• repedések
• repedések a vakolatban

Intézkedések a repedéssel szembeni biztonság növelésére

A repedéssel szembeni biztonság növelésére a hú­zószilárdság, ill. a testsűrűség és a téglaköpeny vas­tagsága ne csökkenjen tovább, jobb lenne valójában ezeket újra növelni. A továbbiakban a DIN 105-2 szabvány szerint a megengedett mérettűréseket korlátozni kell, mivel irányvonalas falazás csak korlátozottan lehetséges. A téglahosszal szembeni nagy toleranciák szintén kritikusak, mivel túl nagy állóhézag-szélességekhez vezethetnek.

Alkalmas falazat

A kevert falazatot általában kerülni kell! Most nem különböző fajtájú és minőségű téglákról van szó, hanem különféle építőanyagokról és beépített elemekről, amelyek szükségszerűen különféle higrotermikus viselkedést és különféle épületfizikai tényezőket mutatnak. A téglaanyagú kiegészítő termékek, mint a saroktéglák, redőnyszekrények, téglafejkövek és födémelfalazó téglák, homogén vakolatalapot adnak. Ez a különféle alakváltozási viselkedésekből származó feszültségeket, amelyek a vakolatrendszert szintén igénybe vennék, csök­kenti vagy nem engedi kialakulni.

Speciális intézkedések

Anyagváltásnál a vakolatalapban, mint a kívül alkalmazott hőszigetelő lemezeknél (amelyek a falazatot a hőhidak csökkentése érdekében például a beton szerkezeti elemek vagy redőnyszekrények előtt megtörik) speciális intézkedésekre van szük­ség. Például, ha egy műanyaggal feljavított ásványi vakolati tapadóhidat és egy vakolaterősítőt visznek fel.

A vasbeton födémek építőanyagra jellemző alakváltozásai a födémtámaszokon keresztül jut­nak a falazatba. Elválasztó alátét behelyezése (a DIN 52 128 szabvány szerint a bitumenlemez az előnyös) messzemenően elhatárolja ezt a födém­alakváltozást a külső falazattól, ezért alkalmazása évek óta ajánlott.

Vakolatalapok

A további feltétel a szakszerű falazathoz a teher­bíró, pormentes, tiszta, valamint elegendően száraz vakolatalap. A vakolatalapnak szintén mentesnek kell lennie a vakolattapadást akadályozó részektől. A port és a kivirágzásokat szárazon le kell kefélni és dörzsölni. Amennyiben a falazat csak a felszínen nedves, elegendő időt kell adni a kiszáradásához, az időjárástól függően néhány napot. Ha nem száradt ki, a következő vakolat felviteléig az 1 nap/mm várakozási időt legalább 2 vagy egyes esetekben 3 nap/mm-re kell növelni. A várakozási idő legalább 4 hét, amit a gyakorlatban nemigen tartanak be. A várakozási idő be nem tartása a repedésképződés mellett elszíneződéshez és kivirágzáshoz vezet.

Hogy elkerüljük az erősen átnedvesedett vako­latalapot, a falazatoknál meg kell tenni a szokásos óvintézkedéseket. Idetartozik elsősorban a csa­padékvíz elvezetése a tetőfelületekről, a nyers téglaépítménytől minél nagyobb távolságra levő ideiglenes esőgyűjtőcsövekkel. Hosszan tartó esőzéseknél a falazatot kellően kell védeni a túlzott át­nedvesedéstől, vagy ha csapadék várható, meg kell előzni az átnedvesedést. Természetesen ugyanez érvényes a hosszabb munkamegszakításokra, mint például a nyersfalazott épület várakozási idejére a téli periódusban.

Falazati munkák és szabványok

A legfontosabb követelmény a működőképes és kármentes vakolatrendszer kivitelezésére természetesen a DIN 1053 „Falazat” c. szabvány vagy a mindenkor engedélyezett és a DIN 18 330 „Falazati munkák” (VOB/C) c. szabvány szerint hozzáértő módon és szakszerűen készített falazat. A fekvőhézagokat teljesen ki kell hézagolni és lehetőleg azonos vastagságban, előnyös könnyű falazóhabarccsal, ill. sima tégláknál vékonyágyazati habarccsal. A hézagok kiképzéséhez a már említett DIN-szabványok mellett adott esetben a gyártó ajánlásait is figyelembe kell venni. Vékonyágyazati habarcsok alkalmazásánál a vakolat kivitelezése során bizonyos eljárási technikákat (pl. merítés, hengerlés) az előírásban szavatolni kell.

Az építési gyakorlatban túlnyomórészt a nem-kihabarcsolt állóhézag és a „ropogósán” illesztett téglák szerepelnek. A ropogósán illesztett téglák közötti távolság ne lépje túl az 5 mm-t! Allóhéza-goknál ezzel szemben a falazás során a hézagokat 5 mm-nél nagyobb szélességben kell – mindkét oldalon megfelelő felületkötött könnyűhabarccsal – bezárni. Amennyiben a falazat elkészítésénél ezt kifelejtették vagy elmulasztották pótolni, a nyitott állóhézagokat a vakolat felvitele előtt a megfelelő habarccsal idejében be kell zárni.

Más nyílásokra, lyukakra és bemélyedésekre, mint a habarcstáskák vagy barázdák a tégla homlok­felületén az épületsarkokon, bélésfalakon, valamint az állványfészkekre és effélékre, hibahelyként kell tekinteni, és a vakolat tényleges felvitele előtt azo­kat le kell zárni. Az alap laza részeit és az üregben lévő tégladarabokat mechanikus úton el kell távolí­tani, és utána hibahelyként kell kezelni. A DIN 1053 szabványban megkövetelt bekötési mértéknek a téglamagasság legalább 40%-át meg kell haladnia. Ez a nagyméretű tégláknál kb. 10 cm és fontos elő­feltétele a könnyűtégla falazat húzószilárdságának.

Bekötési mértékek

A túl kicsi bekötési mértékek potenciális gyenge pontok, ahol a falazatban repedések képződhetnek, amelyeket egy következő vakolat nem tud áthidalni. A DIN 10 53 szabvány szerinti falazatot tervezett mértékben csak nagyon csekély húzófeszültségek­kel lehet igénybe venni. Az ún. tárcsanyírás és az épület saját alakváltozásai (zsugorodás, kúszás, hő­mérsékleti alakváltozások, épületalap-süllyedések stb.) során azonban a tényleges húzási igénybevétel jóval a megengedett értékek felett lehet, úgyhogy nem kielégítő bekötési mérték mellett a falazatban repedések jöhetnek létre.

Az épületsarkokon, különösen a nagy falvas­tagságoknál a bekötési mértéket a hagyományos téglákkal általában nem lehet betartani. Itt az egyes téglagyártók ajánlata szerint különleges téglákat (sarok- és pótlótégla) kell alkalmazni, hogy a be­kötési mértéket minden további ráfordítás nélkül lehetővé tegyék. Alternatívaként a fali téglákat megfelelő mértékben le kell rövidíteni.

Egyes téglák, amelyek látható felületei adott esetben száradási és égetési repedéseket mutatnak, minden további intézkedés nélkül bevakolhatok. Több téglasoron keresztül haladó, például épü­letalap-süllyedések vagy -alakváltozások miatt létrejövő repedéseket fajtájuk és okuk, valamint a szükséges intézkedések szempontjából kell meg­ítélni, és nem szabad bevakolni. A legfontosabb kritérium bizonyosan az a kérdés, vajon dinamikus repedésekről van-e szó, vagy ezek már lecsillapod­tak? A repedésszárnyak mozgásától függően egyedi intézkedések szükségesek.

Épületrészek: párkányok, ablakkeretek

Az épületrészek kapcsolatait, például párká­nyoknál, ablakpárkányoknál vagy ablakkereteknél, amelyeknél külön csatlakozás szükséges, megfelelő hézag- és csatlakozóprofilokkal kell kialakítani. Az épület dilatációs hézagait ugyanazokon a helyeken és ugyanazzal az elmozdulási lehetőséggel kell átvenni.

Mielőtt a könnyűtégla falazatot bevakolnák a megbízónak a vakolási munkálatok kivitelezéséhez a vakolatalapot a VOB/C DIN 18350 „Vakolási és stukkómunkálatok” c. szabvány szerinti vizsgálati és bejelentési kötelezettségei vonatkozásában meg kell vizsgálnia és lehetséges aggályait írásban be kell jelentenie. Az alap vizsgálatai az iparszerű keretek szeirnt (szemrevétel, mosási, kaparási, és/ vagy áztatási próba) történnek.

Leegyszerűsítve az alap vizsgálata három csoportba osztható:

Szemrevétellel:

• repedések,
• nedvesség,
• por és laza részek a felületen,
• kivirágzások,
• sérülések,
• lerakódások vagy idegen anyagok a felüle­ten,
• kiálló habarcsdarabok,
• durva egyenetlenségek,
• nem teljesen zárt álló- és fekvőhézagok,
• túl széles kihabarcsolatlan állóhézag,
• a bekötési mérték betartása,
• a szilárdság vizsgálata (kaparáspróba);

Víztelítéses vizsgálattal:

• az alap nedvszívó képessége,
• különféle nedvszívó képesség különböző ala­poknál (adott esetben különböző téglák is),
• túl magas nedvesség (elszíneződés nélkül),
• elválasztórétegek és más hasonlók pl. beton­elemeknél, fagyapot lemezeknél;

Mérésekkel:

• a falfelület egyenetlensége (mérőléc),
• felületi hőmérséklet és léghőmérséklet.

Amennyiben egy, a DIN 1053 szabvány szerint szakszerűen előállított falazat rendelkezésre áll, a vakoló és az épületszobrász kiindulhat abból, hogy ezzel megfelel a helyesen elkészített vakolatalappal szemben támasztott követelményeknek.

Könnyűtégla falazatok

A vakolatrendszer mechanikai és épületfizikai tulajdonságait a könnyűtégla falazat vakolatalapjá­val összhangba kell hozni. Ezek a követelmények a kezdetben említett könnyű-, ultrakönnyű- vagy szálas könnyűvakolatokkal a 4. rész alapján, valamint hőszigetelő vakolatokkal a DIN 18 550 szabvány 3. része szerint és speciális szálas vakolatokkal ér­hetők el.

Ennek a vakolóhabarcsnak a legnagyobb előnye az, hogy a lényeges tulajdonságokat (mint nyomószilárdság, testsűrűség, szemeloszlás stb.) a DIN 18 557 „Gyári szárazhabarcs” c.szabvány sze­rint házon belül és külső szakemberek is rendszere­sen ellenőrzik. A P. II. habarcscsoport könnyűvako­lat-csoportjának nyomószilárdsága 2,5-5,0 N/mm2 közötti, a P. Ic. habarcscsoport nyomószilárdsága 1,0-2,5 N/mm2 közötti. A megszilárdult habarcs száraz testsűrűsége 600-1300 kg/m3′ és átlagban 1200-1300 kg/m3 között van.

A DIN 18 550 szabvány szerint a vakolatokat fajtájuk és alkalmazási területük szerint a lábazat feletti homlokzati vakolatként, a felcsapódó víz területén lábazati vakolatként, valamint a földdel találkozó területen lezáróvakolatként különböztetik meg.

Időjárás elleni védelem

A továbbiakban a DIN 18 550 szabvány 4. része és a téglaipar is víztaszító vakolatrendszert ír elő, hogy az időjárással szembeni tartós védelemét biz­tosítsa. A könnyű alapvakolatok víztaszítóvá tétele semmiképpen sem hátrányos, hanem szükségszerű, a vakolatalap átnedvesedésének elkerülése érdeké­ben. A hidrofób képesség további előnye, hogy a zsugorodási folyamat a könnyűvakolatnál lassan vonul le, és ezzel a feszültségleépülés a már ismer­tetett relaxáció által teljes egészében hatékony tud lenni. Akkor is, ha ezt a véleményt sokan osztják, a vakolatrendszer nedvességvédelme nem biztosítha­tó tartósan, kizárólag víztaszító bevonattal.

A továbbiakban részletes vizsgálatok igazolták, hogy a vakolatoknál a feszültségleépülés a relaxá­ció által már a kezdetektől fogva gyorsan lefolyik és kevesebb, mint 1 nap alatt kb. az egyharmada a kezdeti feszültségértéknek. Gépi fröcskölésnél megfelelően szilárdnak kell lennie. A vakolatalap­nak fagymentesnek kell lennie, és a bedolgozási hő­mérséklet nem lehet +5 °C alatt. Ez természetesen a vakolat felhordása utáni időre és a megkezdődő megszilárdulásra és/vagy a vakolatrendszer kiszá­radására is vonatkozik.

Kkönnyű alapvakolat felvitele

Mint a gyári szárazhabarcsoknál bevált al­kalmazási mód, a könnyű alapvakolatot javasolt két munkafázisban (friss a frissben) felvinni. Az első munkafolyamatban egy kb. 10 mm vastag réteget spriccelnek vagy hordanak fel, a második munkafolyamatban ezután a kívánt 15-20 mm közötti összvakolat-vastagságot készítik el. Ezzel az alapvakolat átlagos vakolati rétegvastagsága a még érvényes szabvány és előírások szerint 15 mm, és az egész vakolatrendszerre vonatkozóan 20 mm, jóllehet újabb vakolóhabarcsokkal az azonos tulaj­donságok egy 10 mm-re redukált vakolati réteg­vastagsággal is elérhetők.

Utókezelések

Ehhez kapcsolódóan érvényesek az időjárás és az épület helyétől függően a cementkötésű vakolatok utókezelésére vonatkozó szabályok. Ehhez elsősorban a vakolat erős szél-és/vagy naphatás következtében történő gyors és intenzív kiszáradását kell megakadályozni. Gyártói közleményben, szövetségek ajánlásaiban gyakran lehet olvasni, vagy építkezéseken megfigyelni, hogy ezt az állványzat letakarásával biztosítják. Egyes esetekben már beigazolódott, hogy ez egyfajta szélcsatornát képez, és ezzel éppen az ellen­kezőjét érik el. A vakolat a felületen igen gyorsan és intenzíven száradt ki, repedések mellett.

Vakolaterősítések anyagválasztása

A vakolatmegerősítéseket a vakolatalap anyag­váltásainál vagy átmeneteinél, valamint nyílások sarkain (átlós megerősítés) gyűrődésmentesen kell a falazóhabarcsba behelyezni. A gyakorlatban a vakolatmegerősítés kivitelezésére két lehetőség vált be: a lúgálló üvegszálszövet vagy az alapvakolat hú­zással terhelt zónája felső részébe kerül (lehetőleg a felszínhez közel), vagy az alapvakolatra kiegészí­tésképpen felvitt erősítővakolatba ágyazódik be.

A vakolaterősítésnél a DIN 1102 „Fagyapot lemezek és többrétegű könnyűlemezek” c. szabványra tá­maszkodva a toldási helyen legalább 100 mm és a szomszédos falazaton legalább 200 mm az átfedés. Természetesen ebben az összefüggésben utalni kell arra, hogy egy vakolaterősítés csak vakolat- és részben vakolatalap-függő repedéseket tud kivé­deni. Statikus és/vagy épületszerkezetileg okozott, például a különböző épületrészek süllyedésével képződött repedések egy vakolaterősítéssel nem akadályozhatok meg.

Egy kármentes vakolatrendszer alapfeltétele, hogy az alapvakolat után elegendő leállási idő legyen, a fedővakolat felhordása előtt. Ezért a ter­vezésnél és a kivitelezésnél a megkívánt minimális leállási időnek az 1 nap/mm rétegvastagságot kell figyelembe venni. Esetleges eltérő adatoknál a gyártó alkalmazási irányelveit kell követni. A 41. táblázat a minimális leállási időket tartalmazza a következő vakolatréteg felviteléig.

Végső vakolatok megválasztása

A végső bevonatként több fedővakolat-féle alkalmazható, de a konstrukciós lehetőségek is rendelkezésre állnak. így könnyű alapvakolatra elsősorban ásványi fedővakolatokat hordanak fel, amelyek vagy vékony rétegű barázdás, dörzsölt, kapart vagy mintás vakolatszerkezettel, vagy vastag rétegű klasszikus, nemes kapart vakolatként készül­nek. Alternatívaként gyártónként ugyanezekkel a vakolatszerkezetekkel szilikát- és szilikongyanta vakolatok használhatók. A klasszikus könnyű alap­vakolatra általában nem használhatók műgyanta vakolatok. Kivétel közülük egy szálas könnyűvakolat, ami nem régóta van a piacon és végső bevo­natképzőként nem vonatkoznak rá korlátozások.

A glettelt, finoman dörzsölt, filcezett vagy fino­man elmosott struktúrájú fedővakolaton az építési károk szempontjából nem jelentős hajszálrepedések nagyon könnyen felismerhetők. Ezekre a fedővako­latokra, valamint a 2 mm alatti szemcsenagyságú fedővakolatokra különleges intézkedések vonatkoz­nak, mint például egy szövetbetétes erősítővakolat kivitelezése.

Színes ásványi fedővakolatok használata

Színes ásványi fedővakolatoknál – klasszikus nemes kapartvakolat-féleség kivételével – alapve­tően kiegyenlítőréteget is be kell tervezni, és a ki­írásba és az ajánlatba is fel kell venni. Amennyiben festék kerül a fedővakolatra, az még nem kerülhet a friss vakolatra, és vakolatrendszerrel összeegyeze­tett páraáteresztő képességgel kell rendelkeznie. Az, hogy az alapnak (fedővakolat) a következő festés számára megfelelő teherbírása kell, hogy legyen, az magától értetődik.

Összefoglalva leszögezhető, hogy a könnyűtégla falazatok repedései elkerülhetők. Lényeges előfeltételei és intézkedései először is azok, amelyek következtében repedésokozó vagy lényeges, repe­déseket elősegítő alakváltozások statikai-szerkezeti okokból nem lépnek fel. A továbbiakban a könnyű, soklyukú tégla ún. kémiai „utóduzzadásának” a vakolat felvitele után kellően kicsinek kell lennie.

A felső határérték 0,2-től legfeljebb 0,4 mm/m-ig terjed. Ezenkívül a fekvőhézag habarcsának ele­gendően nagy nyomószilárdságot kell mutatnia. Irányértéke legalább 3 N/mm2, meghatározva a DIN 18 555 szabvány III. vizsgálati módszere alapján. A külső vakolatrendszereknél a DIN 18550 szabvány 4. részében foglaltaknak kell teljesülniük. Lényeges, hogy a vakolat nyomószilárdsága és ru­galmassági modulusa a vakolatalapon elegendően alacsonyak legyenek. Ezért a nyomószilárdság legfeljebb 5 N/mm2, és a rugalmassági modulus legfeljebb 5000 N/mm2. Fontosnak tűnik, hogy a megkövetelt értékek igazolhatók legyenek, mivel a piacon a könnyűvakolat fogalma alatt több „könnyebb” normálvakolatot is értelmeznek.

Könnyűtégla falazatokon megjelenő repedések

Amennyi­ben a könnyűtégla falazatokon repedések lépnek fel, szinte kizárólag csak ezek az olcsó könnyűvakola­tok a felelősek, amelyek a DIN 18 550 szabvány 4. részében foglaltaknak nem felelnek meg. A falazat kivitelezésénél végül is a DIN 1053 szabványnak kell megfelelni. Ez legfőképp azt jelenti, hogy a fekvőhézagokat a teljes felületen kihabarcsolják és az állóhézagokat (a kihabarcsolatlan állóhézag szé­lessége legfeljebb 5 mm, máskülönben a falak külső részén az állóhézagok kihabarcsoltak!) szakszerűen és szabványszerűen alakítsák ki.

A továbbiakban egy elegendően sík vakolatalappal kell rendelkezni, a falazati téglák nagyobb kilógása, hiányosságok, barázdák és hasonlók nélkül. A befejezésül követ­kező vakolatfelvitelre a megfelelő rétegvastagságok anyagfajtánként, a várakozási idők a vakolatréteg között, valamint természetesen a szükséges kiegé­szítő intézkedések és az időjárási körülményekhez igazított utókezelés vonatkoznak.

Amennyiben valamennyi, a vonatkozó mű­szaki irányelvekben, különösen a DIN 1053 és a DIN 18 550 műszaki szabványokban, valamint a „Téglafalazat külső vakolata” c. ajánlásban találha­tó intézkedést és határozatot és a gyártók javaslatait figyelembe veszik, a könnyűtégla falazatokon a repedések nagy biztonsággal kizárhatók.