• lakás
• otthon

Mi a lakás 3 legfontosabb lakásfunkciója? [HASZNOS]

A lakás meghatározott helyiségek igény szerinti csoportja, amely az embercso­port, a család otthona. A lakás akkor felel meg igazán a tőle elvártaknak, ha a család minden tagja – felnőttek és gyerekek – egyaránt jól érzi abban magát, és megfelelően elkülönítve le­hetővé teszi mindenkinek a pihenést, a kikapcsolódást, a relaxációt.

A jó la­kás jellemzője, hogy:

• lakói életét szolgálja;
• lakói menedéket és nyugalmat ta­lálnak benne;
• a család „összetartó” bázisa.

A lakásfunkciók

A régi magyar falu és kisváros házai­nak túlnyomó része földszintes volt. A többszintes épületek lakásai csak egy szinten elégítették ki lakóik igényeit. Az emeletes polgári villák, majd a két­szintes csoportházak vezettek el a köz­tudatban odáig, hogy a lakás funkcióit szintekre bontottan megosztva is elfo­gadják az emberek.

Az otthonnal kapcsolatos sokoldalú igényeket egyenként nem elégíthetik ki az egymás mellé vagy fölé sorolt helyi­ségek teljes mértékben, tehát a lakás szervesen egymáshoz kapcsolt különféle rendeltetésű részekből áll. A lakás te­rülete – főfunkcióknak megfelelően – két nagy csoportra osztható: a lakó- és az azt kiegészítő területekre. A lakóte­rület lakóhelyiségekre (lakószoba, ét­kező, hall) és szabadtéri területekre (tornác, lodzsa, terasz) oszlik. A lakás kiegészítő területe három mellékhelyi­ség-típust foglal magában: az egészség­ügyi, a gazdasági és a közlekedési helyiségeket. Gazdasági helyiségek: a konyha, a kamra és a mosóhely; egész­ségügyi helyiség a WC, a mosdó és a fürdőhelyiségek.

A közlekedési helyisé­gek a szélfogó, a belépő, az előszoba, az átjáró és a lépcsők, amelyek szerve­sen összekapcsolják, de egyúttal szét is választják a lakás különböző részeit. A lakás helyiségei csoportosításának alapja az, hogy egyes tevékenységek nappal végezhetők, pl. a főzés, az étke­zés, a társalgás, a vendégfogadás, a há­zimunka, a rádióhallgatás, tévénézés, olvasás, tanulás stb. Ezek az életmeg­nyilvánulások általában zajosabbak, így célszerű elkülöníteni a csendesebb la­kókörtől, vagyis az „éjszakai” tevé­kenységektől: a pihenéstől, az alvástól és az ezekhez társuló tisztálkodástól és öltözködéstől. Speciális elkülönülési igényt hoz magával egy hosszadalma­sabb betegség stb.

Lakások elválasztása

A két zóna többféle­képpen elválasztható a lakás típusa sze­rint, azaz attól függően, hogy a lakás egy- vagy többszintes-e. Régebben a két zóna helyiségei két különálló traktu­son belül, de ugyanazon szinten helyez­kedtek el. Sorházaknál ma a másik megoldás kerül előtérbe, amikor is az elkülönítést a szintbeli tagozódás jelen­ti általában úgy, hogy a földszintre a nappali tevékenységek, a felső szintre pedig az alvás és a pihenés helyiségei kerülnek.

A nappali lehetőleg – ha a tá­jolások is megengedik – saját kapcso­latban legyen a kerttel, esetleg teraszon vagy erkélyen keresztül. A kiemelt szin­tű nappalinál vagy az éjszakai helyisé­gek teraszánál, esetleg erkélyénél külső lépcső közbeiktatásával alakítható ki a közvetlen kertkapcsolat. Többszintes házaknál a kert-lakás kapcsolatot tehát általában a pihenőhely, terasz vagy er­kély kert vagy legalább a „zöld” irá­nyába való tájolása és föltárulkozása jelenti, a földszintes lakásoknál pedig közvetlen kapcsolat alakítható ki.

Ha a két lakószintet lépcső kapcsol­ja egybe, ennek helye, helyzete és ki- alakítása alapvetően befolyásolja az alaprajzi felépítést. A lépcső lehet az épületen belül vagy kívül. A külső el­helyezéstől ma egyre többen idegen­kednek; többnyire csak önálló lakások megközelítésére épül. A belső lépcső szabad közlekedést és kapcsolatot biz­tosít a lakások vagy a lakás belső terei között. A lépcső indítható lépcsőház­ból (ez gazdaságtalanabb, de az önálló lakás megközelítésének feltétele), vagy külön erre kiképzett térből, vagy a lakás előszobájából is.

A belső lépcső telepítésének leglé­nyegesebb szempontja, hogy az éjszakai pihenés helyiségei úgy legyenek meg­közelíthetők, hogy azokat a lehető legkisebb mértékben kelljen zavarni. A lépcső általában közlekedőre vagy gardróbhelyiségbe érkezik. A megol­dás hátránya, hogy a két szint egymás­tól meglehetősen elszigetelt, és a lép­cső építészeti-esztétikai hatásai nem érvényesülhetnek.

A kétszintes lakások lépcsője a nap­paliban elhelyezve a lakás díszévé, érde­kes és mozgalmas építészeti elemévé válhat. A nappali galériával kétszintes térré is bővíthető. A galériáról lefelé kitáruló látványt inkább a család szűk körű igényei, a lentről a galéria felé te­kintve látható képet pedig annak teljes harmóniája megmutatásának szempont­jából kell „megkomponálni”. A lentről fölfelé formálásnak jelentőségteljesebbnek kell lennie már a nappaliban való huzamosabb tartózkodás miatt is. A galéria alapvetően többnyire csak a közlekedés céljára szolgál, ami igen lényeges a nappali tér és a fölső szint kapcsolatában.

Ha ennél több szerepet szánunk neki, akkor mindig mérlegel­ni kell azt a szempontot is, hogy – mi­vel a felső szinten lévő helyiségek mind a galériára nyílnak – életünk gyakorla­tilag feltárul a nappaliban tartózkodók szeme előtt. A galériával kapcsolatban az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a megoldás jelentős fűtési problémát és költségtöbbletet is okoz, mert a me­leg és az elhasznált levegő mindig fel­száll, tehát a galérián és az onnan nyíló helyiségekben túl meleg és szellőzetlen lesz a levegő, míg alul, a nappali­ban hideg. Megéri-e tehát az a látvány, amit kapunk, azzal szemben, hogy a nappali miliője egy helyiségből majd­hogynem az egész lakás intimitását tár­ja elénk?

Galériák

A kétszintes vagy fél szint eltolásos lakásoknál is gondolni kell az esztétikai hatásokra, mert ezek alapvetően – akár a galériák – meghatározzák az otthonunk­ról kialakuló összképet. Mindezek miatt egy belső lépcső és annak korlátja a galériával egységben megtervezve és a tér fókuszában tartva igen hangsúlyos elemmé válik. A nappali belső terében elhelyezett lépcső soha nem „eldugott”, az vagy a térben van, vagy a közlekedő­höz kapcsolódik. Az építészeti, ill. la­kásművészeti lapokban jól látható, hogy a nappali főhangsúlyú eleme a lépcső vagy a kandalló, melyek alapvetően meghatározzák annak karakterét.

A lakás belső funkciókapcsolatait a legkisebb létszámigényű tértől a leg-nagyobbig úgy kell meghatározni, hogy minél jobban kielégítsék mind az esz­tétikai, mind pedig a lehető legkényelmesebb életvitelből adódó igényeket. Az elsőrendű azonban mindig a la­kások belső terének zavartalansága és intimitása.

Általános követelmények

A lakástervezés alapvető követelménye­it nemcsak a szabályok miatt, hanem sa­ját érdekünkben is tanácsos betartani.

A helyiségek területe és kapcsolatai

A helyiségek alaprajzi kialakítása és méretei, a nyílászárók méretei és elhe­lyezése, a szellőzés és megvilágítás mér­téke mind meg kell feleljen a vonatko­zó előírásoknak. A lakóhelyiségekben személyenként legalább 15,00 m² lég­tér szükséges. Fűthető lakószoba és lakóelőtér be­járati ajtaja közvetlenül a szabadból nem nyílhat (ez természetesen nem vonat­kozik az erkély aj tokra).

Élelmiszer-tárolásra, – földolgozásra, főzésre, étkezésre használt helyiségek, valamint lakószobák légtere illemhely, ill. WC-berendezéssel is ellátott helyi­ség légteréhez közvetlenül nem kap­csolódhat, ill. egymásba nem nyílhat, még alternatív megközelítés esetén sem.

A helyiségek padlómagassága

Pince- vagy alagsori szinten csak mel­lékhelyiségek létesíthetők, lakóhelyi­ségek nem. A lakóhelyiségek padlószintjét a te­repszint fölött az épületet körülvevő terepszinthez és az utcai járdavonal­hoz viszonyítva határozzuk meg.

Az egyes helyiségekre vonatkozó előírások

Az épületek helyiségeinek alaprajzi mé­rete 0,80 m²-nél kisebb nem lehet, de a huzamos tartózkodás céljára szolgáló­ké (pl. lakószobák) minimum 2,00 m² kell legyen.

A lakószoba átlagos belmagassága (a helyiség hasznos alapterületéhez tarto­zó térfogatának és hasznos alapterületé­nek hányadosa – mVm²) legalább2,50 m, de a második és többi, nem nappali tartózkodásra szolgáló (pl. háló)szoba, valamint a mellékhelyiségeknek is leg­alább 2,20 m-es átlagos szabad belma­gasságot kell biztosítani.

A közlekedé­si ajtók és űrszelvényük lakáson belül:

• a bejárat és a nappali szoba tere kö­zötti részben minimum 0,85×1,96 m;
• gazdasági és egészségügyi helyi­ségeknél minimum 0,60×1.96

A lakások belső közlekedési lépcső­inek szabad szélessége (a korlát belse­jétől mérten):

• legalább 0,80m;
• ívelt lépcsőkar esetén 0,90

A belső lépcső űrszelvénye – füg­getlenül annak alakjától (egyenes karú vagy íves) – olyan legyen, hogy 2,00×1,80×0,60 m méretű bútorok szállítása ne okozzon gondot. Közlekedőben csak akkor létesül­het lépcső, ill. padlójában akkor lehet szintkülönbség, ha az jól látható he­lyen van. Az induló- és érkező szinten a lépcső élétől 0,80 m-nél közelebbre fal, ajtó vagy bútor ne kerüljön.

Az egyes helyiségek befogadóképes­ségét, azaz rendeltetésszerű használható­ságát a légtérfogat alapján is ellenőriz­ni kell. Ugyanis szobákban legalább 15 m³/fő légteret kell biztosítani. Ezenkívül a helyiségek előírássze­rű közvetlen természetes megvilágítási és szellőztetési feltételeiről, valamint fűtéséről is gondoskodni kell.

A lakást és a hozzá tartozó helyiségeket úgy kell kialakítani, hogy azok együttesen tegyék lehetővé

• a pihenést (alvást) és az otthoni tevékenységek folytatását;
• a főzést és az étkezést;
• a tisztálkodást, a mosást, az il­lemhelyhasználatot;
• az életvitelhez szükséges anya­gok és tárgyak tárolását (pl. élel­miszer-tárolás, – hűtés, ruhanemű-, tüzelő- és gépkocsi tárolás stb.).

A lakásnak legalább egy min. 17 m² hasznos alapterületű lakószobával kell megvalósulnia.

A helyiségek hasznos alapterületének belmagasságai a következők:

• kiegészítő helyiségek, a lakáson be­lüli tárolók és alternatív közleke­dők (gardróbok is) szabad belma­gassága legalább2,20m, ugyanez vonatkozik a lépcsőn függőlegesen mért űrszelvényre és az átlag­belmagasságra is:
• 1,90 m szabad belmagasságú tér­be épületszerkezeti elem nem nyúl­hat be;
• a lakáson kívüli, de a lakáshoz tar­tozó helyiségek: pince, kazánház, gépkocsi- és egyéb tárolók legki­sebb belmagassága 2,00m, ill. 2,00m átlagbelmagasság úgy, hogy a közlekedéshez0,80×1,90m mé­retű szabad űrszelvény minden­képpen biztosított legyen.

A lakótér hasznos terének számításá­hoz csak az 1,90 m és afölötti belma­gasságú részeket kell, ill. szabad figyelembe venni, kivéve, ha a számítás célja éppen a lényeges légtér számítása a szellőzéshez, ill. a fűtéshez, azaz épü­letgépészeti problémák megoldásá­hoz. A lakás nem nappali tartózkodás­ra használt szobáiban és tereiben az átlagbelmagasság – ferde födém ese­tén – 2,20 m-ig csökkenthető, mégpe­dig úgy, hogy az átlagbelmagasságot mindig az adott helyiségre, nem pedig a szintre számítjuk, ugyanis az átlagos belmagasság kifejezésen a helyiség hasznos alapterületi térfogatának (m³) és hasznos alapterületének (m²) há­nyadosát (m³/m²) kell érteni.