Nádfedés

Csomópontok – nádfedés ereszeknél, kéménynél

A szegés (gerinc mellett)

A nád növényi jellegéből adódóan a nád szálvastagsága a buga mellett vékonyabb, emellett gerincközeiben a kéveduplázás sem lehetséges, ezért a gerinc két oldalán egy erő­sítő nádszegés készül. A szeges anyaga min­den esetben szegő (export) minőségű nád. A nádat a gerinc két oldalától kb. 1,5 m – van, ahol ennél kisebb – távolságban lévő doronghoz, zárléchez támasztják. A szeges vastagsága 10-15 cm. Elhelyezés előtt a nádat beáztatják, hogy a két oldalról a gerinc fölé nyúló nádat törésmentesen tudják befonni. A fonóember lovagló ülésben ül a gerincen.

Az ereszképzés

A hagyományos ereszeknél a hazai és külföl­di gyakorlat az eresznél induló kévék tövét egy síkban hagyja, így a nádazás vastagsá­gának megfelelően a lejtésre merőlegesen jelenik meg a tetőél, az eresz. Nyugat-Európában és az újabb hazai tetőkön vízszintes ereszt képeznek. Korábban ezt úgy készítették, hogy az indító palló vízszin­tes helyzetű volt, újabban „felveréssel” ala­kítják ki (I. 36., 37. és 56. kép).

A taréjképzés

A taréj a fedő nádréteg elvékonyodása miatt beázás veszélyes. Kialakításra számos mód­szer, számos csomópont alakult ki Magyar­országon és más országokban is.

Fenyőmulcs

Az egyik hagyományos, ma már igen ritkán használt taréj volt Német­ország északi részén a „fenyőmulcs”, amely nem más, mint vékony fenyőgallyak kicsire aprítva, összetömörítve. A fenyőgyanta egy­részt összeragasztja a törmeléket, másfelől tökéletesen kizárja a vizet a taréj felett.

Kettős fonás

Balaton-felvidék). A 47. kép egy mintaszerű Balaton-felvidéki kettős fonást mutat.

Fonás + korc (Kelet-Dunántúl, Velencei-tó környéke).

Az ábrák bemutatják a szegély és orom korcos kialakítását. A kétoldali szegest a gerincen egyszeres fonással dolgozzák össze, a szeges alsó negyedében elhelyezik a leszorító köracélt, majd a szeges végét egyenesre vágják. Ezután kerül a gerincfonás fölé a „korc” (nádkorc), amely kb. 20 cm átmérőjű folyamatos hosszúságú nádköteg körkörös huzallal összekötve. A teljes gerinc­hosszúságú korcot ezután rögzítik a gerinc­fonás fölé, huzallal erősítve a tetőlécekhez.

A csapó (Tiszántúl).

Az 50. képen jól látható, hogy a fonott szeges felett, a gerincen, két oldalon egy-egy 10-12 cm széles deszka fekszik, az élben egymáshoz szegezve, derékszöget alkotva. Ezeket a deszkákat, valamint a szeges alsó leszorító lécét a csapók szorítják le, egyben sajátos formát adnak a tetőlezárásnak I. 50. kép.

A kettős deszka (Fertő-tó környéki hagyo­mányos kialakítás).

A csapóhoz hasonlóan a gerincen kettős deszka van 16-18 cm szélességben, közvetlenül lekötve az alá­támasztó gerinclécezéshez, tehát deszkák csapók nélkül. A deszkákat favédő impregnálással látták el; újabban vízálló forgács­lemezt használnak.

A cserepezés (Nagyalföld).

A Tiszántúlon gyakran 3-4 sor égetett cserép­pel és kúpcseréppel zárják a taréjt. A gerinc­taréj mentén elvékonyodó nádon keresztül rögzítenek a nádtartó lécek felett cserépléceket.

Kúpcserép (Hollandia).

A kúpcserepezés Hollandiában elterjedt módszer. Az 52. képen jól látható, hogy a kúpcserép szükség esetén áttörhető anten­na, cső vagy kémény jellegű elemekkel.

Taposott szalma taréj csirkeháló-lefogás­sal (Hortobágy).

Ez a hagyományos észak-­német megoldás is. Ellentmondásossága miatt ezt a megoldást nem lehet ajánlani korszerű felhasználásra. Természetesen a megjelölt vidékek nem kizárólagos előfordulásra utalnak.

43. kép. Taréjfonás egy felújítandó épületen.

43. kép. Taréjfonás egy felújítandó épületen.

44. kép. Taréj képzés visszatéréssel.

44. kép. Taréj képzés visszatéréssel.

45. kép. Változó síkban futó vízszintes eresz.

45. kép. Változó síkban futó vízszintes eresz.

46. kép. Fenyőmulcs taréj Bánhegyi úr kertjében egy madáretetőn (csak érdekességként).

46. kép. Fenyőmulcs taréj Bánhegyi úr kertjében egy madáretetőn (csak érdekességként).

47. kép. A kép egy mintaszerű Balaton-felvidéki kettős fonást mutat.

47. kép. A kép egy mintaszerű Balaton-felvidéki kettős fonást mutat.

48. kép. Fonás és korc.

48. kép. Fonás és korc.

49. kép. Keskenyszegés kis nádkorccal

49. kép. Keskenyszegés kis nádkorccal (Fertő tó vidéke);
az erős alpesi szelek miatt a szegélykötés háromsoros.

50. kép. A csapó.

50. kép. A csapó.

51. kép. A Tiszántúlon gyakori cserepezés.

51. kép. A Tiszántúlon gyakori cserepezés.

52. kép. Kúpcserepezés a Bánhegyi-féle mintatetőn.

52. kép. Kúpcserepezés a Bánhegyi-féle mintatetőn.

53. kép. Pontszimmetrikus fedés kontyolása kúpjellegű fedéssel és egyetlen koronával

53. kép. Pontszimmetrikus fedés kontyolása kúpjellegű fedéssel és egyetlen koronával

Az oromszegély készítése

A kéveverés oldalirányú elmozdulásokat is okoz, ami a közbenső szakaszokon nem jelent problémát. Az oromszegély mentén az oldalirányú elmozdulás lazává tenné a fe­dést, ezért valamilyen keményebb, vízszintes erőt is felvevő támasztást kell alkalmaznunk.

Lépcsős kévesor

(Ez a megoldás inkább a zsúpfedéseknek a sajátja.) A szélső kévére ráterítenek egy másik kévét, amely egy fél körgyűrű formára emlékeztető módon fogja át a szélső nádazást. Ezeket a kévéket huza­lokkal leszorítják a szélső szarufához, de nem verik fel, ebből adódik a lépcsőzetes forma. Formailag a 8. képen látható zsúpfedésre hasonlít.

„Kígyóborítás”

A lépcsős kévére emlékez­tető oromzárás.

Fertői „kistoromba”

A lépcsős kévére em­lékeztető kialakítás, de 14-15 cm vastag kis kévékkel. Egymás felett 3-4 sort elhelyezve kötik le a szélső szarufához.

Legömbölyítés

A szélső nádkévesort erőteljesen lekötik a lécezéshez, illetve egy keskeny oromléchez, és a felület széle legömbölyödő formát vesz fel. A kévék erőteljesebb megtámasztása céljára hajlékony vesszőket alkalmaznak kb. méterenként, a jobb rögzítés kedvéért.

A velencei nagy toromba és a gicák

Az oromfalszegélyen a nádfedés vastagsá­gával azonos átmérőjű (25-30-40 cm), az eresztől a párkányig futó, a földön előre el­készített „nádköteg” található, amelyet a lé­cezéshez huzalozással rögzítenek. Ezt a torombát a földön sűrű huzalozással, a kötegbe bevert náddal nagy tömörségűre készítik. Az állandó vastagság érdekében a kötöző ­huzalokat előre elkészítik, körülbelül 30 cm átmérőjű kör alakban, így az utólag bevert nád feszítőereje adja meg a kör alakú for­mát.

A torombát „gicákkal” díszítik. A gica 10-12 cm átmérőjű, huzallal rögzített rövid nádköteg, amelyet előre összekötnek és beültetnek a torombába. A gicasor tipikusan a velencei-tavi nádfedések eleme. A gicák dekoratív szerepén túl fontos az aerodina­mikai funkciójuk is (amelyre az ősök spontán jöttek rá). A szegélyeken mindig többszörös intenzitású szélszívás örvényleválását segítik, és ezáltal csökkentik a szél feltépő erejét.

A „pap” vagy „korona”

A gerinc és a két oldali oromszegély találkozása (hármas találkozás); szerkezeti és vizuális bizonytalanságokat hordoz, ezért itt egy 20-40 cm vastag nádköteget készítenek a következő módon. A földön a nádköteg tövét huzallal szorosan átkötik, majd maroknyi nádcsuta­kokkal erősen tömörítik, hogy akadályozzák, vagy legalábbis minimalizálják a víz beáram­lását. Újabban a tömör fejet tagolják, marok­nyi vastag külön kötegekből kötözik össze, ezáltal ez az elem koronajellegűvé válik.

Egyes helyeken a koronát nem nádtővel, hanem nádheggyel készítik, a nád száraz­virágát kötik egybe, a neve: „bóbita”. A nád­köteg nem kötözött részét kettéosztják, az egészet a torombára terítik, majd lágyhuzallal lekötik. A kettéosztott kéve mint egy papi palást terül a torombára és a szegélyre, innen ered a „pap” kifejezés. A kontyolt tetőmeg­oldásnál a „papi palástot” a beforduló sze­gesre fektetik rá. Végül a szegest és a palás­tot együtt vágják az alsó szélen egyenesre. (Lásd a 48., 58. és 86. képeket.)

Az oromdeszka

A nyeregtető végén, szaru­fákkal párhuzamosan, a lécezésre merőlege­sen állított deszka, amelyet ékekkel vagy kovácsoltvas kengyellel rögzítenek a tető­szerkezethez. Az oromdeszka általában a nádazás teljes vastagságával azonos szé­lességű, de gyakran ennél keskenyebb. Míg korábban ez egy széles deszka vagy palló volt, addig napjainkban lambéria anyagból állítják össze. Keskeny oromdesz­kát alkalmaznak egyes torombás oromki­alakításoknál is.

A Balaton-felvidék egyik megoldása a kes­keny oromdeszka díszítése kiskévékkel. A kiskévéket huzallal rögzítik egyik oldalon a tetőléchez, a másik oldalon az oromdeszká­ba bevert szeghez. (L. a 59., 63. képeket) Falazott oromfal (Balaton-felvidék). Ez eset­ben az oromfal belső síkjáig fut a nádazás.

Diagonálszálas ereszképzés. Itt az orom­szegély úgy néz ki, mint egy alsószegély. A stabilitáshoz a nádat az esésvonalra 45°-os szöget bezáró diagonál vonalban verik fel.

54. kép. Kígyóborítás.

54. kép. Kígyóborítás.

55. kép. Fertői „kistoromba”.

55. kép. Fertői „kistoromba”. A képen látható vízszintes ereszkialakítás mintaszerű.

56. kép. Legömbölyítés.

56. kép. Legömbölyítés.

57. kép. Óriás toromba szállítása, beépített torombát I. még képeken.

57. kép. Óriás toromba szállítása, beépített torombát I. még képeken.

58. kép. Toromba és gerinctaréj csatlakozása egy kisebb méretű tetőn.

58. kép. Toromba és gerinctaréj csatlakozása egy kisebb méretű tetőn.

59. kép. Egyszerű oromdeszka.

59. kép. Egyszerű oromdeszka.

60. kép. Míves oromdeszka lambériával.

60. kép. Míves oromdeszka lambériával.

61. kép. Oromfal és oromdeszka-kiegészítés, az oromdeszkán díszítő kiskévék.

61. kép. Oromfal és oromdeszka-kiegészítés, az oromdeszkán díszítő kiskévék.

62. kép. Oromfal és oromdeszka-kiegészítés, az oromdeszkán díszítő kiskévék.

62. kép. Oromfal és oromdeszka-kiegészítés, az oromdeszkán díszítő kiskévék.

63. kép. Ereszből ívesen átforduló felvert orom díszítő kiskévés oromdeszka-találkozása.

63. kép. Ereszből ívesen átforduló felvert orom díszítő kiskévés oromdeszka-találkozása.

64. kép. Vízszintes eresz és felvert oromszegély átfordulása alulról és felülről.

64. kép. Vízszintes eresz és felvert oromszegély átfordulása alulról és felülről.

Kéményszegélyek

A kéményáttörés körül a lejtésvonalba eső nádkévék elmennek a kéménytest mellett. A gerinc felé eső kéményoldalon a nádazás nekifut a kéménynek. Időnként látható, hogy itt egy-egy kb. 10 cm vastag, huzalokkal összefogott nádköteget helyeznek el ugyanúgy, mint a tetőablakok alatt. Az ereszoldalon a nádazás lentről fölfelé a kéményig tart, azonban a beázás mentesség érdeké­ben egy nádkötényt helyeznek el, ugyanúgy, mint a tetőablakok alatt.