• klasszicizmus

Egy kereskedő háza (klasszicizmus)

Seabury Tredwell tipikus 19. Századi New York-i kereskedő volt: ló vontatta omnibusszal járt otthon­ról dolgozni a South Street-i kikötőbe. 1835-ben fele­ségével, Elizával és hét gyermekével a Washington Square-től nyugatra levő elegáns Bond Streetre költö­zött, egy vöröstéglából és fehér márványból épített sorházba (ma: East Fourth Street 29. Szám).

A ház csak három évvel korábban épült, Tredwellék azonban saját igényeiknek megfelelően átalakították. Ma „Régi keres­kedőház” néven ismert, és csaknem egy évszázados folyamatos ottlétük múzeuma: az egyetlen, 19. Századi arculatát híven őrző családi ház a modern New York Cityben. Henry James regényíró így jellemezte a Bond Street környékét, a szomszédos Washington Square-rel összevetve azt: „… a legízlésesebb. Sajátos nyugalmat sugároz… érettebb, gazdagabb, és egyszersmind figyelemreméltóbb összképet nyújt.”

Fent: Seabury Tredwell hálószobájának sűrűn rojtozott, lazán redőzött ágyfüggönyét skarlátvörös damasztból varrták. Az aranyszínű virágokkal ékesített mahagóniágy 1835 táján készült.

Fent: Mrs. Tredwell hálószobája nyáron: az ágy- és ablakfüggönyök könnyű pamutból készültek; a rombuszmintás padló precíz reprodukció.

A régi kereskedőház homlokzatának kései szövetsé­gi stílű arculatát őrzik a manzárdablakok és a bejárat fölötti felülvilágító. A görög mintákat követő enteriőrök között is kiemelkedők az elegáns ikertársalgók, egyfor­ma, fekete-arany márványkandallóval, jón stílusú, ket­tős pillérű válaszfallal, a többi helyiséget elválasztó ma­hagóniajtókkal. A mennyezet stílusos gipszmedalionjai a legszebbek a maguk nemében. Építése idején a házat a lehető legkomfortosabbra alakították: bevezették a gázvilágítást, 15 ezer literes ciszternát építettek, a leg­újabb csengőrendszer jelzett a cselédeknek.

A bútorok közül a különösen mívesek a legnevesebb New York-i mesterek, Duncan Phyfe és Joseph Meeks munkái; a berendezést pazar kelmék és dísztárgyak is gazdagítják.

Fent: Az oroszlánmancs-lábú, faragott sassal és rézrozettákkal díszített, empire stílusú mahagóni chaise longue és hengerpárna kárpitozása reprodukált virágmintás vörös selyemdamasztból készült.

Fent: A görögös jellegű ikerszalon szőnyege eredeti, 19. Századi minta után készült. A törtfehér alapon vörös, sárga és kék nagy, mértani minta szintén erre a korszakra volt jellemző.

Az évek során a város egyre növekedett, Tredwellék szomszédai pedig idővel elköltöztek az elegánsabb kül­városokba. Tredwellék azonban mindvégig itt maradtak. Gertrude, a gyermekek közül a nyolcadik és egyben utolsó, aki nem sokkal azután született, hogy ideköltöz­tek, sohasem ment férjhez, és 1933-ban, 92 évesen itt hunyt el az emeleti hálószobák egyikében.

Három évvel később múzeumként nyitották meg a házat, amely napjainkban a késő szövetségi stílus isko­lapéldája – sokkalta autentikusabb épület, mint a gon­dosan restaurált és korhűen berendezett műem­lékházak többsége.

Fent: Az ikerszalon építészeti szimmetriája az újjáéledt görög stílus sajátja, annak summázata is egyben. A szalon két részének határát a két jón oszloppár között elhelyezett tolóajtó is jelzi. Több más helyiséghez hasonlóan itt is klasszikus, semleges tónusú háttér (törtfehér falak, oszlopok, mennyezet) finomítja a kelmék, bútorok és dísztárgyak (például az aranyozott nagy állótükör) színpompáját.

Fent: A klasszicista motívumok (fogsor-, tojássormintás párkányzat, egyenes vonalú ajtóbetétek, hornyolt ajtófélfák) az enteriőr legfontosabb kiegészítői. Mint azt a gázvilágítású neorokokó csillár bizonyítja, néhol más stílusok is meg-megjelenhetnek.