Pincétől a padlásig

Milyen faanyagú falburkolatok vannak a lakásban?

A faanyagú falburkolatok többféle feladatot is ellátnak, egyrészt felve­szik és tompítják a belső és a külső közlekedés, valamint az egyéb zajok hatásait, másrészt hozzájárulnak a helyiség belső komfortja és a kelle­mes környezet megteremtéséhez.

A faanyagú falburkolattal szemben támasztott alapvető követelmények a következők:

  • egészségre ártalmatlan anyagból készüljön,
  • felületi bevonata sem károsíthatja az egészséget, még utópárolgás­ból adódó gőzök formájában sem,
  • tapintása meleg legyen,
  • bizonyos mértékben hőszigetelő legyen,
  • jó hangszigetelést adjon mind a hallható rezgések, mind azok visszaverődése és terjedése ellen,
  • könnyen tisztítható és karbantart­ható legyen,
  • felülete esztétikus legyen,
  • tartós, és elfogadható költségű le­gyen,
  • egyszerűen elkészíthető és javít­ható legyen.

A felsoroltak tulajdonképpen bármi­lyen anyagú vízszintes és függőleges burkolatról elmondhatók, faburkolatok esetében azonban hangsúlyo­zottabban, mint a „hideg” burkola­toknál, pl. a kerámiánál vagy a kő­nél. A faanyagú falburkolat egyúttal belsőépítészeti formaelem is.

A beltéri falburkolatok anyagai, az alkalmazott kivitelezési technoló­gia és a felületkezelés megválasztá­sakor az egészségi szempontokat a legmesszebbmenőkig figyelembe kell venni.

Ezek:

  • csak egészséges fa vagy fa alap­anyagú elem, illetve burkolat épít­hető be,
  • a beépített fa nem lehet gombás, és nem kezelhető illó anyagú gombaölő szerekkel,
  • a fa nem lehet rágcsálóval fertő­zött, mert az továbbterjed az épü­let egyéb szerkezeteire, a burkola­tokra és a bútorzatra is.

A faforgács és farost anyagú építő­elemek kötőanyaga nem tartalmaz­hat formaldehidet.

A formaldehid jelenléte – a pá­rolgás és a gőzök miatt – a bentla­kók közérzetét, hangulatát és egészségét károsan befolyásolja. A kellemetlen, szúrós szag előbb csak fejfájást, később migrént, idegfeszültséget, fáradékonyságot és számos egyéb, az egyéni érzé­kenységtől függő bajt okozhat. A hazai szabvány külön e problé­mával nem foglalkozik. Elmond­hatjuk azonban, hogy egyre több gyártó cég fogadja el, hogy a jövő útját a korszerű, egészségre és kör­nyezetre ártalmatlan, világszerte elfogadott anyagok bevezetése és használata jelenti. A faanyagokat védő szerekről ugyanazok mondha­tók el, mint a fa anyagáról.

A felületi lakkok közül is csak azok használhatók, amelyeknél a káros gőzök párolgása egy-két hé­ten belül megszűnik.

Könnyed felfúrás

A falfelületre, legyen az vakolt vagy éppen nyersen zsaluzott beton, a motívumot, melyet meg akarunk je­lentetni, könnyed felfúrással tudjuk felvinni.

A faburkolatok anyagai

A falak és a mennyezetek közel azo­nos anyagú és profilú faanyagokkal burkolhatok.

Alépítmény és kapcsolóelemek

A tartó aljzat vagy heveder anyaga gyalult vagy natúr, finomra fűré­szelt fenyő, amely legalább II. osztályú legyen. Az ennél gyengébb minőség az utómozgás, repedezésre való hajlam vagy éppen a beteg­sége miatt alkalmatlan a felhasz­nálásra.

A távtartó elemek általában acélból készülnek, horganyzott kivitelben. A kapcsolóelemek elsősorban a fa­csavar és a műanyag tipli, nagyobb húzó igénybevételekhez a fémtiplis szorító és kapcsoló csavarozás is előfordulhat. Jól használhatók a vékony (a fát nem széthasító), hor­ganyzott felületű szegek, rejtett szegezéshez pedig az ún. „fekete” szeg. A horganyzott acéllemezből ké­szülő kapcsolósaruk alakja különböző profilú lécekhez és panelek horony­méretéhez igazodik.

A paneleket a falhoz vagy a heve­derhez rögzítő kapcsolóprofilok fém­ből és műanyagból készülnek. Az alumínium profilok eloxált látszó része, illetve a műanyag profilok színei kihangsúlyozzák a panel struktúráját és árnyalatát. A fém- és műanyag profilok látszó felületére fautánzatú fólia is kerülhet.

Mobil térrács, mint burkolat a falhoz vagy mennyezethez kapcsoltan

Mobil térrács, mint burkolat a falhoz vagy mennyezethez kapcsoltan

Burkolóanyagok

A felületi burkolóanyagok, függetle­nül attól, hogy fűrészeltek vagy csak műanyaggal fóliázottak, mindig a fa természetes szépségét kívánják hangsúlyozni. A fűrészelt fa profilokat az esetek nagy többségében nem gyalulják, csak felületi szalagcsiszolón „enge­dik át”. Ezeknél a burkolatoknál a fa természetes erezete és a fűrész­nyom együttes szépsége érvényesül.

A gyalult fa falburkoló profilok I. osztályú

  • válogatott fenyőfából,
  • keményfákból (tölgy, bükk),
  • gyümölcsfákból (körte, dió) és
  • egzótákból (trópusi fák) készül­nek.

Legelterjedtebbek a minőségi fe­nyők. A keményfa burkolatok készí­tése előtt feltétlenül meg kell vizsgálni a burkolóanyagot és a helyiség funkcióját, mert egy huzatos helyi­ségbe, de főleg párás, nedves (pl. fürdők) helyiségekbe a fa későbbi deformálódása miatt nem célszerű keményfákat beépíteni. Az egzótáknál nincs ilyen probléma, például a mahagóni szinte minden­hol alkalmazható.

Ferde lécirányú és faanyagú falbur­kolat; az előkészítés és az építés fázisai

Ferde lécirányú és faanyagú falbur­kolat; az előkészítés és az építés fázisai.

A fenyő profilok szélességét első­sorban az igények határozzák meg. A gyakoribb az 50-100 mm-es profilszélesség és a 12-18 mm-es vas­tagság, ahol a méret alatt a kivágott profil négyzetes befoglaló méretét kell érteni, hiszen a száradás és a vetemedés is ezt a két méretet érin­ti elsődlegesen. Szélesebb profilok­nál feszültségmegszakító céllal szo­kás fölső, „V” alakú gyalult árokprofilt vagy alsó, „kimart” vagy fűrészelt hornyot kialakítani. A hornyok mélységének meghatá­rozásánál azonban nemcsak a csa­varodás feszültségének csökkenését kell szem előtt tartani, hanem az ún. száradási méretcsökkenést is, ugyanis a fa méretei akár 10%-ot is változhatnak pluszban és mínusz­ban száradás, illetve nedvességfel­vétel következtében.

A profillécek csak légszáraz fából készíthetők, és profilozás után csak huzatmentes belső téren tárolhatók. Beépítésük előtt a profilléceket leg­alább egyszeri alapozással célszerű ellátni.

A faanyagú paneles burkolásnak többféle technológiája ismert, pl. a keretpaneles, a sajtolt faforgács pa­neles és a fóliaterítékes változatok.

A keretpaneleket bútorlap minőség­ben előregyártják, és a helyszínen szerelik. A keret anyaga natúr fa, a betét sorolt illesztésű fenyő, ke­ményfa vagy laminált faforgácslap.

A faforgács anyagú burkolópane­lek felületét profilozás előtt vagy után hasított furnérral vagy bútor­fóliával látják el. A második megol­dás ritkán alkalmazott, de élfóliázással elkészíthető.

A burkolópanelek hordozószerke­zetének anyaga lehet:

  • faforgács,
  • farost,
  • kenderpozdorja,
  • sajtolt polisztirol lemez (az utóbbi években).

A panelekre ragasztás útján hordják fel a 0,3-1 mm közötti vastagságú látszó réteget. A teljes panelvastag­ság 8-20 mm.

Deszka falburkolat és a mennyezet­világítás

Deszka falburkolat és a mennyezet­világítás a) nézet; b) szerelési rajz; A teljes megvilágítás; B tört megvi­lágítás; C árnyékolt megvilágítás; 1 fal; 2 mennyezet; 3 hevederezés; 4 szerelő- és hordozóheveder; 5 légrés; 6 faburkolat; 7 takaróhe­veder; 8 kiemelt falburkolat; 9 sa­rokléc; 10 világítótest; 11 dübeles/-facsavaros kapcsolás.

Konyhai falburkolat készítése egy padlástéri lakásban

Konyhai falburkolat készítése egy padlástéri lakásban. Külön érdekessége a konyhapult és a tűzhely feletti légtér szabadon hagyása a szagelszívó funkcióhoz. A falak abszolút szerelten gipszkartonból, a burkolati váz normál lécből, a burkolat a nútféderes faprofilokból készül.

Faburkolatok készítése falazatokon

A faburkolatok készíthetők vakolt téglafalakra és egyenetlen (ez főleg régebbi épületek felújításakor, át­alakításakor fordul elő) vagy vako­latlan (ez inkább egy új építkezésre jellemző) téglafalakon egyaránt. A felület egyenetlenségeit lécaljzattal kell áthidalni úgy, hogy a lécek felü­letének függőleges síkot kell alkot­nia. A habarcsmaradványokat a nyers felületről le kell takarítani, és ezután jelölhető ki az aljzatlécek tengelye, ami rövidebb díszlécek esetén kb. 40 cm, hosszabb (teljes falmagasságú) díszlécek esetén pe­dig 60-80 cm legyen.

Egyszerű belső faanyagú falburko­lat

Egyszerű belső faanyagú falburko­lat építésének munkafázisai a heve­derezéstől a készre szerelésig.

Az aljzatlécezés lehet vízszintes vagy függőleges, de mindig merőle­gesen fusson a díszlécek, a burkoló­lapok tengelyére. Az első aljzatlécet – iránylécként – ott kell elhelyezni, ahol a fal legmagasabb pontja van. A lécen át falba fúrt lyukba helyez­zünk műanyag csavarbetétet, majd a lécen átfűzött csavart – 3-4 mm hézagot hagyva a léc és a fal között – hajtsuk be a műanyag betétbe. A csavarok kb. 40 cm távolságra le­gyenek egymástól. A csavarokat vál­takozva és fokozatosan húzzuk meg úgy, hogy a lécek mögött maradjon szellőzőrés. Az aljzatlécek síkban fekvését gyalult élű léccel, illetve függővel ellenőrizzük, és minden újabb léc helyzetét be kell állítani az irány léchez.

Betonfalba az aljzatlécek szögbe­lövéssel rögzíthetők. Tetőtérbeépítések esetén a szaru­fákra erősített hevederek hordják a burkolat aljzatát képező ritkított deszkázatot.

A sima vagy faragott díszlécek va­lamint a préselt burkolóelemek csak azután erősíthetők fel, ha már a tel­jes burkolandó felületen rögzítettük az aljzatléceket. A pontosan függő­legesbe illetve vízszintesbe állított első léchez egyenletesen, teljes hosszukban szorítsuk hozzá a továb­bi léceket. Az elhelyezett léc hor­nyába – alátétfa közbeiktatásával – verjük be a következő léc csapját. Hogy szögezésnél a léc ne rugózzon vissza, vésővel tartsuk az alátétfát beszorítva. Sarokba csak úgy feszít­hető be a záróléc, ha több lécet egy­szerre szorítunk össze.

A fa díszlécet a hornyon keresz­tül, süllyesztőtüske segítségével, 20-40 cm-enként szögezzük az aljzatléchez. Műfa díszléc vagy burko­lótábla beépítéséhez fém rögzítő­elemeket kell használni. A hézagta­karó lécet a burkolótáblák hornyába kell helyezni. A burkolatot körben lezáró sze­gélyléceken helyenként alsó és felső nyílást kell kialakítani, hogy a burkolat mögötti rés kiszellőzhessen.

A keretes betétes burkolatok alá szintén lécaljzatot kell készíteni. A keretlécek rejtett csapolással illesz­kednek egymáshoz, ezért ezeket a betét méretéhez igazodva és a bur­kolandó felület egészére előre le kell szabni, és össze kell próbálni a burkolás megkezdése előtt. Először egymáshoz csatlakozó két szegélyt rögzítünk az aljzathoz, a hornyon átszögezve. Ezután, a betéteket so­ronként a szegély és a keretléc hor­nyába szorítva, az osztólécet az alj­zathoz szögezzük a hornyon át. Végül a burkolat maradék szegély­léceit a betétekre és a keretlécekre illesztjük.