• repedések a vakolatban

Megrepedt homlokzati vakolatok: Kijavítani vagy kasírozni?

A vakolatok és vakolati rétegek már évtizedek óta jelentős szerepet játszanak a homlokzatok védelemében és egyben a kialakításában.  Amikor a 80-as években megjelentek a po­rózus téglából készült hőszigetelt falszerkezetek, vagy nem gondoltak arra, vagy rosszul becsülték meg, hogy e szerkezetek teljesen más termikus és higrikus feszültségeknek vannak kitéve, és ezáltal más típusú homlokzati vakolatra lenne szükség.

Az ezt követő években igen jellemző volt, hogy károk és repedések keletkeztek. A könnyűvakolatok megjelenésével sikerült először az ilyen jellegű épü­letkárok gyakoriságát és nagyságát csökkenteni. A könnyűvakolatokat később a DIN 18 550 szabvány 4. részében szabványosították.

A probléma ismétlődik

A nagy porozitású téglák új generációinak megjelenésével úgy tűnik megis­métlődik a probléma. Az ezen felületekre felhordott néhány, a piacon népszerű könnyűvakolat károsodott a repedésképződés következtében. Ez mutatja, hogy a megrepedt vakolatok és homlokzatok nem csupán a régi építések problémái, hiszen az innovatív termé­kek, a rendelkezésre álló szabványok és a szabályo­zások ellenére új építéseknél is előfordulnak.

Ezért foglalkozunk a régi építések meg­repedt homlokzatainak karbantartásával és hely­reállításával, valamint az új építések repedéseinek problémakörével. Mindkét problémának lehetnek azonosak az okai, azonban mégis egymástól füg­getlenül kezelik őket. A továbbiakban a hőszigetelő rendszereket nem csupán a repedések javításának rendszereként mutatjuk be, hanem részletesen foglalkozunk a repedésképződés problémájával és értékelésével hőszigetelő rendszerek alkalmazása esetén. A tematikát a fachwerk- (favázas-) szerke­zeteknél keletkező repedésképződés egészíti ki, mivel ezen szerkezetek esetén elkerülhetetlen a repedések képződése.

Külső vakolatok repedései

A külső vakolatok repedései befolyásolják a vakolat funkcióját és ennek következtében a kül­ső falakat (optikailag és fizikailag) mint egészet, ill. a homlokzatok védelmét úgy, hogy az ennek következtében fellépő károk elkerülése érdekében megfelelő intézkedésekre van szükség. Megfelelő erősítő- vagy burkolati rendszerek segítségével a megrepedt homlokzati vakolatok csak gazdasági szempontból elfogadható módon állíthatók helyre.

A külső, megrepedt vakolatok helyreállításának igen költséges módja a vakolatok leverése, majd az új vakolat felhordása a homlokzatra. Ezt azonban a még teherbíró vakolati rétegek esetén a legtöbb esetben elkerülhetjük. Mindenesetre elöljáróban röviden utalunk a következőkre.

Repedések kijavítása

A repedések kijavítási rendszerei sok esetben áthidalják a repedéseket és megóvják a homlokzati vakolatokat, ill. a külső falakat a további időjárási tényezők okozta károktól. A vakolatok vagy fes­tékek repedéseinek megakadályozására irányuló burkolati rendszerek továbbá nedvességvédelmet is biztosítanak, ezáltal többi között elérik a külső falszerkezet eredeti hőátbocsátási tényezőjét.

Figyelembe véve minden jellemző, a vakola­tokat érő lehetséges kárt, mint a kivirágzásokat (fagy által keletkezett kivirágzások, hidratáció és kristályosodás okozta sókivirágzások, kötőanyag­átalakulás stb.), az oldódásokat (a kötő- és adalék­anyagok savas károkozó anyagok által keletkezett feloldása vagy átalakulása), a térfogatváltozások okozta károkat (nedvesség okozta duzzadás és zsu­gorodás, hőtágulás), a higroszkopikus jelenségek okozta károkat, valamint a mikroorganizmusok által okozott károkat, általában a repedésképződés a leggyakrabban jelentkező és megnevezett kárfajta.

A károkozóknak a legkülönfélébb hatásai lehet­nek, a homlokzatvédelem jelentős csökkenésétől – és ezáltal a hővédelem csökkenésétől – kezdve egészen az alárendelt optikai-esztétikai hatásokig. Az érintettek számára ez az esztétikai hiányosság könnyen többé válhat egy alárendelt hatásnál, ha a repedések vízfelvétele növekszik. Az erősebb nedvesedés következtében a repedésekben jobban tapadnak a szennyeződések és a mikroorganizmu­sok is felszaporodhatnak, amelynek eredményeként a repedés erősebben kitűnik környezetéből.

Éppen ezért a repedések az épületek burkolatá­nak műszaki tulajdonságát, funkcióját és tartósságát érő hatásokat szakértelemmel és minősítetten kell értékelni, mielőtt eldöntjük a következőt:

Kijavítani vagy kasírozni?

A megrepedt homlokzatok helyreállításával megbízott tervezők és építészek, valamint kivitelező cégek és a hozzájuk kapcsolódó gyártók számára nagy probléma, hogy a megrepedt vakolatok és homlokzatok osztályozására a mai napig nem készült DIN szabvány vagy bármilyen más szabályozás. Az egyéni és a felülettől függő károkozók alapján ez általában nem is lehetséges. A gyakorlatban jól bevált a 19. számú BFS- (Német Szövetségi Festék és Tárgyvédelmi Bizottság) adatlap, amelynek címe: „Repedések a külső vakolatokon, burkolatokon és megerősítéseken” és a WTA-adatlap: „Megrepedt homlokzati vakolatok meghatározása és helyre­állítása” címmel.

Azonban a két műszaki adatlap alapvetően másképp közelíti meg a repedések osztá­lyozását és értékelését. A repedések helyreállításával kapcsolatos elemzések, kiírások és kivitelezések jelentőségét növelhetné, ha ez a két adatlap, továbbá a különböző szakmai körök és munkabizottságok, valamint a szakirodalom a különböző repedésfajtákra egységes megnevezéseket használna.

Mindkét műszaki adatlap különböző célközön­ségnek szól. A BFS-adatlap inkább a festőknek szól, míg a WTA-adatlapot főként az épületszobrászok és az építőanyagok forgalmazói használják. Ennek megfelelően az adatlapokban vékony rétegű má­zolástechnikai megközelítésű vagy éppen vastag rétegű és vakolattechnikai megoldásokat javasolnak a repedések helyreállítására.

A repedéseket szokás fajtájuk és az okozók sze­rint is csoportosítani. Egyes források alapján három nagyobb csoportot különböztetünk meg: vakolattól függő repedések, aljzati hibákból fakadó repedések, szerkezetfüggő repedések. Más rendszerezés szerint azonban csak vakolattól függő, valamint aljzati hi­bákból fakadó repedéseket különböztetünk meg, és a második csoportot osztjuk ketté a közvetlenül az aljzati hibákból, valamint a statikai és szerkezeti hi­bákból eredőkre.

Továbbá megkülönböztetjük a nagy felületű, valamint a helyenkénti felújítást, a vakolást, valamint a festést alkalmazó felújítást, a vékony, ill. vastag rétegű felújítást, és az ásványi, valamint szerves anyagot felhasználó felújítást. Ezért az el­nevezések egységesítése minden résztvevő számára racionális és célravezető lenne. További problémát jelent, hogy a repedések kijavítását a nézőponttól és a célkitűzésektől függően a helyreállítás, felújítás, kasírozás és kozmetikázás közé lehet besorolni.