Színek a környezetünkben

A klasszicizmus

A klasszicizmust a rokokó frivolitásában való, egyre fokozódó csalódottság, valamint az ókori építészet és ornamentika iránt újra feltámadt érdeklődés hívta életre a 18. Század közepén. A stílus a 19. Század derekáig sokféle változatban élt. Ez idő alatt nemcsak pán-európai irányzattá lépett elő – hatását Skandináviától az Ibériai-félszigetig mindenütt éreztette – , de a tengerentúlon, az újonnan függetlenné vált Egyesült Államokban is az építészet és belsőépítészet elsődleges ihletforrása lett.

Boscobel-ház

Fent: A 19. Század eleji Boscobel-ház (New York) visszafogott külső díszítésével az akkor divatos szövetségi építészeti irányzat példája. A szövetségi stílusú házakhoz hasonlóan favázas, lécburkolatú – ez utóbbit homoksárgára, a többi ácsmunkát fehérre festették.

A klasszicizmus kibontakozásának hátterében az Itáliában, Görögországban és Kis-Ázsiában végzett számos régészeti feltárás állt – a legismertebbek a Vezúv i. Sz. 79-es kitörésekor elpusztult Herculaneum és Pompeji, ahol 1738-ban, illetve 1755-ben kezdték meg az ásatásokat. Ezek révén nagymértékben bővültek az ismeretek a görög-római építészetről, ornamentikáról, bútorokról, díszítőművészetekről, ami hiteles hivatkozási alapul szolgált a klasszicizmus számára.

Lena Proudlock

Fent: Lena Proudlock 18. Századi tanyaházának (Gloucestershire, Anglia) belső díszítését a svéd Gusztáv-stílus 20. Század végi változatában tervezte. A hideg, tompa színek hátterét korhűen aranyozott klasszicista díszítmények biztosítják.

Az új tudásanyag elterjedése számos tényezőnek volt köszönhető. Először is annak, hogy sok építész, tervező, esztéta és módos turista személyesen kereste fel ezeket a helyszíneket, főleg az európai kulturális fővárosokat – például Rómát, Firenzét, Athént – érintő körutazások (Grand Tour) során.

Londoni ház lépcsőháza

Fent: A 19. Század eleji felső középosztály ízlését tükrözi e londoni ház lépcsőházának jellegzetes regency stílusú elrendezése és korabeli díszítése: a markáns színű falakkal a baluszterek és a mennyezet fehér felülete képez kontrasztot.

Akik saját szemükkel nem láthatták mindezt, azok a szép számban megjelenő kiadványok, úti beszámolók, építészeti mintakönyvek, festmények, nyomatok és metszetek alapján tájékozódhattak. Különösen nagy hatást gyakoroltak Giovanni Battista Piranesi (1720-1778) itáliai építész, régész, műkereskedő és rézmetsző írásai és illusztrációi, amelyek a görög-római épületek, műtárgyak mellett etruszk és ókori egyiptomi példákat is bemutattak.

Az angliai Osterley Park étkezőjének díszei

Fent: Az angliai Osterley Park étkezőjének díszeit, berendezését Robert Adam skót építész, belsőépítész tervezte. Az Adam-féle klasszicista irányzat elemei: görög stílusú urna kannelúrázott talpazaton, a székhát lantmotívuma és a fal stukkómezői díszes – növényi ornamensekkel, szárnyas lovakkal keretezett – medalionokkal.

A 18. Század végén és a 19. Század elején a napóleoni háborúk is hozzájárultak a klasszicizmus terjedéséhez: a stílus francia változatát, az empire-t Bonaparte Napóleon „exportálta” számos országba katonai hódításai során.

A görög-római művészet formanyelvének gazdagsága, változatossága törvényszerűen vezetett a klasszicizmus különféle értelmezéseihez és preferenciáihoz, aminek következtében számos, a klasszicizmustól eltérő, de azzal rokon irányzat jött létre. Franciaországban például a XVI. Lajos-stílusra (goût antique) főként Piranesi és Robert Adam munkái hatottak. Az irányzat az 1770-es évek elejétől Lajos lefejezéséig (1793) dívott, és ez képezte a kortárs svéd Gusztáv-stílus alapját is.

Hálószoba

Fent: Hálószoba a Palacio Real de Aranjuezben (Madridtól délre), amely a 20. Század elejéig a spanyol király tavaszi rezidenciája volt. Az empire stílus markáns színei, elegáns klasszicista növényi motívumai a bútorszövetre is jellemzők. Szintén tipikusak a spanyol keményfa bútorok dekoratív, aranyozott és ébenfa részletei.

A 18. Század utolsó öt évében váltotta fel a mértékletesebb, a római előképek helyett görögökre támaszkodó directoire irányzat, amely a francia forradalom idején négy évig hatalmon lévő Direktóriumról kapta nevét. A Bonaparte Napóleon uralkodásakor ezt felváltó, ünnepélyes és színpompás empire a császári Róma képi világát, ornamenseit ókori egyiptomi és katonai motívumokkal ötvözte.

Angliában a Robert Adam (1728-1792) skót építész munkái nyomán alakult Adam-stílus uralta a 18. Század második felét. Az irányzat az ókori Róma és az itáliai reneszánsz architektonikus formáit ókori görög és etruszk díszítőmotívumokkal társította. Ihletforrása lett a XVI. Lajos-stílusnak, és – az empire jellegű angol regency stílus megjelenése előtt – hatott Itália művészetére, valamint a korai, észak-amerikai klasszicista mozgalomra.

Az olasz Piranesi mellett francia és brit építészek határozták meg a klasszicista stílusok fejlődését és elterjedését – a francia empire például a 19. Század elején lett igen népszerű Spanyolországban. Leginkább mégis az Amerikai Egyesült Államok tette magáévá a klasszicizmust.

A frissen függetlenné vált demokratikus amerikai köztársaság, valamint a demokrácia bölcsőjének tekintett ókori Görögország és az ókori római köztársaság közötti történelmi párhuzamok – amelyekre többek között a nagy tekintélyű Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809) hívta fel a figyelmet – szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatal nemzet befogadja, majd a maga képére formálja az Adam-féle klasszicista irányzaton és a császári Róma művészetén alapuló szövetségi (föderális) stílusokat, az empire-t, majd az 1830-as és 1840-es években az újjáélesztett görög stílt.

Bernd Goeckler másik nappalijának egyik sarka

Fent: Bernd Goeckler másik nappalijának egyik sarka. A sárga fal itt is stílusos háttérül szolgál az empire bútoroknak és a 19. Század eleji enteriőrökre jellemző fa- és rézmetszeteknek. A műalkotások tematikájuk révén – ókori romok, régészeti lelőhelyek és a szfinx – a klasszicisták kulturális érdeklődését és Napóleon egyiptomi hadjáratának hatását tükrözik.

Bernd Goeckler nappalija