Színek a környezetünkben

Közép-amerikai reneszánsz (posztmodern stílus)

Javier Sordo Madaleno ismert mexikói építész mexikóvárosi otthonát eredetileg édesapja, Jüan Sordo tervezte, aki 1979-ben eladta. Javier tíz év múlva visszavásárolta, és 1992-re teljesen átalakította a házat. Az eredmény a posztmodern mexikói építészet különle­ges példája: architektúrája, dekorációja révén a spanyol hódítás előtti közép-amerikai hagyományok tiszteletét, a mai igényeknek és esztétikumnak megfelelő átértel­mezését tükrözi. Az építész mesterien bánt a térrel, a fénnyel és a színekkel.

A márványos sárga okkerekkel, élénkebb sárgákkal, narancsvörösekkel társított fehér és natúr kőszínek, márvány- és fafelületek, a kellemes ará­nyok, a jó megvilágítású udvarok, lakóhelyiségek és köz­lekedők első pillantásra is tolték és azték előképeket idéznek. Mexikó gyarmatosítás előtti kulturális öröksé­gének megbecsülését számos, a tolték és azték templo­mok, paloták motívumaira való utalás bizonyítja. Ilyenek a hasadékszerű ablakok és felülvilágítók, melyek az erős mexikói napsugárzás beszűrődését szabályozzák, továb­bá az udvarban az azúrkék medence, valamint a külön­böző szintek közti hosszú kőlépcsők.

A tágas alkóvot az étkezőtől elválasztó vasrács paravánok

Fent: A tágas alkóvot az étkezőtől elválasztó vasrács paravánokat a Mexikó agrárvidékein fellelhető kezdetleges, bambuszból font ajtók ihlették. A kő mozsártörő és mozsár, a szárított búzakalászok az aratást jelképezik.

A posztmodern stílusnak megfelelően Mexikó mo­dern gyarmati, illetve ipari stílusának elemei egyaránt fellelhetők itt: a vasrács paravánok a helybéli földműve­sek ősi bambuszajtóit idézik, felelevenítve egyúttal Mexikó hagyományos fémmegmunkálási tradícióit; az ebédlőasztal fölött barokk csillárok függnek; a pueblo indiánok ónmázas cserépedényei díszítik az alkóvokat és asztalokat. A múlt és jelen ötvözését a legötlete­sebben a ház bejáratát szegélyező érdes, ipari acélkábelekkel körülfont masszív oszlopok testesítik meg.

A szökőkutas udvar a ház meditációra alkalmas része

Fent: A szökőkutas udvar a ház meditációra alkalmas része. Az ég felé nyitott, három oldalról magas falak határolják, a negyediken masszív, acélkeretes, forgatható ablak nyílik. A sárga okkerre festett falak melegséget sugároznak az udvarba és a ház belsejébe. A nyugalmat árasztó szökőkút hangja vízesést idéz, amint hűs vize az udvar padlózatára szórt folyami kavicsokra érkezik.

Élénksárgára festett falak

Fent: Élénksárgára festett falak keretezik a prekolumbiánus férfi és női idolt a lépcső alján kialakított fülke sötét nyílásában. A bálványok az ősi közép-amerikai kultúrákat képviselik, és mutatják, milyen nagy hatást gyakoroltak a posztmodern mexikói építészetre, díszítőművészetre, valamint lakberendezésre.

Emeleti folyosó

Fent: Az emeleti folyosóra a fény keskeny, aknaszerű ablakon át érkezik, amely a lépcsőfordulótól az oldalfalak tetejéig húzódik, és tetőablakként fut végig az ívelt födém közepén. A fény az érdes, durván vakolt okkernarancs színű falakról visszaverődve melegséget áraszt a folyosó szegecselt deszkapadlójára és a középső falára. Ez utóbbit márvánnyal burkolták; felfelé világító lámpái diszkrét megvilágítást biztosítanak. A szigorú mértani kompozíciót, a merész színkontrasztot a narancsvörös ajtók és a többi felület finomabb színátmenetei között a fény napszakonként változó erőssége és beesési szöge finomítja és oldja.

Étkező

Fent: A világos nappaliban a fehér mennyezet és lábazat kellemes kontrasztot alkot a simára vakolt falak márványos narancsvörösével, ami megismétlődik a robusztus fenyőfa étkezőszékek kárpitozásán. Az étkezőasztalt és a székeket is Javier Sordo Madaleno tervezte. Az asztal fölötti három barokk kandeláber Mexikó spanyol gyarmati örökségét idézi.