsapját), hogy a szűrő felnyitása után ne áramoljon ki a víz.
• Leszereljük a váltószelepet (4), a tömítést (5), a szorítógyűrűt (6); ezeket eltesszük;
• Kinyitjuk a tartály végelzáróját (10).
• Leengedjük a szűrőtartályból a vizet.
• Betakarjuk vagy bedugaszoljuk a leürítő csövet (2), hogy ne kerülhessen a csőbe homok.
• Megkezdjük a homok óvatos kiszedését ( kép). Kesztyűben (vegyszernek ellen­álló könnyű kesztyű ajánlott), esetleg nagy nyeles műanyag merőkanállal dolgozzunk;
• Ha lehetséges, vegyük ki a leürítő csövet (2) és a szűrőkarokat (3).
• Locsolótömlővel, lehetőleg meleg vízzel ki­mossuk az üres szűrőtartályt; esetleg fer­tőtlenítsük is;
• A szűrőkarokat ( kép) legalább 12 órára beáztatjuk meszesedést (vízkövet) oldó vegyszer vizes oldatába, majd alaposan lemossuk.
• Az esetlegesen meghibásodott, repedt, törött alkatrészeket kicseréljük – ehhez csak eredeti alkatrészeket használjunk!
• Visszaszereljük a belső csőrendszert és a szűrőkarokat (2, 3).
• Elzárjuk a tartály végelzáróját (10).
• Beöntünk néhány liter vizet a szűrőkarok (3) beiszapolásának elősegítésére.
• Beöntjük az új szűrőhomokot és a vízfer­tőtlenítő adalékot, a használati utasításban megadott mennyiségben.
• Felszereljük a váltószelepet (4) a tömítés­sel (5), és a szorítógyűrűvel (6) rögzítjük.
• Kinyitjuk az összes elzárt szelepet (golyós­csapot) és ezzel megtöltjük a tartályt vízzel.
• Néhányszor egymás után visszamossuk és öblítjük a szűrőt, amíg teljesen ki nem tisztul az öblítővíz.
• Beállítjuk a váltószelepet a „szűrés” állásba.

A homokcsere folyamata nagy szűrőtar­tályoknál. A nagy szűrőtartályoknál – kb. 850 cm magasság fölött – körülményes a szűrőhomok cseréje. Egy bizonyos mély­ségig kézzel és nagyméretű nyeles műanyag merőkanállal is aránylag jól ki lehet szedni az elhasznált szűrőhomokot. Az alsó rétegek kiszedése viszont csak nehezen lehetséges merőkanállal. Itt erős vízsugárral lehet a homokréteget lazítani, és elárasztással las­san kimosni a homokot a tartály felső nyílá­sán keresztül. A nagy tartályoknál általában a rendszeres karbantartásnál nem az egész homoktöltet szennyeződik el. Az alsó réteg aránylag tiszta és szűrőképes marad és nem kell minden alkalommal kicserélni.

A következőben a szűrőtartály oldalá­ra szerelt váltószeleppel működő szűrő (7. ábra) homokcseréjének lehetséges folya­matát mutatjuk be:

• Áramtalanítjuk a szivattyút.
• Elzárjuk a csővezetékek összes szelepét (golyóscsapját), hogy a szűrő felnyitása után ne áramoljon ki a víz.
• Kicsavarjuk a tartály fedőlapjának csavar­jait (6), levesszük az alátéteket (7) és el­tesszük ezeket.
• Levesszük a fedőlapot (4) a tartozékokkal (1, 2, 3) és az O-gyűrűt (5), és eltesszük ezeket.
• Leszereljük a vízelosztó tálcát (8) és leta­karjuk a csövet. Esetleg csak a vízelosztó fejet takarjuk le, hogy ne kerülhessen bele homok.
• Kinyitjuk a tartály leürítőjét (17).
• Leengedjük a szűrőtartályból a vizet.
• Megkezdjük a homok felső rétegének óva­tos kiszedését. Kesztyűs kézzel (vegyszer­nek ellenálló könnyű kesztyű ajánlott), esetleg nagyméretű nyeles műanyag merőkanállal lehet folytatni a kiszedést.
• Ha szükséges, ki kell csavarni a belső me­netes hollandikat (9-13), ki kell venni a csöveket, és leszerelni a hatjáratú váltó­szelepet; az alkatrészeket tegyük biztos helyre.
• Teljesen szedjük ki vagy mossuk ki a szűrőhomokot a tartályból; vigyázzunk, hogy a belső csőrendszer (14) és a szűrő­karok (15) ne rongálódjanak meg.
• Visszaszereljük az esetleg kivett csöveket és váltószelepet.
• Elzárjuk a tartály leürítőjét (17).
• Kimossuk az egész szűrőtartályt locsoló­tömlővel, lehetőleg meleg vízzel.
• A szűrőtartályt legalább 12 órára feltöltjük meszesedést (vízkövet) oldó vegyszer vizes oldatával.
• Leürítjük a tartályt, ezután lehetőleg meleg vízzel alaposan kimossuk.
• A szűrőtartályt legalább további 12 órára feltöltjük klóros fertőtlenítő vegyszer vizes oldatával (a vegyszer használati utasítása szerint), majd leürítjük.
• Beöntünk néhány liter vizet – úgy, hogy el­lepje a szűrőkarokat – a beiszapolás elő­segítésére.
• Beöntjük az új szűrőhomokot és a vízfer­tőtlenítő adalékot, a használati utasításban megadott mennyiségben.
• Visszaszereljük vagy kitakarjuk a vízel­osztó tálcát (8).
• Felszereljük a tartály fedelének fedőlapját (4) az O-gyűrűvel (5): mindig az egymás­sal szemben levő csavaranyákat (6) kell meghúzni, ezzel elkerüljük a fedőlap­ elhúzódásokat; ne feledkezzünk meg az alátétekről (7).
• Kinyitjuk az összes elzárt szelepet (golyó­csapot) és ezzel megtöltjük a tartályt vízzel;
• Néhányszor egymás után visszamossuk és öblítjük a szűrőt, amíg teljesen ki nem tisztul az öblítővíz ( kép).
• Beállítjuk a váltószelepet a „szűrés” állásba.

6. ábra. Egyrétegű homokszűrő tartály a tetejére szerelt váltószeleppel – alkatrészek: 1 tartály; 2 gyűjtőcső; 3 szűrőkarok; 4 négyállású váltószelep; 5 O-gyűrű; 6 szorítógyűrű; 7 leürítőcső, 8 O-gyűrű; 9 O-gyűrű; 10 a leürítő végelzárója.

41. kép. A szűrőhomok kiszedése a tartályból.

42. kép. A szűrőtartály szűrőkarjai.

7. ábra. Egyrétegű homokszűrő tartály oldalra szerelhető váltószeleppel – alkatrészek: 1 a tartály légtelenítő szelepe; 2 O-gyűrű; 3 manometer, 4 a tartály fedőlapja; 5 O-gyűrű; 6 a fedő csavaranyái; 7 a csavar alátétje; 8 vízelosztó tálca; 9 hollandi; 10 a hollandi anyacsavarja; 11 O-gyűrű; 12 hollandi anya; 13 O-gyűrű; 14 a szűrőkarok tartókeresztje; 15 szűrőkarok; 16 alátét a hollandihoz; 17 a tartály leürítője.

43. kép. A szűrőhomok feltöltése utáni öblítővíz – látható a szennyeződött víz.

A medencevíz szűrésének időtartama – vízforgatás

A medencevíz szűrésének időtartamát, azaz a vízforgatás gyakoriságát a rendszer ter­vezője vagy a vízkezelő berendezés szállítója és szerelője határozza meg, aki figyelembe veszi a medence terhelését – az egyidőben fürdőzők feltételezett létszámát -, a medence mélységét, a levegő hőmérsékletét, a kültéri medencéknél a medence elhelyezéséből várható szennyeződéseket (sűrű növényzet a medence körül, por keletkezése) és a kivá­lasztott vegyszeres vízkezelési módszert (a vegyszerek teljes elkeveredésének szük­ségességét a medencében).

A magánmedencéknél bizonyos feltételekkel, csak tájékozató jelleggel meg lehet határozni a szükséges vízforgatási időtartamokat.

A fel­tételek a következők:

• a medence terhelése viszonylag kicsi (néhány személy, a család);
• a medence átlagos mélysége 150 cm;
• a kültéri medencénél nem várható túlzott szennyeződés (nincs sok növényzet a me­dence körül, sem por);
• klóros, brómos vagy aktív oxigénes vízke­zelési eljárást használnak;
• a medence legfeljebb 8 órán át üzemel na­ponta (24 órában);
• a levegő átlagos napi hőmérséklete nem lesz nagyobb: 20 °C-nál, a vízforgatás 2×2 óra – 8 órán belül, 23 °C-nál, a vízforgatás 2 x 2,5 óra – 8 órán belül, 23 °C fölött a vízforgatás legalább 2 x 3 óra – 8 órán belül.

Ha több mint négy személy használja folya­matosan a medencét és 23 °C fölött lesz az átlagos hőmérséklet, teljes 8 órán át kell a vizet forgatni. Ha lehetséges, a vízforgatást a medence használata előtt és után is üzemel­tetni kell.

Minden magánmedencénél ajánlott a szak­ember által beállított vízforgatási időtartamok betartása. A szükséges változtatásokról aján­lott szakemberrel konzultálni. Az időtartamok pontos meghatározásával aránylag sok elektromos energiát – és ezzel pénzt is – megtakaríthatunk. Az automatizált váltószelepek használatánál rendszerint a vízforgatási időtartamok is automatizáltan vannak beprogramozva. Az időtartamokat ebben az esetben szakember programozza.

A közfürdőknél (szállodák, panziók, üdülők, lakóparkok stb.) az érvényes magyar műsza­ki előírás és rendeletek szerint kell a szük­séges vízforgatási időtartamokat meghatá­rozni. Ezeket a fürdőket az Állami Népegész­ségügyi Szolgálat (ÁNTSz) is ellenőrzi.

Az egyrétegű homok­szűrő teljesítőképessége

Az egyrétegű homokszűrő teljesítőképessé­gét a szűrt vízmennyiség (Q) szerint hatá­rozzák meg. Magánmedencéknél rendszerint az 50 m3/h/m3 szűrési sebességet veszik figyelembe. Az üzemi nyomás (pü) rendsze­rint 2,2-2,7 bar között mozog. A homok­szűrő szükséges teljesítőképességét mindenkor a vízkezelő rendszer tervezője vagy a berendezés szállítója és szerelője határozzák meg. A szükséges teljesítőképesség meg­határozására tájékoztató jellegű számításo­kat végezhetünk, amelyet a következő pél­dán mutatunk meg.

Az európai gyártók magánmedencékhez több­féle teljesítőképességű egyrétegű homok­szűrőt gyártanak. Kis medencékhez rend­szerint egy alaplapon elhelyezett szűrő és szi­vattyú szállítható. Ebben az esetben meg van határozva a szűrő és a szivattyú teljesítő­képessége is (I. 6. táblázat). Nagyobb teljesítményű szűrőknél (I. 7. táblázat) a szükséges vízforgató szivattyú teljesítményét számítással kell meghatározni.

6. táblázat. Egyrétegű homokszűrők szivattyúval közös alaplapon

Megjegyzés: a szűrési sebesség 50 m³/h/m³

7. táblázat. Egyrétegű homokszűrők magánmedencékhez

Megjegyzés: a szűrési sebesség 50 m³/h/m³

A homokszűrő lehetséges meghibásodásai

A gyártó szállítás előtt minden szűrőtartályt ellenőriz, és nyomáspróbát is végez. Felté­telezzük, hogy a tartályt a gyártó utasításai és a biztonsági követelmények szerint szerelték és töltötték fel, az előírt minőségű és mennyi­ségű szűrőhomokkal. Ennek ellenére is elő­fordulhatnak meghibásodások és üzem­zavarok, leggyakrabban a szűrőhomok töltet elhasználódása vagy eltömődése miatt. Az is előfordulhat, hogy a szűrőt nem mosták vissza és öblítették rendszeresen a haszná­lati utasítás szerint. A leggyakoribb meghibá­sodásokat és üzemzavarokat a 8. táblázat ismerteti.

8. táblázat. Az egyrétegű homokszűrők lehetséges meghibásodásai és üzemzavarai