• cement
• gipsz
• vakolatok

Cementvakolatok, gipszvakolatok

Cementvakolatok

Ahogy már említettük, a cementvakolatok a P. III. habarcscsoportba tartoznak, és minimális nyomó­szilárdságuk 10 N/mm2. Túlnyomórészt a P. Illa .csoportba tartozó cementvakolatokat használnak, ebben az esetben a cementvakolatokhoz 0,5 térfogat % oltott meszet lehet keverni. így javítható a gépi felhasználásra való alkalmasság és a feldol­gozhatóság.

Ezeket a vakolatokat a hőszigetelő vakolatokkal ellentétben leginkább lábazati vakolatként használják, ill. kiegyenlítő vakolatként olyan pincefalakon, ahol a DIN 18 195 szabvány alapján vagy épületfelújítás keretében vízszigetelés készül. Cementvakolatokat tehát ott használnak előszeretettel, ahol megnövekedett mechanikai igénybevételekkel kell számolni. A P. Illb habarcs­csoport meghatározza az egyenletes vízterhelésnél (pl. savfürdő, úszómedencék, ivóvíztárolók és hasonlók) felhasználható tiszta cementvakolatok tulajdonságait.

A kis szilárdságú alapfelületekre a cementvako­latok saját feszültségük és nagy szilárdságuk miatt nem felelnek meg, mert üregek, leválások vagy akár az alapfelület károsodása is bekövetkezhet. Ez évekkel ezelőtt sok történetileg értékes és/vagy műemléki védettség alatt álló épület károsodott. A közelmúltban a cementvakolatokkal inkább a magas hőszigetelő képességű falazatokon okoztak károkat, és ez vezetett a cementvakolatok összességében rossz hírnevéhez.

Azonban gyakran elfelejtik, hogy a cementvakolat fogalma mindössze a kötőanyag fajtáját jelöli, nem határozza meg au­tomatikusan a vakolóhabarcs tulajdonságait. Tehát tiszta cementhabarcsok is rendelkezhetnek akkora szilárdsággal, mint a mészhabarcsok, ezt bizonyít­ják a 30 éve használt javítóvakolatok.

Eddig nincs példa sem szilárdsági problémákra, sem az alapfe­lület javító vakolat okozta károsodására, és a javí­tóvakolatok 1,5-5 N/mm2 szilárdsága miatt a WTA (Wissenschaftlich-Technische Arbeitsgemeinschaft, a német Tudományos-Technikai Munkaközösség) szerint nem is lehetséges. Ezért a vakolóhabarcs milyenségét nem szabadna egyedül a kötőanyag fajtájával meghatározni, hanem ehhez tulajdonsá­gainak összességét figyelembe kellene venni.

Gipszvakolatok

A DIN 18 550 2. része gipszhabarcsot, gipszho­mok habarcsot, gipszes mészhabarcsot és meszes gipszhabarcsot különböztet meg. A gipszvakolatok a P. IV. habarcscsoportba tartoznak, megfelelnek olyan belső terek falfelületeinek és mennyezeteinek vakolására, amelyekben nem várható tartós ned­vességterhelés. A gipszvakolatok fel tudják venni a felületükön megjelenő nedvességet, és a levegő tu­lajdonságainak megváltozásakor le tudják azt adni. Ezzel szemben fröccsenő vízcseppekkel és állandó átnedvesedéssel szemben nem ellenállóak.

A DIN 18 550 szabvány szerint 10 mm-es réteg­vastagság a megfelelő, de a vakolatréteg legkisebb vastagsága legalább 5 mm legyen. Az egyrétegű gipszvakolatok ésszerűek, könnyen és időtakarékosán készíthetők. A felhasznált gipsz egyenletes minősége megbízható és szakszerű munkát tesz lehetővé. Mivel ezekhez a habarcsokhoz csak vizet kell keverni, a keverési hibák és rosszul megválasz­tott keverési arányok kockázata minimális vagy kizárható.

A gipszhomok vakolat olyan gipszhabarcs, amelyhez homokot adagolnak. Sok esetben a vízhez még egy kevés oltott meszet is hozzáadnak, majd a homokot a gipszmasszához keverik. A gisz és homok keverési aránya 1:1-től 1:3-ig terjed, és 10 liter vízhez kb. 11 fehér meszet kell keverni. A habarcs viszonylag hamar megköt, így kb. 15-20 perc alatt fel kell dolgozni. A gipszvakolatok különösen jól megfelelnek a tökéletesen sík felületek burkolatával szemben támasztott magasabb követelményeknek, ill. akkor, ha a felületeket később stukkómárvánnyal vagy stukkódíszítéssel látják el.