Színek a környezetünkben

A modern stílusú építészet – Richárd Mandel-ház

A modern és a „nemzetközi stílus” elnevezések az 1930-as évek elején keletkeztek, és azt az új építészeti irányt jelölik, amelyet az első világháború ide­jén Adolf Loos, Frank Lloyd Wright, Josef Hoffmann és Walter Gropius kezde­ményeztek, és amelyet a két háború között (először Európában, majd az USA-ban) Le Corbusier, Mies van der Rohe és a Bauhaus-iskola munkái képviseltek.

Richárd Mandel-ház

Fent: Az Edward Durell Stone (1902-78) amerikai építész tervezte Richárd Mandel-ház (Westchester County, New York) az 1930-as évekbeli modern építészet tipikus példája: letisztult formáit és vízszintes tagolását erősítik a lapos tetők és szintek, a fehérre festett betonfalak, az acélkeretes ablakok és üvegezett ajtók hosszú sávjai..

A modern építeszet legtöbb irányzata a formát a funkciónak alárendelő ipari formatervezés és a minőség-ellenőrzésre épülő tömeggyártás szellemében arra törekedett, hogy – Le Corbusier-t idézve – hatékony „lakható gépezetté” alakítsa az otthont. A gya­korlatban ez acélból, fehérre festett betonból, nagy üvegfelületekből, aszimmetrikus, díszítetlen kubusokból komponált, letisztult architektúrát jelentett. A hangsúly a függőleges helyett a vízszintes tagolásra került, és a tervezők éltek az osztatlan tér adta lehetőségekkel, elsősorban az épületek földszintjén. Az így megvalósított „racionális” tervek áramvonalas formavilágukkal gyakran a két háború közötti hatal­mas óceánjárókra emlékeztetnek.

A „fölösleges” külső és belső ornamensek, például a párkányzat, fríz, lábazat elhagyása és az „új” anyagok, például üvegtégla, krómacél, linóleum és parafa széles körű alkalmazása mellett minimálisra csökkentették a színek és minták szerepét. Így hangsúlyosabb lett a nyílászárók, a bútorok formája és textúrája, ami világosabb és tágasabb összhatást eredményezett (ezt a modern építészek által kedvelt üvegezés is segítette).

Sok helyiséget tiszta fehérre, olykor törtfehér tónusokra (elefántcsont, krém-, pezsgőszín, galambszürke) festettek. A semleges feketék és az olykor kisebb felületként megjelenő elsődleges színek mellett a barnássárga, a bézs, a kávébarna, valamint a pasztell kékek, rózsaszínek és zöldek voltak a legkedveltebbek.

 

Richárd Mandel-ház

Fent: A modern enteriőrök mind világosak és tágasak, ami a nagy üvegfelületeknek, a fehér és pasztellszíneknek, illetve a díszítmények hiányának köszönhető. A Richárd Mandel-házban az összhatást az osztatlan terű nappali részben „ipari formatervezésű”, tiszta vonalvezetésű üveg-, alumínium-és krómacél bútorok erősítik.

A Richard Mandel-ház

Az első tulajdonosáról elnevezett Richárd Mandel-ház a modern amerikai lakóépületek klasszikus példája. A Bedford Hillsben (Westchester County, New York) hét hektárnyi telken álló épületet 1931-ben tervezte Edward Durell Stone. Építését 1934-ben fejezték be. Jelenlegi gazdái, Nannette és Eric Brill, akik magukat ideiglenes „gondnokokénak tekintik, 1991-ben vásárolták meg az eredeti formáját jórészt őrző ingatlant. Miután berendezését is szinte teljesen helyreállították, a házat 1996-ban nemzeti műemlékké minősítették.

Fent: A tiszta fehér hálószobában fehérre festették a falakat és a mennyezetet. Fehér linóleummal burkolt padlója eredeti. A hálószoba bútorzatának része a sárga lakkozott chinoiserie ágy és mellette a hasonló jellegű két éjjeliszekrény, csakúgy, mint az itt nem látható pad és komód, zöldre lakkozott fiókokkal. A garnitúra, melyet Donald Deskey tervezett az 1930-as években, eredetileg nem tartozott a berendezéshez. Fent: A kandallófalon nagy tükrök tágítják a természetes megvilágítású, egy légterű nappali-helyiséget. A sík felületű, bézsszínű kőkandallóhoz kontrasztos fekete terrazzo tűztér és szegély tartozik; tömbös szerkezete és a díszítés hiánya tipikusan modern megoldás. Az alumínium kandallóvasakat és a tükörből látható zongorát Donald Deskey tervezte, mint ahogy (1929 táján) az alumíniumvázas, fehér szövettel bevont széket és a króm-üveg asztalt is. Kivitelezőjük az Ypsilanti Reed Furniture Company volt

Fent: A Richárd Mandel-ház kör alakú étkezőjéből pompás a kilátás az acélvázas síküveg ajtókon és ablakokon át. Ezeken és az ívelt vákuumüveg téglafalakon sok fény jut be a helyiségbe. A héjszerkezet színei eredetiek: fehérre festett lécezett és vakolt mennyezet, fekete terazzo padló – apróra zúzott márványtörmelék és cementmalter fényezett keveréke -, betonalapon.

Étkezőasztal

Fent: Az 1930-as évek elején tervezte a házhoz Donald Deskey az étkezőasztalt, amelynek fehér bakelitlapjában kivilágítható üvegtábla kapott helyet. A zöld bőrbevonatú székek (1934) tervezője, Gilbert Rohde az ipari formatervezés másik úttörője volt az USA-ban.

A háromszintes, 900 négyzetméter alapterületű épület anyaga beton, acél és üveg. A modern építészek által kedvelt horizontális tagolást és korszerű szerkezetet itt a lapos tetők, a tágas emeletek és balkonok, a fehérre festett betonfelületek, az acélváz keretezésű ablakok és ajtók erősítik. Ezeknek az egyenes vo­nalú, díszítetlen formáknak egyedüli ellenpontja az étke­zőben van: ívelt falait áttetsző üvegtéglákból rakták, így még több természetes fény jut be ide a nagy, függöny nélküli síküveg ablakokon és ajtókon át. A helyiségek és az osztatlan terű nappali rész méreteik révén is kivétele­sen derűs és szellős enteriőrök.

A minden helyiségre jellemző világosságot és tágas­ságot a jellegzetesen modern díszítés erősíti. A kinti betonhoz hasonlóan a gipszfalakat és a mennyezete­ket, a faajtókat is fehérre festették, a négy működő kandalló fehér vagy halványbézs kőszíne kontrasztot képez a fekete terrazzo tűztérrel. A ház eredeti tervei­nek megfelelően Brillek a kandallók mögötti falakat tükrökkel borították, így a helyiségek tényleges mé­reteiknél kétszer nagyobbnak tűnnek.

A tiszta fehér hálószobában fehérre festették a falakat és a mennyezetet

Fent: A kandallófalon nagy tükrök tágítják a természetes megvilágítású, egy légterű nappali-helyiséget. A sík felületű, bézsszínű kőkandallóhoz kontrasztos fekete terrazzo tűztér és szegély tartozik; tömbös szerkezete és a díszítés hiánya tipikusan modern megoldás. Az alumínium kandallóvasakat és a tükörből látható zongorát Donald Deskey tervezte, mint ahogy (1929 táján) az alumíniumvázas, fehér szövettel bevont széket és a króm-üveg asztalt is. Kivitelezőjük az Ypsilanti Reed Furniture Company volt.

Az étkező jel­legzetes fekete terrazzo padlóját kivéve a járófelüle­tek burkolata pasztell, semleges tónusú: a nappa­liban, a könyvtárban és a közlekedőkben ez parafa, a hálószobában fehér linóleum, a fürdőszobákban kerámia vagy gumi, a vendéghálókban egyszínű sző­nyeg. A mesterséges világítás is visszafogott: a fény a mennyezet süllyesztett világítótesteiből, a polc­rendszerekből és az asztallapokból illetve a modern és art deco stílusú állólámpákból, falikarokból árad.

A lámpák többségét, a lépcső alumíniumkorlátját és jórészt a bútorokat is Donald Deskey, az amerikai ipari formatervezés egyik előfutára tervezte az 1930-as évek elején, kifejezetten ehhez a házhoz. A krómacél, alumínium, üveg, natúr és lakkozott fa, a fehér és semleges színű kelmék, mértani formák, a letisztult vonalvezetés tökéletesen illeszkedik a ház modern architektúrájához.

Acélkeretes nappali

Fent: Az előtérben nappal az acélkeretes, síküveg ablakok, míg éjjel a mennyezetbe süllyesztett körkörös világítótestek árasztják a fényt a magas, fehérre festett cement virágtartóra és benne a kaktuszfélékre (ez eredetileg is így volt). E növények halványzöld, őzbarna és barnássárga színei a stílus kedvelt árnyalatai.

Az első emeleti nappali

Fent: Az első emeleti nappaliban (a könyvtárban és a folyosókon is) megvan még a modern stílus házaira jellemző eredeti parafa padlóburkolat. Kedvelt alternatívái a csiszolt keményfák (néha nagy absztrakt mintás szőnyeggel), a kő járólapok és a mozaikok; a terrazzo, a linóleum, a berakásos gumi- vagy egyszerű szőnyegpadló.