• konyha
• lakás

Konyha, tippek a tervezéshez: főzőhely, konyhabútorok, kamra kiválaszáta

A konyha a lakás egyik másodlagos funkciót betöltő helyisége, amely ak­kor tekinthető ideálisnak a használók számára, ha alkalmas a szükséges munkafolyamat elvégzéséhez, és ben­ne az étkezés is lebonyolítható.

A főzőkonyhában csak az ételek elké­szítése lehetséges, míg az étkezőkony­hában a főzés és a család étkezése egyaránt kényelmesen megoldható. A korszerű konyhaszekrények alsó sorába a mosó- és mosogatógépet is beépítik. Igényes lakásokban ez már alapvető követelmény ugyanúgy, mint a szagelszívás és a munkafázi­sok helyének árnyékmentes megvi­lágítása. Az árnyékmentes megvilá­gítás többpontos vagy halogénizzós lámpákkal érhető el, de a mosogató és a tűzhely fénycsöves megvilágítá­sa is kiváló szolgálatot tesz, mely ál­tal az esti házimunka jóval kelleme­sebbé tehető.

A konyha az élelem előkészítésén túl főként a főzést szolgálja, de a mosogatás és étkezés mellett sok esetben a háztartási munkák közül pl. a mosást, a vasalást és a varrást is itt végzik. Ezeket már a tervezés fá­zisában szem előtt kell tartani. A konyhában a területhez és a munkafolyamathoz három munkahely ­csoportot kell figyelembe venni: az előkészítési, a főzési, valamint a mo­sogatási és edénytároló helyet.

Előkészítés

Az előkészítéshez megfelelően mé­retezett munkafelület és tárolóhely szükséges. A tárolóhely a munkafe­lület fölött és alatt, fiókokban he­lyezkedik el.

Főzőhely

A főzőhely a tűzhely, amely kapcso­lódik az előkészítési munkafelület­hez, és még jobb, ha tálaló munka­felület is kapcsolódik hozzá.

Tisztítóhely

A tisztítóhely a munkatér második része, amely magában foglalja az egy- vagy kétmedencés mosogatót, természetesen meleg vízzel ellátva. A három munkafázis a helyesen tervezett konyhában elkülönítve vé­gezhető aszerint, ahogy a folyamat ezt megkívánja.

A konyha alaprajzi elrendezése többféle lehet:

• egysoros;
• kétsoros (párhuzamos);
• sarok (L alakú);
• patkó (U alakú).

A főzőhelyiségek a lakás területé­nek arányában és az étkezés helyének meghatározása alapján különböző (főzőkonyha, étkezőkonyha, teakony­ha és főzőszekrény) nagyságúak. A főzőkonyha biztosítja a teljes konyhafunkció ellátását, területe 4,00-6,00 m², természetes megvilá­gítással és szellőzővel rendelkezik. Ülőalkalmatosság csak az esetleges előkészítő munkához van; az étke­zés a térben kapcsolt étkezőben vagy a nappaliban lehetséges; a kapcso­latot ajtó vagy átadóablak jelenti.

Az étkezőkonyha olyan lakásokban megfelelő, ahol a konyhai főzési mun­kákon túl a család étkezése is itt zaj­lik. Ez manapság már egyre kevésbé kedvelt, csak kisebb alapterületű la­kásoknál tervezik, mert vendégek étkeztetésére a főző munkatér nem ideális terület (szag, látvány). Bútorozásához az étkezőrész miatt az egyoldali vagy sarokszekrénysor jöhet számításba.

Az étkezőkonyha méretjellemzői:

• alapterület beépített berendezés­sel min. 6,00 m², de inkább na­gyobb;
• Legkisebb alaprajzi méret:
• egyoldali szekrény + falra for­dított asztal esetén 2,20 m;
• szabadon elhelyezett étkező­asztal + szekrénysor esetén 2,80 m.

A teakonyha a kisebb alapterületű lakások főzőhelyisége.

Jellemzői a következők:

• alapterület: min. 2,00 m²; max. 4,00 m²;
• legkisebb mérete: 1,45 m;
• természetes megvilágítás és sza­badba nyíló ablakfelület:
• gáztűzhely esetén kötelező;
• elektromos üzemű tűzhely ese­tén csak szellőzés is elegendő.

Főzőszekrény egyszobás lakásoknál létesíthető. A főzőhely csak elektro­mos üzemű lehet, gázüzemű szigo­rúan tilos. Előszobára vagy közleke­dőre nyitható, de külön szellőztetés szükséges.

Jellemzői a következők:

• alapterület: 0,60-2,00 m²;
• legkisebb alaprajzi mérete: 0,60 m.

A főzőszekrény a kapcsolt tértől függönnyel, ajtóval, esetleg redőnnyel is elválasztható, az előtte lévő te­rület (előszoba) mérete olyan legyen, hogy a külön közlekedési sáv szaba­don maradjon.

A konyhákkal kapcsolatban általá­nosságban szükségesnek tartjuk meg­jegyezni a következőket:

• gázüzemű tűzhely esetén szabad­ba nyíló ablaknak kell lennie;
• gázüzemű tűzhelynél teljesít­ményarányos konyhai légtérfo­gat szükséges;
• ha a konyha csak a lakótérből nyílik, akkor abban gázüzemű tűzhely nem használható;
• a főzőhelyiség szabad falnyílás­sal csak étkezőre nyílhat, ezt ne­vezik étkező- vagy lakókony­hának;
• háztartási hűtőgép elhelyezhe­tő legyen benne, – kivéve a teakonyhát és a főzőszekrényt.

A szép konyha

A konyha a lakás szíve, az egyik leg­gyakrabban használt helyiség. Szeren­csés esetben – ha elég nagy méretű – ez az a hely, ahol a család és a ven­dégek összegyűlnek enni, beszélgetni. A család életmódjáról a legtöbbet a konyha árul el. Főzési és étkezési szokásaink – valamint anyagi lehe­tőségeink – határozzák meg, hogy milyen típusú konyhát – teakony­hát, főzőkonyhát, reggelizőpultos konyhát, „olaszos” nagykonyhát vagy amerikai konyhát választunk.

Ügyelni kell a technológia sorrend­jének kialakítására:

Tárolás, hűtés, tisztítás, főzés, tálalás. Fontos, hogy konyhánk célszerű beosztású le­gyen. Figyeljünk arra, hogy a mun­kafázisoknak mindig megfelelő pultfelület jusson, és tárgyaink is el­férjenek.

Ha a munkafelület a tűzhely és a mosogató között van, kevesebb étel kerül a padlóra. A tűzhely mindkét oldalán tartsunk 60 cm távolságot, a mosogató és a tűzhely között pedig legalább 80 cm-t. Egy reggelizőpult munkafelület és asztal is lehet egyben. Egyre divatosabbak a beépíthető konyhai gépek, de helyük megvá­lasztásakor kevesen figyelnek az esz­tétikum mellett az ergonómiai és biztonsági szempontokra.

Főzéshez használt eszközök elhelyezése

Azokat a bútorelemeket, amelyek­ben a főzéshez használt konyhaesz­közöket tároljuk, a tűzhely közelébe helyezzük. Mindennap használt edé­nyeinket, kisgépeinket tegyük könnyen elérhető helyre, de akár sza­bad polcokra is kirakhatjuk, hiszen sok felesleges ajtónyitogatástól kí­méljük meg magunkat, és barátsá­gosabbá tesszük konyhánkat.

A kis alapterületű konyhák tága­sabbnak tűnnek, ha nyitott tároló­kat használunk. Vigyázat, ez a meg­oldás csak akkor mutat szépen, ha mindig rendet tartunk a tárgyaink között! Ha sok edényünk, konyhai eszközünk van, fali polcokon és -szek­rényekben, esetleg alsó fiókokban oldhatjuk meg a tárolást. Megfelelő világítással hangsúlyoz­hatjuk a konyha bizonyos részeit, esetleg néhány tárgyat; megvilágít­hatjuk a munkafelületet, de kellemes hangulatot is teremthetünk a vacso­rához. Szép látvány, ha a főzéshez szük­séges fűszernövényeket mi magunk termesztjük az ablakban. A mosoga­tót is elhelyezhetjük az ablak alá, így jobb kedvvel fogunk az edények tisztításához.

Trendek az ezredfordulón és utána

Milyen legyen egy konyha? Nyitott vagy zárt, kapcsolódjon-e a lakótér­hez, esetleg álljon teljesen függet­lenül tőle? Tervezzük az étkezővel együtt, vagy attól is legalább egy aj­tó válassza el? Számtalan megvála­szolandó kérdés a konyha kapcsán, pedig ezek csupán az elhelyezésére vonatkoznak. De sorolhatók továb­biak is, például, ami a berendezését, a gépesítését és a színvilágát illeti.

Végül is a rendelkezésre álló hely, az igények, az ízlés, a pénztárca döntik el, hogy milyen összkép alakul ki ebben a helyiségben. Eszmefuttatá­sunk nem funkcionális megoldások­ról, gépekről vagy egyéb hasznos szempontokról szól, hanem kony­hastílusokról, azaz elsősorban a lát­ványról, kicsit körbejárva, milyen is a divat az új évezred küszöbén.

Elmondható, hogy nincs kizáróla­gossága egyetlen stílusnak sem. Min­dent szabad, ami tetszik: lehet vok­solni a barátságos country vagy a hűvösen elegáns, ún. cool-design mel­lett, hogy csak a két végletet említ­sük. Kezdjük ez utóbbival, annál is inkább, mert ez a „stílus” csupán az utóbbi években jelentkezett, ám nép­szerűsége rohamosan nő.

Fém és üveg

Az ilyen konyhák jellemzője, hogy -ezt a két anyagot állítva a közép­pontba – minimális eszközökkel érnek el maximális komfortot. A funkció­ra helyezik a hangsúlyt, lemonda­nak minden díszről. Aszketikusak, puritánok és monokrómok, szinte élettelenek, olykor a nagyüzemi kony­hákra emlékeztetnek. Ezért jut nagy jelentőséghez tulajdonosuk stílusa, amely életet lehelhet beléjük is. A jól választott kiegészítők – falra akaszt­ható sínek, rajtuk szép konyhai esz­közök -, a személyes használati tár­gyak tompítják a hűvös hatást.

Fabútorok

Az ezredvéget uraló fém és üveg mel­lett a fa kezd ismét divatba jönni. Nemcsak a már említett country stí­lusú konyháknál, hanem a modern berendezéseknél is. Elsősorban a sötétebb fák, a gesztenye és a wenge a kedveltek, ám egyre népszerűbb a cseresznye és a tölgy is. A frontok, sőt a burkolatként értelmezhető falipanelek is ugyanabból a fából vagy a fára megtévesztésig emlékez­tető anyagból készülnek.

A fa kiegé­szítéseként itt is feltűnnek a már említett népszerű anyagok: az ajtó­kon az üveg, a munkalapok körül, azok lezárásaként az alumíniumlécek, a bútorok alján pedig a szinte filig­rán fémlábak. A konyhai fabútorokhoz sorolha­tó a skandináv bútor, a skandináv atmoszféra (melyre külön fejezetrész­ben térünk ki).

A country

A méhviaszolt, súrolt vagy világos színre festett fafelületek, finom vo­nalak jellemzik. A berendezéshez választhatók átalakított régi darabok vagy ezek stílusában készült újak. E stílus meghatározói az átgondolt és díszítőfunkcióval is bíró részletek, mint a kazettás frontok, tányér- és üvegtartó fakkok, fonott kosárkák. A mosogatók gyakran kerámiából ké­szülnek, formájuk olykor nagyanyáink mosogató táljára emlékeztet.

A be­épített elemek mellett jól érvénye­sülnek az önálló darabok, a kreden­cek és tálalók, illetve a miliőbe illő étkezőasztalok és székek. A vidékies, egyszerű hangulat ne tévesszen meg senkit, nagy jelentősége van itt a technikának és a komfortnak: ezek­nél a konyháknál tűntek fel először például azok a süllyesztett főzőlapok, amelyek megkönnyítették a tűzhely melletti munkát.

Fa a konyhában

A fabútorok, a faanyagok egyéb kony­hai alkalmazása az utóbbi években egyre megnőtt, legyen szó akár pa­dozatról vagy mennyezetről, esetleg a konyha munkapultjáról stb. Pedig a fa betervezésekor az esztétikum mint tényező jó, ha másodlagos sze­repet kap a funkció mögött.

Ahol a konyha rendszeresen nagy főzések színhelye, ott semmiképpen nem javasolom a tömör fapadlót. A levegő páratartalmának állandó változása még az első osztályú par­kettát is megrepesztheti, és ez ellen nem védenek a különböző felület­kezelő szerek. A többrétegű, termé­szetes fapadlók – melyeknél kemény­fa színfelülettel látják el a fenyő szalagparkettát – jobban elviselik a párát. De a burkolat szélein és a burkolatváltásoknál ebben az eset­ben is ügyelni kell arra, hogy az anyag minimális mozgásához, a tágulás­hoz és a zsugorodáshoz megfelelő rések maradjanak. A 6-8 mm vastag szalagparketták újracsiszolhatóak és lakkozhatok. Az ennél vékonyabbak gyári felületkezeléssel kerülnek for­galomba, ezek nem csiszolhatok, és a csöpögő vizet sem kedvelik, vi­szont a nedves levegő nem árt nekik.

Fa munkalapok

Aki hatásában fa munkalapot sze­retne, annak legcélszerűbb a laminált, fautánzatú pult, amely karbantartást nem igényel, jó hő- és kopásállóságú. A valódi fapultokat magas gyanta­tartalmú táblásított vörösfenyőből vagy gőzölt bükkből készítik. Ártal­matlan olajjal engedik be a felületü­ket, amelyet a kopást előidéző és az oldó hatású vegyszerek miatt rend­szeresen gondozni kell, de utólag lakkozni nem lehet. Ha egyedileg készítjük, akkor nagy kopásállóságú, vizes alapú parkettalakkot haszná­lunk; ez nemcsak a vízzel, hanem a mechanikai behatásokkal szemben is ellenállóvá teszi.

Tervezési tanácsok

A konyha tervezése, kivitelezése során meg kell oldani a tárolás, az előké­szítés, az összeállítás, a főzés, a sütés, a tálalás műveleteit, majd a mosoga­tást, az edénytárolást. Tapasztalatok alapján megfelelő, ha a műveletek sorrendjében alakítjuk ki a bútorok elhelyezését. így a főzési idő, ponto­sabban az ételkészítésre és a hozzá kapcsolódó műveletekre felhasznált idő 25-30%-kal is csökkenthető.

A konyhabútor magassági méretei­nek megállapításakor nem mindegy, hogy 150 cm vagy 175 cm magas a konyhában tevékenykedő. A bútortest lábazatának magasságával változtat­ható a munkaasztal (munkalap, mo­sogató, előkészítő stb.) magassága, amely a padozattól mérve általában 85 cm. A lábazatnak minimum 10 cm magasnak és 5 cm-rel visszaállónak kell lennie, hogy a pult előtt álló személy lábfeje kényelmesen elférjen.

A felső polcok, szekrények magas­sága 170-190 cm, hogy álló helyzetből elérhetők legyenek. A legalsó polc 15 cm-re legyen a padló síkja felett. A felső szekrények alsó éle és a munkaasztal lapja között 45 cm tá­volság szükséges, hogy ne verjük be a fejünket, ha föléje hajolva dolgo­zunk. A kényelmes munkaműveletek­hez az egyes bútorok közötti hely­igényre is gondolni kell.

Tűzhely

A tűzhely rendeltetésénél fogva nél­külözhetetlen eleme a konyhának. Fej­lődését vizsgálva (ha visszatekintünk az emberiség történetére) nagyon jól tükrözi a korok változásait, és képet kaphatunk a családoknál alkalmazott ételkészítési technológia változásáról, a technológiai műveletek közötti arányváltozásról is. Láthatjuk, hogy évszázadokon keresztül ez volt a kony­ha egyetlen berendezése. Ha a mai kínálatot és az alkalmazott berendezé­sek körét vizsgáljuk, akkor számtalan lehetőség és berendezés kínálkozik, amellyel ugyanazt az eredményt ér­hetjük el, mint a tűzhellyel.

A köztudatban markánsan él, hogy az elektromos tűzhely „lassú”, míg a gáz az igazi, a gyors. Ha végignézzük a mai kor tűzhely kínálatát, jól érzékel­hető, hogy az elektromos energiával működő készülék megfelelő edényzettel ugyanolyan „gyors” vagy „gyorsabb” tud lenni, mint a gáztűz­hely, sőt a finomabb léptékű szabályozhatóság miatt célszerűbben is használható. E kérdés rugalmas meg­oldására fejlesztették ki a gáz/elekt­romos kombinált megoldásokat is.

Konyhatechnológia

A tökéletes látványt nyújtó, funkcióját legjobban szolgáló konyha eszményi lehet, hajói is működik. A működés feltétele a jó konyhatechnológia, vagyis az ennek megfelelően terve­zett konyha. Állandóan változó és az utóbbi évtizedben jelentősen átalakult világunkban már nem kell azokat a jelmondatokat hallanunk, amelyek elhitették emberek százezreivel, hogy az emberi élethez elegendő a lakótelepi néhányszor 10 m², benne néhány m² a konyhának és étkezés­hez. Ennek jól ismert oka és felté­telrendszere volt az a torz kép, mely szerint egy társadalom étkeztetését is, hasonlóan az élet más területeihez, központosítani lehet, így felesleges vagy minimálisra csökkenthető a la­kásokban vagy a lakásokhoz kapcso­lódva az a terület, ahol az emberek, a családok az étkezésüket megszer­vezik, lebonyolítják.

Mai és várhatóan elkövetkező ko­runkban ilyen és hasonló helytelen szemlélet már nem érvényesül, mi­vel tervezői és magánemberi tapasz­talat, hogy az újonnan épülő vagy átalakított, esetleg visszaalakított la­kásokban egyre nagyobb, sok esetben központi szerep jut azoknak a terek­nek, melyeknek funkcionális célja, hogy bennük ételt-italt készítsenek, majd kényelmesen elfogyasszák, és talán, ami még ennél is fontosabb, hogy közben együtt töltsenek egy kis időt.

Ezek a tendenciák jól mintázzák azokat a Magyarországon is szoká­sos lakás- és házépítési módszereket, melyeket a korábbi évtizedekben már alkalmaztak, és kiváló életterek lét­rehozására bizonyultak megfelelőnek. Gondoljunk arra, hogy az ezekben az időszakokban épített házakhoz, lakásokhoz igen gyakran önálló bejárattal rendelkező konyhát, élel­miszer-tárolásra alkalmas helyisége­ket, valamint a konyhához közvetle­nül kapcsolódó étkezőhelyiségeket alakítottak ki. Természetesen nem fe­ledkeztek meg azokról a helyiségek­ről sem, melyekben a család ellátásá­ban segédkezők voltak megfelelően elszállásolva.

A családi házakban kialakítandó konyhatechnológia (ez magában fog­lalja az élelmiszer tárolásának, az éte­lek elkészítésének és az ételek-italok elfogyasztásának feltételrendszerét) tervezésekor kiindulási pontként min­den esetben a család életritmusát, háztartási, vallási szokásait kell meg­vizsgálni, melyek alapján az ponto­san meghatározható. Néhány szempont, melyet figye­lembe kell venni a technológia és az erre épülő építészeti, gépészeti, elektromos, belsőépítészeti stb. ter­vezéskor.

Ezek:

• Milyen ételeket, italokat és mi­lyen gyakorisággal kívánnak majd a konyhában elkészíteni?
• Ez az egyik legfontosabb szem­pont, mert különböző ételeink elkészítéséhez különböző dara­boló-, szeletelő-, keverőgépek és más-más berendezések szük­ségesek.
• Milyen módon kívánják az ételt felszolgálni, elfogyasztani?
• Az ételek készítéséhez használt nyersanyagoknak milyen az elő-készítettségi foka?
• Szándékoznak-e a konyhában a későbbiekben befőzéssel, tartó­sítással foglalkozni?
• Milyen részarányú a mirelit alap­anyagok és készételek felhasz­nálása a későbbiekben?
• Naponta hány étkezést kell majd a konyhának kiszolgálnia?
• Önálló konyhahelyiség készül-e, vagy a konyha étkezőhöz, terasz­hoz vagy más közös helyiséghez kapcsolódik?
• Csak konyha kialakítása esetén hány embert kell majd egy idő­pontban étkeztetni?
• A különálló vagy hozzá kapcso­lódó étkezőt, közös helyiséget milyen más célra kívánják hasz­nálni, és ehhez milyen beren­dezési tárgyakat kell elhelyezni a helyiségben.
• Az étkezéshez használt eszközö­ket a konyhában, ill. külön tála­lószekrényben, esetleg szekré­nyekben kell-e tárolni?
• Milyen létszámú vendégeskedés, vendégfogadás várható a család életében?
• Hányan akarnak egy időben a konyhában tartózkodni, illetve dolgozni?
• Milyen más, a család életéhez kapcsolódó funkciót kell a kony­hatérben megvalósítani (pl: gya­kori, hogy a mosógépet is a kony­habútorba építik be).
• Hol tárolják az italokat, külö­nös tekintettel a borokra?
• Milyenek az általános ergonó­miai szempontok?
• Mobilizálható legyen a konyha, vagy fix berendezésekkel kell ter­vezni (hány évig, évtizedig kí­vánják használni)?
• Milyen energiahordozók állnak rendelkezésre?

Ha felülről szemléljük a konyhát, az egyik alapszabály, hogy az útvona­lak ne keresztezzék egymást. Ezenkí­vül nagyon lényeges, hogy az előkészí­tett és az előkészítetlen, a tisztított és a tisztítatlan élelmiszer nem ke­rülhet egymás mellé, egy légtérbe a hűtőszekrényben, vagy feldolgozás során ugyanabba az edénybe. A föl­des árut nemcsak a tárolásnál, hanem az előkészítésnél is függetleníteni kell, ezért lényeges a kétmedencés mo­sogatók használata, amelyekben kü­lönválik a zöldségpucolás és az öblítés folyamata.

A konyhát teljesen tipizálni szinte sehol sem lehet, mind­össze a technológia alapműveleti sor­rendjét, s az egyéni adottságokhoz igazított néhány alapszabályt lehet figyelembe venni. A nagykonyha és a háztartási konyha tervezésénél is szempont a nyílászárók elhelyezke­dése és a helyiségkapcsolatok szer­vezése. A beépíteni kívánt konyhai készülékek esetében már az építési terven ki kell jelölni a különböző szerelvények helyét, mert a rosszul kijelölt csatlakozási pontok miatt az elemek nem tudnak a falhoz illesz­kedni. Ideális esetben az építész még a falak felhúzása előtt egyeztet a kony­ha tervezőjével.

Konyhák szag- és páraelszívása

A sütés-főzés során képződött párát és a konyhai szagokat páraelszívóval távolíthatjuk el a légtérből. Ezt sokan elhagyják, vagy nem megfelelően használják. Alapvető szempont, hogy a párát csak kivezetéssel lehet meg­felelően eltávolítani, ezért, ha csak lehet, kerüljük el az aktív szenes üzemmódot. Ne idegenkedjünk a falra szerelés helyének esetleg utó­lagos kialakításától sem, mert az a néhány órai kellemetlenség, ame­lyet a kőműves és a festő jelenléte okozhat, a későbbiek során bőven megtérül.

Méretezési szabályok

A méretezés alapszabálya, hogy a konyha légterének legalább ötszörösét kitevő elszívókapacitású készüléket vásároljunk. Nem kell vi­szont minden körülmények között a legnagyobb teljesítményű készülék megvásárlására törekedni, hiszen működtetése során az a megfelelő, ha a főzés kezdetekor azonnal be­kapcsolva kis fokozaton folyamato­san használjuk – ekkor a működési zaj is elhanyagolható -, és nagyobb fokozatra csak „baj” esetén állítjuk. A mai korszerű elszívómotorok és a jól szigetelt készülékházak majd­nem hangtalan működést garantál­nak, a zajt nagyobb fokozaton való­jában a nagy sebességgel áramló levegő okozza inkább. Ajánlatos ezért a kivezetőcsövet valamilyen vattaszerű szigetelőanyaggal körbetekerni; ez jelentősen csökkenti a zajszintet.

A tervezéskor feltétlenül vegyük figyelembe, hogy a felső szekrény alá szerelt változatnál is be kell tar­tani a főzőlaptól való legalább 650 mm-es magasságot. Ez egyrészt biz­tonsági követelmény (pl. a sütéskor véletlenül begyulladó olaj se tudjon tüzet okozni a páraelszívóban), más­részt a kényelmet szolgálja, így a hátsó főzőhelyen lévő ételt is meg tudjuk keverni, fűszerezni vagy kós­tolni.

Az olcsóbb páraelszívókban textil zsírszűrőt használnak, a drágább, komolyabb készülékekbe mosogató­gépben is elmosogatható tartós fém zsír szűrő szita van beépítve. Mind­két esetben el kell végezni a rend­szeres cserét, ül. tisztítást. A páraelszívóba épített munkahelyi megvilágítás egyszerűbb esetekben izzólámpás, a drágább berendezé­sekben halogénizzós megoldású. Mindkettő nagyon jól használható nemcsak főzéskor, de pl. éjszaka egy pohár üdítőital is kitölthető anél­kül, hogy a konyha fő világítótestjét bekapcsolnánk.

A konyhához kapcsolódó helyiségek

Gyakran tapasztaljuk, hogy a kony­ha a lakás főszereplője, a fő tartóz­kodási hely, de ennek ellenkezőjét is, hogy egy nagy alapterületű lakás­ban még nagyobb létszámú család esetében is a konyhát a lakás különálló részeként, nem közvetlenül az állandó tartózkodás helyszíne mel­lett, hanem attól távolabb, esetleg külön szinten alakítják ki. A konyha kialakításakor vegyük figyelembe, hogy milyen létszámú, szokásrend­szerű család, embercsoport él együtt.

Tételezzük fel, hogy olyan családi ház konyháját elemezzük, amelyben folyamatosan 2-3 generáció lakik, és ún. társadalmi életet is élnek, ven­dégeskednek, ünnepelnek, gyakran együtt étkeznek, és ami a legfonto­sabb, naponta folyamatosan reggel, délben, este, esetleg még éjszaka is használják elsősorban ételek, italok készítésére, másodsorban az étkezés idejére, tartózkodásra, még talán beszélgetésre is.

Ebben az esetben a konyha kiala­kítását a ház földszintjén javasoljuk, így lehetőség nyílik arra, hogy az előbb megfogalmazott célok meg­valósítására a konyha a ház követke­zőkben felsorolt tereivel közvetlen kapcsolatban legyen:

• A ház olyan közlekedőfolyosójá­val, amelyen át rövid úton el lehet jutni az épület bejáratához vagy be­járataihoz, így megoldható, hogy a megvásárolt élelmiszerek más helyi­ségek használata nélkül, közvetlenül a konyhába kerüljenek.
• Az élelmiszerek tárolására hasz­nált helyiséggel. Felmerül a kérdés, hogy a nagyobb mennyiségben vásárolt élelmiszerek és ezen belül a mirelit áruk tárolását hogyan oldjuk meg. Ha önálló tárolóhelyiséget ter­vezünk, az nyílhat közvetlenül a kony­hából, esetleg lehet az előbb említett közlekedőfolyosóról is megközelít­hető. A gépkocsival való szállítás miatt a garázsszinten célszerű kialakítani. Hűtőszekrényekben, tárolószekré­nyekben nagy alapterület esetén a konyhában is megoldható a tárolás.
• A ház olyan közös helyiségével, amelyet az itt élők egész évben több funkcióra együtt használnak. Ennek a helyiségnek a méreteit célszerű úgy meghatározni, hogy beállítható le­gyen egy akkora „ebédlőasztal” a hozzá illő székekkel, esetleg tálaló­szekrénnyel, amely mellett a család teljes létszámban + bizonyos számú vendég helyet tud foglalni.
• Ideális esetben a ház teraszával és ezen keresztül a házhoz tartozó kerttel, illetve a kertben kialakított, nyári tartózkodást szolgáló terüle­tekkel. Vegyük figyelembe annak le­hetőségét, hogy a nyári időszakban az étkezések jelentős része a tera­szon, kertben bonyolítható, és a sza­bad tér további lehetőségeket nyújt gasztronómiai kalandozásokra jól kialakított vagy mobil szabadtéri rostsütő, sütögető segítségével. Ezt a megoldást igen gyakran alkalmaz­zák, mivel így kevesebb nyílászárót kell beépíteni a konyhába. Ennek következtében az ajtónyílás helyén megmaradt falfelület kihasználható a konyhatechnológiához nélkülöz­hetetlen bútorok, berendezési tár­gyak elhelyezésére, vagy az ablak és az alatta lévő rész is beépíthető.

A tökéletes konyhakialakítás ese­tén megfelelő nyílászárókkal és szellőztetőberendezésekkel érhető el, hogy a lakás konyhaszagmentes legyen.

A nyílászárók kialakításának, alkal­mazásának szempontjai:

• A méret a használat gyakorisá­gától függ.
• Milyen konyhatechnológiát kí­vánunk beépíteni?
• Milyen energiahordozót alkal­mazunk?
• A lakás többi nyílászáró szerke­zetének kialakításával, anyagá­val legyen összhangban.
• A konyhai levegő (a legkiválóbb légtechnikai berendezések mel­lett is) mindig tartalmaz zsira­dékot, ezért fontos a jó tisztít­hatóság.
• „Hermetikus”, a konyhai illatok kiáramlását megakadályozó szi­getelés, illesztés szükséges.
• A kedvező helykihasználás miatt tolóajtót célszerű alkalmazni. A tolóajtóval könnyebb kialakí­tani az étkező-konyha egybetartozásának érzetét.
• Nagy gondot kell fordítani arra is, hogy nyílóajtó esetén a nyí­lás irányában, az ajtó mögött ne legyen munkaasztal, munkafe­lület, mivel ez nagyon veszélyes helyzetek kialakulásához vezet­het, hiszen a konyhában éles szúró- és vágóeszközökkel dol­goznak, így egy váratlan lökés súlyos balesetet okozhat.
• Hasonló szempontokat kell figye­lembe venni az elektromos kap­csolók, csatlakozások, szabályo­zók elhelyezésében is.
• Ha az építészeti elképzelések le­hetővé teszik, a nyílászárókat cél­szerű a konyha egy-két falfelü­letére koncentrálni az ablakokkal együtt avégett, hogy a konyha­technológiai berendezéseket és gépészeti csatlakozásokat ma­gában foglaló bútorzat elhelye­zéséhez legyen hely. Természetesen egy centrálisán ki­alakított munkaasztal-főzőblokk ese­tén ezeket a szempontokat másként lehet értelmezni. Az ételek elkészí­tése során azonban olyan készülé­kekre, berendezésekre is szükség van, amelyek nem illeszthetők be az elő­zőekben említett technológiai rend­szerekbe, ezért különösen fontos a szabad felületek megléte a kony­hában.

Élelmiszer-tároló

A konyha ellátásához fontos, hogy bizonyos mennyiségű élelmiszer mindig kéznél legyen, ül. hogy az ételmaradék tovább felhasználható, ehhez pedig szakszerűen tárolható legyen. Az élelem az éléskamrában, kam­raszekrényben, valamint a kislaká­sok teakonyhájához vagy főzőszekrényéhez kapcsolódó, falra szerelt, legalább 70 1 űrtartalmú ún. élelmi­szerszekrényben, továbbá a háztar­tási hűtőben, ill. a mélyhűtőben tá­rolható. E tárolók célja lényegében azonos, a megoldások azonban elté­rőek.

A legkisebb lakásoknál élelmiszer­szekrényt, az 1 + 2 szobás lakásoknál pedig kamraszekrényt létesítenek. A kamraszekrény általában a főző­térbe kerül, de a közlekedőben is el­helyezhető, azonban ez utóbbi ke­vésbé ajánlatos, mert a kívánatos közvetlen természetes szellőzés szellőzőkémény hiányában csak akkor oldható meg, ha a kamraszekrény a külső térhez közel van.

Éléskamra méretezése

Az éléskamra mérete függ a lakás nagyságától, ill. a tulajdonos igényei­től, hogy mit és hogyan szándékozik benne elhelyezni, ill. tárolni. Szel­lőztetéséről, vagyis légcseréjéről mindenképpen gondoskodni kell.

Az éléskamrát az épület árnyékos ol­dalán, lehetőleg külső főfallal hatá-roltan tervezzük. Ennek oka az, hogy a belső, alacsony hőszigetelő képes­ségű válaszfal miatt a tárolóhelyiség gyorsabban felmelegszik. Ez fordí­tottan is érvényes: a téli nyitott ab­lak miatti alacsony kamrahőmér­séklet nagyobb hőveszteséget okoz a lakásban.

Kamrákban a tárolást főleg állvá­nyos polcokon, ritkábban ládákban (vagy fiókokban) oldják meg. Köve­telmény, hogy a polcok felülete la­kószobánként, ill. két kisszobánként (félszobánként) legalább 0,90 m² le­gyen, valamint az, hogy biztosítsák a polcok vagy részben zárt tárolók átszellőztetését. Kamrában hűtőgé­pet vagy mélyhűtőt elhelyezni nem tanácsos, mert az általa leadott hő a légteret fűti, nyáron pedig olyannyira túlfűtheti, hogy a kamra élelmiszer ­tárolásra alkalmatlanná válhat. Mélyhűtő vagy hűtőláda részére nagyobb légterű helyiséget válasszunk, pl. gáz­kazán terét, nagy közlekedőt, lakó­előteret stb.