• falak
• sók

Sóképződés okai épületfalakban: trágyázás, felújítás, környezeti hatások

Az épületkárosító sók beáramlására lényegében csak két forrás ismert. Az utak sózása a téli hóna­pokban két tekintetben is a falak megnövekedett kloridterheléséhez vezet: a sóban gazdag odaszivár-gó víz vagy a közvetlenül felcsapódó víz egyaránt juttathat sót a falba.

Mint ahogy az építőanyagban, az építési talaj­ban is találhatók sók, ill. ún. földalkáliák, amelyek kapilláris-víztranszport segítségével bejuthatnak az építőanyagokba, aztán szétoszolhatnak a fal teljes keresztmetszetében. A talajból történő sóvándorlás jelentőségét semmi esetre sem szabad alábecsülni, mivel nagyon sokszor ez a jelenség a sókárok fő okozója! A csapadékból származó sóterhelés ezzel szemben alárendelt szerepet játszik.

Trágyázás

A talaj trágyázása során – különösen a mezőgaz­dasági területeken – jelentős mennyiségű, főként nitrátvegyület kerül a talajba, ezzel pedig a talaj­vízbe. Az utak vagy az épületek csatornahálózatán vannak olyan hibahelyek, amelyeken keresztül szivárgás miatt a káros anyagokban gazdag szenny­víz direkt vagy indirekt módon a talajba és az épü­letállományba juthat. A nem kielégítően szigetelt csatornahálózathoz hasonló méretű probléma az állati (leginkább kutya) ürülékből származó káros anyagok bejutása az épület falaiba. Ez a jelenség el­sősorban az épületek sarkait és a bejárókat érinti.

A már befejezett helyreállítási munkálatok során is juthatnak sók az épületbe. Így keletkezhet vízüveg­bázisú, alkálitartalmú befecskendezőanyagokból nátrium- vagy kalcium-karbonát. Az oldószert tar­talmazó tisztítószerek is okozhatnak sóképződést.

További környezeti hatások

Az elmúlt évszázadokban a tengerpart mellett fekvő területeken bevett szokás volt a vakolathoz vagy habarcshoz tengeri homokot adalékolni. Ez­zel a módszerrel az adalékanyag magas sótartalma miatt jelentős mennyiségű sószennyezés került a falba is.

A környezeti hatások miatt az esővíz tartalmaz bizonyos mennyiségű kén-dioxidot, amely alacsony (savas) pH-értéket okoz. Ha ez a savas nedvesség bekerül az építőanyagba, elreagál az alkálitartalmú kötőanyaggal, ami pl. a kalcium-karbonát beoldódását eredményezheti, miközben kalcium-szulfát képződik.

Mezőgazdasági területeken további problémát jelentenek az istállók, amelyek igen nagy mennyi­ségű nitráttal terhelik a környezetet. Ennek okozói az állati fekáliák, a műtrágya, a vizelet, a humusz vagy más rothadó anyagok, amelyek a belső falakat erősen szennyezik nitráttal.

Új sók képződése az építőanyagokban

A sók nem feltétlenül vannak jelen az épületekben kezdetektől fogva, sokkal inkább a felhasznált építőanyagok reakciói során képződnek. Ezen reak­ciókat segítik elő a cirkuláló talajvíz alkotóelemei és az atmoszférában nyomokban jelen lévő gázok. Ennek fontos és nagyon kellemetlen példája, ami­kor a légkör nitrogéntatalmából keletkezik nitrát, amikor gipszkéreg (feketekéreg) alakul ki a mészkő vagy a meszes homokkő felszínén, de idesorolható a habarcsok mélyreható, a levegő S02-, ill. S03-tartalma miatti korróziója. Ezekben az esetekben a főként savtámadás okozta korróziós károkhoz járulnak hozzá a sókárok.

Régi épületeknél a biztos statikai kialakításához vagy a veszélyes károk kijavításához gyakran olyan munkálatokra van szükség, amelyeknél a korábban felhasznált építőanyagokat a modernekkel kell kombinálni. Ilyenkor különösen kell figyelni a lehetséges sótartalomra, hogy még véletlenül se használjunk nem megfelelő, az eredeti épülettel nem összeférhető építőanyagokat, amelyek a ké­sőbbiekben komoly károkat okoznának.

Felújítási munkák

Könnyen sószennyezést vihetünk be az épület falaiba a felújítási munkálatok során, ha gipsztar­talmú agyagból készült égetett agyagtéglákat hasz­nálunk. Az égetés során a gipsz anhidritté alakul át. Az építkezés alatt az anhidrit nedvesség hatására ismét hidratálódik, ezzel terheli a falazatot. Gyakran kerülnek sók az épületbe a kötőanyag révén is. A korszerű cementek szinte mindig jelentős mennyi­ségben tartalmaznak sókat. Ez a régi épületben a régebben használt építőanyagok minősége miatt ko­moly zavarokhoz és másodlagos károkhoz vezethet. Ezért cementet és cementet tartalmazó termékeket csak nagyon óvatosan és gondosan elvégzett elő­zetes vizsgálatok után alkalmazzunk.

Ha sók kerültek az építőanyagba, azokat a ka­pillárisán felszálló nedvesség eloszlatja a fal teljes keresztmetszetében. A párolgási zónában ezek a sók kikristályosodnak, ezzel növelik az építőanyag higroszkóposságát. Amíg a falak belső felületén a sók többnyire egyszerűen lekefélhetők, a külső fe­lületen újabb probléma áll elő. A csapadék lemossa a sókristályokat, amelyek így ismét a talajba kerül­nek. Ha a folyamatos beoldódás és kiválás faggyal párosul, az épületek külső felülete lényegesen erősebben károsodik, mint a belső.