Vakolat

Látens hidraulikus kötőanyagok

Látens hidraulikus kötőanyagnak nevezzük pél­dául a puccolánt, a vulkáni tufát, a kohósalakot és hasonló anyagokat, amelyekben közös, hogy amorf kovasavat tartalmaznak. Ezen anyagoknál ahhoz, hogy végbemenjen a megszilárdulás, újabb reakciópartnerre, ún. aktivátorra van szükség. Csak mészhidrát vagy cement jelenlétében válnak hatékonnyá. A leggyakrabban alkalmazott aktivátor a kalcium-hidroxid, amely a látens hidraulikus kötőanyagok amorf kovasav tartalmával víz jelen­létében fokozatosan elreagál, végtermékként pedig kalcium-szilikáthidrát képződik.

A reakció viszonylag hosszú ideig tart és állandó nedvesen tartást, továbbá megfelelő utókezelést igényel. Amennyiben elmarad a nedvesség, ab­bamarad a reakció is. Az amorf kovasav felszíne passziválódik és a reakció mechanizmusa leáll.

A cement megszilárdulásával analóg módon a látens hidraulikus kötőanyagok esetén is olyan pó­russzerkezet alakul ki, amely csak korlátozott mér­tékben hozzáférhető a kapillárisnedvesség számára. Ezt az elméletet a gyakorlat is alátámasztja. Az olyan helyeken, ahol már a középkorban is előszere­tettel használtak látens hidraulikus kötőanyagokat, sokkal kevésbé jelentkeztek a kapillárisán felszálló nedvesség és/vagy sók okozta nedvességkárok.

Kötőanyag a vakolóanyagban

A vakoló- és falazóhabarcsok viselkedését és ellenálló képességét döntően meghatározza a kö­tőanyag, amely a végbemenő nedvességtranszport mechanizmusa és a sóképződés szempontjából is mértékadó. A gipsz és a mész a porozitásából fakadóan nagy mennyiségű víz felvételére képes. Ha a hidraulikus kötések száma nő, akkor az építőanyag kapillá­ris-vezetőképessége csökken. Ezzel egyidejűleg növekszik a faggyal és a sókkal szembeni ellenálló képesség.