• pince
• víz

Pincék, amelyeket legalább egyszer részben vagy egészen elöntött a víz

Teljesen más szempontokat kell figyelembe venni a falak kiszárításánál, ha olyan pincékről van szó, amelyeket egyszer már elöntött a víz (pl. ár­víz). Ellentmondásosnak tűnő és meglepő az a tapasztalat, hogy a jó vízszigetelésű, de komoly vízkárt szenvedett épületekben – éppen a jó szigetelés miatt – a falak és a padló szárítása hosszabb folyamat, a víz sokkal lassabban távozik, az útja sokkal bonyolultabb, a falak károsodása nagyobb, mint azokban az épületekben, amelynek egyáltalán nincs szige­telése. Az utóbbi jellemző a történelmi városközpontok és a régi falusi házak szinte mindegyikére, de azokra az épületekre is, amelyek vízszige­telő rendszere 60 évesnél régebbi.

Állandó víz a pincében

A hosszabb ideig vagy állandóan vízben álló pince statikai szempontból komoly veszélyt jelent az egész épületre. A víz kimossa a kötőanyagot a habarcsból, rontja az építőanyag, a tégla és a kő minőségét, és dinami­kus terhelést is okozhat – ha gyorsan önti el az épületet.

A 80 évesnél idősebb habarcs már alig tartalmaz kötőanyagot, és még ezt a keveset is kimoshatja a víz. Ezzel a habarcs elveszti a szilárdságát, és a víz visszahúzódása, kiszivattyúzása után a falak alakja megváltozhat, akár össze is dőlhetnek. Az agyagtartalmú habarcsok esetében is rossz a helyzet, a kiszáradás után elveszthetik a szilárdságukat, korábbi teherbírásukat.

Állagmegóvás, szivattyúzás

A víz kiszivattyúzása, mint az állagmegóvás első lépése, már önmagában is komoly problémát jelent: a víznek ugyanis egyfajta stabilizáló hatása van, eltávolítását követően a falak vagy a födém váratlan, gyors leomlása is bekövetkezhet. Ennek oka a terhelés hirtelen megváltozása: megszűnik a vízszintes víznyomás, ellenben a talaj ellenirányú, szintén vízszintes ter­helése megmarad.

Ráadásul a falak melletti talajréteg telítődhetett a falakon átszivárgó vízzel. Ez két módon is súlyosbítja a problémát: egyrészt az átszivárgó víz kimossa a falak kötőanyagának egy részét, csök­kentve ezzel a szilárdságukat, másrészt pedig a vízzel telített talaj nyo­mása sokkal nagyobb, mint a száraz talajé. A pincék helyreállításának első lépéseként gondosan megtervezve és a szük­séges biztonsági feltételeket betartva el kell távolítani a vizet.

A javítási mód­szereket, munkálatokat ezt követően, a falak valós állapotát felmérve határozzuk meg. Ugyan a kiszárítással a fal megszabadul a felesleges ned­vességtől, de csökkenhet a szilárdsága. Ha a vizsgálatok igazolják, hogy a fal teherbírása megfelelő, akkor statikai szempontból más javításra nincs szük­ség. A komolyabban károsodott falak szilárdságát növelhetjük, ez azonban általában a légáteresztő képesség kárára történik, ami később nedvesedést okozhat, és ez újra állékonysági problémákat vet majd fel.

A megfelelő falszárítási módszer kiválasztását segítő táblázat

A 10. táblázat segítséget nyújt a megfelelő módszer előzetes kiválasztásához, segít kizárni azokat a megoldásokat, amelyek nem javítanának a kialakult helyzeten, valamint megtalálni azokat, amelyek nem károsítják az épületet.

A módszer kiválasztásának lépései:

• Meg kell határoznunk az épület táblázatban felsorolt alapadatait, és így megállapíthatjuk, hogy egy-egy módszer az adott tulajdonság alapján alkalmazható-e.
• Ha egy módszert az épület tulajdonságai közül akár egy is kizár, akkor azt nem alkalmazhatjuk. Pl. ha nem ismerjük a falak anyagát (amely lehet pl. ismeretlen minőségű építőelemekből), akkor a vakolat leveré­se nem jó megoldás, még akkor sem, ha ez a többi szempont alapján megfelelő lenne.
• Az egy tulajdonsághoz tartozó (egy vastag keretben lévő) lehetőségek közül mindig csak egyet válasszunk. Ha nem tudunk választ adni épület egészére, akkor helyiségenként határozzuk meg a megfelelő módszere­ket. Ebben az esetben mindig a feltételezhető legkedvezőtlenebb válasz­lehetőségeket vegyük figyelembe.

Példa a táblázat használatára

Az elöntött pince falai vegyes alapanyagúak – követ és téglát használtak az építésükhöz. Az aljzat és az alapok betonból készültek. A padlószint részben a talajszint alatt van, a helyiségekben a víz magassága 150 cm volt, és az árvíz 48 óra elteltével vonult le.

Javasolt intézkedések a táblázat alapján:

• a vakolat eltávolítása és új, javítóvakolat felhordása;
• padlórétegek cseréje;
• feltételes javaslatként, a körülmények további értékelése alapján vala­milyen szárítási, szigetelési technológia alkalmazása.

A táblázat alapján látható, hogy az alaposabb információk megfelelőbb megoldást tesznek lehetővé. A szárított vályogtéglából épült házak eseté­ben alapos szakmai értékelés nélkül semmilyen helyreállítási munkába sem foghatunk. Ezzel ellentétben szinte minden károsodás esetében (kivétel a vályogtégla fal) alkalmazható a javítóvakolat, amely meggyorsít­ja a fal száradását, és növeli a teherbírását. Azonban nem ez az egyedüli jó megoldás, hisz a táblázat nem tartalmazza a különböző szigetelési, ned­vesség elleni technológiákat, ezek megválasztása ugyanis további, rész­letesebb állapotfelmérést igényel. Így az előbb vázolt példánál sem szabad konkrét módszert javasolni, ahhoz kevés információval rendelkezünk.

A táblázat használatával csak hozzávetőleges ajánlásokat kapunk. Az árvíz okozta problémák megoldásában ez csak az első lépést jelenti, csak irányt mutat a tulajdonosok számára. Nem pótolja a nélkülözhetetlen szak­véleményt, de megakadályozhatja, hogy olyan beavatkozásokat válasszunk és valósítsunk meg, amelyek nemcsak hogy nem javítják az épület állapotát, hanem rontanak azon. Egyben bizonyítják, hogy az árvíz követ­keztében kialakult nehéz helyzet orvosolható.