Parkettázás

A fa hibái, szerkezeti elváltozásai, repedések

Fahibák az élő fában és a kitermelt faanyagban is kialakulhatnak. Fahibának nevezzük az élő fa vagy kitermelt faanyag minden olyan rendellenes sajátosságát, elváltozását, mely eltér a fafajra jellemző optimális alaktól és szerkezettől.

A törzs alaki hibái

Az alaki hibák a szabályos törzsformától való eltérések. A fatörzs külső szemlélésével meg­figyelhetők, és a szöveti hibák jelenlétére is utalnak. Örökletes tényező vagy kedvezőtlen nevelkedési körülmény okozhatja ezeket.

Sudarlósság

A fatörzs átmérőjének fokoza­tos csökkenése lentről felfelé. A sudarlósság az élő fa növekedésének természetes követ­kezménye. Akkor számít hibának, ha a törzs­átmérő 1 hosszméterre eső csökkenése meg­haladja a 1,5 cm-t. Az erőteljes sudarlósságnak a nagyobb anyagveszteség a következménye, valamint a feldolgozáskor átvágott rostok csökkentik a szilárdságot.

Terpeszesség

A törzs tőszaka-szának nagymértékű sudarlóssága, mely méterenként meghaladja a 20 cm-t. Hátrá­nya, hogy a feldolgozás során nagymértékű anyagveszteséget okoz, és a rostokat átvág­ják. A tőszakasz tartalmazza a törzs legérté­kesebb faanyagát, ezért igen hátrányos hiba.

Bordás növés

A fatörzs hosszirá­nyával párhuzamosan kiálló bordák, köztük bemélyedések alakulnak ki, és az évgyűrűk eltérnek a szabályos formától. A feldolgozást hátrányosan befolyásolja, mert így nagyobb az anyagveszteség.

Villás növés

Olyan alaki hiba, amikor a fatörzs két vagy több vezérágra osz­lik. A bél már a törzs elágazása alatt két- vagy többfelé válik, és a különálló bélszövetek körül önálló évgyűrűk alakulnak ki. Az ilyen fák nem alkalmasak fűrész- vagy furnéripari feldolgozásra.

Görbeség

A fatörzs eltérése a füg­gőleges irányú, egyenes növekedéstől. A nor­málistól eltérő görbültséget a hó és a szél nyo­mása okozhatja. A görbeség miatt elmetszett rostok csökkentik a faanyag szilárdságát.

Szövetszerkezeti hibák

A szövetszerkezeti hibák a szabályos szö­veti felépítéstől való eltérések. Ezek több­nyire a fatest belsejében találhatók, így csak a törzsfa felfűrészelése, hasítása, hámozása után figyelhetők meg. Bizonyos szöveti hibák jelenlétére utalhatnak alaki hibák vagy egyéb külső jegyek is. Örökletes hajlam, kedvezőt­len külső körülmény vagy biológiai károsítok okozhatják.

Csavarodott növés

A rostirány nem pár­huzamos a fa hossztengelyével. Ez a növés a fa felületén jelentkezik, következménye­ként a fa keresztmetszete változó. Az ilyen fa alkalmatlan faipari felhasználásra.

Fodrosság.

A fa rostjai nem egyenes vonal­vezetésűek, hanem hullámosan görbülnek. A fodros faanyag nehezen megmunkálható, de az esztétikai értéke jelentős.

Külpontosság

A bél nem a fa keresztmetszetének mértani középpontjában helyezkedik el. Az ilyen fa általában vala­melyik oldalról terhelést kap (pl. uralkodó széliránytól). Az évgyűrűk változó szélessége miatt ezeket a fákat nehéz megmunkálni, és a száradásuk során egyenlőtlen zsugorodásra hajlamosak.

Göcsösség

A fa ágainak növeke­dése a bélből indul ki, és ez a feldolgozás során göcs formájában jelentkezik. A göcsösség kedvezőtlen fahiba, mert évgyűrűket jelentő­sen torzítja. A göcs színe és alakja miatt elkü­lönül a környező fától.

Gyantatáska

A gyantajáratokkal rendelkező tűlevelű fafajok szerkezetében for­dulhat elő. A gyantatáskák jelentősen nehezí­tik a megmunkálást, csökkentik a szilárdsá­got és a rugalmasságot.

Álgeszt

A fatest elszíneződése, melyet biotikus vagy klimatikus hatások okoznak. Az álgeszt kontúrvonala sohasem követi egy évgyűrű határát, mint a valódi színes geszté. A bütün szabálytalan formájú, gyakran láng­nyelvszerű nyúlványokban vagy foltokban helyezkedik el. Az egészséges álgesztet barnabélnek nevezzük. Színe ilyenkor vöröses­barna, gyakran sötétebb peremmel.

Műszaki célokra felhasználható, csak a faanyag szín­beli tarkaságával kell számolni. A beteg, kor­hadt álgeszt színe és állaga megváltozik, ez a szürke vagy másnéven csillagos álgeszt. Határán gyakran fülledésre utaló feke­tés vonal húzódik. Szilárdsága nagymérték­ben leromlik, műszaki célokra alkalmatlan.

Az élő fa repedései

Az élő fa repedései mindig száliránnyal pár­huzamosan alakulnak ki.

Lehetnek:

  • Palástrepedések. Ilyenkor a nyílás kiter­jed a fatest külső oldalára és a kéregre is (pl. fagyrepedések).
  • Bütürepedések. A fatest belseje felé halad­nak, és csak kidöntés után válnak láthatóvá (pl. gyűrűs repedés, bélrepedés). A repedé­sek mindig a kevésbé szilárd szövetek kör­nyezetében alakulnak ki.
  • Fagyrepedés. Az élő fa palást­repedése, mely több méter hosszú is lehet. Az erős téli fagyok következtében keletkezik, és áthatolva a szijácson a gesztet is elérheti.
  • Gyűrűs repedések. Az élő fában az évgyűrűhatárok mentén kialakuló bütürepedések. Szálirányban mért hosszuk több méter is lehet. Elsősorban az erős szél­fújás vagy a külpontosságból származó belső feszültségek okozzák.
  • Bélrepedések. Sugárirányban kialakuló bütürepedések. A bélből indulnak, és elérhetnek a geszt és szijács határáig. Hosszuk szálirányban néhány centimétertől akár több méterig is terjedhet. Növekedési feszült­ségek miatt alakulhatnak ki.

Olvasmány

A gombák mikroszkopikus nagyságrendű spórák útján terjednek, és a szél vagy az érintés juttatja őket a felületre vagy a fa bel­sejébe. Ha a megtelepedett spórák kedvező körülményekre találnak, kicsíráznak, és lét­rejönnek a gombafonalak.