Vakolat

Mit jelent az építőiparban a „nedves” szó?

A nedves jelző a megnövekedett nedvességtartalmat jelöli az építőanyagokban, vagy általánosságban véve az átnedvesedett anyagokat jelöli. Szigorúan véve nedvesség alatt az atmoszféra levegőjének vízgőztartalmát értjük. Ha egy vízfel­szín feletti légréteg állandó hőmérsékleten hosszabb időn keresztül nyugalomban van, dinamikus egyensúly alakul ki az elpárolgó és a kondenzálódó vízmolekulák között. Ennek következtében a levegő telítődik nedvességgel, a vízgőz parciális nyomása megegyezik a telített gőznyomással. Ilyenkor a levegő relatív páratartalma 100%.

Száraz épület víztartalma

Száraz épület esetén is szinte minden építőanyag tartalmaz bizonyos mennyiségű vizet. A mennyiség a környezeti körülményektől függ, ezáltal nem állandó. Továbbá az építőanyagok nedvességtartal­mát kültéren a tájoltság, beltéren pedig a használat is erősen befolyásolja. Ezenkívül a sók és egyéb higroszkópos hatású összetevők is mértékadók a nedvességtranszport szempontjából.

Az építőanyagok tömegre vonatkoztatott víztar­talma az anyagban jelenlevő víz és a szárazanyag tömegének viszonyaként definiálható. Epületfizikailag az építőanyag akkor tekinthető száraznak, ha egyensúlyi állapotot tart fent vízgőzmentes levegő­vel, tehát olyan levegővel, amelynek a relatív pára­tartalma nulla. Ilyen szintű szárazságot eredményez, ha az anyagokat exikkátorba helyezik szárítóanyag fölé, esetleg keringetett levegőjű kemencében vagy vákuum alatt szárítják. A nedvesség mennyisége kalcium-karbidos (CM-) eljárással, vagy az elektromos vezetőképesség mérésével határozható meg.

Építőanyagok nedvességtartalma

Átnedvesedett fal esetén az összes olyan épí­tőanyag nedvességtartalmát meg kell határozni, amely a fal alkotóeleme. Így tehát figyelembe kell venni a vakolatot, a fugázó- és falazóhabarcsot és a természetes és mesterséges falazóelemeket egy­aránt. Az egyes építőanyagokat külön megvizsgálva következtethetünk arra, hogy melyik anyag ned­vesedik át jobban a többihez képest. Amennyiben sikerül igazolni a vízfelvétel különböző módjait és a nedvesedési jelenségeket a nedvességprofilok meg­határozásával együtt, úgy jó eséllyel ténylegesen megnövekedett a nedvességtartalom a falban.

Ezzel azonban nem találtuk meg a nedvesség okát és eredetét

Kapillárisnedvességre lehet következtetni, ha a falak alsó része egészen a belsejükig átnedve­sedett, és a nedvesség a felsőbb részeken és a fal­felszín közelében kevesebb. Ezzel szemben a külső falak gyakran bekövetkező átnedvesedése, amelyet higroszkópos sók okoznak, csak a felszínhez közeli részeket érinti. Ilyenkor a nedvesség nagy foltokban jelenik meg, de csak pár centiméter mélyen hatol a falba. Ilyen esetben a fal belseje száraz.

Összefoglalás

Mindezek mutatják, hogy a falak átnedvese­désének megítélése során minden egyes épületet külön kell vizsgálni. Az is nagyon fontos, hogy amikor megállapítjuk, hogy a falak nedvesek-e, és döntünk a szükséges helyreállító eljárásról, kizáró­lag kvalifikált és szakszerű nedvességmeghatározó módszereket válasszunk, továbbá az adott szituáció hozzáértő megítélése is elengedhetetlen.