• padlóápolás

A padlófelület csiszolása, hézagolása

A szegezett fa padlóburkolatok fektetését és a felület ellenőrzését követően – amennyiben hibátlan a szerkezet – azonnal meg­kezdhetjük a felület csiszolását. Gondosan ellenőrizzük a padlót, mivel az esetleges kiálló szögfejek szálkák stb. károsíthatják a csiszolóberendezést, illetve rossz, csúnya csiszolást eredményeznek. Amennyiben ragasztott fa parkettát csiszolnánk, minden­képpen várjuk meg a ragasztóanyag gyártója által megadott száradási időt (1-3 nap).

A csiszolást az adott padlófelületnek megfe­lelő (teljesítményű, méretű stb.) csiszológép­pel végezzük. Ezeknek többféle típusa léte­zik. Általában porszívó berendezéssel egybe­épített szalagos csiszológépeket alkalmazunk.

Először mindig durvacsiszolást végzünk („durvázás”). Ezzel elsősorban a parketta­elemek közötti egyenetlenségeket tüntetjük el. A csiszolás során lényegében egy vékony réteget távolítunk el a padló felső részéből. Durvacsiszoláshoz általában 40-es szemcsefinomságú csiszolóanyagot használunk.

Ügyeljünk arra, hogy egy csiszolási folya­mat során mindig azonos irányba, egyenlete­sen haladjunk előre. A csiszolási irány megválasztásánál figyelembe kell venni a szálirányt, a fektetési mintát, valamint a benapozást is. Lehetőleg mindig szálirányba csiszoljunk, illetve a száliránytól legfeljebb 45°-kal térjen el a csiszolás iránya. Az egy­mást követő csiszolási fázisokat egymásra merőlegesen kell végezni.

Falszegélyek mentén a nagyméretű csiszoló­berendezésekkel nem férünk hozzá a pad­lóburkolat szélső sávjához. Ilyen helyeken a csiszolást sarokcsiszoló (szélcsiszoló) beren­dezéssel végezzük. Kisebb kiszögeléseknél, zugokban, illetve a különböző áttörések körül a csiszolást csak kézi csiszolással tudjuk elvégezni. Vigyáz­zunk: a kézi munkavégzéssel a gépivel meg­egyező alapfelületet kell kialakítani, és ez nagy gyakorlatot igényel!

Csiszológépek

A tökéletes csiszolás érdekében fontos, hogy megfelelően karbantartott csiszológépeket használjunk. A korszerűtlen, régi berendezé­sekkel nem lehet egyenletesen simára csiszolt felületet létrehozni. Jellemző hiba a felület hullámossága, illetve kagylóssága. Ez a hosszú elemekből álló hajópadlóknál különösen feltűnő.

A végleges állapotig többször is átcsiszoljuk a padlófelületet. Fontos, hogy egymást követő csiszolási fázisokban mindig egyre finomabb csiszolóanyagot használjunk. A csiszolóanyagok finomsága között nem lehet nagy ugrás, ügyeljünk a fokozatosságra, különben a felület nem lesz teljesen sima!

A durvacsiszolást követően ajánlott egy fino­mabb (60-as, 80-as szemcsefinomságú) csi­szolóanyaggal újra átcsiszolni a teljes felüle­tet. Erre azért van szükség, mert a következő műveletet, a hézagolást kedvezőbb finomabb felületen végezni.

A hézagolás („rájbolás”) során a teljes pad­lófelületen betapaszoljuk a hézagokat. A hézagolóanyag általában a csiszolás során keletkező finom csiszolatpor és fugakitt oldat keverékéből áll. Ajánlott a csiszolatport finom lyukú szitán átszitálni. így elkerülhető, hogy szennyeződés vagy nagyobb szemcse kerüljön a hézagolóanyagba. Az alkalmazott fugakitt oldat típusa függ a fapadló típusá­tól (anyagától, színétől), illetve az előfor­duló hézagok legnagyobb szélességi méreté­től. A hézagolóanyagot kenőlemezzel vagy spaklival hordjuk fel a felületre, illetve ezzel húzzuk le a felesleget!

A hézagolóanyag száradását követően újra csiszolás következik. A száradás ideje az alkalmazott hézagolóanyagtól függ, de általá­ban kb. 1-2 órával a hézagolás után már csi­szolható a felület. Ebben a csiszolási fázisban a csiszolóanyag legalább olyan szemcsefi­nomságú vagy finomabb legyen, mint ami­lyet a hézagolást megelőzően alkalmaztunk (60-as, 80-as).

Az utolsó csiszolási fázisban végezzük a legfinomabb csiszolást. Ehhez 100-as, 120-as szemcsefinomságú csiszolóanyagot hasz­nálunk. Ez lényegében már a fa padlófelület polírozását jelenti.

A korszerű csiszológépek általában elszívóberendezéssel egybeépített gépek. Ettől függetlenül mindig ellenőrizzük, hogy a padlófelület pormentes-e. Lehetőleg porszí­vózzuk át a felületet. Fontos, hogy csak ipari porszívót használjuk, a háztartási porszívók erre nem alkalmasak! A felületet bevonás előtt száraz törlőkendővel is végigtö­rölhetjük, amely a csiszolásból visszamaradt legfinomabb szemcséket is összeszedi.

A lakkozás előtt helytelenül előkészített felü­leten a szennyeződések, a por foltokat okoz­nak, a kisebb szálkák miatt pedig nem lesz tökéletesen sima és egyenletes a felhordott lakkréteg. Nagyon fontos, hogy a felületi bevo­natokhoz alkalmazott anyagok min­dig egy rendszerhez tartozzanak! Tilos keverni a különböző gyártmá­nyokat! Mindig csak egy gyártó ter­mékeit (hézagkitöltő, alapozó, lakk stb.) használjuk! Csak így lehetünk biztosak abban, hogy az anyagok kompatibilisek.

Alapozás

A lakkozást megelőzően alapozóréteget kell felhordani a fafelületre. Az alapozó tapadóhídként funkcionál, biztosítja a faanyag és a lakkréteg megfelelő kapcsolatát.

Az alapozók lehetnek vizes bázisúak és oldó­szeresek. Az alapozó kiválasztásakor és fel­használásakor vegyük figyelembe a gyártói ajánlásokat, termékleírásokat! Léteznek színes alapozók is. Az igényeknek megfelelő színt előre ki kell választani. A szí­nes alapozóval kezelt nyers fafelületre színte­len lakkot hordunk fel.

Az alapozó lehet külön kiszerelésű, illetve lehet a helyszínen kellő mértékűre hígí­tott lakk. Utóbbi esetén a hígítási arányt a gyártó adja meg, ezt szigorúan be kell tartani. A vizes bázisú lakkok többsége hígítható.

Oldószeres anyagok alkalmazása esetén külö­nösen fontos a balesetmentes munkavégzés feltételeinek biztosítása és a vonatkozó előírá­sok betartása. A betartandó biztonsági előírá­sokat a gyártó által kiadott biztonsági adatlap tartalmazza. Legfontosabb, hogy gondos­kodjunk az állandó és kellő mértékű légcse­réről (természetes szellőztetéssel vagy gépi elszívással). Amennyiben nem biztosítható a megfelelő mértékű légcsere, légzőkészüléket kell használni.