Tapétázás

Vlies hordozórétegű falburkolatok

Ha vlies (geotextília) hordozórétegű falburkola­tokkal tapétázunk, a nyomtatott és strukturált felületek számtalan kreatív kialakítást tesznek lehetővé. A vliesanyagok mérettartók, könnyen felragaszthatók, a repedéseket áthidalják, fel­újításkor pedig szárazon lehúzhatok.

A vlies hordozórétegek speciális cellulóz- és poli­észterrostokból állnak, amelyeket polimer kötő­anyagok kötnek össze. Sem PVC-t és formalde­hidet, sem oldószert, sem nehézfém vegyüle­teket nem tartalmaznak.

Két változatuk ismert:

  • kész vlies falburkolatok,
  • átfestendő vlies falburkolatok.

Strukturált vliestapéták

A strukturált vlies falburkolatok a más anya­goknál, pl. az üvegszöveteknél is meglévő elő­nyöket az egyszerű, biztonságos és költség­takarékos feldolgozás előnyeivel társítják. A különböző gyártók sokféle díszítőelemmel és mintázattal forgalomba hozott termékei kü­lönböző méretekben vagy dombornyomott ki­vitelben kaphatók.

A vliestapéták alkalmazhatósága és tulajdonságai

A vliestapéták fokozzák a kényes alapok (pl. alátéttapéta, ütésre érzékeny vakolatok vagy lágy farostlemezek) nyomás- és ütésállóságát. Alkalmas bevonatképző anyagokkal (pl. disz­perziós, latex- és akrilfestékek) való átfestés után a vlies falburkolatok nagyon strapabírók. A kisebb hajszál- és hálós repedések, valamint a panelek mentén keletkező vakolási, ill. illesztési hézagok vliestapétával elegánsan át­hidalhatók.

Alapok és ragasztóanyagok

Az alappal szem­ben támasztott követelmények: legyen tiszta, száraz és teherbíró – azaz a régi tapétákat ma­radéktalanul távolítsuk el, az enyves festést mossuk le, a laza festékrétegeket pedig kapar­juk le. Az erősen szívó, kissé krétásodó vagy homokolódó alapokat vízzel hígítható alapozó­val erősítsük meg. Az állandóan nedves ala­pokra ragasztani nem lehet.

Tipp. Az érdes alapokat gipsztartalmú tapasszal gletteljük. A mész-vagy cementtartalmú tapaszok nem alkalmasak, mert lúgosságuk elszínező­déseket okozhat.

A világos alapszínű, kész vlies falburkolatok­hoz egységesen világos színű alapra van szük­ség, amit pigmentált tapétaalapozóval vagy tekercsmakulatúrával lehet elérni. A ragasztás­hoz általában 1 : 20 keverési arányú speciális ragasztó ajánlott. Nem vagy csak gyengén szívó alapok esetén ehhez kb. 10-20 % disz­perziós ragasztót is adagoljunk.

A tapétázás módja

A méretre vágott sávokat folyamatosan, nem „buktatva”, ragasztjuk fel. A ragasztót a faira hordjuk fel, de a tapéta hátoldalának bekenését is választhatjuk, ebben az esetben tapétázógépet célszerű használni. Ügyeljünk arra, hogy a vliestapéta hátoldala másképpen – többnyire erősebben – szív, mint egy papír hátoldal. A tapétát a beragasztózás után puhulási idő nélkül, azonnal fel lehet ra­gasztani.

Ha a fal beragasztózását választjuk, akkor a ragasztót kefével vagy festőhengerrel, sávon­ként hordjuk fel az alapra. Az 5- 10 cm rá­hagyással levágott sávokat színoldalukkal kifelé tekerjük fel, a sávokat tegyük bele a friss ragasztóágyba és függőlegesen letekerve ragasszuk fel, közben a szivacsos gumihen­gerrel nyomjuk le. A következő sávot ütköztet­ve ragasztjuk fel.

A belső és külső sarkokat kb. 8-10 cm szélességben ragasszuk körül, majd a következő sávot kb. 4-6 cm átlapolás­sal helyezzük mellé és csúszótalpas késsel kialakított kettős varrattal csatlakoztassuk. A levágott csíkok lehúzása után a sávok széleit esetleg kissé újra ragasztózzuk be. A mennye­zet, szegélylécek és ablakok mentén keletkező túlnyúló részeket spatula mentén vezetett tapé­tavágó késsel pontosan vágjuk le. Az átfest­hető anyagokra a ragasztó megszáradása után, egy vagy két rétegben, hengerrel hordhatjuk fel a festékbevonatot.

A vlies falburkolatokat felújításkor maradékta­lanul le lehet húzni a falról. A sáv alsó vagy felső szélét válasszuk el az alaptól. Ezután egyenletes húzással az egész sáv eltávolítható. Az alap nem sérül meg és közvetlenül alkal­mas a következő tapétázáshoz.