• vakolatok

Alapvakolatok alkotóelemei, adalékanyagai, szilárdulása, felhordása

Általános tudnivalók

A DIN 18550 szabvány 1. részének értelmében a hőszigetelő vakolat valamint a hagyományos vakolatok a falakra, ill. mennyezetre egy vagy több rétegben, bizonyos vastagságban felhordott bevonat, amelyet vakolóhabarcsból vagy egyéb bevonóanyagokból készítenek, és amely végső tulajdonságait (csak) az adott felületen való meg­kötése után nyeri el.

Alapvakolat feladata

Az alapvakolatnak különféle feladatai lehetnek. A legalapvetőbb nyilvánvalóan az, hogy a falszerkezet nagyobb egyenetlenségeit kiegyenlítse, és külső térben szükséges nedvesség elleni szigetelő­funkciót ellássa, mielőtt a záróvakolat a falra kerül. Az alapvakolatnak fel kell tudnia venni kisebb nyo­mó- vagy húzófeszültségeket, amelyek az épület­tömeg vagy a vakolatréteg lehetséges mozgásaiból származnak, és azokat le kell tudnia vezetni anél­kül, hogy a vakolatban repedések keletkeznének.

Alapvakolatként a DIN 18 550 szabvány 2. részében felsorolt építéshelyi habarcsok használ­hatók. A keverési arányokat térfogati hányadok arányában adják meg. A DIN 18 557 szerint a gyári szárazhabarcsok is megfelelnek a feltételeknek, és a bizonyos vakolóhabarcsokkal egyenértékűek.

A gyári szárazhabarcsok az egyenletes magas mi­nőségük miatt előnyösebbek, mint az építéshelyi vakolatok. Speciális alapfelületek, mit például erősen porózus téglából vagy pórusbetonból ké­szült falazat esetében a már definiált alapvakolatok (könnyűvakolatok, könnyű alapvakolatok, szálas könnyűvakolatok vagy akár az ún. ultrakönnyű vakolatok) váltak be. Ha az alapvakolatokat egy vakolatrendszeren belül alkalmazzák, akkor póru­sos alapvakolatnak is nevezik.

Alkotóelemek

Az ásványi vakolatok legfontosabb alkotóele­mei a kötőanyagok és az adalékanyagok. Ehhez jönnek még egyes esetekben egyéb adalékszerek, amelyek valamilyen különleges tulajdonságot kölcsönöznek a keveréknek. Ezek lehetnek a kö­vetelményeknek és felhasználási területnek megfelelően hidrofobizáló anyagok, légpórusmegkötő anyagok, szálasanyagok, tapadáserősítők és tömörítőanyagok, valamint vízvisszatartó anyagok és hasonlók.

A kötőanyag fajtája és a felhasznált adalékanyagok, adalékszerek szerint az alapvako­latokat különböző tulajdonságokkal, szilárdsággal, sűrűséggel és porozitással állítják elő.

A kötőanyagok mellett az adalékanyagok mi­nősége határozza meg a megszilárdult vakolat tulajdonságait. Megkülönböztetünk természetes és mesterséges adalékanyagokat, ill. sűrű és póru­sos szerkezetű adalékanyagokat. Természetes és sűrű szerkezetű adalékanyag például a zúzottkő, kavics és sóder. Mesterséges, de sűrű szerkezetű adalékanyagok például a kohósalak, téglazúzalék vagy akár a samott.

Adalékanyagok

Természetes, pórusos szerke­zetű adalékanyag a habkő, tufa, lávakő, faforgács vagy a fagyapot. A mesterségesen előállított, pó­rusos szerkezetű adalékanyagok közé tartozik a kohóhabsalak, a duzzasztott agyagkavics, a duz­zasztott pala, a perlit, a duzzasztott vermikulit, vala­mint a habüveg és polisztirol, ezeket leggyakrabban hőszigetelő vakolatokban, könnyűvakolatokban vagy könnyű alapvakolatokban és javítóvakola­tokban alkalmazzák.

Megszilárdulás

Mielőtt részleteznénk az egyes vakolatfajtákat, kitérünk az ásványi vakolatok megszilárdulásának, megkötésének folyamatára. Egyszerűen kifejezve az oltott mész és/vagy cement a megkötés során részben olyan anyagokká alakul, amelyek kitöl­tik az adalékanyag szemcséi közötti helyet. A keverővíz egy része ennek során elhasználódik, a maradék elpárolog, így a vakolat megköt. Az oltott mész reakcióba lép a szén-dioxiddal és kalcium­karbonáttá (mészkő) alakul. Ennek nagyobb a térfogata, mint a kiindulási anyagnak, az oltott mésznek.

Ez a „kalcium-karbonát-kristályhálózat” kitölti a teret és gondoskodik a vakolat szemcséinek összetartásáról, szilárdságáról. A cement bonyolult reakciók során kalcium-szilikát-hidrátokat képez. Ezek tűszerűén kristályosodnak ki és kapcsolódnak össze egymással. A kialakuló cementkő nagyon szilárd és gondoskodik a kötésről, a vakolat szem­cséinek összetartásáról azzal, hogy az adalékanyag szemcséit finom rétegben körülöleli.

A víz szerepe

Ahhoz, hogy cement ilyen módon kössön meg, vízre van szük­ség, amelyet a kalcium-szilikát-hidrát-molekulák lekötnek. Víz nélkül nem tudnak kialakulni a tű alakú kristályok, így a vakolat „leég”, nem szilárdul meg kellőképpen. A kristályok hossza és vastagsága függ a kötési folyamat során rendelkezésre álló víz mennyiségétől. Tehát a víz mennyisége hatással van a kötési feltételekre, a vakolat szilárdságára és annak színére. +5 °C alatt ezek a kötési folyamatok már nem mennek végbe kielégítő módon, ill. teljesen leállhatnak.